Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-23 / 61. szám
1921. julius 23. „Komáromi Lapos. 3 oldal Óriási erdőpanama. A Slovak írja: Már a múlt évben sokat beszéltek a zsarnócai erdőhivatal rossz gazdálkodásáról. A hivatal állítólag nagy deficittel dolgozott, amit tisztán a cseh alkalmazottak óriási fizetései és napidijai rettenetes kiadásainak számlájára kell Írni. Azelőtt a magyar kormány idejében csak 17 alkalmazottja volt a hivatalnak, akiknek száma most 53-ra emelkedett. A gazdag erdők jövedelme nem bizonyult elégségesnek. De ennek ellenére az erdőhivatal főnöke az alkalmazottak családai részére nagyszerű palotát emelt. Pár héttel ezelőtt történt, hogy két vezető cseh tisztviselő összeveszett borozás közben. Feltüzelt és felhevült állapotban kölcsönösen kikiabálták egymásra elkövetett bűneiket. Ez a veszekedés, mely azután parázs verekedéssel végződöd, felhívta a hivatalok figyelmét az itteni üzelmekre. A megindult nyomozás alapján három tisztviselőt letartóztattak. A vizsgálat sokáig tartott. Hirek keringenek, hogy egész erdőket vágtak ki, melyek üzemterv szerint csak pár év múlva lettek volna kivághatók. Megállapították, hogy a fuvarosodat nem pénzzel, hanem fával fizették, amiből annyit vihettek, amennyit akartak. Így aztán nem csoda, hogy 10—12 millió kárról beszélnek. Az erdőhivafal főnöke, Jinára öngyilkosságot követett el, a revolvergolyó nyomban kioltotta életét. A másik tisztviselő súlyosan megsebesült, de életben van. Előlegcsen ennyit közölhetünk olvasóinkkal, majd a további nyomozat feladata lesz megvilágítani az egész szomorú ügyet, mely egyebek közt megrázó erővel mutat rá arra, hogy a közélet szervezete nagyon beteg. Munkás testvérem, figyelj és nézz körül és láss, eddig néztél, *de nem láttál, mert a szemeidet valami végzetes hályog bontotta el, elfogva a tisztánlátás isteni adományát előled. Olvasd el figyelmesen a Munkáslapot, a szocialistát és a kommunistát is, mi is elolvastuk. Kezdünk mi is teljesen tisztába jönni a kommunizmus gyakorlati lényegével, a lefolyt egy év megtanított reá. Pártvezetőitek ez alatt az idő alatt háromszor változtak. E változások annyit jelentenek magyarul. hogy a pártkasszát megdézsmálták, a ti verejtékes filléreteket elsinkófalták. E jeles vezérek után menni nem nagy dicsőség, ezt már kezdi belátni a félrevezetett komáromi munkásság is, mely csak arra volt j6, hogy leadja koronáit a pártvezetőknek, akik azt saját, sőt legsajátabb kis céljaikra használták fel. Dienes prófétát, a párt teljhatalmú diktátorát, kizárták a pártból, mert „nem számolt el“ Hegedűs elvtárs, az áldoktor ur Amerika ellen vezet döntő rohamot Winkler nevű elvtársával együtt, de a hajó jegyet a komáromi pártkasszából váltották meg a helyi munkásság megkérdezése nélkül. Nagyszerű párt ez a kommunista párt, mely ilyen kitűnő férfiakat termel ki magából és állít a döntő roham élére a döglödó kapitalizmus ellen, amely sehogy sem akar kimúlni. Ne érts félre munkástestvér, én sem tartozom távolról sem a tőke bámulói közé, az éri munkám értéke sem térül meg a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett. De naiv hittel mindig azt hittem, hogy a pártküzdelmeknek egy előfeltétele van, az, hogy erkölcsi alapon álljon, eszméket vigyen a nép közé és azt ne engedje megfertőztetui a mindennapi élet szenynyétöl. A szocializmusnak vannak nagyszerű gondolatai, melyeket megcáfolni nem lehet, amelyekben hinni kell mindenkinek, de amint elvárjuk attól a paptól, aki neküuk a hit és vallás tanait hirdeti a szószéken, hogy olyan életet is éljen, ezért nem látjuk be a szükségét annak, hogy félkézkalmár tolvajok volnának hivatva egy párt vezetésére és edvei megvalósítására, akik az erkölcsi alapot az első kínálkozó alkalommal kirúgják maguk alól. A komáromi munkásság vakon hisz ismeretlen idegeneknek, akiket nem ismer. Igen nagy baj, hogy saját magából nem termel vezéreket, akikben megbízhatna. Az emigránsnak vakon hitt, talán a jövőben másképp lesz. Pedig nagyon is szükséges az óvatosság ezek körül. Nézzetek a kőiméire ezeknek a messziről jött atyátokfiainak, mert ezekhez a körmökhöz a legtöbb esetben tapadt valami. Egyik sem jó ajánló levél. A szinjáték, mely itt folyik a kommunizmus leple alatt, kissé vastag. A nép nem tapsol már, itt ott bátortalan pisszegés hangzik fel, amely meg fog erősödni, mert a munkásság szeme felnyílik. Jó is lesz. A gyűjtésekről elszámolásokat követelni, de pontos elszámolásokat. A szegényeknek, az elhagyottaknak gyűjtött és soha rendeltetéséhez el nem jutott fillérekről A pártadóról és párt napidijakról és pártvacsorákról. De az elszámolás komoly legyen, kérjetek hatósági vagy pénzügyi szakértőket, akad rá vállalkozó szívesen. • A számadás eredménye meglehet, hogy Vörös Dalokban lesz kifejezve, de ez a valuta gyenge alapon áll, mert ezt nem lehet elkölteni, legfeljebb csak elénekelni és elszavalni, mert a valuta oldalát elköltötték a vezetők. Az uj .gazdasági év. Még 1917-ben, a háború folyamán, nagy tanácskozások indultak meg az összes hadatviselő államban a háborút követő, úgynevezett átmeneti idő gazdasági berendezkedése felől. Terv tervet követett, a háborúskodásban jócskán belefáradt országvezetők, gazdasági érdekképviseletek törték a fejüket az átmeneti gazdaság kitalálásán és gyakorlati módszerein. Nem csak beszédek hangzottak el e tárgyról, hanem könyvek, vaskos fóliánsok jelentek meg s volt valami őszinte jószándék ezekben az irodalmi szóharcokban s ezt hiába tagadnák, mert volt benne jóadag üzleti előrelátás a háborús konjunktúra spekulánsai részéről, akik a könnyen szerzett háborús nyereségeiket féltették a békegazdaság tisztességesebb alapokon nyugvó kereskedelmi versenyétől. Az átmenetet, a legszomorubb átmenetet meghozta az 1918 ősze, a harctéri háború befejezése, de meghozta vele együtt a chaost, a gazdasági felfordulást is. Hiába tömik tele az emberek fejét a „konszolidáció“ szavával, hiába szűnt meg a háború embert, kuitúrjavakat pusztító vihara, a harc a dühöngő béke terein csak folytatódott s ma is tart még. Mert békés, konszolidált állapotban élünk-e ma, a háborút követő, immár majdnem harmadik évben ? Harc folyik mindenütt, igaz szuronyokkal védett határok mögött, harc, egymást emésztő háború a megélhetésért. A győztesek országában csakúgy, mint a legyőzőitekében. S ez a harc ma a kenyérért megy, a szó legszorosabb értelmében a kenyérért, amelyből még az a darab is, ami egy-egy embernek egyegy napra kell, a spekuláció útvesztőjében látszik elsikkadni. Átmenetet vártunk, lestük a szabadforgalom megindulását s jót, valami sorsjavitó panaclát láttunk kötött kereskedelem szabaddá válásától. Csendben, észrevétlenül, megrázkódtató áldozatok nélkül fejlődő átmenetre vártunk s mint orkán csapott le ránk a legújabb konjunktura-kereskedelem, a gabona szabad-, nem szabad forgalma. Gondolkodóba kell, hogy essék az ember, ha ennek a szabadságnak a következményeivel kezd számolni. Lehetetlennek kell tartanunk, hogy egy állam s különösen a csehszlovák állam kormánya s vezető emberei az átmenet-gazdaság most felburjánzó jelenségeit előre nem láthatták volna. Fel kell tételezni, hogy a termés beérése előtt már hónapokkal visszamenőleg a leggondosabb mérlegelés tárgyát képezte a lakosság ellátásának kérdése a kormány szakközegeinél s a Petka berkeiben megerősitíetnek ebbeni feltevésünkben az újságokban elhelyezett hivatalos kommünikék, amelyek már hónapok óta Ígérnek rendet, bizonyosságot a közellátás kérdéseiben. Már hetek óta cérnaszálon függ a lakosság lisztellátása, hetek óta redukált adagokkal élelmez a közszeretetnek örvendő országos gabonahivatal, augusztus hónaphoz közel járunk, uj liszt még nincs, de még rendelet sincs, amely a közellátás jövő rendszeréből valamit is elárult volna. Ez a tájékozatlanság, ez a határozatlanság oly szegénységi bizonyítvány az élelmezést intéző kormánykörök felől, a melyet már ideje sem fog maradni korrigálhatni. A gabonatermő vidék s éppen ez érint bennünket legjobban, a kalászttermő kis magyar alföld lakóit, — csak úgy nyüzsög a gabonaügynököktői. Tessék végigjárni a falvakat, egymást hajtják a legkülönbözőbb foglalkozást üzók s mind gabonát akar venni. Lehetetlen alakok, a hadi- forradalmi és valutaspekulánsok egész légiója kapott szárnyra s mint habzsoló hiénák, vetették rá magukat a gabonára, de ezzel együtt a nem termelő lakosságra is. A kávéházakban, a piactereken egymásnak dobolják a waggonokat, előlegeket adnak s vesznek s valami diaboükus harci zaj teszi süketté a rendről, a kis falat kenyere biztositásáról hallani akaró városi embert. Annyira megy a vásár, hogy már egyesek nem is adnak el, várnak, várják a „jobb árat,“ mert 370 korona még nem elég egy métermázsa búzáért. A gseft előfutárjai, a spekuláció könnyű lovassága azonnal eladja amit vett másod, majd harmadkézbe, máról-holnapra, esetleg reggeltől estig. Ezek csak igy keresnek, az biztos, nincs rizikó; tartani nem érdemes az árut, mert hátha hátha mégis megjelenik valami rendelet, s a profit vizbepottyan. No meg aztán ezeknek a kereskedelmi szenzál uraknak, akik közül akárhány a búzát a rozstól, árpát a zabtól megkülönböztetni sem tudja, mert eddig hol olajban, hol gépben, hol valutában utazván, boldogították a tisztességes kereskedelmet, legtöbbször pénzük sincs, csak épen ami a gazdának adandó előlegre kell. Pár ezer korona s megvesznek vagyonokat. Mirej? Hogy tovább eladják a be nem fektetett tőke és munka uzsorakamatjáért. S jó ha még egy nagy intézetnek adják el, onnan még sem kerül a spekuláció körforgásába, de amikor a kávéházi márványasztaltól márványasztalig történik a szállítás, vagy az X kávéháztól az Y kávéházig, el lehet képzelni, micsoda árhullámzásban ringatózik az a szerencsétlen buzaszem, amelynek alig lehetne más hivatása, minthogy kenyér, embertápláló kenyér készüljön belőle. A pénzről sem gondoltuk jó békeviiágban, hogy közönséges portéka legyen, változott idők sok mindenre megtanítanák. Úgy halljuk, hogy az állami gabonahivatal feloszlik, a lakosság élelmezése függő kérdés, de olyan kérdés, amelyre aligha nem az éhenmaradtak ökle fog feleletet adni. Felmerül a kérdés itt, mi lesz a városi, a nem termelő lakossággal ? Mi lesz különösen azokkal, akiknek eddig az állam adott segítséget olcsó liszt kiosztásával, mi lesz a pénztelen emberek százezreivel, akik^gabonát vásárolni nem képesek, akik munkanélkül bolyongnak, akiknek eddig legalább a kenyerük volt meg. Mikor tud, ha egyáltalán tud, a hires „Petka" erre feleletet adni? Talán már el is késik a felelettel, nem lesz mire, miért, kinek felelni, mert elvész a hangja, későn jött hang a spekulációsok zsivajában. S vájjon ki biztosítja a csallóközi embert, aki itt él a gabonatermés közepén,’ ki biztosítja, hogy annyi gabonája megmarad, amennyi a jövő gazdasági évig elegendő lesz? Mert elég lehetne bőségesen addig, juthatna belőle még más vidékeknek is, de ezzel a „szabadkereskedelem-Rausnitz Sándor és Fia gépáruháza Komárom, Kossuth-tér 39. sz. a városi mázsaház meilett. — Telefon szám 14. Központ Bratislava, Koronázási dombtér 2|II. Raktár Honvéd-utca 6. — Telefon 15—68. és 16—78. A cséplési idényre ajánlunk benzinmotoros és járgányos cséplőkészleteket, melyek raktárunkban üzemben megtekinthetők. — Gépszijjak, gépolaj, motorolaj, hengerolaj és tovottazsir. — Ipari és családi varrógépek 5 évi jótállás mellett, kerékpárak és kerékpár gummik n^gy választékban. Előnyős fizetési feltételek ! Olcsó árak! 833
