Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)

1922-02-23 / 23. szám

I negyvenharmadik évfolyam. 23. szám. Csütörtök» 1922. február 23 KOMAfiDU LAPOK KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY POLITIKAI LAP. Előfizetési ár c&eb-.zlQvák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: j CYre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K« j Egyes Mám ára ? 80 fillér. ALAPÍTOTTA : TUBA JÁNOS. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, m j a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendőt Kéziratokat nem adunk vissza. Meplsnik teáid háromszor. kedden, csütörtökön és szombaton. fii édes apja sem szereti Poincarét. Deschanel Pál az ő politika őse. Deschanel a francia bosz­­szupolitika Álmos vezére, akinél annyival szerencsésebb vagy szerencsétlenebb, hogy nem állott meg a gyűlölet csúcsán, hanem megérte, hogy népével együtt lerohanha­tott a véráztatta csatasikra és a negyven­négy éven át szomjazott bosszú gyönyö­rét is kiélhette. A gyűlöletnek és bosszúnak ez az óYz apostola nemrég azt irta Poincarénak, az uj francia miniszterelnöknek, hogy mód­szerével végzetes útra viszi nemzetét. Ő mondja, aki ezt az utat évtizedek előtt megnyitotta. De az utak évtizedek alatt megvál­toznak, elkopnak, felvágódnak és járha­tatlanokká válnak. A gyűlölet és meg­­semmisités útját pedig ezen kivül is fel­­szagatták a nehéz iövegek és szakadatlanul felvonuló trénoszlopok. Ezeken az utakon nem lehet tovább járni. Cannesban, a hatalmak őrhelyeiről ki akarták mondani, amit a nyomorok és zavarok mélységeiben szenvedő népek három éve tudnak és mondanak, hogy az erőszak utjai járhatatlanokká váltak. És akkor egy kis termetű, de nagy­­haragu francia képében újra támad ez a végzetes szenvedély, az elborult és vak, amely nem látja az ut végében tátongó szakadékot. Amit eddig Poincare mondott és ahogyan mondotta, az más körülmények között már magát a háborút jelentené. Ma a háborúnak anyag lehetetlensége védi meg a világot attól, hogy a kis francia sűrű egymásutánban odadobott kész gránátjai fel ne robbanjanak. A Cannes-ban fogant és megérlelő­dött újabb békeakarat tovább halad és egyelőre a francia kormány ellenére is megkiséreli az európia gazdaság tanács­kozások utján való feltámasztásának ne­héz munkáját. A francia kormány ellenére. Mert hál Istennek, Franciaország nemcsak Poincare­­ból és a kormányból áll, hanem a népé­ből is és azokból a politikusokból, akik másképpen gondolkodnak, mint Poincare és a kormány. Maga Deschanel is másképpen gon­dolkozik, maga az erőszak és gyűlölet sem tud már gyűlölni és erőszakoskodni. De a megbuktatott Briandról sem tehető fel, hogy nyugodtan szemlélje politikájá­nak az ellenkezőjét a francia kamarában. Briand nagy parlament-szakértő. Több­ség, kisebbség, támogatás és buktatás, a világboldogitásnak eme fenkölt eszköze­inek régi és gyakorlott kezelője és mestere. Deschanel jobbról megtámadja az i erély kormányát ma és Briand meg fogja támadni balról holnap. Az újraépítés és továbbrombolás iránya ; között folyó küzdelem Franciaországban | is a béke javára dőlhet csak el. A béke i minden küzdelem célja. Úgy is mondhat­juk, hogy minden küzdelem győz, mikor a békéhez elér. Poincare legfrissebb küzdelme is győzni fog egy uj békében és nem fog elbukni más mint ő maga, akit nem le­het szeretni és akit nem vállal a saját politikai nemzőatyja sem. = A magyar-csah megegyezés mellett. A Daily Telegraph egyik cikkírója igen érdekes megjegyzéseket fűz a kis ententenak a genuai értekezlettel szemben tanúsított magatartásához. A cikkíró rámutat Csehország, Magyarország és Ausztria kölcsönös függőségére. Kifejti, hogy a magyar kormány állandóan tudatában van mos­tani elszigetelt helyzetének s minden tekintetben hajtandó a csehekkel elfogadható megállapo­dásra. A másik részről a cseh vezérek szintén beláthatták, hogy a két államot a pénzügyi és gazdasági szálak egész serege kapcsolja össze. A megegyezés egyetlen akadálya a kölcsönös bizalmatlanság légköre. A magyarok és csehek megegyezése nagy lépést jelentene Közép Eu­rópa összekeveredett nemzetiségi viszonyainak szabályozása felé. A megoldás nagy nehézsé­gekbe ütközik, de annál több ok van rá, hogy létrejöjjön. Mivel a Prága és Budapest közti légkörben nagy a feszültség, a lap azt javasolja, hogy elsősorban kíséreljenek meg valamilyen diplomáciai lépést az egyik entente fővárosában, például Londonban. = Evangélikus zsinati törvények. A múlt évben tartott zsinat által megalkotott törvé­nyekről az egyházi szakközlöny írja a követke­zőket: „A zsinati törvények mindeddig nincsenek megerősítve, oka annak nem az, mintha volna valami kifogás azok tartalma ellen, mert sajnos a legfőbb doigokban a magyarországi evangé­likus zsinati törvények kerékvágásában haladnak, hanem más ok és pedig az a magas, Jákob lajtorjánál magasabb bürokratikus létra. Hogy ha ilyen gondosan, lassan fogják beterjeszteni, mint mennek felfelé, eltart jó ideig, mig eljut­nak a legalsóbb helyre. Mindaz azért, mert Prágában nincsenek emberek, akik ezen dol­gokhoz érlenének. Pozsonyban pedig van teljes hatalom, minden hatalom nélkül. — Mindez ] azt bizonyilja, hogy amint a bécsi centralizmus ! elkopott, úgy elkopik a prágai is.“ Iparosaink szervezkedése — Az Országos Iparosszövetségben tömörülnek.— Hosszú idő óta vajúdik már a természetes kapcsolataitól elszakított szlovenszkói iparosok­nak egy országos szervezetbe tömörülése. A háború következtében beállott termelési pan­gás, a pénztelenség, a közönség vásárló erejé­nek csökkenése majd teljesen tétlenségre kár­hoztatta a kisiparos osztályt. Hogy a kisiparos j ma is dolgozik s annyit keres, hogy legszükö­­j sebben megélni tud, s nem hajtotta züllésbe a j majdnem teljes kereset-hiány, csak szorgalmá­nak s józan polgári gondolkodásának tudható ! be. A nyomor a legnagyobb kerítő, de a mi j derék iparosainkat nem tudta még a nélkülö­­| zés sem belekergetni semmiféle „világmegváltó“ s alapjában véve csak elégedetlenséget és nyo­­: mórt szülő szektákba, amelyek a forradalmi időkben s a háborút követő esztendőkben tú­lontúl sok áldozatot nyeltek el s hajtottak a két­­j ségbeesésbe. Az iparosságnak egy nagy országos szer­vezetbe való tömörítésének terve nem uj keletű. < Megpróbálkoztak ezzel már több mint egy ' esztendeje Pozsonyban és Kassán is. A próbál­­! gatásoknak lett is eredménye, mert valamint Pozsonyban, úgy Kassán is megalakult az ipa­­; rosok Nyugati, illetve Keleti Szövetsége. Az eredmény azonban, amit a tömörüléstől az Ipa­­! rossäg várt, igen efemer értékű volt, amelynek j teljes magyarázatát megadja az erőszakos par­­j tikuláció, amely Kelet, illetve Nyugat Szloven­szkói Kerületek elnevezése alatt vált ismeretessé. Hogy mennyire egészségtelen gondolat vöd az iparosságnak ez a kettészakitása, s meny­nyire elodázta az iparosság egész tömegének tömörítését, mi s»m mutatja jobban, mint az, hogy a komáromi Ipartestület, mint a helybeli iparosságnak — mondhatjuk érdekképviselete I — mindezideig válaszúton járt s nem tudta nyugathoz vagy kelethez csatlakozzék-e. A po­zsonyi kerülethez csatlakozást kevésbbé ajánla­tossá tette az a körülmény, mert félő voll, hogy a fővárosi mellett a vidéki iparosság érdekei másodsorban fognak csak figyelembe vétetni. Nem bizalmatlanság volt ez a pozsonyi kerü­lettel szemben, csupán a régi tapasztalatra hi­vatkozni tudó aggodalom, mert a forradalom előtti magyarországi, Budapesten székelő, Ma­gyar Iparos Szövetség védő karjai is nehezen nyúltak ki mindig a vidékek felé. . A keleti kerülethez való csatlakozást pedig az tette kérdésessé, hogy a forgalmi távolság nem biztatott kellő garanciával a helyi érdekek meg­védését illetőleg. Bármennyire is igaz és gyakran követendő a régi közmondás: segits magadon, Isten is megsegít, ma, midőn mii den téren az egy ke­reseti, közös érdekű egyének, sőt egyesületek, testületek, kereskedelmi társaságok szervezke­dése nemcsak divattá, de szükséggé vált, ma, midőn az iparossal, mint munkaadóval szem­ben a munkásság országos, sőt világszerveze­tekben tömörült, ma igenis túlontúl sietős kö­telessége az iparosságnak saját jól felfogott érdekében oly szervezetbe tömörülni, amely ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol- ■ ■ csót vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok ■ ■férfi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-* ■ jobb anyagból, lag és színes különlegességeket ■ Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilin­der“ Singer-féle varrógép ELADÓ! FISCHER JENŐ KOMÁRNQ, mm lialallal szenten. Ügyeljen a cégre!!! ■ Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle-■ ■ teit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú ■ ■ Berson gnmmi sarkot.! Cipők és csizmák! “Pl Ne mulassza el senki az alkalmat!

Next

/
Thumbnails
Contents