Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-11 / 30. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok* 1922. március 11. hogy az esztergomi egyházmegye jelenlegi helyzete soká fenn nem tartható. Bármennyire szélesítsék is ki a nagyszombati érseki helytartó jogkórét, az esztergomi egyházmegye szlóvenszkói részének is főpásztora, mégis csak Esztergomban székel és tőle a papságot s a hívek százezreit hermetice elzárva tartják. Itt van a pozsonyi szlovák minisztériumba beosztott kath. egyházügyi kormánytanácsos, akinek jogi helyzete a papságot mindannap njabb róbusz elé állítja. Igaz, minden országban vannak ilyen egyházügyi kormánytanácsosok, akik a kormány tisztviselői és referens tanácsosai, de soha egyiknek nem jutott eszébe, hogy püspökök fölött bíráskodjék s azok egyházkormányzati ügyeibe avatkozzék, hiszen ez egyenesen a kánoDjogba ütközik. A püspöki joghatóság Rómából ered, a kormánytanácsos ilyet nem kapott, de nem is kaphatott; mindennek dacára intézkedik Bárki törheti a fejét fölötte, mikép illeszkedik be a kormánytanácsosnak ez »jogköre« a kánonjogba, választ adni senki sem képes. Sokszor hangoztatták és hangoztatják, hogy a kath. egyházi kormányzatba nemzetiségi politikát nem kevernek (ha t. i. a magyarság jogos érdekeiről van szó), de lépten nyomon ennek ellenkezője tapasztalható. Akármit mondanak a régi magyar világban dívott egyházkormányzati rendszerről, azt a legnagyobb rosszakarója sem állíthatja, hogy p'. az esztergomi egyházmegyében a kormányzat az erőszakos magyarosítás szolgálatában állott, vagy a tót nyelvet és a tótságot elnyomta volna. Ki törődött azzal, hogy a papság mily nyelven társalog egymás közt? Pláne kinek jutott volna eszébe elrendelni, hogy a papság csak magyarul beszéljen ? Hiszen egyes felvidéki vármegyékben egyenesen az a — — divat járta, hogy a magyar intelligentia tótul társalgón! Tudunk plébániákat, amelyeknek hivei mind vagy legnagyobbrészt magyarul beszéltek és beszélnek, de azért az istentisztelet nyelve továbbra is tót maradt. Tadunk eseteket, hogy ahol a nép körében az isteni tisztelet nyelvének megváltóztatása céljából mozgalom támadt, az az egyházi hatóság nyelvszerinti népszámlálást tartott s annak eredményéhez képest az istentisztelet nyelvét a hívek teljes megelégedésére rendezte. Különben egy betekintés az esztergomi egyházmegye papságának származási adataiba fenti állításunk legékesebb bizonyítékát szolgáltatja. Az 1916. évi névtár szerint 987 pap közül 410 »ót származása volt és nedig nyitramegyei 143, pozsonymegyei 104, trencséni 42, árvái 18, zólyomi 7, liptói 5, szepesi 7, barsi 37, honti 25, idegen országbeli szláv 20. Az is bizonyos, hogy a tót származása papság nagy része magyar vidékeken, a magyar származásnak viszont tót vidékeken működtek és működnek s az utóbbiak a tót nyelvet teljesen elsajátították s azon nyelven végzik a lelkipásztori teendőket. Eléggé ismeretes volt annak idején Simor hercegprímásnak ama szokása, hogy a magyarokat előszeretettel küldte a tót káplánságokra, »hadd tanuljanak meg tótul«. D 3 ha már a statisztikához jutottunk, abból egyéb érdekes dolgokat is tanulhatunk. A tót lapok a nagyszombati apostoli adminisztrátorságra sok jelöltet emlegettek már, de, dacára ama sokszor hangoztatott kijelentésnek, hogy az egyházkormányzatba nemzetiségi politikát nem kevernek — csodálatosképen mindig csak tót nemzetiségű jelöltek szerepeltek. Hogyan is áll az esztergomi egyházmegyének Szloveuszkóra eső része nyelv dolgában? Tiszta magyar plébánia van 130, túlnyomóan magyar hívőkkel 35, német-magyar 3. Ezzel szemben tiszta tót 159, túlnyomóan tót hívőkkel 64 plébánia. Ha pedig a hívek számát figyelembe vesszük, a következő képet nyerjük. Az esztergomi egyházmegyének szlovenszkói részében az 1910. évi népszámlálás 1,099,148 lélekszámot tüntetett fel. 236.800 másvalásu levonása után marad 862,348 katholikus. A magyar kath. hívek száma minimális számítással 395—400,000-et, a németajkuaké 40—41,000 et, a tótajkuaké 421—427,000 et tesz ki. Azaz a magyarság 45 -4í5°/e, a németség 4 5—46%, a tótság 49 3—50 5%-ot képvisel. A számítás nem pontos, még pedig a magyarság hátrányára. Amennyiben a 169 tótnyelvü plébánia hivei közül egyetlenegyet sem vettünk fel magyarnak, már pedig ugyancsak kevés az olyan, hivatalosan teljesen tótnak minősített község, amelyben 1 —2 vagy több magyar család nem akadna. Szóval; az esztergomi egyházmegyének Szlovenszkóra eső részében a tótajka kath. hívek száma a legjobb esetben sem haladja meg a magyar és német hívek számát, sőt minden valószínűség szerint azoknál kevesebb. Ily körülmények között podig nem értjük, miért kell annak a jövendő apostoli adminisztrátornak okvetlenül tótnak lennie? Nem lenne-e jogos az a kívánság, hogy ha már Nagyszombatban mindenáron tótnyelvü vikariátns vagy apostoli adminisztratnra létesül, viszont a magyar katholikus híveknek, akik Pozsonytól az Ipolyig Pozsonyvármegye nagy részében, Nyitra, Bars és HoDt megyék déli részében, Komárom és Esztergom megyékben szakadatlan folytonosságban tömörülve laknak, magyar vikariátnst vagy apostoli adminisztráturát létesítenének? Tudtunkkal ily iránya mozgalom a múlt évben meg is indult, de valahogyan elaludt. Nem Nagy Pali ott maradt a két fegyveres ember körött. Behunyta a szemét. így behunyt szemmel is folyton m*ga előtt látta a kopasz ügyészt, ezt a jó embert és a kis vörös ügyvédet, aki rossz ember! Csend volt az üresen maradt teremben : de Palinak egyre az zúgott a fülében, mintha az a két ember folyton az ő élete és halála felett disputálna. A bíróság egy jó negyedóráig tanácskozott. Éppen annyi ideig, amennyi elég volt arra, hogy a kis vörös védőügyvéd, aki az imént a pálinka ellen b-szélt, a folyosó végén lévő büfíében bekaphasson három kupica konyakot. Mikor a törvényszéki urak visszajöttek és leültek a zöld asztal mellé, az elnök csengetett, aztán felállt az egész bíróság s az elnök kihirdette az ítéletet. Nagy Pált felmentették. Az ügyész megnyugodott. — Megértette az Ítéletet? — kérdezte az elnök. — Megérteni megértettem volna, — felelte Nagy Pali, — esak azt nem tudom, hogy ha én beismertem, hogy bűnös vagyok. .. — Nézze fiam, — most már igy beszélt az elnök a felmentett vádlottal — ez a dolog már nem roireánk tartozik ! Hogy maga olyan nagyon kívánta az apja halálát, azt, fiam, végezze el a maga lelkiismeretével és az Istennel! Ez nem tartozik már a földi bíróra 1 Már most fiam hazamehet békével! * t . . . Nagy Pali el is indult hazafelé, de bizony lelki békesség nélkül. Egész nton azon tépődött, hogy miért is nem végezték el az urak ezt a dolgot teljes tökéletesen, mert hiszen a maga dolgában csak nehezebben mond az ember Ítéletet, mint aki idegen 1 Péntekhelyről Gádorosig hosszú az ut annak is, aki nem gondolkozik, annak pedig, aki tép8lödik, nagyon, de nagyon hosszú. Pali sokszor le-ldült pihenni, de ha teste pihent is, a lelke csak nem nyughatotí: úgy tetszett neki, mintha a kopasz ügyész s a kis vörös ügyvéd ott az országúton mindig vele járnának, s mig az egyik folyton a halálról beszél, a másik meg egyre ellene szól,.. A faluba hazaérve, Nagy Pali az anyját nem találta otthon. Napszámban volt valahol. Fölment hát a községi bíróhoz, átadni annak azt a hivatalos írást, amit a fogházigazgatótól kapott. — Nohát megjöttél ?! — ezzel fogadta a biró. Eleresztettek? Lám, rólad azt hittük, hogy nem vagy ki egészen, vagy hogy többed van egy kerékkel s nézze meg az ember: hogy ki tudtad magadat mosni! Ügyes egy ember vagy! Az apádért p::dig nem kár! Rászolgált arra, mit tettél vele. — Tenni nem tettem én vele semmit 1 — hördült fel Nagy Pali. — Nem-e ? — Nem, én csak kívántam, hogy ott vesszen I — No, no, hát hogy volt hát? Itt Nagy Pali elmondta a dolgot a bírónak éppen úgy, mint a törvényszék előtt. Amig beszélt, a biró nem nézett a szemébe, hanem folyton meg megránduló kezére nézett. Aztán mikor Pali elmondta, amit el tndott mondani, a biró úgy félszemmel ráhunyoritott: leune-e jó azt újból életre kelteni? Ha ily kérdésekben is hallgatunk, nem csoda, ha rólunk, de nélkülünk döntenek ott, ahol a mi helyi viszonyainkat nem ismerik. íme, e kis tartózás is mennyi fontos és életbevágó kérdést hoz felszínre, amelyek megoldását a kath. magyarság türelmetlenül várja. Dr. Benedek. Az uj törvénykezelési illetékekről szóló törvény zsebkönyve. Mindenkinek nélkülözhetetlen. Kapható: Spitzer Sándor könyvesboltjában, Komárom. A WMM diiiirdiágróL A modern gazdasági életben mind erősebben kezd érvényre jutni az a szándék, hogy kereskedelmi ügyletekből eredő ellentétek elintézésére a rendes törvényszékektől el vonassák és elintézésük egy, az illető kereskedelmi ághoz tartozókból összeállított döntőbírósághoz ut&sitt&ssék. Ez irány erőrejutásának külömbözö indító okai vannak. Legelőször kell említeni azt a körülményt, hogy a szakhiróság tagjai, kik a kereskedelmi szokásokkal tisztában vannak, tapasztalataik és szakismereteik révén könnyebben tudnak dönteni az eléjük kerülő ügyekben, mint a jogtudományokban képzett hivatásos biró, aki a kereskedelmi szokásokat, s a konkrét esetekre vonatkozó szükséges információkat, hogy úgy mondjam, másodkézből, kereskedelmi szakvéleményekből szűri le illetve szerzi be. A szakmabeli döntőbíró pontosan ismeri a szakmája helyzetét, tehát az előállítási,elhelyezési- ég árviszonyokat, a konjunktúrát, továbbá az egyes peres felek anyagi tehetősgégét, éppen ezért könnyebben találja meg az ellentétek között az áthidaló megegyezést. Bizonyára gyorsabb is a szakmabeli döntőbíróság eljárása, mert az ily ügyek lehető gyors elintézésének fontosságát a kereskedő előbb látja be, mint bármily képzett hivatásos hivatalnok biró. Éppen a háborús és utánna következő idő alatt szaporodott fel a peres ügyek száma, a tárgyalás lassú tempóba ment lefolytatásának következményeképen tehát az adós nem kért, de szívesen élvezett „moratórium“hoz jutott. Ez volt különösképen oka annak, hogy nemcsak a börzeb íróság, de egyes kereskedelmi érd íktestületek választott bíróságai mind jelentősebb szerephez jutottak. Nemcsak a belföldiek ügyeinek ilyenmódon elintézésénél, — Jó, jó öcsém! Én elhiszem, ha te mondod, hogy te csak kívántad az apád halálát Hiszen utoljára te arról nem tehetsz, hogy a kívánság nagyon is a kezedbe ment, s a hogy az öreg ott Jent a kutbnn a hurkot a fején keresztül vetette s a hurok éppen a nyaka körül járt, a kezed észrevette, hogy mozog ott lent a kötél s egyet rántott rajta! Csupa kívánságból, persze! Nagy Palinak 'szinte elállt a a lélekzete: kimerí-dt szemmel nézett a levegőbe s nem tudott szólni. Az agyveleje úgy égett, mintha a biró mondása eleven parazsat vetett volna bele. És akárhogy csigázta m*gát, nem, nem, sehogysem tudott arra emlékezni, hogy: idő előtt megrántotta volna a kötelet! De azt sem tudta, hogy akarata nélkül mit tett a keze ?! Nagy Pali kiszédelgett a biró házából. Hazament, loült, az udvaron valami tönkre, s maga öle meredve órák g tépeiődött magában. Mintha a kopasz ügyész ott állt volna előtte s egyre azt hajtogatta volna: No látod! no látod 1 Napszállta után megjött az anyja. Sirvariva ölelgette a fiát. — Jaj, lelkem, gyerekem, csakhogy megszabadultál. Nem hiába imádkoztam érted. Meghaltam volna bánatomban, ha a miatt a disznó apád miatt bajod esett volna 1 Jól tetted, amit tettél! Megérdemelte, százezerszer megérdemelte 1 Nagy Pali nem szólt semmit. Estig szótlanul gubbasztott a tornácon. Este aztán a szobában lefeküdt az ágyra és törvényt' ült maga felett.
