Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-04 / 27. szám
2. oldal. „Komáromi Lapok“ 1922. március 4. kölcsönökre vonatkozó melléklet van csatolva, amelynek I. fejezete megállapítja, hogy azon németországi állampolgároknak, akik a hadikölcsön-jegyzék idejében a jelenlegi csehszlovák köztársaság területén laktak s ezen szerződés kihirdetésétől számított 6 hónap alatt a csehszlovák honosságot kérelmezték s ennek aiapján csehszlovák állampolgárságot nyertek, a hadikölcsönt illetőleg ugyanazon jogaik vannak, mint a többi csehszlovák állampolgároknak. — A belügyminisztérium 1921 november 26-án 38575 VII. sz. rendeletével alantas közegeit figyelmeztette ezen szerződésre, amely tehát az 1920. évi 43.613. sz. rendelettől eltérőleg a csehszlovák honosságért folyamodó eddigi né met állampolgároktól nem követeli azt, hogy cserébe a honosságért a hadikö csönön alapuló igényeikről lemondjanak. Itt volna az ideje annak, hogy a méltánytalan rendeletet teljes égé szében töröljék. (ESŐ.) = Horvát cikk Benes útjáról. A horvát biok vezére Radics István horvát képviselő lapjában, a „Doma-ban cikket közöl Benes miniszterelnöknek párisi és londoni útjáról. Radics véleménye szerint, az ut tulajdonképeni eélja nem kisebb dolog lett volna, mint előírni a nagyantantnak azokat a feltételeket, amelyek mellett a kisantant hajlandó volna résztvenni a génuai értekezleten. Benes dr. állítólag különösen Londonban talált rendkívül hideg fogadtatásra. A délszláv kormányhoz közelálló „ 777- bunau szintén megerősíti a kisantant törekvéseinek kudarcát. = A magyar választói jog. Az uj ma gyár választói jogot rendelet utján léptetik életbe, melyet a pénteki hivatalos lapban tettek közzé. A rendelet kiadását alkotmányjogi értekezlet előzte meg, melyen az ország legelső jogászai vettek részt, akik helybenhagyták a kormány álláspontját. A kormány, mint Bethlen István miniszterelnök kijelentette — a maga felelősségére intézkedik rendeleti utón s ez a választási rendelet csakis a most választandó nemzetgyűlésre szól. A rendelet alapja a kormány eredeti választójogi javaslata, kiegészítve az elenzéknek tett ismeretes engedményekkel A választói jogcímek kővetkezők. Általános kellékek : tízéves magyar állampolgárság, kétéves helybenlakás. Különös kellékek: férfiaknál j 24 év betöltése és négy elemi végzettsége. A I katonai jogcím, mint kisegítő jogcím szerepel j s e szerint azok, akik az általános kellékeknek j és az iskolai végzettségnek megfelelnek, vitéz- \ ségi érmük vagy Károly-keresztjük van, 24 ■ éves koron alul választók lesznek. Nőknél a I 30 év betöltése, hat elemi végzettség, vagy négy elemi végzettség azokra nézve, akik Önnálló keresettel bírnak és önnálló háztartást vezetnek; háromgyermekes anyaság és végül azok, kiknek férjük érettségit tett. Budapesten és a törvényhatósági városokban titkos lesz a szavazás, egyebütt pedig nyílt. Budapesten és környékén a lajstromos szavazás alapján történik a nemzetgyűlési képviselők választása. A vidéken a csonka kerületek kiegészítést nyernek, a nagyobb kerületek pedig elosztat’ nak s ebből tizguj kerület alakul. A titkosságot a kormány azért nem alkalmazta az egé?z vonalon, hogy kaput ne nyisson az erőszaknak, a választók különféle fajtájú megdolgozásának. | A presszió ellen szigorú büntető szankciók j fognak védelmet nyújt mi. A nyílt szavazás biztosíték lesz a szélsőséges áramlatok ellen, akár jobbról, akár balról mutatkozzanak. A forradalmi hangulatoknak véget kell vetni és az intelligenciát vissza kell vezetni a politikai életbe. A választások valószínűleg júniusban ; lesznek. = Az osztrák állam jelene és jövője. ‘ Czernin, a volt kettős monarchia külügyminiszí tere, Utrechtben holland nyelven egy röpiratot j bocsátott ki, melyben Ausztria-Magyarország ! összeomlására és a mai osztrák politikára igen érdekes megjegyzéseket tesz. A brosúra „Az osztrák állam jelene és jövője“ címmel jelent meg és a „Cas“ vehemensen nekiront a röpiratnak és szemelvényeket közöl belőle. Czernin röpiratában — a „Cas“ ból kitünőleg — egyebek közölt kijelenti, hogy amit a békeszerződések elkövettek, az botrány: megsemmisítették Középeurópát, azaz Németországot és Ausztria- Magyarországot. A varseillesi szerződést meg kell szüntetni, mert különösen Középeurópával együtt tönkre megy egész Európa A ieigázottak inkább a bolsevizmus karjaiba esnek, semhogy a bosszúálló opportunisztikus és demagóg entente teherhordó állatai maradjanak. Az osztrák politikát dilletánsok intézték, mint Windischgrätz herceg és ezek meghiusitoíták Czernin azon törekvését, hogy a dinasztia számára megmentse azt, ami még menthető volt, tehát az alpesi tartományokat és Magyarországot. Czernin politikája reménnyel kecsegtetett, mert Anglia nem haragvó szemmel tekintett Károdra. Czernin 1918. októberében azt javasolta, hogy Bécs és Budapest megszállására angol csapatokat hívjanak be. Andrássy ezen javaslatot hazaárulásnak mondotta. A monarchiát meg lehetett volna menteni, ha a katonai diktatúrát Schönburg herceg kezébe tették volna le. Tisza volt az egyedüli ember, aki a monarchiát és a középhatalmakat megmenthette volna. Czernin segítségre, a magyarság sok százados kulturhistóriai értékei nem mentek veszendőbe a háborúk viharaiban, nem lehetett azokat konfiskólni eddig, de mert uj idők uj védelmi módot követelnek, a magyarságnak is egységes frontban, a németekkel kell párhuzamban küzdeniük minden oly jogért, amelyet az erőszak vett el, s melyet az öntudatos nemzeti kultúrának ereje szerezhet vissza csak. = Jugoszlávia külügyminisztere Pozsonyban. Dr. Nincsics, a délszláv államok külügyminisztere Belgrádból Pozsonyba érkezett, hol dr. Benes miniszterelnökkel tárgyalt. A találkozáson Benes miniszterelnök párisi és londoni tanácskozásairól számolt be, dr. Nincsics pedig a délszláv-román-bukaresti tárgyalásokról informálta a köztársaság miniszterelnökét. Egyidejűleg tárgyalások folytak a génuai program megállapításáról és a kisantant szakértői értekezletének előkészítéséről. = Az elbocsátott tisztviselők ügye. Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő az elbocsátott szlovenszkói és ruszinkói közalkalmazottak ügyében még tavaly május 23 án intézett kérdést a pénzügyminiszterhez. Azóta Hanacik miniszter már rég megvált az állásától és Novak pénzügyminiszter jött a helyébe, aki janáár 16 án a képviselő kérdésére a következő, mindenben Hanacsikra emlékeztető választ adta: Az elbocsátott és a csehszlovák köztársaság szolgálatába fel nem vett szlovenszkói és ruszinkói közhivatalnokok segély vagy előleg iránti kérvényei minden jogigény hiányában együttesen le nem tárgyalhatok, a kormány azonban az egyes hivatalnokok kérvényeinek vagyoni és családi viszonyok szempontjából való és az elbocsátás illetőleg fel nem vétel indokainak tekintetbe vétetével eszközölt egyénenkénti megvizsgálására és fontolóra vételére hajlandó. Az egyes kérvények sorsa csak ezen vizsgálat befejeztével döntetik el. (ESŐ). — Állampolgárság s a hadikolcsön beváltása. A belügyminisztérium 1920. évi julius hó 27 én kelt 43613. számú rendelete érteimében azok, akik kérelmezik a csehszlovák honosságot, a kérvényhez egy nyilatkozatot kötelesek csatolni, amelyben lemondanak a hadikölcsön címén a csehszlovák köztársasággal szemben minden igényről s ez a lemondás a honossági okiratba is rávezendő. A csehszlovák és német kormány között 1920, évi julius hó 29-ón kötött gazdasági szerződéshez egy a hadi-A sztambul. Irta: Lőrinczy György. Váratlanul kedves öröm ért nemrégiben, épp a legnagyobb dohányinség keserves napjaiban: egy skatulya sztambul-cigarettál kaptam a kistrafikoinban. Koldusnak — koldusöröm. Nekünk, a dicső Európa sokszorosan kirabolt szegény páriáinak, a magyar Cetinje dühös bagósainak örülnünk kell, ha egy skatulya elszívható cigarettához juthatnak. Amit valaha megvetően néztünk le, mikor kényünk-kedvünk szerint nyolc—tiz—tizenkét fillérért kevélyen válogathattunk Nestor Gianaclis, Laurens, Dimitrino, vagy Georgacopulos mester illatos kairói csemegéi között! Hová zuhantunk! Valaki nevet . . . Odafönn, vagy odalenn; a levegőben, vagy a felhőkön, a zúzmarából, vagy a szállongó hópelyhek közül; valahonnan, ahol a szellemek kószálnak. Kissé gúnyosan, majdnem kárörvendően, mintha azt mondaná,: — Úgy kell! Úgy kell! * Boldog napok vidám emlékei suhannak elő fölzaklatott fantáziákban. Mikor még a száguldó gyorsvonatok pazarul fütött és szibarita kényelemmel berendezett Pullmann-kocsijában, négy-öt koronáért és egy regália médiával a zsebünkben másfél óra alatt Komáromból Budapestre vagy visszaröpülhettünk. Otthon reggeliztünk és otthon vacsoráztunk s az egész napot Budapesten töltöttük. A gráci, meg a brukki vonatokon a Dunántúl vidám és bájos publikumából szinte naponként kedélyes társaság verődött össze; kivált a nagyratörő képviselők és az impozáns főispánok olyan sürü rajban röpködtek Budapest és Bécs között, a miniszteri szalonkocsik körül, mint tavasszal a cserebogarak a bólogató eperfák közt. Minden vonatnak nem is törzsutasai, hanem törzslakói voltak. Például Sárközy Aurél, a komáromi főispán, meg Antal Gábor, a tudós és ékesbeszédü kálomista püspök. Sárközy Aurél nemcsak a megzavarhatatlan bonhomiájáról, a Tiszarajongásáról és a lukullusi lakomáiról volt hires, hanem a szakadatlan utazásairól is. Figaró itt, Figaró ott, Figaró mindenütt! Hajnalban Komáromban ült vonatra, de ugyanaznap fehérmegyei pettendi kastélyában ebédelt. Pesten vacsorázott a Nemzeti Kaszinóban s éjfél után egy órakor megint a komáromi állomáson látták, a megyeházán hált (egytől—háromig), de már hajnali négy órakor megint utazott, Esztergomba, vagy Bécsbe. Major Laci, a legszeretetreméltóbb ellenzéki kortes, sokat is csipkedte miatta. Egyszer Sárközy mélabusan sóhajtott föl: — No, várjatok! Meglássátok, egyszer csak holtan hoznak haza a vasúti kocsiból! Tudniillik félt a gutától. De Majort nem hatotta meg. Sőt jóizüet nevetett a szokatlan szentimentális hangra. — Hiszen az volna a csoda, ha nem a vasúti kocsiban halnál meg! * Valamelyik délutáni gyorsvonattal szintén vidám társaságban robogtunk hazafelé. Az étkezőkocsi egy forint nyolcvankrajcáros ebédje után, amit most csak az antant-bizottsági tag tudna megfizetni, tréfákkal, szójátékokkal és emlékezetes kortesanekdotákkal fűszerezve hánytuk-vetetiük meg a közelgő képviselőválasztások eshetőségeit, a pártok fegyverkezését és arányait. Észre se igen vettük, hogy a fülke egyik sarkában, majdnem összehuzódva és ujságlapokkal jól körülbástyázva, fiatalember olvasgat s olykor egy-egy megjegyzéssel a beszélgetésünkbe elegyedik. Az igazat megvallva, valami kis kotnyeles újságírónak néztük és Feszty Béla, akkori udvardi képviselő, némi árnyalatával az irónikus célzásnak, meg is kérdezte: — Talán uraságod is — képviselőjelölt? Az ifjú idegen azonban egy csöppet se zavarodott meg. Sőt nyugodtan felelt, mint aki teljesen bizonyos a maga dolgában. — Egyelőre még — nem. Fölállott, meghajolt és sorra bemuíatko-Saját érdeke mindenkinek, hogy Marth György fodrásztermét felkeresse, hol (higénikus) gyors és pontos kiszolgálásban részesül.
