Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-03-11 / 30. szám

2. old**. Komáromi Lapot * 1922. március 11 parlament és kormány állana az állami ügyek élén oly hatáskörrel, amely a közjogi kérdé­sekre is kiterjedne. (ESŐ ) = Tervezet az állam és egyház szét­választásáról. A cseh katholikus papság szövet­sége a „Jednota“ a kormányhoz az egyháznak az államtól való elválasztására és a nagymorva­­országi patriarchátus visszaállítására vonatkozó­lag javaslatot terjesztett elő. A javaslat szerint valamennyi egyház egyenjoga. Az állam gondos­kodói tartozik a katholikus egyház vagyoni viszonyainak igazságos szabályozásáról. Az át­meneti időre a katholikus egyház az önkor­mányzati testületekkel egyenjogunak tekintendő. Azon egyházi épületeket,- amelyeket az állam vagy a közintézmények kivánnak használni, csak megfelelő értékben sajátíthatók ki. A kormány kezeskedik az istentiszteletek zavartalan meg­tartásáról. Az egyházi jogokat a csehszlovák köztársaság pátriarchája gyakorolja. Úgy a patriarcha, mint a püspökök az egyházmegyei tanácsok egyetértésével választandók. A javas­latban a Jednota felhívja a kormányt, hogy a nagymorvaországi patriarchátust Velohrad szék hellyel az azzal egybekötött joghatósággal visszaállítsa. Az egyháznak az államtól való elválasztásának tárgyalásául a kormánynak a Vatikánnal kell érintkezésbe lépnie s első patriar­­chának dr. Stojam olmützi érseket ajánlania. = A háború előtti állampapírok szelvé­nyeinek beváltása. A pénzügyminisztérium a háború előtti állampapírok szelvényeinek be­váltásáról törvényjavaslatot dolgozott ki, melyet még a tavaszi ülésszak folyamán fog a parla­ment elé terjeszteni. A törvényjavaslat ismerte­tésére annak idején kiterjeszkedünk. A „négyes szövetség.“ — A kisantant és jövője. — A kisantant kormányai lankadatlan szor­galommal szövögetik azokat a szálakat, amelyek az érdekelt államokat szoros szövetségbe vonják egymással. A diplomáciai „mű“ közeledik a befejezéshez. Most tehát, amidőn a kisantant államai egyetlen blokkba szándékoznak tömö­rülni s a „négyes szövetség“ elnevezést akar­ják fölvenni, törékenységüket pedig egész Eu­rópa politikájának irányítására kívánják kiter-Íeszteni, nem lesz érdektelen, hogyha ennek a dokknak céljait és ezidőszerinti erőviszonyait bemutatjuk. Ebben segítségünkre jön Gino Berrí kiváló olasz publicista, aki lapjának, a „Corriere delta ■m. ' ........— -J. '■!■»'■IL*a--------------- -fiz apja fia. Irta: Bartóky József. Mikor a kerek fejű, kopasz ügyész beszé­dének a végén halált kért az apagyilkossággal vádolt Nagy Pál fejére, a hallgatóság padjain felmordult a méltatlankodás, s egy pillanatra megfeledkezve magáról, még a törvényszéki elnök is álmélkodva nézett az ügyészre. A vézna, fakóképü vádlott a maga ko­pott paraszti ruhájában mozdulatlanul ült a két fegyveres ör között, de bias nézésű sötét szemei felvillantak, mikor az ügyész a halál szót kimondja. Oh, az Isten áldja meg ezt az urat, — gondolta magában — ez igazán jót akar velem! Alighogy az ügyész leült, felállt a kiren­delt védőügyvéd s a kis vöröshaju, pápaszemes emberből csak úgy dőlt a szó. Nagy bőbeszédű­séggel elmondta, hogy a vádlott apja egészen züllött, részeges ember volt, hogy a vádlott a falusi iskolában jő tanuló volt, egy hallásra minden verését megtanult, de aztán néha meg olyan volt, mint a holdkóros s ilyenkor a be­tűket sem ismerte meg. Azt is elmondta a kis vöröshaja, hogy Nagy Pali suttyógyerek korá­ban fából kifaragott egy kis cséplőgépet, más­kor meg hétszámra semmi hasznát sem lehetett venni s ügyefogyottságában még a járomszeget Sm^-nak Bukarestből a következő érdekes je­lentést küldötte a napokban: „A kis-antant szövetsége négy katonai szerződésen alapszik: az elsőt Belgrádban kö­tötték még 1920 nyarán Csehszlovákia és a délszláv állam közt a trianoni szerződés meg­védése érdekében, Magyarország ellen; a má­sodik szerződés Csehszlovákia és Románia kö­zött jött létre ugyanebből a célból; a harmadikat Románia és Lengyelország kötötte meg 1921-ben Rigában, keleti határaik kölcsönös megvédése érdekében, azaz Szovjetoroszország ellen; a negyedik, a Románia és a délszláv állam közt létrejött szerződés, a trianoni és a neuilly-i békeszerződés megtartását célozza, tehát Magyar­­ország és Bulgária ellen irányul. De van még egy ölödik is, tudniillik Szerbia és Görögország közt, amelyet még 1913-ban kötött ez a két állam s amelyet most megújítottak, mert érvé­nyessége ebben az esztendőben lejárt volna. E szerződés értelmében kötelesek a szerződő fe­lek Bulgária részéről jövő támadás esetén egy­mást legalább 40.000 emberrel seg'teni. Csak­hogy, mint ismeretes, mikor a világháború so­rán Bulgária megtámadta Szerbiát, Görögország — meg sem mozdult. Görögország egyébként, amely bolgár támadástól fél, épp a legutóbbi hetekben tárgyalt Romániával is védő- és dac­­szövetség megkötése céljából. Dusmanis tábor­nok tapogatózott Bukarestben.ahonnan Belgrádba utazóit. Mintha küldetése nem járt volna a re­mélt eredménnyel és sikertelen is marad mind­addig, valameddig Görögország háborút visel Törökországgal. Lengyelország és Csehszlovákia közt csak legújabban jött létre efféle egyezség s a terve­zett négyes-szövetség benső egybeforrását aka­dályozza az ellenérzés, mely a lengyel és a cseh népet egymás iránt eltölti. Tagadhatatlan azonban, hogy a kisantant minden nehézségek ellenére egyre erősbödik s ennélfogva hathatósabb eszközökkel tudja meg védelmezni a trianoni és a neuilly-i békeszer­ződés érvényét. Más célja a kisantantnak nincs; legalább is ezt állítják a kormányaik és akik a szerződéseket összekovácsolták. A nagy-antant védőszárnyai alatt jött létre és azzal mindenben egyetértve működik a közös érdekek megvédé­sén. Románia azonban nyíltan kifejezte azt az óhaját, hogy tartózkodni kíván minden olyan lépéstől, amely Olaszországban kedvetlenséget kelthetne iránta. Ferdinánd király külön a szi­vére kötötte ezt Cristescu tábornoknak, mikor a szerződés megkötése céljából Belgrádba utazott“. sem tudta rendesen betenni a helyére. Minél tovább beszélt a kis vöröshaju ügyvéd, Nagy Pali zúgó fejében annál több kesern gondolat támadt fel ellene. Mit hozakodik elő ez az em­ber az ő egész életével? Mire való ez a sok beszéd, mikor az ügyész — az Isten áldja meg — már kimondta a halált?! Miért ma­­gyarázgatja ez a kis vörös ember, hogy ennek az ifjnnak a lelkében milyen őstehetségek csiráit ölte meg az a pálinka, amit az apja megivott ?! És ha ez igaz, miért nem akarja, hogy az 5 elrontott életétől végre megszaba­dulhasson a halál által? Hiszen a tavasz óta, a vizsgálati fogságban, folyton ezért fohász­kodott ! A kis vöröshaju rendületlenül beszélt, beszélt: — A kiderített tényállás alapján véden­cemet elitélni egyáltalán nem lehet. Mi történt voltaképen? A gádorosi nagy legelőn az évek óta nem használt úgynevezett „törökkút“-at az nraság ki akarta tisztittatni. A munkát fel­vállalta idősebb Nagy Pál, védontem apja, aki régóta foglalkozott ilyen munkákkal. Egy napon az öreg kutásó kim nt a fiával a nevezett helyre; létrát, kötelet s más szükséges szer­számokat vittek magukkal. Az apa leeresztette a hosszú létrát a kútba, a kötél egyik végét a fia kezébe adta, a másik vég re hurkot Hadikölcsönügy rendezése. Benes ministerelnök és Novák pénzügy­­miniszter Ígérete szerint a hadikölcsön törvény­nek a novellája még e hónapban a parlament asztalára kerül. Ezren és ezren várják a hadikölcsönügy végleges rendezését, akiket már évek óta tartó szorongatottságukból, nélkülözéseikből mentheti meg a kölcsön elismerése az állam részéről. Az eddigi huzavona mig idehaza jogos türel­metlenséget és felháborodást váltott ki a hadi­kölcsön tulajdonosokban, nem hisszük, hogy a külföldön emelte volna az állam tekintélyét. A hadikölcsön rendezésének az elodázga­­tása ha járt is államfinanciális szempontból véve bizonyos haszonnal, nemzetgazdasági hát­rányai, mert az állam adózó egyedeit sújtották, kétségen felüiállók. Emlékezetes, hogy 1920. júniusában a hadikölcsönre vonatkozó törvény minden fele­lősségnélküli tempóban hajtatott keresztül a törvényhozás mindkét házában, de minden erő­szakosság dacára is, fiaskóval végződött, da­cára amaz ismeretes nyomásnak, amellyel a hadikölcsöntulajdonosokat az államkölcsön jegy­zésére kényszeríteni akarták. Természetes dolog, mig idehaza a legtel­jesebb gőzzel dolgoztak a hadikölcsönök kon­vertálásán, a jól szervezett külföldi propaganda öblös szájjal kürtölte világgá, hogy a hadiköl­csön 75%-el elismertetett. Tudott dolog, hogy a belföldön csak igen kis részé a hadikölcsön­­kötvénytulajdonosoknak élt amaz „előjoggal“, hogy kötvényeit 75% es ráfizetéssel államköt­vénnyel konvertáltassa. A külföld, amely jobban beletekint a csehszlovák pénzügyekbe, a hadi­­kölcsönkötvénynek beváltására alkotott törvényt természetesen másképpen Ítéltek meg, mint ahogy azt annak kényszerszülői várták. Az uj törvény, amelyet a kormány Ígérete szerint az érdekeltek korporációi elé is terjesz­tenek véleményezés végett, első sorban azt a hiányt fogja kipótolni, amelyben már a júniusi törvény szenvedett. Az 1920. évi törvény ugyanis úgy intézkedett, hogy a 25.000 K vagyonnal rendelkezőknek a hadikölcsön ügyét egy ké­sőbbi törvény fogja szabályozni. Ha az uj tör­vény csak ezt a hiányt akarja kipótolni, akkor még újat nem hozott, csak egy, az eredeti tör­vényben már előrejelzett pótlást realizálja. Sokat vitatott része a kérdésnek, .hogy a vagyonleadásnál, az örökösödési adónál és egyéb illetékeknél mily összegben értékeltetik a hadi­kölcsön. Többször történt már kísérlet arra, kötött s azt a maga kezébe tartva, a létrán indult volna lefelé a kútba. A fiú rászólt az apjára: — Miért nem köti kend a kötelet mind­járt a derekára ? 1 — Fogd be a szád te szamár! Majd lent, ha látom, hogy kell, akkor majd a derekamra vetem, de addig mi az ördögnek dörzsöltetném végig a kötelemet ? 1 Ennek a párbeszédnek tanúja volt az a béres, aki az apát a fiával s a szerszámokkal a törokkutboz kiszállította s aki, mikor leci­­helődtek, hazafelé indult onnét. Alig ment azonban a béres száz százötven lépésnyire, egyszerre csak azt hallotta, hogy a vádlott segítségért kiabál. A béres otthagyta ökreit, visszaszaladt. — Mi baj? — Nem bírom felhúzni 1 A béres is megkapta a kötelet s ketten húzták felfelé. így aztán nagynehezen felhúz­ták a kutból a vádlott apját, halva. A hurok a nyakán volt. Megfulladt. Az ügyész ur azt mondja, hogy bizonyosan a vádlott vetette a hurkot az apja nyakába, abban a szempillan­tásban, mikor a béres elköszönt s elindult és aztán belóditotta az öreget a kútba, ahol függve maradt a kötélen. Ez, noha a fiú nem rajon­gott s nem is rajonghatott az apjáért, egyál-Saját érdeke mindenkinek, hogy Marth György fodrásztermét felkeresse, hol (higénikus) gyors és pontos kiszolgálásban részesül.

Next

/
Thumbnails
Contents