Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-09 / 68. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 68. szám. * Kedd} 1921. auyuixtus 9. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár caeh-sziovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egye* szám árat 80 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: kiatlor-u 2S hová úgy a lap szeilenii részét illető közlemények, mini a hirdetések, eiőlizetési és hirdetési dijak sti. küidend'k. Kéziratokat néni adunk vissza. Megjelenik tokiul faszét: kedítea.-csütörtökön és szambáim díj mellett, még- kényszerkölcsönt rónak, akkor nem gondol a kormány arra, hogy a szegény csallóközieknek is jólesne a 200 százalékos vasúti szállítási árengedmény, hogy Szlnvenszkó is olcsóbban kaphatná a Csehországból szállított szenet és iparcikkeket. Ez a rendelet szomorú világosságot vet az itt uralkodó demokráciára. Nem csak politikailag, hanem gazdasági tekintetben is minden rendelkezésére álló eszközzel a sárga földig akarnak bennünket eitapcsni. Jobb lenne, ha ledobnák a demokrácia álarcát s bátran, minden kendőzés és takargatás nélkül bevallanák e világ előtt, hogy itt nem a demokrácia hazájában, hanem a balkán egyik sötét zugába vagyunk. Ezen rendelettel szemben csak úgy védekezhetünk, ha a gazda gabonáját nem idegen kereskedőknek, hanem megbízható, helybeli magyar malmoknak és szövetkezeteknek adja el. Ezzel nem csak az itt élő magyarságnak tesz szolgálatot, magának lelkiismereti megnyugvást, hanem önön javát és anyagi jólétét is előmozdítja, amennyiben, ha Csehországban 1 őrlik meg gabonáját, Úgy nem számi that arra, ! hogy az abból Dyert korpát és takarmánylisztet j vissza kapja, melyre égető szüksége van minj den gazdának, hogy állatállományt fentarthassa. Most tehát, itt az alkalom, hogy meg\ mutassák gazdáink, hogy nem csak szóval, de ! tettei is a magyar ügynek akarnak szolgálni, I s nem engedik a kenyeret kivenni a szánkból, i melyet a hatalom birtokosai igazságtalan rendelkezéseikkel megkísérelnek. P. 1. „A Szlovecszkói dolgok.“ A szlovenszkói dolgokba gyakran belő I ütötte az orrát a Becsből fallánkozó és a norj malis szempontból erősen kifogásolható úgy ne* I vess.-tt magyar emigráció polgári sziurzütű lapja i » „Jövő“ Nem tetszik neki a szlo/tuszkói magyar politika, melyet valótlan és elferdített színben vázol. Alkalmunk volt egy, a szlovenszkói magyar politikában jelentős szerepet játszó egyéniséggel beszélgetést folytatni és a következő nyilatkozatát megszerezni: i A „Jüvö“-röl azt tudjuk, hogy a hátamö- I gött úgynevezett szloveuszkói propaganda pénzek állanak s e tekintetben a prágai kormány elé egy interpelláció is adatott be. A „Jövő“ irányáról látjuk azt, hogy a komolyabb politika szineskedésévei és ennek mezében igyekszik népszerűsíteni a szlovenszkói magyarság között azt a forradalmasító irányzatot, mely 1918- bau meggyujtotia Budapest lázas hangulatát s ráfeküdt a háborúban kifáradt magyar politikai és közéletre. Ez az irányzat, melynek szabados és gyengefékü levegőjében Kun Béla megágyazta a maga dicstelen proletár diktatúráját s. bár.az iráuyzat ki'ilsö mázolása a radikális polgári politika, a valóságban és a magyarországi forradalom eseményei és következményei után Ítélve a Lovászy és Garami politikája a terrorisztíkns irányzatok szelepeit megnyitó kiskaliberű, de nagyhangú emberek revolúciós hazárdériája. A „Jövő“ eddig szorgalmasan 1.közölte a csehszlovák állam politikai életének hivatalos és a kormányzati érdekek szempontjából beálitot, híradásait, a világért sem irta volna Bra> tiszlavát Pozsonynak vagy Kosicét Kassának, holott öt nem kötelezné erre a szlovenszkói és rnszinszkói magyar nemzet sérelmei érdekében, szóval jól viselte magát azok szempontjából, akik a „Slov. Dennik“-beu üdvözlő kommüní-Leinti és valMÉí! A miniszter helyett: Medveczky aláírásával a szlovenszkói magyar lakosság róm. kath. egyházközségeinek lelki vezetői a következő Írást kapták: A volt és a jelenlegi Magyarország állami ünnepeinek ünneplése Szlovenszko templomaiban úgy a lakosság körében, mint állami és egyházi körökben nem kívánatos felháborodást keltett, sokszor megbotránkoztató jeleneteket, izgatásokat, erőszakoskodásokat, üldözéseket, gyanúsításokat slb. idézett elő. Hogy mindez elkerülhető legyen, méltóztassék idejében figyeimeztetni az alárendelt hivatalokat, hogy ezen ünnepeknek templomban való kihirdetését., azoknak a rendes hétköznapoknál feltűnőbb módon való megülését, az esetleges prédikációkat az illetékes állami hivatalok üldözni fogják. Hasonlóképen figyelmeztetendők volnának az egyh hivatalok, hogy a magyar állam jelvényei templomokban, zászlókon s annál inkább nyilvános körmeneteken betiltassanak, továbbá imák és énekek, amelyek a volt állami vonatkozásokra emlékezletuek, ne használtassanak. Mindezek betartásáért a templomok igazgatóit teszem felelőssé. A minister helyett: Medvecky s. k. Szlovenszkói róm. kát. magyar testvéreim, tudjátok mit akar jelenteni ez az irás. Megakarják nékünk szabni azt, kihez s minő imákkal és énekekkel legyen szabad imádkoznunk, ha lelkűnké földön megértést és vigaszt már nem találhatván, a sors csapásai alatt máshoz, mint az igazság örök Istenéhez folyamodni nem tud . . . Meg akarják nékünk róm. kath. magyar testvéreim tiltani azt, hogy magyar fajunk által ezer éven át tisztelt véd-asszonyunkhoz Szűz Máriához magyar fajunknak Nagyasszonyához; továbbá Szent István, Szent László, Szent Erzsébethez nyilvánosan imádkozhassunk. Meg akarják tiltani, hogy nyilvánosan elénekelhessük évszázados templomi énekeinket: »Boldogasszony anyánk, égi nagy Patronánk* . . . s »Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben, le előtted sírván. < \ Ezt akarja a miniszter helyett Medveczky kormánytanácsos ur. Szerinte igy fest egy szabad demokratikus államban az alkotmánytörvény által papiroson biztosított lelkiismereti és vallás szabadság. E rendelkezésnek az alkolmánytör- > vények alapelvével össze nem egyeztethető voltára még lesz alkalmunk reá mulatni, f ma csak annyit üzenünk Meeveczky kor- ' mánytanácsos urnák, hogy mi szlovenszkói róm. kát. magyarok, már csak a mi szentünkhöz fogunk továbbra is imádkozni s elsősorban azokat a szenteket tiszteljük, akik a mi magyar fajunkból való hús és vér voltak, s igy a mi magyar nyelvünk és lelkünk fohászait megérteni képesek. Idegen szentek kedvéért őket megtagadni nem fogjuk soha. Ha minden egyebet fatalista egykedvűséggel tűrünk is, róm. kath. vallásunkhoz, magyar fajunk Patronusához és védő szentjeihez ugyanazzal a hilhőséggel ragaszkodunk, mint az első keresztények, kiket a fenevadak szétmarcangolása sem tudott hitüktől eltántorítani. Kezünkben a törvénykönyvvel, lelkűnkben magyar fajunk lángoló szeleteiével azt -üzenjük mindenkinek, akiket illet, amit Krisztus mondott a farizeusoknak, midőn azt kérdezték tőle, hogy az Isten választolt népe köteles-e adót fizetni a hóditó rómaiaknak: Megadjuk az államnak, ami az államé, de megadjuk a mi. magyar Istenünknek, ami Istenünké. A templom a mienk, papjainkat mi fizeíjiik, róm. kath. vallásunk magyar fajunk Patronusának és szentjeinek tisztelete nélkül nem lenne a mi vallásunk. Ám zárják be a templomainkat, a természet nagy templomát tőlünk el nem vehetik, s nincs hatalom, mely megtilthatná, hogy a magyarok Istenéhez, Patronusához és védő szentjeihez ne küldjük lelkünk fohászait . . . Ha jónak látják ám rajta, sic ilnr ad astra. Rendelet. Az utolsó három esztendő alatt megszoktuk már, hogy rendeletekkei kormányozzanak bennünket. Különösen Szlovenszkói nézik ebben a tekintetben egy afrikai gyarmatnak, melyet rendelettel „rólunk és nélkülünk“ kormányoznak. Sokféle rendelet van : statáriális rendelet (igaz, hogy ez régft) gabona rendetlenség, fez \ uj!) a legújabb pedig a vasúti szállítási díjnak i 200%-al való leszállítása, de csak a gabonára. A kis hamisak! Azt hiszik, hogy mi örülünk a kormány eme jóakaratu rendeletének ?! Vigyázzunk ! Itt »agy csalafintaság rejlik a rendelet mögött. Tudja Prága jól, hogy mit csinál! Nem azért csökkenti a gabona szállítási diját egyszerre 200%*al, hogy az a mi előnyünket szolgálja!! A legkevésbbé sem. Miként a Vág i nem folyik Csehország felé, épugy nem termel gabonát a c-eh föld Csallóköznek. S itt van elrejtve a huncutság. Mert olcsó vasúti szállítás mellett minden gabonánkat kiszállítanak Csehországba. Tehát ' nem inasról van szó, mint hogy gabonánktól akarnak megfosztani bennünket ezen rendelettel, hogy aztán tavaszkor, midőn Csehországban olcsó fehér süteményt esznek a csallóközi lisztből, akkor mi meg a méregdrága külföldi lisztből napjában egyszer sem ehetünk eleget. Nem, ezt nem engedjük! Ez a legnagyobb igazságtalanság! Mikor a drága szenet kell még drágább szállítási költséggel Csehországból beszereznünk, amikor minden iparcikkre, a magas szállítási
