Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-02 / 53. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok“ 1921. julius 2. Tudja-e a tanácsos ur, hogy e nyilatkozatával egyenesen megbélyegezte a helybeli magyar intézeteket is és hogy meggondolatlanságból, a tények ismerete nélkül, avagy téves információ alapján valótlant állított azokról a helybeli magyar intézetekről is, melyek eddig az uj betéteket nemcsak korlátlanul fizették ki, hanem a hitelkereső közönségnek kölcsönt is mindenkor nyújtottak ; emellett fizetésképtelennek deklarálni, pláne hivatalos helyről, annál kevésbbé lehet és szabad, mert ez intézetek még a régi betétekre is állandóan teljesítenek — igaz, hogy mérsékelt arányban, de mégi3 jelentékeny kifizetéseket, noha a Szlovenszka Bankánál legalább is harmincszor nagyobb és erősebb budapesti nagy bankoknál elhelyezett millióikból — nem saját hibájuk, nem is a bankok fizetési készségének hiánya miatt, hanem tőlük nem függő állami és nemzetközi intézkedések következtében — egy fillérhez sem juthatnak? Hol és miben látja a tanácsos ur ez intézetek fizetésképtelenségének ismérvét? Honnan kapta erre vonatkozó információit? Tudatában volt e és van-e annak, hogy a pénzintézetek jó hírnevének ártó, azt kisebbítő igaztalan és alaptalan nyilatkozatokért az illetők nemcsak erkölcsi, hanem anyagi, sőt még büntetőjogi felelősséggel is tartoznak? Joggal elvárhatják tehát megsértett intézeteink, hogy vagy reparálja e kijelentését a zsupáni tanácsos ur, vagy igazolja — és pedig a nyilvánosság előtt — állítását. Bizonyos rossz érzés fogja el az ember lelkét, ha Komáromnál fölszáll a vonatra és akár Pozsony, akár Érsekújvár felé veszi az útját, vagy ha Komárom felé utazik, egyes utasok, akik magyarul is jól tudnak, egyszerre elfelejtik a mi édes anyanyelvűnket és föltűnően németül beszélnek, vagy akik már törik a cseh nyelvet, hát csehül. Nem gondolnék, hogy azzal, hogy valaki a vasúton ül, azon agysejtjeiben, amelyekben a magyar nyelvismeret van elraktározva, olyan bénitó hatások állanak be, hogy egyszerre elfelejti a magyar nyelvet. Szóval ez az egy eset teljesen kizárt, itt tehát csak két eset lehetséges: a tüntető fölkinálkozás, hogy ’ime én már a magyar nyelvet is elfelejtettem s addig is, mig a cseh nyelv titkaiba bevezetnek, a német nyelvet beszélem, minisem olyan ázsiai nyelven beszéljek, minő a magyar. Bizonyára ez a fölkinálkozás kellemesen lepi meg a velük utazó hivatalnokot, aki Pozsonyban vagy Prágában csillogó-szemmel jelenti felettesnek, hogy a magyarság napról-napra fogy, a nyilvános helyeken, vasutakon, éttermekben, az utcán mind kevesebb magyar szót lehet hallani. Íme a köztársaság harmadik évében milyen örvendetes az eredmény, Tiz év múlva irmagja se lesz itt a magyárságnak. A cseh hivatalnok és a felettese ennek a gyors Pálfordulásnak bizonyára nagyon örül, de minekünk magyaroknak kissé mégis furcsának tűnik föl és azok iránt, akik máról holnapra át tudtak vedleni, nem valami rokonszenves érzés támad a szivünkben. A második oka a vasúton és egyéb nyilvános helyeken a magyar nyelv tüntető mellőzésének a félelem lehet, hogy a kalauz, a finánc, a katona, a csendőr mit fog szólni, ha magyar szót fog hallani. Ez gyávaság és ezt és a magyarságot nem egy bölcsőben ringatták. E gyáva meghunyászkodást szintén nem veheti a gerinces magyarság valami rokonszenves érzéssel. Aki tehát magyarnak vallja magát itthon, a magyarok között, ne próbáljon kacérkodni máshol, hogy ime már nem is tudok magyarul, mert mi az ilyen alkalmi szélkakasokat, konjunktúra napraforgókat szívesen töröljük a magyarság sorából, hiszen ezek úgy sem voltak igazi magyarok. A kisgazdák és kisiparosok rimaszécsi gyűlésén kimondotta az egyik szónok, hogy amikor a külsőségekben a magyar helynevek eikeresztelésénél, a cimtáblák, az utca- és a vasuli állomásnevek álfestésénél is igyekeznek a magyarságot eltüntetni, nekünk, magyaroknak a külső megnyilatkozásokban is ki kell domborítanunk magyarságunkat, akinek módjában van, járjon magyar ruhában és ne csak a családi életben, hanem a nyilvános helyeken, utcán, vasúton és mindenhol csak magyarul beszéljünk. Ezt kívánja tőlünk a gyáva meghunyászkodást, a fölkinálkozást nem ismerő magyar önérzet. Aki pedig tüntetőleg más nyelven beszél, amikor az nem elkerülhetetlenül szükséges, azt nem tartjuk magyarnak, még ha itthon, közöttünk magyarul is beszél. Komáromban, ahol óriási haladásokat látunk a kultúrában, egy uj meglepetéssel kedveskedett Harmos tanár, akinek művészetéből nem egyszer láttunk igen szép dolgot. Most, mint tanár, a kitűnő pedagógust is megismerhettük eme képkiállitáson a sok fiatal, tanulni vágyó ifjú nemzedék munkáinak nézésénél. Már ! a gimnáziumi ifjúság rajzait, mikor volfalkalmam j megnézni, láttam Harmos lelkiiémeretes veze- j tásét és kitűnő módszerét, amellyel az ifjúságot j a valósághoz minél közelebb hozni próbálja, j kikutatva a tehetségesebbeket, segítve a művé- ! szét igaz utján. Mindennél a tisztább igazságot a most ; megnyílt képkiállitás mutatja be. Két legrégibb tanítványa, akik közül Fritz Otti — amint az j első falon láthatjuk, fejekben erősebb és néhány ! darabja, mint egy öreg katona, tehetségre vall és a meglevő jó vezetés mellett valószínűleg a legközelebbi kiállításon meglepő haladást fog felmutatni. De feltétlenül meg kell említenünk j a második falon „Pirón“ cimü képén a bronz j vázát, amelyen a fényfoltok a váza formája sok j meglepő erősséggel és határozottsággal van j visszaadva. Ilyen irányban halidva, sok szépet ; produkálhat. A második mint legerősebb, Molecz j Margit, akinek csendéletein, főleg porcelán dől- j gain sok szép tehetséges dolgot látunk. Meglepő j a pasztell képén a kék váza, úgyszintén a kisbéri, stúdium képén barna bögre, mindkettő helyes megrajzolásával olyan tehetségre vall, amely megérdemli a továbbképzést. Csendéletei közül a karalábés kis képe egyike azoknak, \ amelyen már egy kissé erősebb tónust, egy kis ■ nyíltságot, bátorságot látunk. Úgyszintén fehér j porcellán edényén próbál mélységet belevinni I és megértést a tanulmányokba. Nagy Antal képén még egy kicsit össze folynak a színek; mint kezdő már sokat és nagyot akar produkálni, elfelejtvén, hogy a rajz és a valeur a fontos és nem a sok, festék. Nagy lépésekkel akar haladni. Nyári hangulata kicsit komolyabb és ha figyelembe venné, hogy kár a tehetség fejlődését gyors elhibázott munkával késleltetni, inkább komolyan, figyelmesen több olyan képet produkálna, mint a kerti házacska, melyen a napsütés már komolyabb munka. Mutat tehetséget, csak kissé meg kell komolyodni. Ha belépünk, a második falon ott látjuk Apró Margit egyik jó csendéletét, amelyen szépen van megoldva a parasztkorsó, mely könnyebb thémájánál fogva többet megértetett Apró Margit tehetségével, mint a fenti báb, melynek jó visszaadásához a bábu merevsége miatt több tanulmány szükséges. Igen meglepő Biedermayer összeállítású képe, amelyen sok éiefhüséget látunk, ami tehetségét csak megerősíti. Az első év még csak alapköve, elemije a művészetnek, tehát nem csodálkozunk azon, hogy eme könnyebb thémákkal szemben a virágfestés absolute nem sikerült. Természet után jó virágot, művészet festeni, nagy rajztudást, sok évi munkát igényel. í \ ! , Itt látjuk még Kálmán Erzsinek egy a többi képeinél kimagaslóbb, jobban megcsinált képét, „Antik óra“ és csodálkoznak, hogy miért nem készítette meg annyi szeretettel a többi képeit is. Dank Pál ugylátszik nemcsak a muzsikában akarja tehetségét bemutatni, de a festészetbe is be akar hatolni. Még fejlődnie kell, hogy elmondhassuk: hogy annyit produkál a csendélet terén, mint a lélen bemutatott cserkészelőadáson. Csendéleteibe még több életet kell belevinnie, hogy képeit puhának, kívánatosnak lássuk. Állatképein igen sok jó van, csak nem kell a színek sötétebbjeitő! sem megijednie. Tanárja geneiében, a leleményességben megtaláljuk Mohácsyt, akinek apróságai arra engednek következtetni, hogy karrikatura felé hajlik s ha erősen rajzol is, mesterét jól megfigyeli, rövid idő alatt kedves, ötletes apróságokat fog tudni felmutatni. Az asztalon lapozva egy eléggé jó munka akadt kezünkbe, Zsidek névvel, csak azt nem értjük, miért ilyen keveset látunk munkáiból? ízléses elrendezésben megtaláljuk az iparmüvészetet is, amelyeknek tervezése Harmos tanár egyik specialitása és ebben igen kedves dolgokat mutattak be tanítványai, Haas Fini és Gaál Edith. Mindkettő szép színes szalagokkal, könyvbekőtésekkel, párnákkal tarkította a kiállítást. A két tanítvány egyforma szorgalommal igyekszik az iparművészet szép ágait kultiválni. Ella Jedlin apróságai között sok mutatós, színes dolgot láttunk, mint például a kis broschok, amelyek ügyes képre és rajztehetségre vallanak. Kár, hogy nagyobb dolgaiból nem láttunk néhányat. Mindannyian természetesen a kezdeten állanak és minden kezdet nehéz, tehát eme kritika szolgáljon buzdításul, hogy most dolgozzanak jól és aiapossan, mert a jó alap, a jó rajz az első és a legfontosabb, melyben vezetőjük különösen kiváló, amelybe — amint közismeretes — óriási szeretettel és szorgalommal igyekszik tanítványait bevezetni. Dr. Polóny Béláné. j HÍREK. — Dezelőcikkünk, melyet lapunk múlt számában közöltünk, értelemzavaró kihagyások folytán egyes helyeken nehezen volt érthető. j Ez a cenzúra törlései folytán állott eiő, melyet \ a magunk igazolására említünk fel. — Kiállítás a kuííurpalotában. Harmos j Károly festőművészünk festő és iparművészeti tanfolyama növendékeinek kiállítása igen szép látogatottságnak örvend. A művészi szép iránt érdeklődők sűrűén látogatják a kiállítást, amelyről egyik hivatott kritikus dr. Polóny Béláné, festőnő, akinek művészi aquarell képei minden szemlélőt bámulatba ejtenek, számol be lapunk más helyén külön cikkben. Akik eddig elmulasztották a kiállítást megtekinteni, használják fel az utolsó nyitási napot, vasárnapot és nézzék meg. Belépődíj 2 K, tanulóknak 1 K. — 3ókai emlékünnep a Suábhegyen. A Budapesti Svábhegyi Egyesület julius 10-én, vasárnap d. e. 11 órakor a Svábhegyi Ligetszanatórium dísztermében Jókai emlékünnepet rendez, melyen beszédeket mondanak Hegedűs Lóránt, pénzügyminiszter, Beöthy Zsolt a Kisfaludy Társaság elnöke, Koznia Andor, a jeles költő, Székely Ferenc a Belvárosi Bank elnöke. — ílem lesz helyi hajózás. A minisztérium arról értesíti a város tanácsát, hogy a Pozsony- Párkány közt tervezett helyi hajózás nem valósítható meg pénzügyi és műszaki akadályok miatt. Ez főleg a Komárom-Párkány viszonylatban jelent nagy veszteséget, mely Komárom megbénult forgalmát lett volna hivatva emelni. n 5 cd- r rc> PT C C/2 N o c G fc* 3 C cr 5 < C/3 CO-3 50 xs Z 0 rt> C/3 O Í o 00 U U3 Hm PT tnm 8 » N 50
