Komáromi Lapok, 1922. január-június (43. évfolyam, 1-77. szám)
1922-01-07 / 3. szám
1922. január 7. ,Komáromi Lapot?“ 3. o'tlai. mányaik erkölcsi becse. Ebben látom a fő- és döntő terét a nemzeti propagandának és egy egészséges nacionalizmusnak.“ Szinte meglepőek és felette szokatlanok ezek az őszinte szavak. Csak a szerzőjük egyet felejtett el, azt, hogy ez nemcsak a németeknél van így, hanem a magyaroknál is, sőt a szinmagyarlakta vidékeken talán még nagyobb mértékben. De úgy látszik, most az a jelszó, hogy nincs magyar probléma a köztársaságban, csak német kérdés. Bt-nes miniszterelnök is csak a német kérdésről ir a „Cas“-b«n megjefen cikkében. Magyar kérdést Benes sem isnur, vagy aem akar ismerni. Szlovenszkói kérdésről is azt Írja, hogy a szlovenszkói kérdés nem aemzetiségi, hanem csak közigazgatási kérdés. Persze a magyarságot a magyarellenes közigazgatással akarják elöbb-utóbb megsemmisíteni. Ilyen célt szolgai majd a szinmagyar Komárommegye beolvasztása a két szoui'zédos vármegyébe, a magyar városik ledegredálása nagyközségekké. A Komáromban is megfordult német testvéreink szives, őszinte érdeklődése a magyarság iránt, azt a hitet öntötte lelkűnkbe, hogy a vezető emberek hiába akarják eltussolni a magyar kérdéat, azt a hasonló sorsban ölő németek se fogják engedni. E zteleuséggel vo na határos az a politika a részüktől, ha a magyarságot cserben hagynák csupán azért, mert most derengeni kezd kissé f lettük. A közös sorsot a németek nem fogják elfelejteni és ha keil, segítő kezet fognak nyújtani az itt élő németek, az itt étő magyarságnak. €gy magyar ember találmánya. A magyar ész diadala. — Most már Komárom is remélheti a villanyvilágítást. — A réi>i komáromi városatyák bűnei reparálva. Ha Komáromban rosszul égnek a gázok, vagy arra is volt eset, hogy egyáltalában nem égték a gázlámpák, akkor mit tett és mit tesz a jó komáromi ? Szidja a gázgyárat szőröstül, bőröstül és szidja az egykori városatyákat, akik amikor arról volt szó, hogy gáz vagy villamosvilágitást rendezzenek be Komáromban, szerencsétlenségünkre a gázvilágitás mellett törtek pálcát. Állítólag csak egy szótöbbséggel győzött a gáz a viilany felett ős Komárom városában. Micsoda könnyelműség volt ez — jajgateak-a laikusok — amikor itt az ingyen hajtóerő, a mozgó viz, a Duna. Csakkogy éppen a villanyos drótot kellett volna a Duna vizétől be a városba vezetni és ma már még a Tehénállás-tér is fényárban úsznék az éjszakai sötétségben. De hát a hozzáértők hamarosan lehurro| gatják a laikusok jajgatását; mert hát a Duna mint ilyen nem alkalmas egyenesen arra, hogy a dinamókat hajtsa, Elősször is a vízállása állandóan változik, igy szilárd turbinaházat : lehetetlen a Dunán alhalmazni, aztán a turbinákat csak sebes folyású vizek tudják mozgásba hozni. A Duna pedig lassú folyású vizek , közé tartozik. Esése csekély és vizét csak nagy költségek árán lehetne turbina hajtásra fölhasználni, amihez több kilométetes csatornát j kellene épeteni és a csatorna kezdetétől a végéig tapasztalható Duna esését egy helyre | kellene összpontosítani. Mondjuk, Csicsónál indulna ki ez a csas torna a Dunából és egészen vízszintesen, min, den esés nélkül haladna egészen Komáromig, itt aztán egyszerre szakadékszerüen lemélyedne i a csatorna a Duna komáromi szinvonaláig. Itt . a zuhatagszerü vízesés aztán mozgásba hozhatná a turbinákat. De nagy szárazság idején, i aminő az elmúlt nyár is volt, vagy nagy viz' álláskor ez a csatornarendszer is csődöt mondana. Szóval úgy látszott eddig, hogy Komáromnak le kellet tenni a reményről, hogy neki valaha a Duna sodra szállítsa a villanyt. A helyzet azonban megváltozott. Egy zseniális magyar korszakot alkotó találmánya lehetővé j teszi, hogy lassú folyású folyót dockokra föl- i állított turbinákat őrült forgásba hozzon. Komárom tehát hamarosan rátérhet a í; Duna sodra által fejlesztett vilianyvilágitásra. De most beszéljünk a szenzációs találmányról. A budapesti műegyetemen Bánky pro- I fesszor laboratóriumában uj találmányt mutattak ■ be, amely valósággal forradalmat fog jelenteni i az ipari termelés terén, Nem csekélyebb do! logról van szó, mint hogy a szenet teljesen | fölöslegessé tegyék a gépek hajtására. ísme- i retes, hogy eddig csak a turbinate’epekkel ■ tudnak szén nélkül, tehát költségbe nem keí rülő hajtóerőt találni. De turbinákat csak sebes | folyású és bőséges vizek, főleg vízesések men, tén lehetett fölállítani s emiatt rendesen töíté! Seket, földzáró gátakat kellett építeni még ott í is, ahol a turbinákat alkalmazni lehetett. Mostan j dr. Tetétleni Ármin, a hírneves budapesti ügyvéd, aki már egynéhány praktikus találmánynyal lepte meg a műszaki világot, bemutatta a csöndes folyású vizek turbinájának modeljét. Az uj gép ellentétben az eddigiekkel, jelentékeny hatásfok mellett tudja kihasználni a simáa tovafolyó vizek mozgásai energiáját is. A bemutatott modell kezdetleges kidolgozása ellenére 20 centiméteres másodpercenkénti sebességű vízben 80 fordulatszámot mutatott, 59 százalék hatásfok mellett, holott a kézzel val* kivitel tökéletlenségéből eredő belső ellenállások egymagukban a modellen átfolyó > néhány liter viz minimális mozgási energiájának körülbelül 30—40 százalékát emésztik fel. Mint szélturbina ez a rendszer a szelek mozgásai energiáját oly mértékben használja ki, hogy négyzetkilométerenként több ezer lóerőt képvisel. Nevezetes előnye, hogy az egész berendezés dokkokon úszik, ami fölöslegessé teszi a vízépítési munkálatokat és építési költségeiben 80 azázaíék megtakarítást jelent. Amig tehát az egész világ tudósai azon tanakodtak, hogyan lehetne a szenet fölöslegessé tenni és különböző tükrökkel a nap energiáját akarták felfogni, mindenesetre sikertelenül, addig egy magyar ember a legegyszerűbb módon oldotta meg a nagy problémát. A találmány szakértők szerint korszakalkotó jelentőségű, mert a lassú, de bő folyású folyóvizek Európaszerte megvannak. A találmány bemutatóján jelen voltak a Kereskedelmi Bank képviseletében Száva János igazgató, a Budapesti Egyesült Városi Villamosvasutak részéről Tóbiás Károly és Sztrókay István igazgatók, a Jelzálog Bank részéről Bóczán Elemér dr. és több szakember. A jelenlevők mind elismeréssel nyilatkoztak a találmányról. E találmány korszakot fog alkotni azokban az országokban, ahol lassú folyású, de hővizö folyókban nincs hiány. A Dunamenti országokban a hajtó erőt most már csaknem ingyen fogjuk megkapni. Komáromra is föl fog virradni a viilany korszaka. Nemcsak világítási, hanem közlekedési, ipari és gyári szempontokból óriási méretű prespektiva néz Komáromra és minden dunamemi városra. Hungária Fürdő gőzfürdője és kádfürdője november végén ismét megnyílt. Budapest Dohány-n. 44. sai ellágyulnak ... Es csak nézi, nézi merően a falat ... és a falon füg* *ö aranyrámás, megfakult képeket; a feketepalástos pap ké pét, meg a fekete főkötös tiszteietes asszonyét, gyamoluiau gyerekkora felejthetetlen első mentorait. Kegyeletes, meleg sóhajtás reszket a száján és két szúrós szemére a köny szivárváuyfátyola ereszkedik ... A kemény, a lázadó költő — sir. Búsan, enyhítően, megmug csukolva. Talán más szavakkal, de a szivében bizooyossan ugyanazt a dalt sírta el, amit Petőfi dadolgatott a kiskunsági rónán : Cserebogár, sárga cserebogár! . . . * Sok kedves óráért vagyok én adósa Kiss Józsefnek 1 És a tömérdek gyönyörűségen kívül, amit a verseinek köszönhetek, azért a szegényes életfilozófiáért is, amire egy sötét éjszakán megtanított: hogy a legnagyobb hegy — az édesanya sírja. Olyan magas, hogy a világot talán csak arról a hegyről láthatjuk — végesvégig. Sötét, zitnankós téli éjszakán szekeremen az Édesanyámat koporsóban vittem Ajnácskőből Rimaszombatba, hogy az Édesapám mellé fektessem, örök pihenőre. A szomorú ut egy domb tövében húzódott, a várostól három kilométernyire. Tán azért jelölték ki valaha a zsidók temetőjének. Amint a komor téli éjszakában halálos szekerem elkocogott alatta, eszembe jutott, hogy abban a temetőben pihen a Kiss József Édesanyja. Hogy itt, ime, az én Anyám találkozik az ő Anyjával... Már ott zsongott a fülemben, a szivemben is az örökszomorú dal: Vaiahol messze, valaha régen megástak egy sirt temetőszélen... Leszállottam a szekérről. Föl kapaszkodtam a dombra és behintettem virággal a sirt... Széjjelnéztern a borús éjjeli tájékon. S miutha varázspálca suhant volna meg, n kegyelet eme néma pere i alatt az éj sötét, süni k dgomolygása megmozdult és lom lián fölszállott. A zimankó eltűnt, az ég ünn-plö kék derűbe öltözködött és a szemhatár alján fö bukkant biborpalá.-tban az ég k rálya; ébredő sugaraival sorra csókolgatta a sírokat, nem a halál, hanem az örökélet birodalmát. Sajátságos érzésem támadt. Azt a temetőt valaha tálán a megkülönböztetés bántó szándékával jelölték ki arra a cé ra. S ime, a béke, a csönd, a nyugalom méla birodalmává lett, amit a csillagok miriádja csókolgat és a nap legelső sugarával üdvözöl. Szinte ideális temető, ügy éreztem, hogy a világrend jóvátette és mindig is jóváteszi az emberek hibáját. Hogy minden ellentét között éppen olyan három kilométernyi távolság van, mint aközött a város és aközött a régi zsidótemető között. A boldogság — a boldogtalanságtól, & szerencse — a szerencsétlenségtől, a jóság — a rosszaságtól, az igazság — az igazságtalanságtól, az emberszeretet — az embertelenségtől, a szépség — a rúttól, miud mind három kilométernyire van. Csak egy séta és mégis, milyen kevesen tudjak, vagy akarják megtenni azt a sétát ! Engem ő vezetett rá, az az öreg trubadúr, aki most elhalhatott: Kiss József. Köszönöm. * Hát az is elmúlt 1 Minden elmúlik, széjjelomlik a végtelen idők mély homályában, talán még a Kiss József nagy dicsősége és meg nagyobb költészete is. Ä milliók, akiknek a tapsáért annyi bukfencet vetünk, igazában csak egyet tudnak: felejteni. Azt hiszem, ta is valami ilyet gondolhattál, öreg trubadúrom, fönn, a Posilippón, mikor a halott ifjú temetési menetével találkoztál és a szépségekkel csordultig telt szived poharat emelt az örök semmibe távozó ismeretlen vándor koporsója felé. Ha számomra is egyszer üt az óra ... Legyen közeibe, ezt kívánom én, Egy szív úgy dallal, érzelemmel telve. Mint most, e pillanatban, az enyém. Valami elzüllött poéta-lélek, Ki megszerette a hegy lángborát S az köszöntsön fel, úgy, mint én most téged S ürítse értem bucsupobarát I Nos, hát itt vagyok, bus öreg királyfi t Kezemben a szilveszter-esti csengő pohárral, a zoborhegy és a keserű magyar szív gyöngyeivel. A leg8zomorubb pohár, a legszomorubb szív, mert — magyar. Majdhogynem olyan szomorú, mint a te halhatatlan komor lantod 1 És feléd koccintom az örökkévaló aág Csillagos kapujában. Evan, Évoé 1 Boldog ismerős ! A viszontlátásra ! tó m_______ Reggelizés eölt fai pohár Schenidthauer-féle Használ ita valódi áldásnvomopbajosoknak és szék szenvedőknek. 532—III az elrontott gyomrot 2—3 óra alatt teljesen rendbehozza.
