Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-21 / 60. szám
2 Komaromi Lapuk“ 1921. július 21. * cseh,aki — ha akar —egy év aiatt ne tanulna meg szlovákul. A ki azonban nem akar megtanulni, szlovákul, az Isten hírével menjen vissza, Arra itt nincs szükségünk, mert az idézett törvény világos rendelkezései ellenére akar itt müködni.Szlovákok 1 minden nemzet a saját nyelvében él. A nyelv a nemzetnek legdrágább kincse, és e kincset mi az iskolákra bíztunk. A nyelv fejlődése és tisztasága az iskolák kezében van, Vigyázzatok tehát az iskolákra I A mi az iskolát illeti, az nekünk jogosult aggodalmat jelent. A mi iskoláink kivált az állam által fentariottaknak a reájuk bízott kinccsel, a mi szeretett nyelvünkkel nem bánnak úgy, mint kellene, minden állami iskolában (14), az állami középiskolákban (33) és majdnem minden állami elemi iskolában (82) nem szlovák a tanítás nyelve. Nekünk szlovákoknak egyetlen állami intézetünk nincs egyetlen középiskolánk sem, ahol a tanítás nyelve minden tárgyában szlovák lenne. Sőt a jelzett iskolák nagyobbik részében a valláson és szlovák nyelven kívül egyetlen tárgyat sem adnak elő szlovákul. — Fontoljátok meg, micsoda szomorú következményei lesznek ennek a szlovák nyelv és nemzetiség szempontjából, midőn a mi jövőbeli sz'ovák inteligentiánk már a harmadik iskolai évben nem a saját anyanyelvén, a mi drága szlovák nyelvünkön tanul! Szlovákok! Ne bocsássatok áruba nyelvetekhez való jogotokat, hanem annak az életben de kivált áz iskolákban való érvényesülését habozás nélkül követeljétek. Ezt ti bátran követelhetitek, mert törvényes alapon álltok. Azért minden esetben midőn látjátok, hogy egy tisztviselő, tanár, tanító, az iskolában nem a szlovák nyelvet használja, vegyetek fel jegyző könyvet, melyben nemcsak az illető tisztviselő nevét, a hivatalt és azt az időt is jegyezzétek fel, amióta ez az állapot tart Szlovenszkóban E jegyzőkönyvet küldjétek el, képviselőtökhöz, kinek kötelessége, e dologban eljárni. Vagy ha nem vagytok bizalommal hozzá, akkor küldjétek el, a néppártnak központi irodájába, Rózsahegyre. — Szlovákok! Ezt pedig minden pártállásra, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül cselekedjétek mindannyian, mert mindannyian, szlovákok vagyunk, és minden született szlováknak kötelessége védeni a szlovák nyelv jogát és érdekeit. Fel szlovákság, az anyanyelv védelmére! Hol vagyunk hát? (Jogállamban, vagy Ázsiában ? — Az érsekújvári katonák szekérszámra lopják a határból a takarmányt, a gabonakévéket. — Az anyalai eset, amely nem áll egyedül) Hogy az uj köztársaságban a panama, a korrupció, a vesztegetés, az amerikázás és . minden néven nevezendő zsebelés olyan szemérmetlenül folyik, arról már sok szó esett, de azért a téma nem merült ki, mert mindig njabb és újabb szenzációk merülnek fel. Legutóbb kipattant egy nagy erdő panama, a felvidéken egy egész erdőt elloptak, a szélhámosok könyökig vájkáltak a pénzben, autón jártak és az ellopott erdót vígan irtatták, i Aztán persze a végén szépen megléptek. Az amerikázásnak egy klasszikus példája éppen most fejeződött be. A felvidéken egy 30 kilométeres vasút építését vették tervbe. Ilyen rövid vasútvonal közigazgatási bejárását 1 — 2 nap alatt befejezték a magyar éra alatt, mert a szakemberek már előkészítettek mindent, a bizottságnak csak át kellett nézni az aktákat és a helyszínen végig autózni. Az amerikázások klasszikus hazájában, az uj köztársaságban, hogy a napi és tiszteletdijuk és a jólfölszámitott költségek minél nagyobbak legyenek, a jó Isten tudja, hány tagból álló bizottság ezt az 1—2 napi munkát közel egy hónapig végezte el. De hát az újságírók védszentje közelebb eső szenzációkkal is szolgál arra nézve, hogy mennyire jogállamban élünk és milyen erős lábon áll itt a köz és vagyon biztonság. A komárommegyei Anyala pusztán történt e héten. Az anyalai Farkas Ferenc uradalom csőszei, mező és vadőrei már többször észrevették, hogy éjszakánként kocsi számra lopják a termést és a zöld takarmányt. A véletlen mindig kedvezett a tolvajoknak. Tegnapelőtt ejjel azonban tervszerüleg meglesték a csőszök a tolvajokat és megbeszélték, hogy adott jelre a lesbe elbújtatott őrök előjönnek és lefülelik a bandát. Mikor már erősen sötétedni kezdett, tényleg megjelent a kocsi vendégoldalakkal, nyomórúddal és rudazó kötelekkel. A kocsi és a lovak a csehszlovák hadsereg tulajdonát képezték. A kocsin három katona ült, és pedig, mint a következmény igazolva, fegyverrel ellátva. Az egyik csősz megkérdezte tőlük, hogy hová mennek. Azt mondták Ógyallára. A csősz figyelmeztette őket, hogy nem arra kell menniük, de ők erre nem hederitettek és tovább raeuíek. A csőz a távolban követte őket. Útközben egy másik csősznek meg azt mondták, hogy Bajcsra mennek. Ez is figyelmeztette őket, hogy nem arra van Bajcs, de ők e~zel nem törődtek. Egészen sötét volt már, amikor egy táblára értek, ahol a lekaszált zöld takarmányból atíüak rendje és módja szerint megrakták a kocsit vendégoldalakkal és nyomó rúddal. Amikor már a jól bevégzett munka után visszafelé akartak indulni, az egyik lesben álló csősz rájuk kiáltott halt. Erre a katonák éles töltéssel a hang irányába lőttek. Erre a csősz éleset füttyentett társainak, akik figyelmessé tétetvén társuk veszélyben forgására, egymásután pürüen lőttek a levegőbe. Erre a hős katonák megadták magukat. A csőszök bekísérték a három katonát Anyala pusztára, ahol fölkeltették a gazdatisztet, majd Farkas Ferenc birtokost is. A katonák az érsekujvári lovas huszár ezredben szolgáltak és azt vallották, hogy ők azért akartak takarmányt vinni, mert az ezredes azt mondta, hogy csak annak ad szabad ságot, akinek jól néznek ki a lovai. í A kaszárnyában pedig nem volt kellő takarmány, ők pedig minden áron haza akartak menni. így aztán megindult a „nemes“ versengés a takarmány illegitim módon való szerzése iránt. Az elfogott katonák tagadták, hogy az előző éjszakákon történt lopásokat, amikor gabonakévékót hordtak el szekérszámra, ők követték volna el. Másnap egy őrmester ment ki Anyai ára, hogy az ügyet ne adják a bíróság kezébe. Természetesen ezt a kérését nem teljesítették és a tulajdonos mindent elkövet, hogy ez a dolog méltó elbánásban részesüljön, hogy elmenjen a kedvük az illetőknek, hogy a katonai kincstárak lovait a polgárok terményeivel javitsák föl. íme igy fest minálunk a vagyonbiztonság. Szeoény Horni iooíé ssisa. Vettük az alábbi sorokat: Annak a 15 rendőrnek a sorsa, akiket a város bölcsessége egyszerűen el akar bocsátani, élénken foglalkoztatja a magyar közvéleményt. Tizenöt rendőrt, akik véletlenül éppen jóravaló magyar legények, máról holnapra elbocsátani, legmeggondolatlanabb terv, ami csak niegszülethetik az emberi agyakban. Még szerencse, hogy azok számára, akik a tervet, javaslatot támogatták, van egy nagy mentségük, hogy takarékoskodni akarnak az agyonnyomoritott város részére, az agyonterhelt város terhein akartak könnyíteni. Ez a mentség azonban csak addig mentség, ameddig a terv, a javaslat megszületéséig kiséri a javaslatot. Azontúl azonban ennek a javaslatnak már nincs mentsége. Tehát, hogy az önérzetes magyarság részéről a jogos ódiumot, ellenszenvet lehetőleg mérsékeljék, megszüntessék, gyorsan le kell venni ezt az egész ügyet a napirendről és a város bölcsei a takarékosság terén keressenek és találjanak más módot a város terheinek a megkönnyítésére, de ne éppen magyar véreinknek a bőrére. Egy szinmagyar városnak a mai nem valami rózsás vagyonbiztonsági állapotok közepette éppen azon kellene törekednie, hogy itt a rendőrség lehetőleg itten emberekből álljon. Ezek ismerik az embereket, a helyi viszonyokat és még a magyarságnak nemtetsző rendeletnél is egészen más, tapintatosabb eljárást tudnak alkalmazni, amely a rendelet élét letompitja. Ha Komáromban csak magyar fiuk teljesítenének szolgálatot, akkor a legutóbbi városi közgyü lésen három interpellációval kevesebb hangzott volna el, mert a magyar rendőrök az urnapi kőrmeneti botrányt, se a Policzer, se a Bol- 5 doghy féle esetet nem provokálták volna. Éppen azért adjunk hálát az Istennek. ! hogy van még magyar elem rendőrségünknél és ehhez a magyar elemhez görcsös szivósággal ragaszkodjunk, sőt azon legyünk, hogy a magyar elem a rendőrségnél szaporitassék. Ez a mostani, mondjuk túllövés a célom, legyen intő példa a jövőre nézve, hogy nem szabad semmit se elhamarkodni s jól meg kell gondolni a dolgot, ne hogy olyan javaslat lásson napvilágot, amelynek Prága magyarellenes elemei tapsolnak, a magyarság pedig a legteljesebb mértékben elitéi. Amikor a megyétől éppen most bocsátanak el tizenegy magyar tisztviselőt, és e miatt háborog az egész közvélemény, ugyanakkor az ilyen tervekkel, javaslatokkal ne szállítsuk le a magyar közvélemény fölzúdulását görögtüzes, színpadi pózzá. Elitélhetjük-e mi és fölszólalhatunk e mi a kormány magyar tisztviselők elbocsátásának intézkedése ellen, ha ugyanezt csináljuk mi is. Takarékoskodni, ez legyen a jelszó, de e takarékoskodás ne úgy történjék, hogy magyar testvéreink szájából kivegyük a kenyeret és koldusbotot, vagy a bolsevista kátét adjuk a kezükbe. Ez embertelenség és önmagunk alatt vágjuk ezzel a fát. Ugyanez áll nem csak az elbocsátásira ajánlott rendőrlegénységre, hanem az elbocsátott és szélnek eresztett közélelmezési hivatal tisztviselőire is. Évek hosszusorán éhbérért nyelték le a sok ódiumot, szitkot, fenyegetést a fölöttes tényezők balkezes intézkedései miatt, naponta valóságos ostromot állottak ki és védték azokat, akik a rossz, elhibázott rendelkezéseket kiadták. Most ezeknek szélnek eresztése szintén nem szimpatikus cselekedet, amely csak a lappangó gyülölségnek ad tápot. Ha csak kenyéréivevéssel, koldusbot ajándékozással és a bolsevizmusba való kergetéssel tud a város takarékoskodni, akkor abból nem kérünk. Akkor inkább szenvedjünk tovább egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért. Harpagon. — Aranyrnisés esperes-plébános. Oyürky István perbetei esperes-plébános e hó 31-én tölti be pappá szentelésenek ötvenedik évfordulóját. A köztiszteletben álló lelkipásztort ez alkalomból a kerületi papság nagy ünneplésben részesíti. Az aranymisés tiszteletére a perbetei lányok Mária kongregációja az ottani kath. iskolában zártkörű ünnepélyt tart, melynek műsorát énekszámok, szavalatok és színjáték töltik ki. — Presbyteri gyűlés. A komáromi ref. egyház presbyteriuma í. hó 17-én délelőtt Vargha Sándor másod lelkész és Oaál Gyula dr. főgondnok elnökletével gyűlést tartott a tagok élénk érdeklődése mellett. A gyűlés megnyitása után főgondnok bejelentette, hogy a templomszolga jogtalanul használt lakása végrehajtás utján kiürittetett s az említett lakás bérbeadására az egyháztanács főgondnokot felhatalmazta, megállapítván a bérleti feltételeket. Vargha Sándor m. lelkész előterjesztette * azon szándékát, hogy egészségének helyreállítása céljából egy hónapra Karlsbadba utazik, e bejelentést az egyháztanács tudomásul veszi s kifejezte azon meleg óhajtását, hogy szolgáljon ez az üdülése erejének s egészségének teljes visszaszerzésére. Majd, tekintettel a Szlovenszkóban levő ref. egyházak törvényhozó testületé, a zsinat, közeli Lévában tartandó ülésezésére, nehogy a lelkész távollétéből valami mulasztás álljon elő, megejtette a presbyterium, a zsinati tagokra való szavasást. Zsinati rendes képviselők: Tóth Kálmán, Pataky Károly esperesek, Gyalókay László, Söröss Bé'a lelkészek egyházi részről, Tuba Janos, Zsindely Ferenc, Gombos Kálmán, Mohácsy János dr. világi részről, pótképviselők, egyháziak: Sándor Benő, Gálffy‘Géza, Akucs Lajos, Bihary Kálmán lelkészek, világiak: Pap Elemér, Gaál Gyula dr., Finkey Ferenc, Kersék János dr. Tanítók részéről rendes képviselő Kovács Alajos, pótképviselő Végh István. Lelkészelnök bejelentette a gyűlésnek, hogy az.
