Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-04 / 66. szám
2. oldal. Kouiaruini Lapot' i»21. augusztus 4. énekeket adott elő a mise alatt, az orgonán azután Chopin és Beethoven gyászindulói zendilitek föl és a kis karnagy-helyettes derekasan állotta meg helyét. A requiemmel egyidejűleg a megboldogult tanártársai gyászmiséket mondtak. Majd a beszentelés szertartása következett és mikor hatalmas erővel hangzott fel a temetési gyász-zsoltár melódiája, a szemekbe könyek •gyűltek, a közönségen megindulás vett erőt, megsiratva az elköltözött szelidlelkű, tudós tanárt. A szertartás végén beláthatlan hosszúságban indult meg a menet, a halottas kocsi mellett felsorakoztak a cserkészek gyászfátyolos botjaikkal. A koporsó után haladtak a rendtársak, kikhez csatlakoztak a Pannonhalmáról és Pápáról érkezett küldöttek, azután a Jókai Egyesület igazgató tanácsa, a város tisztviselő kara és a gyászoló közönség, mely több ezer emberből állott. A temetőben a bencés rend nyitott sírboltja szélén Palkovich Viktor esperes újból beszentelte a halottat és a gyászszertartás végén a katolikus Énekkar gyönyörű gyászéneke után dr. Alapi Gyula, a Jókai Egyesület főtitkára lépett a koporsó elé s a következő beszéddel vett búcsút a Jókai Egyesület, a magyar tudományosság és magyar kultúra nevében ezen kiváló munkásától: Gyászoló feleim! Drága magyar nyelvünk ősi, legelső Írott nyelvemlékéből idézek: „Látjátok feleim szömtökkel, mik vagyunk, biza por és iiamu vagyunk.“ Így hagyta irva reánk a deákii bencés templom sekrestyéjében hét évszázzal előttünk egy bencés atya, ki ott Isten igéjét hirdeté, a betegeket vigasztalta és a halottakat eltemette. Gyászos atyámfiai, kik e koporsót körülálíjátok, elhihetitek nekem, hogy a magyar bencés rend a magyar nemzeti állam megalakulása óta mindig tettrekészen állott ottan, ahol a nemzet előbbreviteléről volt szó, mindig csak ott, ahol a munka, a haladásba fejlődés nehéz alapköveit kellett lerakni. A bencés tanitórend e nemes hivatásának is évszázadok óta él, teljesítve nemzedékről nemzedékre tisztét és e koporsónak immáron csendes lakója, Bódiss Jusztin is, három évtizedet meghaladó tanári működése alatt egy emberöltő leikébe ültette el a tudás magvetését. A Mindenható akaratából azon a napon költözött el tőlünk és szőkébb kis családjától, a komáromi bencés tanári kartól, melyen negyvenedik évét töltötte be e szerzetes rendben eltöltött pályafutásának. Bódiss Jusztin bencés tanárnak síremlékén egy szóban tudnám összefoglalni élete tartalmát; ez az egy szó: dolgozott. És még dolgozni akart volna, alkotni a tudomány, az ismeretek közlése terén, megnyitni tudásának gazdag kincsesházát, amelyből egész életén át pazarul, két kézzel költekezett s amely, úgy látszott, kiapadhatatlan forrást rejt. magában. Még terveket szőtt, a munka és az alkotás terveit, mellyel a világ egy gyönyörűsége sem ér fel és ekkor a munkabírás teljességét mutató férfi, az izmos tölgy, e sors egy tragikus szllőjének fuvallatára roppanik össze szemeink láttára, mi pedig tehetetlenül vergődünk abban a lenyűgöző tudatban, hogy ezt a drága, ezt az értékes életet megtartani nem vagyunk képesek. A deákii bencés évszázadok patinájától belepett szavai hangzanak felénk messziről, az Árpád kor végéről e kripta belsejéből is: „Látjátok feleim, mik vagyunk, biz a por és hamu vagyunk.“ Por és hamu a sorsa e váratlanul elköltözött tudósunknak is, akinek szemeiben nemrég még az élet és a hivatás szent tüze csillogott, domború homlokáról pedig az értelem és tudás sugárzott felénk. Szemeid lecsukva fáradt vándora az Életnek, ki most pihenni térsz, elhagyod a siralomnak és megpróbáltasoknak e szomoruságos völgyét. Óh, nem így álmodtad ezt, mikor fiatalos lelkesedéssel vágtál neki az életnek könyvel és tollal kezedben, hogy oktassál és alkossál Bódiss Jusztin nagy szellemedet nem sértjük meg megalázó és üres tömjénezéssel, de azt meg kell állapítanunk életed mérlegén, hogy a magyar tudományosságnak mindenha díszére váltál, mert azt előbbre vitted és tényezője voltál annak az évezredes mivelődési folyamatnak, melyet magyar küliuia néven szoktunk említeni és összefoglalni s amelyet nyugodt lélekkel tárhatunk a világ elé. Gyászoló barátaim és atyámfiai 1 A tudós, aki elvonatkozik a világtól, lelkének él, első sorban csak annak és csak azután annak a kis körnek, mely tudományával foglalkozik. Mig a költő, a szónok, a művész, az iró, a színész egész babérerdőket tarolhat le, ha kora és nemzete megérti, a tudós elismerése mind- i össze egy szűk kis kör szerény mértékére szorítkozik, jutalma csak egy babérág lelkének megnyugvásán kívül. Bódiss Jusztin kiváló lelke egyensúlyát megtartotta, harmonikus, szép életet élt és az eredmények, melyre tudományos munkásságában hivatkozhatunk, messze felülmúlják az arany középszer színijét, ezek hatottak korára és tovább élnek másokban is. Köre, melynek élt és dolgozott, megértette és kitüntette. A Szent István Akadémia tudományos és irodalmi osztálya, a Magyar Tudományos Akadémia, a győri Kisfaludy Kör tagjává választja; a Magyar Paedagogiai Társaság választmányi tagjává, az Országos Magyar Középiskolai Tanáregyesület alelnökévé, utóbb tiszteleti tagjai sorába iktatja, a komáromi Jókai Egyesület pedig ez évben irodalmi osztálya éiére hívja meg. A gyászoló magyar tudományosság és magyar kultúra, valamint a Jókai Egyesület nevében veszek tőled végső búcsút, Bódiss Jusztin, felejthetlen társunk és barátunk. A komáromi katholikus egyházközség pedig, melynek hűséges és tettrekész tagja voltál, tőlem, elnökétől küldi utolsó utadra megáldó szavait! Egy kis cellát kívántál magadnak kies bencés apátság ölén, csendeset, hol munkádat folytathatnád az elkövetkező nyugalom enyhet adó éveiben. Kis lakásod *ime itten lészen és csend is veszi körül, meg nyugalom, az örök nyugalom csendje. De az emlékezés szárnyain felemelkedünk nagy és örökkévaló lelkedhez, hogy annak gazdagsága és mélysége feltáruljon előttünk. Mély fájdalom vasmarka szorongatja torkainkat, látva, hogy ime, minden: egy élet fárasztó és hosszú munkája és eredménye, sikere és dicsősége, egy kiváló agynak minden tudása, csodálatos emlékező tehetsége és ismereteinek gazdagsága itt végződik a koporsó falain belül, mert „biz a por és hamu vagyunk“ gyászoló feleim, Isten, hatalmas Atyánk, ki mindenütt vagy és sehol se látszol, nem szállhatok perbe Véled én, gyenge halandó, egy kis porszem a teremtés végtelen organizmusában, csak kérlek, adj nekünk vigaszt, kik itt porba hullva állunk az élet kapuján innen, melyen át percek múlva végképpen eltávozik tőlünk ismét egy a jók, az igazak és a nemesek közül, akikben bíztunk, akiket szerettünk és akiket becsültünk. Emelj fel bennünket, lesujtottakat, Istenünk, kik fáradtan vonszolva tetemünket nagy szenvedések szeges ostorát érezzük nap-nap után összetört lelkeinken. Te tudod, Atyánk, mit cselekszel, ki az elköltöződet azért küldted közénk, hogy világítson előttünk és bizonyára azért is szólítottad most el közülünk, hogy tudásának szövésekét hátrahagyja nálunk lángoszlop gyanánt, amilyet pusztában bujdokló népedhez is küldtél vak éjek éjszakáin, hol mi is irányt tévesztve cél és tanácstalan bolyongunk. E koporsó csendes lakója megnyugodva szent akaratodban tér meg Hozzád az igazak hitével. Nyugodjunk meg mi is és csendesitsük le lelkünk háborgását, bár tudásának kilobbant fáklyája nyomán egy ideig setétség támadt szemeink előtt. De Te ezt is tudod pótolni, Istenünk, ezért kérünk, rendelj nekünk prófétákat, akikben hinni tudjunk, akiket követhessünk s akiknek feddő szavaira bűneink és hibáink tudatában béfődjük arcainkat és lesüssük tekintetünket. Tarts meg, Uram, bennünket magyar hitünkben, vértezd fel lelkeinket a küzdelmekre, terítsd reánk védelmed palástját és vezéreld a mi ingatag lépéseinket a helyes ós igaz ösvényre, hogy a Te utaidon járhassunk és Téged követhessünk! Most pedig, tudós társunk és barátunk* im, elbocsátunk téged végső utadra, az örökkévalóság vizeire kis hajóddal, fuss be annak enyhet adó révébe a világok szabados Urának hivó szavára, aki elhívott közülünk s akinek akarata előtt mély alázattal hajtjuk meg bus fejeinket. Bódiss Jusztin, küzdelmeink hü osztályos társa, térj meg e sok viszontagságot ért, sokat szenvedett és meggyötört város anyaföldébe; és te, Földanyánk, öleld magadhoz szelíden őt, akit, mig élt, szeretettel vett körül e város minden lakója, kit emlékében mindig tisztelni és áldani fogunk. Bódiss Jusztin, nagy tudós, jeles tanár, magyar irók babérkoszorusa, nemes barátom: Isten veledI Közel 11 óra volt, mire a temetés véget ért, a sírboltban elhelyezett koporsót virágözön borította el, melyet tanulók, diákok és egyesületek szórtak reá. Azután a sírbolt bezárult és dr. Bódiss Jusztin, a kiváló tudós már az irodalomtörténeté, mely emlékét fel fogja jegyezni és híven megőrzi. — Arany misés plébános. Vasárnap, július 31-én ünnepelte Gyürky István ‘perbetei esperesplebánoá pappá szén*élésének ötvenedik évfordulóját a perbetei róm. kath. templomban. A jubitáló esperes plébános aranymiséjén a kerületi papság Sipos Antal udvardi esperes vej zetésével nagy számban jelent meg, hogy sze- i retetükkel és tiszteletükkel övezzék érdemes lelkésztársukat. A világi vendégek között je; lenvoltak Kürthy István ny. főispán, Závody Albin nyug. kúriai biró, Jaross Vilmos, Csányi László főszolgabíró és más előkelőségek. Az ünneplő közönség teljes'en megtöltötte a templomot, hová fél 11 órakor lelkésztársainak ki; séretében fényes papi ornátusban vonult be a jubiláns lelkipásztor, hogy a főoltárnál elmondja í ünnepi aranymiséjét. A nagy papi segédlettel | tartott misénél az aranymisés plébános manu; ductora Bilek Rezső ürményi esperes volt. Az | alkalmi szent beszédet Sipos Antal udvardi esj peres tartotta. A templomi ünnepség után az j üdvözlő küldöttségeket, köztük a kerületi papság, tanítóság, községi elöljáróság és iskolaszé- i két, a plébánia fogadótermében fogadta az ün; népéit. Déli 1 órakor az aranymisés lelkipásztor vendégei tiszteletére ebédet adott, melyen lel; keshangu szép felköszöntőkben ünnepelték Gyür- i kyt. A főpásztorra maga az ünnepelt mondott szép ! felköszöntőt, majd Kürthy István a világi ka! tolikus hívek, Sipos Antal a kerületi papság ; és Markovics Lajos községi főjegyző az elöljáróság' és iskolaszék nevében üdvözölte a j jubiláló plébánost. Nagy Péter kurtakeszi plébános az ünnepeltet, mint volt jóságos főnökét köszöntötte. Délután 5 órakor a kath. iskola egyik ! termében a Mária kongregáció sikerült alkalmi ; ünnepélyt és szinielőadást rendezett, melynek i keretén a község elöljárósága szép virágcso- i korral lepte meg a jubilálót. Gyürky Istvánt i aranymiséje alkalmából lelkésztársai díszes mij seruhával ajándékozták meg, melyet a jubiláns ; aranymiséjén viselt először. — A pénzügyigazgató szabadságon, jurecska Márton pénzügyigazgató négy heti szabadságra ment, távollétiében Jelenek Pál p, ü. titkár helyettesíti. — Vármegyei közgyűlés. Komárom várj megyei közigazgatási bizottsága f. hó 9-én í gyűlést tart, melyen a szabadságon lefő zsupán helyett Morávek vm. tanácsos fog elnökölni. í Umh m< FÄCHER JENŐ CIPÓKERESKEDÉSE l/efasariasi t0rras L komArom, megye-u. ig., a zsupáhi hivatallal szemben Nagy választék mindennemű vászoncipökben 1 Férfi, női ée gyermekcipők nagy raktára! Cipőujdonságok a legszolidabb árban kaphatók. Pontos és figyelmes kiszolgálás! Mérték utáni rendelések és javítások 24 órán belül készíttetnek. Cipőkrém és eredeti „PALMA“ gummisarok kaphatók.
