Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-07-21 / 60. szám

Negyvenkettedik évfolyam.- . --■ --- --60. szám.

Csütörtök) 1921. julius 21.

KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY

Előfizetési ár c*eh-szIov6k értékben:

Helyben és vidékre postai szétküldéssel:

3géM évre 80 K, félévre 40 K, negyedévre 20 K. Egyes szám ára t 80 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza.

Megjelenik tekint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton.

Kémhálózat

szálai ágazzak be egész Szlovákiát, állapította meg egyik képviselő a nemzetgyűlésen. Mindenütt megvannak az előőrseik és ügynökeik, itt Komáromban is figyelnek mindenre, ami magyar és küldenek jelentéseket rólunk a soktornyu, aranyos Prágába. Elképzelhetjük, hogyan dicsérnek bennünket ezek a jelentések'. Innen van azután, hogy a kémek munkája befeketíti az egész magyarságot, amely nem borul fe a kélfarku oroszlán imádására és nem lapul meg körmei előtt.

Tudjuk mi már régen, hogy honnan fuj a szél, a magyar irredenta vádja milyen agyakban nyert kitalálást és most már egyszerűen napirendre térünk felette. Hallottuk már azt az abszurdumot is, hogy miniszter — ha ~ jól tudjuk, éppen a belügyminiszter — vágta a ruszin küldöttség szemébe, hogy a magyarok irredenta munkát folytatnak. Ez volt a válasz sérelmeik elismerése és orvoslása helyett. Fiatal államok politikailag iskolázatlan minisztereitől csak ennyi telik, de ebből érthetünk eleget.

A kémek munkája Komárom és Komárom megye vezető férfiait is fekete betűkkel irta be a prágai nagy könyvbe és azért vagyunk mi teljesen elhagyatva. Egy városi bizoltsági tagnak őszinte kiszólása jellemzi ezt a helyzetet a legtalálóbban: Komárom azért nem kap állami támogatást, mert nem jól viseli magát.

Ezt a várost tehát nem kell támogatni, csak büntetni magyarságáért, amelyből nem szándékozik engedni egy jottát sem „Nem jól viseli magát“, mert nem nyomkodja a sóhivatalok kilincseit, nem árulja el ősei hitét és hagyományait, nem bocsátja áruba magyar hitét és becsületét. Ezért nincs államsegély, ezért nem fizeti meg az állam azokat a járulékokat sem, amelyre törvény kötelezi, ezért kell innen csak az adókat és a gabonát elszállítani, de hozni semmit se. Hát hiszen ez is politika, de hogy milyen eredményeket fog hozni az a kémhálózat, helyi szervei nem tudják megjósolni, mi azonban előre látjuk.

Ahol a hegemóniára törekvő nemzetiség kémekkel dolgozik nacionalista céljai megvalósítására, ott az erkölcsi alap erősen meglazul a jogérzékkel és az alkotmány forgalmával együtt elhomályosodik. Ez az ut nem az állameszme megszilárdításához vezet.

Gazdaságok figyelmébe! Cséplési mázsakönyv kapható Spitzer Sándor könyvkereskedésében.

Politikai lap.

Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY 1ÓZSEF dr.

Polgári leányiskolánkat

veszedelem fenyegeti, ha ma talán még nem is léteiében, de mindenesetre magyarságában.

Mint már utolsó előtti szamunkban jeleztük, most cserélték ki — egész váratlanul — igazgatóját. A hivatása magaslatán álló, az iskolát szaktudással vezető derék, idevaló igazgatónőt: Kormoss Istvánné szül. Merle Máriát kinek működésében csak a rosszakarat, vagy a magyar gyűlölet találhatott kifogásolni valót, mert hiszen állását mindenkor közmegelégedésre töltötte be, — Holly Antal rajeci polg. isk. tanár váltotta fel.

A csere — úgyszólván — suttyomban, az ilyen esetekben mindig szokásos előzetes tárgyalás és értesítés nélkül történt. Azaz, hogy mégse. f. hó 8-An kapott az igazgatónő egy tótnyelvü Írást, melynek csak tolmács segítségével megfejtett értelme az volt, hogy állásától el van mozdítva, hogy vagy kérje nyugdíjaztatását, vagy menjen isten hirévei.

És már 13-án — minden előleges bejelentés nélkül — beállított az uj igazgató nejével, sőt bátoraival és az épen édes atyja temetéséről éikezeit igazgatónőt felhívta lakásának azonnali átadására — úgy látszik abban a rossz inforrrációan alapuló téves hiszemben lévén, hogy az igazgatónő hivatalos lakást foglal el.

Felvilágosittatván a helyzetről, elképpedt és — dicséretére legyen mondva — kijelentette készségét akár a teljes visszavonulásra is, azonban Pan Martin Jezsó tanfelügyelővel való tárgyalás után másnap már más nótát fújt, kijelentvén, hogy ő bizony marad és átveszi az iskola igazgatását.

Hogy milyen szellemben és mily irányzattal fogja, vagy legalább akarja azt ellátni: erre nézve éles világot vet az iskola épület meglátogatása alkalmából tett nyilatkozata. Midőn ugyanis meglátta a falakon — Massaryk arcképe mellett — Széchenyi István, Vörösmarty, Kossuth arcképeit is, gúnyosan megjegyezte: „most már tisztában vagyok vele, hogy milyen szellem uralkodott ilt, hogy mi lesz itt az első teendő.“

Bizonyára megbotránkozás akart ez lenni a magyar szellem-óriások ott elhelyezett arcképei felett.

Nem hisszük, hogy a megértés szellemétől vezetett Massaryk elnök osztaná e megbotránkozást. Talán ő neki sem derogálhat, sőt büszke lehet rá, hogy arcképe ilyen szellemóriások társaságában van . . .

Az ifjúsági és tanári könyvtárban levő művek revíziójára vonatkozólag odavetett megjegyzése is elárulja magyarellenes irányzatát, ■ kijelentvén, hogy nem elégszik meg az erre utasított tanári kar revíziójával, maga fogja azt megcsinálni. Bizonyára azért, hogy holmi Vörösmarty, Petőfi, Jókai művek ott helyet ne foglalhassanak. Résen kell állanunk!

Résen, annál is inkább, mert bizonyos előjelekből következtetve úgy látszik az iskolánk egész tanári karára ki van mondva a consilium abeundi. Erre nézve már hivatalos állusiok és nyilatkozatok is történtek.

Pedig ennek a kipróbált feladata magaslatán álló, lelkes tanári karnak szétszórása vagy nyugdíjba kényszerítése pótolhatatlan vesztesség lenne az iskolára, melynek magyarságában, magyar szelleméhez, ennek tősgyökeres magyar városnak körömszakadtáig ragaszkodni kell és ragaszkodni is fog.

Nem a fanügy, az oktatás érdeke rugója a tervbe vett merényletnek. A jelenlegi tanári

kar híven és becsületesen teljesítette kötelességét mindenkoron. A viszonyok gyökeres megváltozása óta is működése ellen az uj rezsimnek se volt, nem is lehetett kifogása.

És ha mégis tervbe vették, elmozdítását az csak gonosz kezek aknamunkájának következménye lehet.

Aligha csalódunk, ha az egészet a tanári karnak a magyar Hymnusz melletti állásfoglalására, és annak tanithatása érdekében a kormánynál tett előterjesztésére vezetjük vissza.

Egyik tanári értekezleten ugyanis, midőn a cseh-szlovák hymnusz újabban elrendelt tanításának kérdése forgott szőnyegen: fölmerült az a jogos gondolat, hogy vájjon az uj állam több tekintélye által is imádságnak tartott magyar hymnusz tanítása nem lenne-e szintén kieszközölhető? Hiszen azzal, hogy isten áldását kérjük a magyarra, talán csak nem követünk el hütelenséget a cseh-szlovák állam ellen, amint hogy több aktivés vezető politikus sem talált abban kifogásolni valót?

Az értekezleten jelen volt Jezsó tanfelügyelő is e felfogásának adva kifejezést, nemcsak nem emelt kifogást ellene, hanem hozzájárult ahhoz, hogy a tanári testület a magyar hymnusz tanításának megengedését kérje felsőbb helyen, sőt kilátásba helyezte, hogy a kérelem kedvező elintézését a maga részéről is szívesen fogja egyengetni.

Pedig, mint a következmény mutatja — Úgy látszik — csak csapda volt az egész. Alattomos trükk. Bomba elhelyezés, melynek felrobbantására most látják elérkezettnek az időt.

Szívesen venaök, ha e különben igen jó forrásból vett értesülésünk legalább a tényállást enyhítő cáfolatot nyerne, meri ilyen fegyverek használata talán még sem illő egy köztisztviselőhöz.

De ha ez nem történik: akkor még lesz ehhez több kemény szavunk. Egyelőre résen vagyunk.

Papíron levő törvény.

A Szlovák-ban olvassuk a következőket:

Az 1920. évi február 29-én 122 sz. a. hozott törvény 4 §-a igy hangzik : „Az állami hivatalos nyelvet hivatalok a köztársaság azon részében, mely 1918. évi október hó 28 előtt a birodalmi tanácsban képviselt királysághoz és tartományokhoz vagy a porosz királysághoz tartozott szabályszerűit cseh nyelven, Szlovenszkóban szabály szer int szlovák nyelven hivataloskodnak.“ Vagy röviden: Szlovenszkóban a hivataloknak, a melyek az állam nyeivétcsehet, vagy szlovákot,- használják, szabályszerint szlovákul kell hivataloskodni. Tehát Szlovenszkóban minden hivatal, amennyiben nem a kisebbség nyelvét használja, köteles törvény szerint szlovák nyelven hivataloskodni. A cseh nyelvet tehát e hivatalok csak kivételesen használhatják és ezt, miután a törvény világos rendelkezése ellen van, meg kell indokolniok. Szlovákok!. Itt van a törvény, mely a tisztviselőknek, tehát a cseheknek is parancsolólag írja elő, hogy Szlovenszkóban szlovák a hivatalos nyelv. Tőletek függ, vájjon a törvény át megy az életbe is. Nyiltan bátran követeljétek minden tisztviselőtől, tehát a csehektől is, hogy veletek való szóbeli és írásbeli érintkezésben a szlovák nyelvet használja.- Igaz, hogy a cseh tisztviselők között tekintettel kell lenni a nem régóta itt tartózkodókra, de akik legalább egy éve itt vannak, azoktól határozottan követeljetek, a szlovák nyelv használatát; mert nincs oly