Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-11 / 69. szám
2. oldal. 1921. augusztus 11. „Komaromi Lapok* elő. A kanyaró szünöfélbcn van. A malária tanulmányozására a kormány Komárik egyetemi tanárt küldte ki, aki a maláriát okozó szúnyogot ugyan megtalálta vidékünkön, de a baj hála Isten nincs elterjedve Csallóközben. Az államépitészeti előadó rámutat arra a lehetetlen helyzetre, amely a rosszul fizetett utkaparók miatt az utak jókarban tartásánál elő állt. Lehetetlen fegyelmet, jó munkát követelni az éhbérért dolgozó utkaparóknál. Sürgős intézkedésre hívja föl az illetékes körök figyelmét. Majd a tanfelügyelő jelentése kapcsán Hickitsch Károly bizottsági tag ismételten szóvá teszi a szapi tanitó esetét, amelyet külön cikkben tárgyalunk. A gazdasági felügyelő a szárazság okozta károkat festi sötét szinekkel. Az intenzív gazdálkodás azonban még a szárazsággal is jobban tud dacolni. A mély szántásu földek jobban bírják a szárazságot. Csepy Dani bizottsági tag, határozati javaslatot terjeszt be az állattenyésztés előmozdítása céljából Serlésvész elleni szérumok és apaállatok beszerzését javasolja. A gazdasági felügyelő örömmel támogatja a javaslatot, ez ügyben jelzi, hogy a jövő évre 60 ezer korona értékű szérumot szereznek be. Majd a minden zsupánt, miniszteri és békeszerződési Ígérgetések és jogok dacára, minden ok és indokolás nélkül elbocsátott megyei tisztviselők nyugdíjazása következett. A karzatok tömve voltak olyan tisztviselőkkel, akik kezéből a hatalom kivette a tollat és koldusbotot adott helyébe. Ezek számtalanszor kaptak meg-nyugtató Ígéreteket, hogy nem fogják őket elbocsátani, a fogadalmat letették, a nehéz időben húzták tovább az igát, most, amikor már az uj állam ezen a színtiszta magyar területen is megerősödött, ezeket a szerencsétlen tisztviselőket, mint a kifacsart citromokat elküldték. A nyomorúságos nyugdíj mellé megszavazott kegydijat pár hónapig folyósították, aiután azt is elvonták. Dr. Mohácsy János a kisgazda- és kisiparospárt ügyvezető elnöke, bizottsági tag, azt az indítványt terjesztette elő, hogy az összes járandóságokat fizetésnek tudják be és azután vessék ki a nyugdijat, amely nyomban folyósítandó. A bizottság az indítványt elfogadta. így lettek nyugdíjazva dr. Witausek Károly, Major István, Markovits István, Joó István, Ganz Ármin, Végh Mihály stb. tisztviselők. Azokról, akiket előzőleg nyugdíjaztak és pedig nem úgy, mint a mostaniakat, hogy csak nyugdijat szavaztak meg nekik, hanem külön kegy és nyugdijat, de a kegydij kifizetést beszüntették, azokról a jelen gyűlésen nem határoztak, — hála neked kínai copf! — mert nem volt főlvéve az az ügy a tárgysorban. így csak a szerencsétlenek, akik közül egyiknek csak havi 68 kor. nyugdija van, várhatnak a legközelebbi ülésig, ami a mai modern gyorsaság századában éppen két hónap múlva, október első hetében lesz. Addig akár éhenhalhatnak s a tárgysorba egyáltalában nem kell fölvenni őket. A szapi Iskolamester. Hajléktalan tanitó. — A határfináncok elfoglalták a lakását. — Kénytelen a szomszédos községben lakni - Akiknekl(i zsupán sem parancsol. — A „Skolsky Referat“ mélységes hallgatása. — A vezérpénziigyigazgató és a magyar kultúra. — Adalék a csehszlovák kultúra történetéhez. A megyei közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén éidekes dolog pattant ki Hickisch Károly bizottsági tag felszólalása folytán, aki a tanfelügyelő jelentésénél szóvátette azt a hallatlan és a maga nemében páratlanul álló kulturbotrányt, mely a Csiiizköz egyik kis falujában, Szap községben történt és ma is orvosolatlan. S/.ap községben, sem több sem kevesebb nem történt, mint az, hogy a határozó pénzügyőrök az ottani tanitó magánlakását elfoglalták és onn tn semmiféle hatóság u«m képes őket kipiszkálni. Pedig a hatóságok a csallóközi főszolgabíró beismerése szerint január óta, tehát teljes féléve fáradoznak ezen. Mivel pedig ezek a határfináneok, úgy mint hetven esztendővel ezelőtt a graniesárok, fegyverrel vannak ellátva, a csendőröknek kellene ellenük kivonulni fegyverrel é»formális hadizem-t utján, fegyverrel kellene őket a lakás elhagyására kényszeríteni. A szapi tanitó hasztalan futkos fűhöz, fához, főszolgabíróhoz, tanfelügyelőhöz és a zsnpáni hivatalhoz, sőt hasztalan hoz a megyei közigazgatási bizottság is határozatot ebben az ügyben, a kormányhatóságok egyszerűen n°m is válaszolnak. Á tanitó, akinek Szapoá volna a lakása, tehát a fizetésének kiegészítő része, járandósága, nem tud a lakásába bemenni, mert oda fegyveres fiuáncok telepedtek, akiknek a kultúra a talpukban lévén, onnan egy tappodtat sem haji au dók kimozdulni. Játszi könnyűséggel lehetett volna a dolgot félév alatt elintézni: a zsupán megbizza a tiszti ügyészt, hogy a bíróság előtt indítsa inpg a kilakoltatási eljárást, ami nem Ich -t kétséges, hogy a tanitó javára dől el, akit sommásan visszahelyez birtokába a bíróság, ha ezt kérik. E helyett a zsupán leveleket irogat a vezérpénziigyigazgatóuak, a tanfel ügyelő a minisztériumnak és ezek válaszra sem érdemesítik őket. Pedig minrtakettőt lehetne erre kényszeríteni: a bíróság utján, amely a vezérpénzügy igazgatónak is, a minisztériumnak is megmagyarázza mi a jog és mi a jogtalanság. Nagyon is a fején találta a szöget az egyik bizottsági tag, aki ennél a kérdésnél megjegyezte, hogy a zsupán elég snájdig volt egv jogerős bírói Ítélet végrehajtását, egy kilakoltatást pár sorral megakadályozni, de itt, ahol egy szegény embernek, a magyar kultúra egy napszámosának napnál fényesebb jogairól vau szó, a zsupáni gyors elhatározás egyszerre megszűnik és csigalépésekkel halad a papirospazarlás lélektelen országutján. A szapi tanítónak naponta négyszer, télen és nyáron meg kell tennie öt kilométer, tehát húsz kilométer utat gyalogszerrel, mert a szapi tanitó még nem tart ott, hogy autóra ülhetne. Télen és nyáron megteszi ezt az utat, jó és rossz időben, ha jól, ha rosszul érzi magát. Ez mind közömbös a szapi határőrző fináncoknak, hiszen ők a magyar kultúra iránt nem érdeklődnek. De úgy látjuk, közömbös a tanfelügyelőségnak is. Pedig a közoktatásnak korántsem az a léuyege, hogy a köztársasági elnök jól sikerült arcképe díszítse a tantermek mindegyikét, hanem az, hogy a tanító anyagi gondokkal ne küzködjék és főleg ne kelljen naponta négyszer öt = húsz kilométert gyalogolnia, hogy székhelyén tanithassoa, ahol neki illetmény gyanánt természetben való lakás jár ki. így gondoljuk ezt mi, a magyar kultúrának szintén olyan névtelen közkatonái, mint a szapi tanitó, aki szegény — bár a kultúrát nem a talpában hordja — mégis kénytelen a talpaival is előmozdítani a közoktatást e demokratikus republika kultúrájának nagyobb dicsőségére, amelyben fegyveres fináncok túlereje egy fegyvertelen tanítót saját lakásából a hatóságok minden erőfeszítése ellenére ki tud szorítani. A hadügyminiszter két lív után ki tudta a katonaságot parancsolni a lefoglalt magyar iskolaépületekből, a fioáucminiszter igen el van foglalva és olyan apróságokkal, hogy fináncai hadat viselnek egy magyar tanitó ellen és puskáik agyára csapva önérzetesen jelentik ki, hogy nekik senki se parancsol, sem ér rá törődni. Ezek a szapi határfináncok be fognak vonulni kultúrtörténetünkbe, a szapi tanitó esete pedig messze fog világítani és hirdetni, hogyan kezelik a magyar kultúrát a csehszlovák köztársaság szinmagyarok lakta legdélibb határán. Nem boldog a szlovák. Az alább következő cikk a „Slovak“ csütörtöki számából Való. Kommentár nem kell hozzá. „A szlovákoknak nincs veszteni valójuk, mert már mindent elvesztettek. Jogaikat, Járóbár ur véleménye szerint, csak forradalmi utón küzdhetik ki. Szomorú és megrendítő valóság ez. Hova-tovább rosszabb a mi sorsunk. Keményeink, vágyaink, sóhajtásaink semmivé váltak. Ki akartuk szabadítani magunkat a lelki és anyagi rabszolgaságból és itt még nagyobb» kötöttük magunkat. Nem szabadulhatunk belőle, Srobár dr. ur véleménye szerint, csak forradalmi utón. Szörnyű kijelentés egy volt szbvenszkói miniszter szájából, hogy Szloveuszkóbékésen fejlődjék a maga sajátos jellegében, tisztaságában és szépségében. Srobár ur, kimondva saját politikája fölött ii halálos ítéletet, kimondta a Keserű igazságot is, amelyben minden szlováknak el kall gondolkoznia. C*stk forradalmi utón,, csak forradalmi utón... Szomorúan, rettenetesen, megrendilöeu hangzik ez. Annyit jelent: ú rabszolgák vagytok, rabszolgáknak szülöttetek, és azok maradtok. A ti számotokra nincs tavasz, nincs föltámadás, nincs rózsa, nincs reménység egy boldogabb életre — ti halálra vagytok ítélve. Az emberben fölforr a vér, összecsikovgatja a fogát, ökölbeszoritja a kezét és szörnyű átokra nyitja a száját: Szlovák, Te rabszolga vagy ! Eszembe jut minden irtózat és gyötrelem, amelyekben a szegény szlovák nemzetnek eddig része volt és reményvesztetten kiáltom: hát nincs már nekünk, szlovákoknak semmi gyógyírunk? Éí az. erdők-mezök völgyek szomorú suttogásai visszhangozzák: nincs, nincs... Azt mondották, neküuk, hogy csak addig lesznak a terhűnkre, amíg intelligenciát nevelünk magunknak, nug nem lesz saját sarjadékuuk, hogy elfoglalhassuk az összes hivatali helyeket — és most itt van, alig tartutuc a kezdetnél és márts a mi hivatalért pályázó ifjaiuknak „nelze vyhoveti.“ Ig,eu a uu ltjaink még el sem végeztéit az egyetemet, tanulmányaikat — és már minden hely be vau töltve. És mi lesz a mi uj, generációnkkal? Hova lesz, nol biztosítja az egzisztenciáját ? Miből, fog élni? Cseh- és Morvaországban intelligenciafölösleg van, mely nem tudván hol érvényesülni, szerteszéledt az egész világon. A világháború ismét együvé, terelte az óhazába, mely nem tudja elhelyezni. Szerencse, hogy van még Szlovenszkó, ott mind elfér, ott még vau bőven hely. ügy mondták és úgy is cselekedtek. És most már nekünk is vau bőven, fölöslegesen. Gyermekeink kenyeret Kémek — és az anya. fájdalmasan, könnyökkel szemében mondja : nincs, nincs... Szegény gyermekek! Mi iesz belőlük, megfeledkeznek rólak, nekik „nelze vyhoveti“. És ez már most az állami lét harmadik évében 1 Mi lesz tovább — hová jutunk ? Ö szabadság, jöjjön el a te országod, ne hadd elpusztulni Szlovenszkó-anya sanyargatott, elnyomott gyermekeit.“ . — Újságok, hírlapok, bel-és külföldi szépirodalmi, társadalmi és élclapok, bárhol hirdetett újságok megrendelhetők és előfizethetők: Spitzer könyvesboltjában, Komárom Nádor-n.29. L F1STM JEN0 CIPOKERESKEDESE Nagy választék mindennemű vászoncipökben! Férfi, női és gyermekcipők nagy raktárai Cipöujdonságok a legszolidabb árban kaphatók. Pontos és figyelmes kiszolgálás! Mérték utáni rendelések és javítások 24 órán belOl készíttetnek. Cipőkrém ős eredeti „PALMA“ gummisarok kaphatók. 367
