Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-07-26 / 62. szám

2. Qiría\

.Komaromi Lapok

I»21 julius 20.

kell vennem s más jövedelmem nincsen, csak a fizetésem és hátha még a ruházati cikkek ára is ehhez képest fog emelkedni? Kérek erre feleletet. Mert én nem tudok rá felelni. Na, meg ami a legnagyobb baj, nem is tudnám megvenni, mivel 6—7 mázsa búza árát ki sem tudnám fizetni egyszerre a havi fizetésemből, másképpen meg nem adják. Hát kérdem: igy fog gondoskodni a kormány a tisztviselőiről és a szegényebb osztályról? így nyomorgunk étien? Vagy a siberek miatt éheznünk kell, amig azok tejben-vajban fürödnek, ezrekbe kártyáznak!? S ez lehetséges egy müveit állam- j ban? Ezt e! lehet nézni összetett kezekkel? j Nem akarom hinni és reményleni sem, hogy a hatóságok mdomásával mennek ezek a dolgok. Szeretném hinni és feltételezni, hogy a ható- j Ságoknak még ezen intézkedésekről tudomása nincsen s hogy nem fogja tűrni, hogy a vég- | letekig fejlődjön a dolog; sürgősen kell, hogy j intézkedés történjék, nehogy ezen akció — 1 reakciót szüljön. j

Mivel mi békét akarunk, hogy békésen, nyugodtan dolgozhassunk, nem pedig lázongást, forradalmat, amit bizony — ha gyökeres intézkedés nem történik — a nincsteienség, az éhség, a kenyérhiány stb. könnyen előidézhet és ki lesz ezért a felelős?

Nem mondom ki! — S ha valami előadja magát, az előidézők, a siberek kereket oldanak a megtömött zsebbel és az ártatlanok, kiket a kényszer rávisz a rosszra, szenvednek a kapzsiság miatt.

Ezt a képet mutatja a bekövetkező ősz és tél!

igen helyes megoldás lenne nézetem szerint a kormánytól, ha olyan értelmű rendeletét bocsátana ki, hogy az ellátatlanok a saját hatóságuk révén beszerezhetnék évi szükségletüket, ha nem is maximális áron (de igy volna helyes), hanem 20—30 korona felár fejében, méltányos áron s igy a nyugalom sem lenne megzavarva s minden folyna a maga rendes kerékvágásában; éppen igy volt 1918-ban is, a beszerzés körül.

Ez megnyugtatást szerezne, de ha az árfelhajtás tovább is igy tart, hogy 190 koronáról már 4—5—600 koronára szaladt fel, holott még a csépléseknek csak a kezdetén vagyunk, akkor megelégedést, nyugalmat várni nem, de elkeseredést azt lehet várni.

Ne adja Isten ezt az utóbbit megérni!

Egy a sok közül.

Az uborka szezonban

még a kisebb jelentőségű politikusoknak is sikerül szóhoz jutni. így történhetett meg, hogy a Slovenska .Politika szerkesztője meginterjúvolta dr. Rurnann szepesi és abaujtornamegyei zsupánt kinek politikai nézeteit az egész ifjú köztársaság már régóta epedve várja.

A magát régi szlováknak tartó zsupán úr keleti Szlovenszkó helyzetével foglalkozik ugyan, de nern állhatja meg, hogy nagy általánosságban neki ne menjen az itt élő magyaroknak s a magyar sajtónak. Természetes, hogy a már nevetségességig agyoncsépelt irredentamozgalom főirányitóinak tartja a magyar lapokat s azzal kérkedik, hogy erre nézve nagyon értékes bizonyítékai vannak, melyekről azonban semmitsem mondhat el. Szerinte tény az, hogy a Horthy pénz széjjel gurult (nem rubel az zsupáu úr !),egész Szlovenszkón sőt arról is tud, hogy mely lapok kapnak Magyarországból pénzt s melyeket tart fenn a magyar kormány.

A bécsi magyarokkal és azok sajtóorgánumaival egy hurt pengető nyilatkozat irredentáknak tartja a magyarokat, akik azt a sok igazságtalanságot, melyeket napról-napra el kell szenvedniük, nem hallgathatják el és méltóképen megbélyegzik azokat a jogtiprásokat, melyek a kisebbséggket a szerződésben kikötött biztosítékok ellenére érik. Hogy a mai viszonyok között az édes anyától elszakított magyarság nem érzi itt magát jól, azt elgondolhatni, de hogy olyan törekvéseket táplálna, melyek a csehszlovák állam egységének megbontására irányulnak, azt csak azok állítják, kik az itteni magyarságnak fekete színben való föltüntetések bizonyos nacionalista körök pénzelése ellenében életcéljukul tűztek ki s a kiket kommunista üzelmek miatt a magyar kormány külföldre kényszeri tett.

Ezek a kétségbeesett alakok már régen felajánlkoztak enuek az ifjú köztársaságnak, kogy eltereljék magukról és aknamunkájukról a figyelmet és a legsúlyosabb váddal illessék az itt élő magyarságot, mely nekik a köztársaság népei között a legélesebb ellenségként jelentkezik. A nyughatatlan lelkiismeret által felizgatott fantázia rémképeket fest azok agyában, kik ennek az agyongyötört, elnyomott, másfélmilliónyi magyarnak jajkiáltása elől szeretnék füleiket befogni, de akiknek megalázott helyzete iránt az ántánt hatalmak igazságosabb és jobbmeggyőződésii képviselői érző szívvel kezdenek érdeklődni.

Bir a magyarság annyi önfegyelemmel, hogy kétségbeesett helyzetében is ez ország határain belül keresse boldogulását, hisz ez a föld, melyen apái vére folyt, ezer éven át övé volt, az ő munkája, kitartása és kultúrája tartotta fönn eddig és fogja fönntartani a jövőben is. Szent neki ez a föld, ha Sziovenszkóhoz tartozik is és szent marad mindig a következendő századok alatt is. De tűrni nem fogja, hogy törvényes jogaitól megfőszszák, hogy másodrendű polgárnak tartsák s csak arra tartsák jónak, hogy az elviselhetetlen mérvben reárakott adókat rajta behajtsák és ha összeroskad alattuk, koldusbotot adjanak kezébe. Akik Szlovenszkó kormányzását vezetik, a Prágában kimondott megértést ne magyarázzák félre, hanem tényekkel bizonyítsák be, hogy nem tekintenek bennünket ellenségnek.

Minden állam jelenének és jövőjének legbiztosabb feltétele és záloga polgáraiuak megelégedettsége és jóléte. Egyenlő jogok élvezete, egyenlő kötelességek teljesítése csak összeforrasztja az állam népeit, mig a polgárok osztályokban való megkülönböztetése, másod- és harmadrendűvé degradálása a legnagyobb veszélybe hozhatja a rövidlátó politikusok által kormányzott országokat.

Meg kellene ezt érteni mindazoknak, kik Szlovenszkó kormányzását intézik, kiknek működésével nemcsak mi, magyarok, de legközelebbi faj testvéreik, a szlovákok sincsenek megelégedve, s akkor nem kellene rémeket látni a magukbamélyedés óráiban s nem kellene félni, hogy az uj állam egysége fölborul. Igaz, hogy ehhez oly férfiakra volna szükség, kik nem a politikai dilettantizmus iskolájában nőttek fel, hanem akik a népek sorsának intézésében nem a statáriális intézményekre, de a törvény és igazság erejére támaszkodnak.

Az Idei aratás

ugylátszik minden komoly baj nélkül fog lefolyni, mert eddig a megye egyetlen pontjáról sem jelentettek még csak nézeteltérést sem a gazdák és aratómunkások között. Annál nagyobb meglepetést okozott a gazdák körében a zsupán meghívása, mely szerint az arató munkások és a munkaadók közötti megegyezés ügyében hivott össze tanácskozást. Erre a tanácskozásra számos megyei birtokos és bérlő jött össze, azonban már a megtartott előértekezleten kiderült, hogy felesleges az egész összejövetel és semmi célja nincsen, mivel az aratási munkák zavartalanul a gazdák és a munkások megelégedésére folynak.

E tény ellenére a gazdák egy küldöttsége jelent meg, a zsupáni hivatalban, hol a zsupán helyett dr. Tafíerner tanácsos fogadta őket és a munkanélküli mezőgazdasági munkások ügyében kívánt nekik előterjesztést tenni.

Ä gazdák nevében Csepy Dani, a Gazdasági Egyesület aielnöke tett kijelentést, hogy a gazdatársadalom semmiféle hatósági beavatkozást nem kíván, mert az aratás munkálatai ; úgy a munkaadók, mint az arató munkások ( kölcsönös megegyezésével és egyetértése mel■ lett folyik. Ugyanezt jelentette ki dr. Mohácsy | János pártelnök az Országos Magyar Kisgazda “ és Kisiparos Párt részéről is és ezzel a gazdák eltávoztak.

A kommunista pártnak megjelent bizalmi emberei és egy Prágából érkező állami hivatalnok, aki különben német nyelven igyekezett valamit a gazdáknak magyarázni, eképpen a tárgyalást a gazdákkal el sem kezdhették.

Mint értesülünk, valami hihetetlenül naiv és gyerekes terv merült volna fel — jellemzően a hivatalos világban bizonyos elemi gazdasági kérdésekben uralkodó fogalmakra — hogy t. i. a most munkához nem jutott munkás elemre bízzák a cséplési munkálatokat. Eltekintve attól, hogy a gazdák leszerződtek aratóikkal már a cséplésre is, igy magánjogi viszonyt szüntetnének meg egyoldalú szerződésszegéssel, a gazdák másrészt ebbe a most dolgozó, akár kommunista, akár kisgazdapárti munkásság sem mehetne bele vagyoni érdekei veszélyeztetése nélkül.

Az aratási munkához nem jutott földmives munkások azok közé tartoznak, akik pártvezetőik tanácsára aratás közben is terrorizálták a múlt évben a gazdákat, akik ebből okulva más munkásokkal szerződtek az aratásra, akik a tisztességes munka tisztességes ellenértékével is beérik, amint eddig is beérték- Az idei aratás nagy kudarcot jelent a kommunista pártra, mely a földmunkások között teljesen elveszti a talajt lábai alól. A munkásságot sem lehet orránál fogva vezetni saját érdekei ellen a végletekig.

A kommunista földmunkás is megtanulta Gután, hogy szerződés nélkül senki se arathat magának azon a földön, melyet nem az ő munkája miveit meg.

9 Bécsi lap Újság és lás cgiÉk.

A vasúti és postai szállítások alatt és az egész vonalon dédelgetett Bécsi Magyar Újság és társai támogatásában a kassai cenzor kissé eldobta a sulykot, amely által bizonyos tények nehezen tagadhatok le.

Úgy a prágai, mint a budapesti nemzetgyűlésen erélyes hangú interpelláció hangzott el, amelyekben még tisztább képet alkothat magának minden elfogulatlan szemlélő, hogy az itt és a túl élő magyarságot állandóan terv. szerüleg gyalázó bécsi magyar sajtótermékek milyen előkelő támogatással dicsekedhetnének, ha ezt nem kellene nekik erősen letagadni. Amig ilyen kegyencei és kedvencei lesznek a köztársaság számottevő tényezőinek, addig hiába valók lesznek mindenféle brucki, ir.arienbádi tárgyalások, mert ezeken a tárgyalásokon az egyetlen biztos alap, amely nélkül minden megegyezés csak kártyavár, a kölcsönös jó indulat, megértés hiányozni fog. Bizhatik-e a magyar kormány és a magyar közvélemény olyan kölcsönös megegyezésben, amelynek egyik szerződő fele már azzal is kimutatja magyarellenes terveit, hogy amig az egyenesen a magyarság ietörésére, Csonkamagyarország szétrobbantására alakult és föntartott bécsi magyar sajtó termékeket nemcsak, hogy nem jut eszébe kitiltani, sőt a legfigyelmesebb kiszolgáltatásban részesíti, addig a budapesti magyar lapokat a legnagyobb szigorral eltiltják a köztársaság területéről. Aki ebben nem iát céltudatos tendenciát és aki el tudja hitetni önmagával, hogy ! ezt a kétféle mértéket azok a jó bolond magyarok, akiktől élelmiszert és a saját zsírjába fulladó cseh gyáripar számára piacot várnak, nem veszik észre, igen e politikusok számára igazán nem találunk megfelelő jelzőt.

De most már térjünk a dologra.

Interpelláció a „Bécsi Magyar Újság“ 'ügyében.

Körmendy Ékes Lajos dr. nemzetgyűlési i képviselő a „Bécsi Magyar Újság“-nak a kassai ! cenzúra által való védelmébe vétele tárgyában következő interpellációt intézte a belügyminiszterhez :

„A magyarság minden törekvásével szemben tendenciózusan dolgozó „Bécsi Magyar Újság" egy idő óta feladatának ismeri, hogy a szlovenszkói magyarság ügyeibe is beleavatkozzék és annak minden társadalmi és politikai megmozdulását az irredentizmus vádjával illesse. Ez a támadó fellépés — amelyet egyébként a lap hivatásából folyó természetes jelenségnek tekintünk — arra kényszerít bennünket, hogy ellene védekezzünk. Védekezésünket azonban akadályozza a cenzúra, amely a „Bécsi Magyar Újság“ ellen irt cikkeket megtépázza, így pl. Kassán megjelenő Esti Ujság-nak 1921. évi julius hó 8-iki számában „Magyarok föl a fedélzetre“ cimü vezércikkét — amely kizárólag a Bécsi Magyar újság elleni védekezés, illetve védelemből folyó támadás volt, a kassai cenzúra alaposan megtépázta, illetve a cikk egyes részeit egyszerűen törölte. Kérdezzük a belügyminiszter urat, hogy a cseh-szlovák kormánynak a Bécsi Magyar Ujság-gal szemben köztudomásúlag meglévő jóakaratu támogatása el-