Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-30 / 64. szám
1921. Julias SO. „iLotnärüSäii Lapofe 9. oldal. A nyugdíjasok ügye. Sok szó «sett már e tárgyról úgy a hírlapokban, mint egyes testületekben, de mindannyiszor végeredményül a kifejtett igyekezet csak az államok e részben való intézkedése •iránti óhajt -váltotta ki. -Igen, óhajt: vajha a kormány üdvös intenciójává tenné a szegény nyugdíjasokon Ieendó könnyítés feladatát, hogy ne kelljen nap:ól-napra feljajdulniok a keserű állapot fájdalmai felelt A nyugdíjügy az állam •s a társadalom mostoha gyermeke. Ezzel keveset törődnek. A magyar kormány, amennyire financiális ereje engedte, igyekezett a nyugdíjasok helyzetén javítani, családi — drága-ági .pótlékokkal — háborussegélyek stb. kiutalványozásával enyhiivén nyomorukat; ámde « mostani -cseh-szlovák állam az általános processu-sán átesve megfeledkezett róluk s így azok sorsa nagyban rosszabbodott. ■Az 1918. évi forradalmi mozzanatokban a nyugdíjasok legkevésbé sem nettek részt, mégis azoktól vonta meg az állam -az .eddig élvezett pótsegélyeket, egyszerűen a rendesben megállapított alapnyugdijat utalván ki. Az állam-az állami nyngdijasokat helyezi első sóiba; azek élvezik a pótsegályeket, az 'előlegeket. De a- magyar nyugdíjasok ügye stagnál, .mintha bizony azok érdemedének lennének a megszolgált bérükre. így pl. a községi jegyzők < elaggottjai 35—40 évi folytonos szolgálat sután havi 180—250 korona nyugdijat húznak, mely elég arra, hogy a család öt napon ét éhezzen. Ennyi megy naponként a gyomorba. A többi szükségletre gondolni sem lehet. A nyugdíjügyek kezelési ágazatainak külön külön pénzalapja van, miket a cseh-szlovák állam kezelésbe átvevén, elsősorban is mint már emliléffi, az állami nyugdíjasok ügyét rendezi. A magasabb állami tisztviselők után a tanítók s ezek özvegyei sorsát enyhítendő, részükre előlegeket bocsájt ki, miket részletes levonások által veez vissza tőlük a kormány. A megyei közigazfatási nyugdíjasok ügye marad, nem törődvén: azzal, hogy a megélhetési viszonyok napról-napra rosszabbodnak s élni kell ! A (parlament, melynek ügyköre következetesen kell, hogy kiterj&szkedjék Stlovenszkóra is, — már intézkedett a nyugdijszabáiyzatoak revízió alá vétele iránt, hogy a nyugdijíisok megélhetésének sorsán segítsen. De hát ezen üdvösnek látszó intenciónak a gyakorlatban való kivitele hol késik az éji homályban? Egy és fél éve hiteget a kormány az ígért februári segélyek kiutalásával s még -mindég nem bírunk ahhoz jutni. Pedig már türelmünk fogytán, s az állam iránti polgári bizodalmunk .csökkenőben van. S ha igaz azon politikai elv, hogy a honpolgárok boldogulása szilárdítja meg az állam életét, úgy azon kell lenni minden államnak, hogy polgárainak közélete egészséges társadalmat tartson fenn. Ha tehát a cseh-szkxvák kormánynak komoly politikai célja az állam további fenntartása: igyekezzék polgárainak életsorsát úgy kulturális, mint közgazdasági tekintetben akként intézni, hogy ne legyen okunk az anyaországtól lett elszakittalásunk felett még tovább is bánkódni. Mint tudom, a komácommegyei községi jegyzői testület az országos központ ulján intézkedett az elaggott s nyomorban sínylődő jegyzőnyugdijasok hetyzetén segítendő nyugdíjalapjukból 100%-os drágasági pótléknak kintalványozása iránt. Hogy mikor válik ez üdvös ige testté, az a megyei törvényhatóságtól függvén, felkérendő lenne a megyei kormánybiztos zsupán ur, hogy mielőbb ülést tartson, az ügyet kedvező megoldáshoz juttassa, azt tartván a latin közmondással, hogy: bis dat quicito dat! Honffy J. Lajos. egerlandi polgár, földmives és munkás szives testvéri jobbot nyújt egymásnak akkor, amikor arról van szó, hogy nemzeti érzelmeiről kell tanúságot tenni. Az egerlandi német félretesz minden egyéni és politikai gondolatot, erős, tántoríthatatlan kézzel nyúl az önvédelem fegyveréhez, ha nemzeti és faji függetlenségét veszélyezteti a kétfarku oroszlán. Bátran, minden gáncsozót elsodróan kiáltja oda ellenségének az idők viharát tulharsogó hangon: német vagyok 1 Ideig-óráig nyakamon a nehéz járosis kezem«* a csörreao bilincs, de a lelkem < | szabad ! Meghatóan, ünnepélyeset! tüntet ma vz I egerlandi németség,; Marienbadban gyük egybe a wémet vidék lakossága, hogy régi nemzeti | viseletben tüntessen makulátlan, igaz német ^hazaszeretete mellett. A régicéhek jelvényeikkel, a parasztok sajátos viseletben. A férfiak kezében a rersnet élés a nagy német lobogó (cseh földön). Ifjú leányok, kérges kezű, «Ősz hajú j Vének »jkán a pégi, hősi dal, amely mindenütt f dicsőségesenfürdette a német uralmat-: ...Wacht j am Rhein... Lengett c lobogó... és mi, a j német testvérek rabtisai, akik együtt sírjuk ' nyögve a Jelent, az egerlandi férfiak tüzes, szebb jövőt 'remélő szeméből olvasunk. A megkoszorúzott nemzeti lobogók valami I -szent glória fényes füzében égtek ... ott disz- I lett a régi jelszó : ,;ßeutschtreu und frei !“ Szivünk megdobbant és haza, a mi ott- i h®nink ra gondoltunk. Önkéntelenül is furcsákat I .gondoltunk, felvetettük a kérdést, vájjon mit J szólnának -a mi vitéz, körmeneteket feltartózj t»tó, szegény iskolás gyermekeket inzultáló, j gummibotos nemzeti hőseink, ha a piros-fehérj .zöld zászlók alatt nemzeti viseletben ének elnök : .a mi imánkat .... a Hymnuszt. Nem. Minekünk nem szabad. Mi magya’ -rok vagyunk. A mi könnyeinket nem törüli i le senki, sóhajinkat egy rideg kéz szorítja Jel; künkbe vissza, fájó, sajgó sebeinket könyörj telenül tépik — mert mi magyarok vagyunk. Nekünk nem szabad bátran, nyiltan kiál• Aani : Mi magyarok vagyunk -és azok is maradunk ! -Nem szabad ünnepelnünk. Minálunk sötétség van ... . sűrű, bús sötétség ... . csak lelkünk mélyén lobbanó fénnyel ég, világit ; egy ősi iláng. A magyarok Istene virraszt felette. Marienbad, Í921 julius 24. Radványi Károly. | ..... —.............-=----------------------------Írország és Sziovenszkó cim alatt a „Slovák“ t^gvik utóbbi számáhan Grebács Orlov tollából vezércikket közöl, ; amelyben Írország helyzetét összehasonlitja ! Sziovenszkó helyzetével és a többek között I ezeket írja; „Csodálattal tekintünk Írország hőseire, akik hösiséggel védelmezték szent jogaikat, függetlenségüket A tehetetlen Albion még a búr háborúból sem tudta megtanulni, hogy egy népet nem lehet egykönnyen legyűrni, megsemmisíteni. A büszke Albionnak most nagy a gondja, hogy hogyan fojtsa el a tüzet Írországban, mikor annak lángja már Angliát fenyegeti. Most már hajlandó volna Írországnak autonómiát adni, de ezzel már nem elégszik meg Írország, mert független önálló akar lenni. Az angolok eddigi viselkedése meggyőzte az íreket, hogy ne higyjenek az angoloknak. Írország helyzete hasonló Sziovenszkó helyzetéhez. A szlovenszkói autonómiáért folyó harc az írek szabadságharca. Hiába hunyják be itt egyes politikusok a szemeiket. Szlovenszkón is nagy harc folyik a nemzeti és vallási jogokért. És ez a harc nem lanyhul, hanem egyre nagyobb mértéket ölt. A dolgok lassanként oda érnek, hogy Sziovenszkó azok ellen lesz, akik nem ösmerik el a szlovákok önállóságához és külön életéhez való szent jogát. És akkor Sziovenszkó sem lesz megelégedve még az autonómiával sem, mert az autonómiával sem fogja biztosítva látni jogait. El megy tovább Írország példája szerint, követelni fogja önállóságát. Szh venszkó elviselhetetlen viszonyai minden igaz szlovákot elszomorítanák, annál inkább, mert ezen dolgok kifejlése olyan irányban halad, hogy sírja lehet államunknak, függetlenségünknek. Ezért azt kiáltjuk: pacifikáljátok Szlovenszkót, nyugtassátok meg, amig nem késő. Az ir példa lebegjen mindenkor szemeitek előtt. Ne öntsetek a tűzre több olajat. Sziovenszkó a köztársaság alapköve, ha az megdüi, összedül minden. Diák menza. Egyenlőre 30 szegény diák részére. — A Népjóléti Központ legújabb akciója. A mai lehetetlen megélhetési és léffentartási viszonyok között a legtöbbet azok a szegény vidéki diákok szenvednek, akiknek nincsen erejük ahhoz, hogy a városban tovább iskolázhassanak. Száz és száz reményteljes életpálya roppasik igy össze, amely arra lett volna hivatva, hogy az intellektuális pályán vezető szerepet töltsön be tehetségénél és szorgalmánál fogva. Minden városban, ahol régi középiskolák működnek, vankonviktus vagy internátus, ahol a szegény diákok ezrei nőttek fel. Komárom ezen a téren is hátra van, igaz, hogy a főgimnázium uj, de hírneve viszont kitűnő és ez okolja meg, hogy ide kell irányítanunk a szegényebb ifjúságot is, létfentartásáról pedig társadalmi utón gondoskodnunk. Erre Komáromban két társadalmi szervái! rendelkezésre a Népjóléti Központ, mely at anya és csecsemővédelem, gyermekgondozó intézményeit létesítette, fentartja a népkonyhát, továbbá a Komáromi Diáksegitő Egyesület: ezek vannak hivatva megoldani a diák menza ügyét is még pedig 1921 szeptember l-töl kezdve. Dr. Alapi Gyula és Kiss Endréné, a népjóléti bizottság e két lelkes tagja ez ügyben a következő indítványt terjesztették elő: Tekintetes Népjóléti Központ! Tisztelettel alulírottak azzal az inditványnyal fordulunk a Népjóléti Központhoz: Méltóztassék elvben elhatározni, hogy az 1921|22 tanévtől, tehát 1921 szeptember 1-től kezdve egyenlőre 30 személyre a népkonyhával kapcsolatban diákasztalt (menza) állít fel szegénysorsu középiskolai tanulók számára. Ebből a célból érintkezésbe lép a főgimnázium és a polgári fiúiskola igazgatóságaival és az ügy sürgős előkészítésére 3 tagú bizottságot küld ki. A tárgyalások befejzetével az ügyet lehető sürgősen a népjóléti tanács elé terjeszti, mely ez ügyben a szükséges intézkedéseket megteszi. Megokolás: a mai nehéz létfentartási viszonyok a szegénysorsu vidéki tanulókat egyenesen kizárják a középiskolából és ezért igen sok, különben tehetséges és támogatásra mindenképpen méltó gyermek nem juthat középiskolába a közmiveltség mérhetlen és pótolhatlan kárára. Ha ezeknek a szegény tanulóknak létfentartásuk legnehezebb részét az ebéd és vacsora kérdését megoldani tudjuk, akkor csak a lakáskérdés vár megoldásra, ami könnyebb feladat. A főgimnáziumnak van Deáksegélyező Egyesülete, van ezenkívül alapítványa diákasztal céljaira. A megye területén vidéki tanulók közreműködésével nagyobb propaganda volna erre a célra indítható, esetleg a cserkész csapat bevonásával. A diákasztalnál húsz tanuló teljes, természetesen az önköltségi árnál is olcsóbb dijat, hat mérsékelt, még olcsóbb dijat és négy semmilsem fizetne. A bizottság feladata lenne a költségek felől tájékoztatni a Népjóléti Tanácsot és a helyiség kérdését megoldani. Tisztelettel: Komárom, 1921 julius 25 Dr. Alapi Gyula. Kiss Endréné. Meooyi az adóssága ttMiioal. Egy lélekre jut 1669'23 cseh korona. Hogy az ifjú csehszlovák köztársaság rövid két év alatt mennyi kölcsönt volt kénytelen igénybe venni, a legvilágosabb képét nyújtja az 1920 ik évi kimutatás, mely a múlt év végéig fönnállód tartozásokat tünteti töl. Csehszlovákia olyan terhekkel rendelkezik, amelyek mellett alig volna csoda, ha az állam libegő hajója megfeneklene. A nagy számok, melyek az adósságot mutatják, szinte elrémitik az olvasót, ha arra gondol, hogy ebből a nagy összegből mennyi jut reá, tudva azt, hogy az imperiaiisztikus nagyzolásra koránt sem elegendő az eddig csinált adósság s hogy a köztársaság szükségletére mindig több és több kell. Hivatalos adatok szerint a köztársaság adósságai, az év végén 21700 millió cseh koronára rúgtak. Ez az adósság a következő tételekből áll: Belföldi tartozások: 41/2°/<r°8 kincstári 1048 millió, 4%-os úgynevezett gazdasági kölcsön 1000, 4Va°/0-os államkölcsön legkésőbb
