Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-04 / 66. szám
86. CüiöHök 1921. augusztus 4. KQMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY Weg?venkaHeítí!e é«f ?iífam. í.lofizstési ár c>«!s*«lotrák értékben: Heiyben és vidékre posts! szétküldéssel: .*.«resa övre 80 I, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára: 80 filler. Politikai lap. Főszerkesstö: GAÁL GYOLA dr. Szerkesztő: BARAWYAY JÓZSEF dr. a földön a jöakaralú embereknek. Az isteni Krisztus születésekor hangzottak el ezek a szavak, amelyek azóta mindig ott élnek az emberi szívek legmélyén, de sohasem tudlak még onnan feljönni, hogy be öltsék az egész világot. Pedig az angyali szózat nem azért hangzóit el, hogy azt csak templomi énekként őrizzék meg és minden év karácsony napján szálljon fel az ég felé. Hisz onnan felülről jöttek és azért hangzottak, hogy előkészítsék az emberi sziveket a szebb, a. jobb jövőre. Azóta azonban már közel kétezred év mült el, de az ember még ma is az, aki Heródes Poncius Pilátus, vagy Neió korában volt. Csak a külső megjelenése más és a máz, ami rátapadt az évszázadok folyamán küiömbözik a vad ősöktől, de a lélek még mindig a régi Az nem változott semmitsern. Lépten-nycnnon kitör belőle az ősember, aki mindenkiben az ellenségét látta és gyilkoló s>x-Vázámmal a kezeben járta be a földi térségeket. Mennyien, nemesszivüek fáradtak, küzdöttek az emberi lélek inegszelidilésén. Ki akarták csiszolni, tükörfényessé tenni, hogy mindenkiben a testvérét lássa, akit a saját hasonlatosságára alkotott a Teremtő Az ember azonban mindig visz szalökte a feléje nyújtott kezet. Nem akart emberré lenni. Jól érezte magát a frissen párolgó vérgőzében, égő falak füstös romjainál, megkeserített életek súlyos átkai közepette. És nem vágyott más után. Most újból egy francia politikus használta a biblia szavakat a trianoni béke ratifikációs okmányainak kicserélése alkalmával. De e szavak nem úgy hangzottak, mint az első karácsony éjjelén. Most csak mondva voltak. Lehet ugyan, hogy az aki mondta, komolyan is gondolta, de hogy a nagy többség nem akarja ezt, az bizonyos. Legalább a világ eseményei mind arra -mutatnak, hogy a népek vezetőinek legkisebb gondja az igazi béke megteremtése. Farizeusi szem forgatással fogadják az ilyen hangokat. Ádáz harag, embertelen gyűlölet, megnemértés, vad féltékenység olaját öntik ae amúgy is izzó kedélyek hamu alatt lappangó parázsára, amely nagyon is gyorsan toronymagasságu lángokkal éghet, hogy tűzbe borítsa ismét a föld nagy részét, amely még nem heverte ki a szuronyok és gránátok okozta súlyos sebeket. Még mindég nyögi a nagy szenvedések kései emlékeit, amelyek némely helyen elmérgesedéssel fenyegetnek és súlyos bajt zúdíthatnak a nyomorultakra. A nagyoknak, a vezetőknek igazán minden mellékgondolat nélkül akarni kell és ennek érdekében mindent megtenni, levetni a .kicsinyes gondolkodásmódot, érzékeny hiúságot, sanda haszonlesést, megszüntetni a céltalan és oktalan ellenséges szellemet és ennek terjesztőit, ha kell, a törvény erejével elhailgattatni, akkor lesz igazán béke a földön a jóakaratra embereknek. Mii: követelünk ? ti. Igen hatásosan irja P. J. hogy mit követelünk, igen ezt az emberiségnek, a munkások, a dolgozók, az irodákban görnyedök s a nyomorúságos nyugdíjon tengődök zöme így ki várija. Ezen kívánság és követelés elöl elbújni, félrehúzod ni a bársony f üggönyök mögé nem lehet, ezen követelést ami még ma csak parázs lángra kap, s e magasba csapó lángtenger, aztán sokakat meg fog égetni és tálán egészen elhamvasztani. Ug.yhiszem itt a tett ideje; itt az idő; hogy az illetékes helyen is akcepiálják az államért dolgozók jogos követelését, és ne döntsék az emberiségnek e r.agy zömét, az éhséggel és a nagy gondokkal járó kétségbeesésbe, mert. ha a lavina megindul, azt útjában semmiféle akadály nem tudja feltartóztatni, az csak fut a maga utján és elsöpör maga elől mindent. Miniszter url Zsupán urak! Fölhívom az önök figyelmét is ezen bajokra és ne vegyék könnyelműen az újságokban megjelenő keserves kitöréseket, ne fusson szemük keresztül a cimen, hanem nyugodtan és megfontolva olvassák át azokat, melyek sok ezer és ezer kétségbeesett családapának keserves lelki felkiáltása. Remélni akarom, hogy a kormánynak s a fennevezett vezető férfiaknak nem az a céljuk, hogy az államért, az állam felvirágoztatásáért dolgozó és verejtékező munkás kezeket elszáradni, ellankadni, a lelkeket elernyedni, önmagával meghasonlani engedjék, de ebből kifolyólag a lelketlen kufárok zsebét megteliteni, az ulcán és a kávéházak márvány asztalainál pöffeszkedő aranyláncos, briliánsgyürüs siber és láncos hadat előresegiteni, hogy ők, valamint családjaikat a Tátrában, Teplicen, Pöslyénben stb. üdüljenek, ott pöffeszkedő lenézéssel grasszáljanak, mig itt ezer és ezer száj kenyeret kér, kenyérért jajeng, a gyermekek könnyező szemmel sirva könyörög „apám, anyám, csak még j egy falat kenyeret!“ — de gyermekem nem ' adhatok, mert ha még adok, holnapra nincs! . s venni nincs miből, mert hisz 10—12 K a liszt, j De ezt csak a vérző szivü és a magába \ könnyező szülői lélek hallja! Mások a jó! táp- j Iáit spekulánsok, a lelketlen lélekkufárok, mosolyogva, jól tápláltan, bepástétomozva és bepezsgőzve eltekintenek ezek felett. Ők megtették a magukét, mikor munka nélkül ezreket zsebre dugtak! és ezer meg ezer szájat kenyér nélkül hagytak i Miniszter ur! hallja meg a népek siralmát, hallja meg azok jogos követetelését és segítsen sürgősen rajtuk, gondoljon arra, hogy Ön is embér, Önnek is van szive és . lelke, bizonyára családja is, képzelje magát ezek helyzetébe és az utolsó órában,. amely elérkezett, nyújtsa ki" kezét s egy toll vonásával megszüntetheti az uzsorát, a lelketlen Tkufárságot, s ha életbe léptette, rendeletileg korlátozta és biztos kézed, sőt a legnagyobb szigorra! is keresztül viszi, hogy a munl3Zer&e»2tú«ég én kiadóhivatal: Maüor-u. 29:. hová ugv a lap szellemi részét illető közlemények, mini a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kflfdftildok. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjeleni! tekint hmm: kefe, csülörtckön és stauten. kás nép ezrei is hozzáférnek tisztességes áron a legfőbb életfentariási cikkhez, a kenyérhez, ezen kezet és ezen embert a nép tisztelni és áldani fogja, mig ellenkezőleg ezerek árka fogja sújtani! Mert úgy tudom, a kormánynak nein ä henyélő, kávéházazó lelketlen kufárokra, vérszopó hiénákra, tíoiogialan herékre .van szüksége, hogy uj államát megszilárdítani, iéife.itartását előmozdítani tudja, hanem megelégedett munkás kezekre van szüksége. Demokratikus ország vagyunk, tehát ha ez így van, akkor ne csak cifra név legyen ez, s ne gúnyosan ejtsék ezt ki, hanem igeniá, minden ttft, minden cselekedet ezt mutassa, ne legyen ez a név cifra rorgy, mely a háttérben a legsötétebb képet takarja, ne legyen a nagy hirdetés csak mu'ó szó, hogy „Megelégedettség“, mikor az elégedetlenség van igazában. Demokratikus kormánytól nem azt várjuk, hogy az agrárpolitikát pártolja, nem azt, hogy a zsírjukban fuldokló, tej ben-vaj ban duskálódó láncosokat elősegítse, hanem azt, hogy ezeket a kezében levő eszközökkel teljesen megsemmisítse. Miniszter ur! intézkedjék sürgősen, most míg nem késő és vigye kérésziül a „Komáromi Lapok“ 64 számában „Mit követelünk“ cirnü cikk 4 ik pontját. Tudom és állítani merem, hogy egyszerre helyre áll minden, lecsi lapulnak a kedélyek és a nép ajkáról- e! fog hallszani az öröm kiállás. Egy a sok közül. Hódíss Jusztin temetése. Méreteiben hatalmas részvét mellett folyt . le kedden délelőtt a váratlanul elhunyt dr. Bó, ctiss Jusztin temetése, melyen a közönség ezrei ; vettes részt, jeléül annak a tiszteletnek és indokolt népszerűségnek, amelynek a megboldo; gult birtokosa volt. A ravatal a Sz.-András templomban volt ; felállítva és a templom már 9 óra előtt teljesen megtelt. Testületileg vonult ki a főgimnáziumi tanulóifjúság valláskülömbség nélkül, sőt az érettségized ifjak itt tartózkodó része is csatlakozott a főgimnázium csoportjához, jeléül a megboldogult iránt táplált kegyeletes ragaszkodásának. Ott voltak: a Sz. Erzsébet Egylet, a Mária kongregáció, a Szent Szív Társulat, a szivgárdisták zászlóik alatt, az árvaház növendékei Jakab István gondnokkal, majdnem minden gyermek-kézben egy virágcsokor. Testületileg vonult fel a Jókai Egyesület igazgató tanácsa Tuba János és Zsindely Férenc társelnökök vezetése alatt, megjelentek dr. Geöbel Károly h. polgármester és a város tisztikarából többen, a polgári iskolai tanárok Czéh István és a közs. iskola tanítói Lakatqs Károly igazgatók vezetése alatt. Ott voltak még dr. Witausek Károly ny. vármegyei tiszti főügyész, dr. Mihola Ferenc városi főügyész, a kegyuraság elnöke, dr. Alapi Gyula, a Jókai Egyesület főtitkára, a katholikus egyházközség elnöke, számos hivatal képviselője és vezetősége, az itt időző vidéki tanítóság csaknem teljes számmal. A szentély előtt^ felravatalozott koporsót koszorúk borították el*és a gyertyák fényözönében úszóit. Pontban 9 órakor kezdődött el a. requiem, melyet Palkovich Viktor gutái esperesplébános, az elhunyt régi, meghitt barátja tartott nagy papi segédlettel, az orgonán Eknk, Pál főgimnáziumi tanuló, meglepően szép technikával Wagner gyászindulóját játszotta, majd a katolikus Egyházi Énekkar gyönyörű gyász-i
