Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-03-04 / 27. szám
27. szám Hegy* enharmadik évfolyam. Szombat} 1922. március 4» KOUBOH LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár ueh-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Kgési érre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára: 80 fillér. ALAPÍTOTTA: TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nátíor-u. 29,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m a a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendőt Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik hetenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombatén. ílémef példa. A németek lapjában a »Bohémiá«ban olvastam a napokban egy hirdetést, amely arra hívja fel a farsangi mulatságokat rendező német egyesületeket, hogy a mulatság ideje alatt egy tízperces gyűjtést rendezzenek a határmenti németség iskolai céljaira. A gyűjtés eredményét a Német Kultúrszövetség Prágában majd megfelelő kulturcélra fordítja. Hát ugyan mifelénk —•- hiszen mi is határszéli város vagyunk, nemcsak a geográfia szerint, hanem a velünk való bánásmód tekintetében is — megengednék-e az ilyen gyűjtést, s ha megengednék, ugyan jönne-e össze annyi, amennyi az összmagyarság kultúrérdekeinek segítésére elegendő lenne. Az a kis hirdetés igen mélyen világít bele a csehországi németség leikébe. A pan»„kodáson kivül, amelyben a mi ajkunk már csak remegésbe fuilad, azok a németek maguk állnak a talpukra és ami kulturszükség kielégítésre vár, a maguk erejéből igyekeznek megszerezni is. Úgy ismerik a németeket, hogyha már ketten vannak, egyesületet csinálnak s nem ismeretlen sokak előtt, hogy • a németség minden városkában, faluban, nem beszélve a nagy városokról, olyan kulturközpontokat teremtett, — amelyek legbeszélőbb tanúságai nagyfokú műveltségének, élni és fejlődni akarásának. De nemcsak az egyes helyeken alakított s külömböző neveken szereplő egyesületeken nyugszik a németség gazdasági és kulturális ereje, hanem a német közszellemben, amely a fajiságának öntudatos erejével párt és politikai ellentéteken is fel tud emelkedni, midőn a németség létkérdését akár társadalmi forradalom, akár alkotmányos lepel alatt erőszak fenyegetné. A prágai német színház visszaszerzését a németség a német szocialista pártnak s vezető férfiainak köszönheti. Ugyan előfordult-e nálunk valaha, hogy a mi szocialista pártjaink a kimondottan magyar kultur- és gazdasági érdekekért harcba szálltak volna a hatalom ellen, hogy párt-elveket nem feladva, de igazán megértve, kezet nyújtottak volna a po'gári magyar társadalomnak, midőn egy kultúrteérdésnek megoldásához a segítségüket, közremunkálkodásukat kérte. Pedig aligha teheti fel akárki is, hogy a német szociáldemokrata elvek rosszabb bölcsőben ringtak, mint a mi szocialistáinké s azt gondolom, feltehető inkább, hogy a német szociálista ideológia tisztultabb értelmű és értékű formáját találta meg a demokratikusan nemzeti eszmének is. De nemcsak a polgári társadalomtól érthetetlen módon húzódó szakszervezeti társadalmi frakcióknál tapasztalhatjuk a közös nemzeti öntudatra való törekvés hiányát. Általában valami eredeti nagy hiba van e tekintetben a magyarság egész tömegében. Hiányzik az összetartás, az egymásrautaltság érzete, mert minden sok panasz dacára sem látja, sem veszi észre a veszélyt, amely elveszéssel fenyegeti, ha erős karral nem karolja át egymást áttörhetetlen falanxként, ha petyhüdt közönyének ievetésével öntudatosabb munkára nem tömörül. A magyarság legújabb erőfeszítése kulturjogainak megvédelmezésére öntudatosan eddig csak igen kevés számú emberben váltotta ki azt a megértést, amely minden, magasabb etikai célokra törekvő tömegmozgalomnak a lelke lenne. Nem tagadható, hogy az egész államban elszórtan élő magyar kulturegyesületek értékes munkát fejtettek ki, nem tagadhatja senki, hogy kis körükön belül mindegyik meghozta a tőle várt nemzetmentő munkát, de tény az is, hogy nem váltott ki mindeddig a nyelvünk, nemzetiségünk és gazdasági existenciánk ellen irányított elnemzetietlenitő törekvés oly mozgalmat, amely nemcsak egyes vidékek kisebb számú magyarságát, de az egész államban élő magyar kisebbséget egy nagy kulturszövetségbe egyesíthette volna A magyarság itt oly fair eszközökkel harcolt, sohasem követte elleneit az ököljog terére, mégis szomorúan kell megállapítani, alkotmánytörvény, nemzetközi szerződés által biztosított oly szabadságjogok gyakorlásától is eltiltatik, amelyek nélkül konszolidáció, a lelkek megnyugvása s demokratikus irányú haladás el sem képzelhető. A németség a maga megtántorithatatlan nemzeti öntudatával, közismert összetartásával és páratlan áldozatkészségével követendő példát mutat az itt élő magyarságnak, melynek számbeli kisebbsége mellett bizony kettőzött gonddal kell nyelvének, nemzetiségének, gazdasági erőforrásainak megvédésére ügyelni. A német kultúrszövetség sem szívta fel s olvasztotta magába az egyes kisebb német egyesületet, nemcsak, hogy ily célra nem is lehet, de kívánatos sem volna, hogy a magyarok egyesülése a magyarság közmivelődésének istápolására ily irányban működjék. Amit a német szövetség a sok száz apróbb nagyobb egyesületből merit, az a nemzeti öntudat sugárzó ereje, ez ad tekintélyt neki, ez váltja pengő pénzzé az összetartást, mely 18 iskolát, 85 gyermekkertet tart fenn, 40 különböző községek és testületek által tartott óvodát segélyez, megszámlálhatlan esetben járul az iskolák helyreállítása, tanszerek beszerzése költségeihez. A magyarságnak is volna mit e téren helyrepótolnia, anyagi tehetség sem hiányoznék ehhez, ami hiányzik, az csak a szükséges összetartás hiánya, mert lehetetlen, hogy a hatalom bármi eszközzel is megakadályozni tudjon oly törekvéseket, amelybe államellenes irányt csak a rosszakarat az erőszakos uralmi vágy mániákusai látnak. A soviniszta szlovák sajtó minden áskálódása a magyar kulturérdekek megvédésével, s erre irányuló törekvésekkel szemben nemcsak tűszúrásoknak vannak szánva, hanem vádaknak, amelyek a prágai kormány előtt szeretnék az itt élő magyarságot örökösen államfelforgató elemnek feltüntetni. Annál különösebb és érthetetlenebb a szlovákság vezéreinek e kérdésben állandóan hangoztatott véleménye a magyarsággal szemben, mert hiszen a szlovákság, maga a nép nem tekintette soha a vele évszázadokig együtt élő, vele együtt sokat szenvedett magyarságot olyan ádáz ellenségnek, mint amilyennek a dennikek a külföld előtt befeketiteni igyekeznek. A külföldnek a magyarságról való gondolkozását ugyan nem igen fogják megmételyezni a nap nap után jobb ügyhöz méltó buzgalommal szerkesztett sajtótermékek, de annál több kárt okoznak idehaza, mert a békés munkához szükséges lelki konszolidációt késleltetik. Éppen ezek miatt a hangos és mérgező rágalmak miatt.kell a magyarságnak egybetömörülni. Nem szorulunk külső
