Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-11 / 30. szám

e ótasr.

»Komáromi Jüanok-«

1922. március 11.

ról-fókrá fejlődik a hallásunk; ufabb és újabb szépségeket fedezünk fel azokból a hangokból, melyeket érzékelünk és öntudatlanul is valami szavakkal ki nem fejezhető kellemes hatást gyakorol ránk a zene.

A nem zeneértő persze nem tudja boncolni, miért hat rá kellemesen a muzsika, csak egyszerűen tudomásul veszi és élvezi. Hiszen ha a szó igaz értelmében csak a zeneértőknek akarnának muzsikálni a művészek, akkor becsukhatnák a koncerttermeket.

Berlinben és majdnem minden világvárosban állandóak az úgynevezett népszerű, munkás-hangversenyek. Ezernyi sokaság zarándokol hétről hétre, vasárnap este az óriási hangversenytermekbe és csodálatos fegyelmezettséggel, áhitatos csendben hallgatják és élvezik a komoly muzsikát. Felesleges minden zenei magyarázat, mint ahogy a templomi orgonaszó is egyformán imádságra hangol tanult és tanulatlan embert. A hangversenyterem templom, az a templom, ahol mindannyian jobbakká, nemesebbekké leszünk, ahol Beethoven isfeni kinyilatkozásai emberebb emberré tesz bennünket. Simor Jenő.

Szabad orvosválasztás.

Az alábbi soTok közlésére kértek föl bennünket:

A szabad orvosválasztási küzdelemben egyes orvosok részéröl az. a támadás ért. hogy miért bántom én az orvosokat és miért nem bántom inkább a Pénztárt?

Erre a vádra azt kell kijelentenem, hogy én egyáltalában nem bántom az orvosokat 1 Én csak igaz tényeket, sajnálatos eseteket szegezek le, amelyek élnek, hiszen emberek vagyunk, nem hiba nélkül valók. Fáj az igazság? Kinek? Csak annak, aki magát találva érzi. Azért mert orvos vagyok, tussoljak orvosi hibákat? Miért? A közügy érdekében at igazság mindig megállja a helyét. A hiba nem ott van, hogy a hibáról a nyilvánosság is értesül — tudja azt nélkülem is elég jól — hanem ott, hogy ragaszkodnak hozzá, hogy nem akarnak rój^i lemondani.

Hogy miért nem bántom én a Pénztárt ? Érdekes! Hát bánt engem a Pénztár ? A szabad orvosválasztásnak nem a. Péuztár a kerékkötője, hiszen az majd fogja tudni, hogy mire szavazzon, ha a saját bőréről van szó! Az a munkás, az a munkaadó, az a tisztviselő igen jól tudja ám, hogy miről is van itt szó, — hogy itt az ő egyéni, sőt legegyénibb szabadsága — az orvosi bizalom — kérdés felett kell döntenie!

Mert szerintem a Pénztár nem az igazgatóból és a tisztviselő karból áll, akik igen tiszteletreméltó administrativ munkát végeznek, hanem áll a választmányból, az igazgatóság ból, vagyis munkások és munkaadók beválasztott tagjaiból, akiket a tagok bizalma erre megválaszt, ami egy kis különbség.

Az igazgató ur az administrativ főnök, aki az administrativ munkát irányítja, de orvosi és egyéb egészségügyi dologhoz — nézetem szerint — semmi köze. Mindenki mindenhez nem érthet! Tehát nincs okom, hogy az igazgatóságot bántsam, sőt bizalommal várom, hogy saját érdekét helyesen fogja képviselni!

Ama rosszhiszemű híreszteléseket pedig, amelyek egyes kiváló orvosokat avval gyanúsítanak meg, hogy a szabad orvosválasztási ivet nem az orvosi lelkűkből Írták volna alá, kereken visszautasítom ! Dr. Polony Béla.

Vidéki orvos kollégák figyelmébe!

A szabad orvosválasztási mozgalmat megindító és elvben megegyoző és egymást támogató orvosok a vidéki kollégák érdekeit is a szivünkön viseljük. Mert igazságtalanságnak tartjuk a Pénztár mai szervezetét a vidéki kollégák irányában.

Nyílt titok, hogy mig vidéken 8—ÍO orvos lát el 20,000 beteg tagot, addig a városi 10 orvos nem egészen 4 ezer tagnak rendel és mig a vidéki kolléga a fárasztó és idegölő koesirázó munkájáért szerény díjazásban részesül, addig néhány városi orvo3 műnk anélkül vagy csekély munkával óriási összegeket rak zsebre. Ez nem eljárás!

Igazságot követelünk minden téren ebben a magát demokratikusnak nevező államban 1

A munkás egészsége érdekében azt az

orvost kereshesse fel, akiben megbízik — a bizalom már fél siker — az orvos pedig a munkája után kapja meg -az őt megillető részt, tehát ne fix fizetést kapjon, de munkája ará> nyában.

S ha mi ezt követeljük, akkor első sorban a vidéki orvosi karra kell gondolnunk, akik sok-sok kilométert ülnek kocsin igazán nyomorúságos dijazásórt.

Azok az orvosok pedig, akiknek az fáj, hogy a Yágduna-sortól kell majd a Páva-utcáig a betegeket látogatni, azok menjenek vidékre és próbálják meg ott, hogy mit tesz az Kurtakeszitől Izsáig és retonr kocsikázni télen hóviharban vagy esőben 1

Végre is meg kell szűnni a kicsinyességeknek! Aki nem akar dolgozni, az ne is akarjon fizetést kapui!

Felhívjuk tehát a vidéki kollegákat, hogy a szabad orvosválasztási küzdelmünkben a betegek és saját érdekükben támogatni szíveskedjenek.

Több szabadorvosválasztó nevében

Dr. Polony Béla.

A szabad orvosválasztás ügyében minden érdeklődőnek, munkásnak, tisztviselőnek ós vidéki kollégáuaK készséggel nyújtok felvilágosítást naponta délelőtt 9—10-ig.

Dr. Polony Béla orvos Komárom, Jókai-u. 8.

Kamarai közlések.

Külföldi árukról szóló számlák esi. bélyegdij szabás ala esnek abban az esetben, ha a számlákból kitűnik, hogy a fizetésük itt teljesítendő, vagy az áruk szállítása s esetleg feldolgozása a esi. köztársaság területén eszközöltetik. (1274.)

A kereskedelemügyi minisztérium brüni kirendeltsége felhatalmaziatott gyógyszer készítmények behozatali engedélyeinek kiadására. Magyar eredetű készítmények behozatali engedélye csak Prágában szerelhető be. (1343)

Postaminiszierium elrendelte az Ausztriába, Német-, Magyar- és Lengyelországba szóló postai küldemények kényszerfrankirozását, minélfogva a hiányosan felbélyegezett küldemények, vagy visszautasitattnak, vagy mint, kézbesithetetlenek fognak kezeltetni. (1365)

A postaminiszierium az aranyfrank értékét a nemzetközi távirat forgalomra nézve f. évi márc. 1 tői kezdődőleg 12 cK. állapította meg. (1364)

A nemzetvédelmi minisztérium pályázatot hirdet 40.000 pár katonai cipőre és 8000 pár lovagló csizmára. Pályázatok márc. hó 28 ig a következő címre küldendők be : Ministerium ovódni oddeleni Praha III. Straka akadémia. (1366)

Dohányjövedéki központ pályázatot hirdet csomagoló papír szállítására. (1304)

• Az érdekeltek figyelme felhivatik a hivatalos lapok legközelebbi számában megjelenő és szekerészeti vonat anyag szállítására vonatkozó árlejtési hirdetményre. (1397)

A párisi esi. főkonzul katonai khakiszövet szállítására esi. cégekkel kereskedelmi összeköttetést keres. (1339)

A lengyel áll. vasutak központi irodája a vasutak részére szükséges ütköző rugókat óhajt vásárolni. (1349)

A kamara felhívja az érdekeltek figyelmét az 1922. jan. 25 én hozott 38 a törvény rendelkezéseire, mely a törvénykezési illetékeket (bélyegeket) ezek közt a cégbejegyzési illetékeket újból szabályozza. (1526)

A m. frankfurti mintavdsár f. évi április hó 2—8 között tartatik meg. Bővebb adatokkal szolgál a mintavásár képviselője dr. Weil Frigyes Prag-Dejwitz Alesova 5. (1532)

A váitóiiletékekről szóló törvényes rendelkezés f. é. márc. 1 tői kezdődőleg életbe lépett. (1477)

F. évi jan. hó 28-ától kezdődőleg a rizs (a nyers és félig feldolgozott kivételével) kivitele Olaszoiszágból szabad. Ugyancsak szabad a bevitele Olaszországba a íémanyagoknak és fonálnak. (1223)

Azon esetben ha a fél a ki- és behozatali engedélyt személyesen óhajtja átvenni, tartozik magát személyazonossági igazolvánnyal ellátni. Gyárak stb. megbizottaik részére ugyancsak ilyen igazolványt adnak ki, ellenkező esetben az engedély a kérelmező részére postán Fog kézbesittetni. (1401)

A Beregi-est epilógusa.

(Kritika a kritikáról)

Csütörtök este fényes erkölcsi és anyági siker jegyében lefolyt Beregi-est népszerűségé csak másnap bontakozótf ki a maga valóságában, másnap reggel, amikor az est sikerétől elragadott nagy számú közönség árrá ébred), hogy egyik lap kritikusa alaposan leszólta' Beregit. Erre olyan nagy fölzúdulás támadt, aminőhöz hasonló kevés volt ebbeii az öreg városban. A leszóló kritika különösen a Beregi estet rendező Debörah leányégyesületet érintette elsősorban. Az egyesület részéről azzal a kéréssel fordultak szerkesztőségünkhöz, hogy az alábbi soroknak adjunk helyet, amit iine meg 'is cselekszünk:

„Ahhoz, hogy valaki kritikát Írhasson, három dolog szükséges: hozzáértés, jóindulat és objektivitás. E három követelmény hiánya szülheti az olyan fércmü kritikát, mint amilyen rosszindulatú, értelmetlen irás Beregi Oszkárról egy szio-venszkói lapban megjelent.

Bereginek nem használna még az sem, ha az a lap jó kritikát irt volna róla, de nern árt neki ez a rossz kritika sem. Ő annál sokkal nagyobb. Akiről a világ legnagyobb és legkiválóbb kritikusai kiváló, áradozó kritikát irtak, azt hiába akarja sárba rángatni egy lobogó hajú helyi nagyság. És nekünk szürke, egyszerű embereknek, kik feketekávét és nem dupla rumot iszunk a feketékávés csészéből, talán mégis jogunk van tiltakozni az ellen, hogy egy napilap, amely legalább is szeretné, hogy minden ember olvasná és amely legalább is szeretne a város közvéleményére hatni — vagy hozzáértő emberekkel írasson kritikát, vágy semilyent sem.

Azt megértem, hogy egy valódi emigránsnak fáj az, ha egy nem „valódi“ emigráns színészt Iát és hogy maistákon és dadaistákon elromlott ízlése nem emelkedik fel többé a klasszikus szépig, ez is érthető, de azt a fanatikus gyűlöletet minden ellen, ami magyar, holott cikkíró is csak magyarul ir, — ha roszut is — nem értem teljesen.

A kritika többi része érthető. Tudniillik azt legalább látom, hogy végleg nem ért áz előadómüvészethez és bizony nagyon rossz lehet valakinek úgy kritikát irni, hogy muszáj Beregiről rosszat mondani, mert nem valódi emigráns, mert klasszikus és mert magyar.

Beregi előadásának legszebb része épen az erősen inkriminált biblia felolvasás volt. Annyi prófétai erőt, klasszikus szépséget, érzést, áhítatot, amennyit Beregi a régi, elfakult sórokba belevitt, azt csak két ember teheti meg. Vagy maga a próféta, vagy egy... Beregi. Hogy nem gesztikulált és nem mozgatta a kezét, úgymint a dorozsmai szélmalom, az természetes. Ő neffl a Fedora-kabaré Szőke Szakál!-ja, kiről a múltkor ugyanez a lap oly dicshimnuszokat zengett, midőn kifestve, lorgnett-el kezében végigüvöltötte és shimmyzte a dobogót.

Nem igaz az sem, hogy Beregi trükkökkel dolgozott volna. Hisz oly egyszerű, fenséges, minden póz és hatásvadászás nélkül adta elő gyémánt módjára csiszolt remekeit és oly egyszerű eszközökkel, tisztán hatalmas hang és érzésskálájával érte el nagy-nagy sikerét — tisztán művészetével, páratlan tudásával; az volt, aki mindig utolérhetetlen, tragikus színész.

Szép Ernő, Mofis Rosenfeld verseit még senki olyan szépnek és emberinek nem találhatta, mint éppen tegnap este Beregi előadásában.

Az est fénypontja á legnagyobb magyar klasszikus színész Beregi — és az elhunyt legnagyobb magyar modern költő művészi tá*lálkozása volt. Sokaknak nagy lelki élmény volt ez a találkozás. Éreztem, minden szavából hallottam Ady szbmoru — saját magát és korát jellemző — verssorait kicsengeni:

Ember beszél, kinek a sors Az életévek és napok,

Szivének gyökeréig fájnak.

És most még valamit.

Cikkiró azt mondja, Hogy Befegi lenézte a közönségét, lenézte Komáromot és a karzatnak dolgozott, elfelejtkezett arról, hogy Komáromban kultúra, igazi művészei kell.

Tagadom. Beregi épen nertt a karzatrtak és éj)éfí néni trükkökkel dolgozott, amitő adott az a tiszta művészet volt — hiszen épen ezétt nem volt hatással a cikkíróra.

Mire Beregi a Romátomi kultúrpalota