Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-04 / 27. szám
1&22.J märciiigS&i «Komáromi Lapok« 3. olGai tervfel néz volt,:c hogy Németországgal együtt megverje az ententeot, hogy azután katonailag felszabaduljon. A német militaristák azt a hibát követték eh hogy a bolsevikokat támogatták és mikor Oroszország leszerelt, nem az ellenforradalommal, de a szovjettel szövetkeztek. Károlyit: elitéli, de azt mondja, hogy az érintkezést vele fenn kellett tartania, hogy az entente államférfiaival összeköttetés legyen. A csellekről, mintegy 10 helyen szól legfeljebb 10 mondattal. A prágai^parlamentet nem tartja jobbnak, mint amilyen a bécsi volt. == A régi 20 filléresek devalvációja ellen. A pilseüi kereskedelmi és iparkamara beadvánnyal fordult a kereskedelemügyi minisztériumhoz a régi osztrák-magyar 20 filléresek kicserélésével a kamara tagjait ért károsodás tárgyában, A beadványt a kamara valamennyi parlamenti klubnak is megküldlé azzal a megkereséssel, hogy a klubbok a kamarát ez ügyben támogassák. A beadványban a kamara rámutat arra, hogy a régi 20 filléresek kicseréléséről szóló 1922. évi február hó 16 iki 49. számú kormányrendelettel, amelynek értelmében a régi 20 filléresek csak 50% os értékcsökkenéssel váltatnak be, a kormány túllépte a hatáskörét. A rendeletben említett 1921. évi március hó 1-én keit 94. számú s az 1919. évi április hó 10-iki 187. számú törvény u. i. nem hatalmazza fel a kormányt arra, hogy devalválja a forgalomban levő váltóérmeket. A pilseni kereskedelmi és iparkamara enDnek alapján követeli, hogy a ré^i 20 filléresek kicserélésénél1 a kamara tagjai az okozott karért teljes kárpótlásban részesüljenek. = A horvát biok és a gónuai konferencia. A Hrvat c. lapban Radics közli a horvát blokk február 25-iki határozatát, mely szerint nem ismerik el a szerb kormány, illetőleg az SHS állam kiküldöttjeinek azt a jogát, hogy a génuai értekezleten a horvát érdekeket képviseljék. A horyátok jogainak védelmére Genuában egyedül csak a horvát blokk képviselői lehetnek hívatottak. = Horvátok és szlovákok. A „Národni Demokrácia“ a cseh és a szlovák újságokban megjelent azon hirek kapcsán, hogy Hlinkáék s a horvát szeparatisták között megbeszélések voltak folyamaiban, a következőket írja: „Nem sikerült ugyan ezen hirek megbízhatatlanságáról meggyőződést szereznünk, de nem hisszük, hogy e híreknek csakugyan pozitív alapjuk volna. Hlinkát ugyan képesnek tarijuk, hogy ilyen ostobaságot elkövessen, hisz volt mersze^ hamisított útlevéllel Varsóba s Párisba menni, de nem tudjuk Rádiósról feltételezni, hogy a zott mindnyájunknak. Szerényen, kedvesen és a legkisebb hangsúlyozás vagy különös póz nélkül. Egyszóval: gavallérosan. — Khuen-Héderváry Sándor gróf vagyok. A bán fia! A horvát bán fia! A hatalmas nagyur fia! Akinek a neve akkor a legrettegettebb volt a monarkiában 1 Persze, hogy meghökkentünk! De a kis fekete utitárs ezt se akarta észrevenni és mindent elkövetett, hogy szerencsésen visszazökkenjünk a bizalmas terefere folytatásába. Az elágazó állomásokon: Bánhidán, Tatán, Almás-Füzitőn egymásután szállottak ki az .utitársak ,s ketten maradtunk a fiatal gróffal, aki hazautazott Hédervárra, bizonyosan családi ünnepre, mert amint az estilapokban épp aznap olvastam, tegnap tett doktorátust, sub auspiciis regis. Komáromban búcsúztam el tőle. — Na, kedves gróf! Kívánom, hogy ezzel a névvel és ezzel a fejjel meg se álljon a szentpétervári nagykövetségig! Szeliden megcsóválta szép fekete fejét. — Talán itthon is találok valami helyet. Azóta se láttam, de most is magam előtt látom, a mint rám mosolygott. A mennyire figyelemmel tudtam kisérni az azóta szakadatlanul kavargó világzürzavarban, fiatal utitársam csakugyan diplomatává lett és legelső állomása csakugyan a szentpétervári nagykövetség volt. szlovák néppárttal egyesülne, hj§?en tudnia kell, hogy erre nincsen - semmi okh s a legnagyobb tapintatlanság volna tőle, ha nyíltan magyar célok szolgálatába szegődne azzal, hogy a szlovenszkói sz;eparatisztikus törekvéseket erősiti. Nem lehet Radicsról, aki a legképzettebb jágoszláv politikusok egyike, feltételezni, ő tudja hogy a szlovák néppártnak nincsen oka arra, hogy ellenzéki álláspontra helyezkedjék az állammal szemben s hogy ellenkezőleg van miért hálásnak lennie. Tudatában van annak, hogy a Szlovenszkón éppen az ellenkezője van annak, amit ő a kormány szemére vet, azaz, hogy a szlovákság nemcsak, hogy nincs elnyomva, hanem hogy a csehek egyenesen favorizálják s minden erőből támogatják a szlovákságot (?.) Radics nagyon jól tudja, hogy valósággal csodát müveitek a csehek akkor, amikor a cseh tanárokkal, tanítókkal, hivatalnokokkal lelki és anyagi tőkével megmentették (?) a szlovákságot a teljes elpusztulástól, hogy milliókat áldoz a köztársaság Szlovenszkó föllenditésere s hogy a szlovákoknak kötelességük lenne a cseh testvérekkel egyesülni. (?) A szlovák néppárt tehát nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a horvátoknak a szerbekhez való viszonya azonos a szlovákcseh viszonnyal. A helyzet éppen az ellenkező. De ugyancsak tévednek s hibát követnek el a cseh lapok, amikor Radicsot a horvátok Hlinkájának nevezik és különösen menthetetlen a cseh sajtóiroda eljárása, amikor a jugoszláv sajtóban hivatalosan a cseh kormány és a cseh politikai pártok nevében kemény ítéletet mondott Radicsék fölött s legkevésbbé sem válogatta meg a kifejezéseit. A sajtóiroda ezen eljárása nem fog a jugoszláv kormány helyzetén segíteni, hanem csak rossz vért szül majd a horvátoknál s a szlovéneknél. A CTK.-nak tisztában kellett volna lenni azzal, hegy a cseh közvélemény ezt a kérdést Jugoszlávia kizárólagos belügyének tekinti. Mi lenne akkor, ha Radicséknak az lenne erre a válaszuk, hogy a mi németségünkkel, magyarságunkkal s a Hlinka csoporttal egyesülnek.“ — A „N. D.“ minden bókolása Radiccsal szemben — aminek különben igen pikáns mellékizt ad a CTK. elleni támadás — nem fogja elenyésztetni azt a tényt, hogy a szlovákok és a horvátok között nem kis hasonlatosság forog fenn. Ha a nemzeti demokraták ezen mellékszócsöve a horvátok és a csehszlovákiai kisebbségi nemzetek együttműködésétől tart, úgy ezt a „veszélyt“ hízelgő szavakkal bizonyára nem lehet megszüntetni. (ESŐ.) = A Beregmegyei Gazdasági Egyesület vezetősége megfelebbezte az uzhorodi kormány-Az ember, hogy el is találja néha tréfás képzelődéssel — a komoly valót! * Többször megfordult a brukki vonalon Hentaller Lajos is, a mérges kurucvezér. Nagyon szeretett a Dunántúlon korteskedni, mert ott kénye-kedve szerint kitombolhatta és kiszónokolhatta magát. Többnyire Győrtől Komáromig utaztunk együtt, de a rövid negyven perc alatt ugyanannyiszor nevezett ki hazaárulónak, amiért a Tisza pártot támogattam. S a kemény öklét rázva mindig ezzel a fenyegetéssel búcsúzott tőlem: — Te leszel a legelső, akit a pesti megyeháza udvarán fölakasztatok! Szegény Hentaller 1 Azt hiszem, ha élne, most másokat akasztatna. Ha ugyan őt magát is régen föl nem akasztották volna! « * * Gyakrabban volt kedves utitársam LaSzberg Rudolf gróf, a győrvármegyei főispán. Egyszerű, őszinte, melegszívű ember volt, a szokásaira nézve polgáriasán puritán, igazi magyar ur. Ha politikusokkal utaztunk, akkor keveset beszélt, nagyon vigyázva és megfontoltan, mint aki hozzászokott, hogy figyelik, amit mond. De bizalmas kettesben jóformán el is felejtettük, hogy ő is szakács, a politika ravasz boszorkánykonyháján. Sokszor szóba se került ez a konyha. Vadászkalandokat meséltünk, vagy elezóság által kiadott azon rendeletet, amellyel a kormányzóság az egyesületet hivatalosan feloszlatja, az egyesület vagyonát, irattárát és leltárát lefoglalja s ennek további sorsáról hozandó uj határozatig az egyesület vagyonának a beregszászi állami adóhivatalban leendő elhelyezését elrendeli. A felebbezésben az egyesület vezetősége rámutat arra, hogy a feloszlató kormányzósági rendelet indokolásának ténybeli állításai pontról-pontra valótlanok, az egyesület működését hatósági felhívásra kezdte meg, vezetőségét kizárólag cseh-szlovák állampolgárokból szervezte újjá, a külföldi tagokat eliminálta s a legnagyobb pontossággal mindenkor és mindenben eleget tett a hatósági rendeleteknek s eljárásait s intézkedéseit a kormányhatóság jóváhagyólag tudomásul vette s ha az egyesület valóban fel lett volna szólítva, hogy kérelmeznie kell a működési engedélyt, vagy hogy módosítsa az alapszabályait e kivánalmaknak is készségesen eleget tett volna. Miután nyilvánvaló, hogy a feloszlatás csak tévedésen alapulhat bizton remélhető, hogy a 4000 tagú s közel 40 éves múlttal bíró gazdasági egyesület rövidesen tovább folytathatja áldásos működését. A szlovák szenvedés. Egy pilseni német lap cikke. A „Pilsner Tagblatl“ ezen a cimen a következő figyelemreméltó megjegyzéseket teszi a szlovenszkói politikai legújabb alakulásához: Szlovenszkó politikájának fejlődése azon ponthoz érkezett, amelyen ez a név „Csehszlováka“ igazságtartalmában vészit. Ez az elnevezés arra volt hivatya, hogy az állam szláv jellegét hozza kifejezésre. Az egységből csupán az uniformizált államjogi szerkezet maradt meg, amely meg akar szüntetni minden különbséget a történelmi alap és a bekebelezett Szlovenszkó között. Mint mjnden törvény, úgy az alkotmány is csak addig hátáiyos, mig az általános jogi felfogást valósítja meg és a fogalom lehetetlen, ha a többség akarata a törvény szellemével ellentétben áll. Az egység gondolata Szlovén-» szkón elvesztette gyökerét és ha Prágában azt hiszik, hogy csak az eljövendő szlovák intelligencia lesz az egység hűséges őre, úgy a felnövekvő szlovák ifjúságnak hangulata ezen vélemény ellen szól. A köztársaságnak nem érdeke, hogy a prágai álmot végig álmodják; a valóság már most is a képzelet szüleményének mutatja. A szlovákok politikája két irányban mozog. Az egyik a gyengébb, de nem lebecsülendő, kimondottan irredentista. Nem szabad Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle Használ ita va lódi áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban fSOg.wjlávolsa ßygu ! .zen.edöknek. Eri tfeisa venitettünk föl és a gróf nyájas, szép, komoly és férfias arca szinte nekihevült, amint a természet nagyszerű szépségeit áradozva magasztalta. Sokszor éreztem, hogy a ielkemből, hogy minden természetrajongó leikéből beszél és ihlete abba a zavarba ejtett, hogy miképpen férhet ugyanegy lélekben ilyen barátságosán össze a politikus — a poétával! Szóvirágai, hasonlatai, leírásai, a hegyek és völgyek szines képei, amiket beszédközben felidézett olyanok voltak, mint a művészi fotográfiák, amiket a derűsen ép lélek a szemeibe zárt, hogy lelkesedése világánál visszaadjon. Nagyon szerettem — hallgatni. Az élvezetnek azonban, amit társasága nyújtott, volt egy nagy bökkenője. A gróf szünetlenül füstölt és pedig — sztambul cigarettát. Ez magába véve még elviselhető lett volna, hiszen végre is mindenki olyan cigarettát szí, amilyet szeret és rendszerint azt szereti, amit megszokik. A baj az volt, hogy útközben minduntalan engem is megkínált a nyomorult sztambulokkal és hát persze, a kínálást visszautasítani nem lehetett. Nekem, akinek akkor a legpompásabb kairói cigaretta is csak éppen, hogy tűrhető volt, kész halálos gyötrelem volt, ha a gróf hitvány sztambuljára kellett gyújtanom. Akárhányszor csuklás veit rajtam tőle erőt. Amennyire szerettem a grófot, annyira gyűlöltem a cigarettáit. Úgy, hogy néha, mikor a szereaz egyedüli természetes keserüviz, melynek sótartalma a cím kép olvasható vegyelemzésnek mi dig megfelel.
