Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-06 / 67. szám
Kegyvenkattedik évfolyam. 67« szám. Szombati 1921. augusztus 6. KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY EKtflzetáaf ár c*eh-Mlovók értekben : Helyben és vidékre postai szétküldéssel: évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyesi szám ára: 80 fillér. agyar fajunk szabadsághoz szokott természetében rejlik annak a jelenségnek a magyarázata, hogy a politikai, kulturális é's gazdasági elnyomatásban, mely most reánk nehezedik, leiébreszti bennünk az ősi, bennünk szunynyadó ösztönt, a fajiság és a nemzeti összetartás érzését. ' A reánk ólomsuolykat rakó tragikus történelmi fordulat nyomában jár ez ösztön ébredése, melyhez mesterséges felviiágositás szinte merőben feleslegesek. A történelmi Magyarország életében a nemzetiségi kérdés az utolsó évszázadban, utolsó évtizedeiben került a felszínre. Az egymás mellett élő idegen népfajok fejletlen nemzeti öntudattal testvéri életet éltek velünk, mely a magyar nemzetnek a politikai hatalmat gyakorló és kezében tartó része a többi nemzetiség faji és nemzeti érzéseit, amelyek benrrtink megnyilvánullak, meg nem sértette, tiszteletben tartotta. Ez történelmi tény és meg nem cáfolható. Nem kell több bizonyíték, mint a tőt, román, szerb és német nyelvre hivatkoznunk, iskoláikra, templomaikra, melyeknek minden szabadsága-meg volt. A liberális bánásmód, melyet a ma gyarság a nem magyar nemzetiségekkel szemben tarmsilolt, elutasította magától a gyűlöletes eszközök használatát és az erőszak gondolatát a nemzetiségek faji önállósága és faji élele ellenében Klasszikus példája ennek E >tvös és Deák nemzetiségi törvénye, mely pedig még abban a politikai atmoszférában készült, amikor még a negyvennyolc véres emlékei frissek voltak és a román-szerb orvtámadások emlékei még élénken éltek a közludatban a felgyújtott és kirabolt falvakkal, kiirtott lakosságukkal, véríürdőkkél kapcsodban. A magyarság történelmi pillanatokban mindig fel tudott emelkedni ezek magaslatára. A tót testvérnéppel soha a magyar népfajnak baja nem volt és a tót nép mai, nemzeti öntudatra ébredt alakjában és tömegeiben sem táplál a magyar ellen gyűlöletei. Ezt mesterségesen akarják beléjük oltani azok, kik a történelmi és po ilikai változásoknak anyagi előnyeit látják és élvezik. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő*. BARANYAY JÓZSEF dr. Maga a szlovák nép : a fofdmiv.es az iparos, a munkás, nem táplál ellenséges indulatokat lelkében a magyarság iránt, mert erre oka nincsen. A csehszlovákoknak érdekeik kívánják azt, hogy a magyar nemzeti kisebbséget megfosszák politikai súlyától és gazdasági jelentőségétől, nyelvétől, és kultúrájától, ezek az érdekek a csehszlovák politikai nemzet megalkotása mint végső céiból összpontosulnak. Hogy ez a szlovák faj és kuliura megsemmisülésére vezet, azzal a csehszlovák nem törődik, mert ezt a veszedelmet ma még nem látja, mivel a lassú történelmi folyamat eredménye leendő, avagy nem vesz róla tudomást,, mert nem akar. A csehszlovák iránynak azonban váratlanul nagy ellensége támadt a szlovákságban, mely fajhoz, nyelvéhez, hagyományaihoz hü akar maradni és azokhoz törhetlenül ragaszkodik, ezeket autonómiájában kívánja intézményesen biztosítani. A magyar nemzeti kisebbség ezt a törekvést természetesnek találja és elnyomott helyzetében is rokonszenvével kiséri, mert arról vau meggyőződve, hogy a centrális törekvések sodrából kikerülve, egy autonómra keretén belül faji, kulturális és gazdasági életviszonyait kedvezőbben tudja biztosítani. A magyarság nem kér é's nem vár kedvezőbb elbánást, mint olyant, amilyenekben a szlovákság részesült, amelyet évszázadok alatt nem magyarosított, tehát nem is nyomott el. Nem kér és nem vár egyebei, mint a meglevő kultúrája csorbitatlan fenlartását és az erre szolgáló eszközök szabad kifejtését. Ezzel szemben politikai súlyával, gazdasági erejével a szlovák nép elé áll, amelylyel hosszú évszázadok lefolyása alatt jóban és rosszban,’ dicsőségben és balsorsban testvériesen osztozva, békésen élt egymás mellett viszály, gyűlölet és széthúzás nélkül. A magyarság politikáját ezek a szempontok irányítják és szabják meg. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési.és hirdetési dijak gtb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik betenkiot háromszor: kedden, csütörtökön és szambáira. ül elUli i ial ügye Foglalkoztatja a megyei közgyűlést kedden és ehhez lesz néhány szavunk. A megyei alkalmazottakat ez év január havában ifjú zsupánunk sommásan és tömegesen egyszerre elbocsátotta. Ez a forma nem mutatkozván tapintatosnak, a kormánytól azt az utasítást nyerte, hogy az alkalmazottakat ne egyszerre, hanem apránként bocsássa el. így. fs történt. Az első rátában Bathó Lajos megyei főjegyző és társai, a másodikban dr. Alapi Gyufa és három társa, a harmadikban dr. Witausek Károly és tiz társa szerepeltek, összesen elbocsátottak értesülésünk szerint 21 alkalmazottat. Most már a nyugdíjazásnál a közigazgatási bizottság mérlegelte azt a körülményt, hogy ezek az alkalmazottak javarészben munkaképesek és munkájuktól a kormány fosztja meg őket azért mert magyarok, természetesen ez kivételes elbírálást érdemel. Már azért is, mivel az érvényben levő magyar szabályrendelet csak a törzsfizetés alapján engedi a nyugdijat megállapítani, a bizottság p szigorú jog alapjáról áttért a méltányosság alkalmazására és hogy a megélhetés feltételeitől meg ne fossza e többnyire hosszabb szolgálattal biró egyéneket, részükre kegydijakat is szavazott meg. Bizottság megszavaz, zsupán határoz. A bizottság határozatai közül az elsőket végrehajtotta a zsupán, a többieket azonban nem. Felterjesztette a kormányhoz és természetesen informálta is azt, — hiszen majd errfSl is beszélhetünk — a kormány azonban semmiféle kegydijat nem enged folyósítani. így azután azoktól is, akik kegydijat kaptak, ezt elvonták és a zsupán ezeket beszüntette. Ez a csehszlovák önkormányzat. A kegydijakat a megye a saját alapja terhére, tehát pótadó utján kívánta biztosítani. A kormány erre sem ad módot és lehetőséget. Az elbocsátott alkalmazottak kérvényt nyújtották be a kormányhoz, melyben azt vitatják, hogy 1920 augusztus 1. óta megyei önkormányzat nincsen, következésképpen megyei alkalmazottak sincsenek, hanem állami alkalmazottak, akiket az állami nyugdíj törvény szerint, állami fizetés alapján lehet csak nyugdíjazni. Továbbá azt is kifogásolják, ami vitás nem is lehet, hogy a zsupánnak nincsen joga addig beszüntetni a fizetést, mig a nyugdijat nem folyósítja. Ez minden jogállamban igy van, csak Szlovákiában ellenkező a joggyakorlat. Itt az elbocsátott megyei alkalmazottaknak először a fizetéseit megszüntetik és azután csak hónapok múlva folyósítják a nyugdíjnak nevezett éhb^rt, mely a legmagasabb alakjában 40 évi szolgáját után tehet ki 6000 koronát, a legkisebb után pedig évi 800 korona. Hogy ebből hogyan él meg egy magyar nyugdíjas, arra nem kiváncsi a zsupán és a megyei tanácsos. De jó lenne, ha bizottsági tagok ez iránt élénkebben érdeklődnének. Ez az eljárás nem méltó ezekhez a tisztviselőkhöz, akik évek során át szolgálták a vármegyét és akiket most a magyar fizetés egy kis töredékével bocsátanak el a szolgálatból. Ha az állam a gabona bevásárló vigéceknek 50—60000 korona fizetést ad, ha jut egy légionárius díjazására napi 100 korona, akkor jusson azoknak is, akik az államnak tettek olyan fontos szolgálatokat, mint bárki más, mert betanították az uj közigazgatási utódokat és itt voltak a helyükön, amikor még ezek az utódok otthon csücsültek édes mamáik közvetlen környezetében. Hirdetni a legnagyobb gás idején kell légin i» MinácBB r uha festő és ve Komárom, Nádór-iitca 3. és 48» számi ruhanemfieket, bútorszöveteket, függönyöket stfe. fest és tisztit.
