Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-29 / 105. szám
1921. december* 29. „Komáromi Lapok“ $. oldal. letet böesmérli. — Régi katouadolgok. — A borbélymesterség hajdan, — A várkörzet és az épitési tilalom a régebbi időkben----Lovassy László. — Apróságok a város krónikájából. — A protestánsok oratóriuma. — A Domokos család Komáromban. — Adatok az 1763 iki nagy földrengéshez. — Régi asztalos céh Komáromban. — Szomorú hónapok. (Az 1831-iki koleráról.) — A város javadalmainak kezelése a régi időkben. — Patibulum, (A komáromi akasztófa.) — Sötét időkből 1850. — Lipovniezky János, volt komáromi plébános elitéltetésének okai. — Elmúlt időkből. — Visszaemlékezések az 1848. évi szeptember hó 17 éré. — Levéltári apróságok. (Nádasdy Lipót, Várkapu kulcsai. Kétfejű sasok) -• Apróságok a városi levéltárból. (I. Mindenes gyűjtemény. II. „Kedves barátaink és atyánkfiái.“) — Gyárfás Miklós érsekujvári lovas hadnagy végrendelete. — A régi adóösszeirások. — Kétszáz év előtt. (Történeti elbeszélés.) — Torma Zsuzsa komáromi boszorkánypere. — (R . . .) Az ácsherkályi kegyelet ünnepély. (A csata lei ása.) — Hogyan maradt fenn számunkra a Kossuthtér? — A katonakérház. —Biró uram a csikó árát fizeti. (Csukás Imre városi bíróról 1720—30). — Régi dolgok. I. Bárki Krisztián. — Fegyelmi eljárás 200 évvel ezelőtt. II. A töröknek zálogba adott asszony. ii elütött tiialkalöiizoltd orz. koom-Minthogy az elbocsátott közalkalmazottak ügyében mind a mai napig nem történt semmiféle megnyugtató intézkedés, szükségessé vált, hogy a „Szíevenszkói és ruszinszkói elbocsájtott közalkalmazottak szövetsége“ országos gyűlés keretében tanácskozzon tagjaival a tennivalók felett. Ez annál is inkább szükséges volt, mart Magyarországon 1922. julius 26-án lejár az úgynevezett opjiós törvény és az elbocsátott közalkalmazottak ezen a határidőn túl ott sem volnának többé szolgálatba átvehetők. Az elbocsátott közalkalmazottak országos gyűlésüket multvas árnap d. e. 10 órakor (ártották meg Kassán. A gyűlést Adorján Mtrcell, a szövetség elnöke nyitotta meg, meleg szavakkal iidvö zölte a megjelenteket és ismertette azokat az okokat, melyek a kongresszus összehívását elhalaszhatatlanul szükségessé tették. Utána Herboly Ferenc szövetségi elő tdó tartott részletes beszámolót mindazokról az eseményekről, melyeket az elnökség a szövetség érdekében tett. Refedájának végeztével psdig bejelentette a kongresszusunk az elnökség valamennyi tag jának a lemondását, azzal indokolva meg, hogy azt & szövetség egyik frakciójának minden kritikát nélkülöző személyi támadásai tették szükségessé, mit önzetlen s önhibájukon kívül eredménytelen fáradozásaikért meg nem érdemelnek. A kongresszus egyhangúlag tiltakozott az elnökség lemondása ellen, teljes bizalmáról biztosítva az elnökség tagjait és kérve őket, hogy önzetlen és fáradságteljes muukájukat a szövetség érdekében folytassák. Adorján Marcell válaszában kijelentette, hogy lemondásukkal nem a kongresszus bizalmi nyilatkozatát akarták kiforszirozni, hanem azt a fönt vázolt körülmények kényszerítő hatása alatt tették. Tekintettel azonban a kongresszes bizalmának spontán megnyilatkozására, kötelességének tartja nehéz feladatát tovább is vállalni. Az előadói jelentést kővető vitában Ravasz István volt állami elemi iskolai igazgató azt a javaslatot terjesztette a kongresszus elé, hogy hatalmazza fel az elnökséget arra, hogy mielőtt keresetet adnának be a kincstár ellen és per utján próbálnák meg jogaikuak és követeléseiknek érvényt szerezni tegyeu az elnökség még egy kíséretet Prágában és Pozsonyban a közalkalmazottak békés szanálása érdekében, ha ez a lépés sem vezetne eredményre, akkor peres útra kell vinni a dolgot. Többek felszólalása után a javaslatot elfogadtak és felkérték az elnökséget, hogy záros határidőn belül, február 15 ig vigye dűlőre az ügyet és a kormánnyal szemben tisztázza végérvényesen, vajjou van-e az elbocsátott közalkalmazottaknak reményük arra, hogy a csehszlovák kormány a békeszerződések érlel mében gondoskodni fog róluk. Nagy Bernát azután rámutat arra a kő rülményre, hogy-az elnökségnek a szükséges lépések kiadásainak fedezése céljtira anyagi eszközökre is van szüksége, majd átadta az elnökségnek azt az 500 koronát, melyet a sző vétség eperjesi tagjai között e célra gyűjtött és felszólította a kongresszust, hogy hasson oda, hogy a kongresszus minden tagja 10 koronával járuljon a kiadások fedezéséhez, főként pedig, hogy a szövetség mintegy 1000 pozsonyi tagja, akik eddig mindössze 650 K val vettek részt a kiadások terheinek a viselésében, azt ezeutu’ fokozottabb mértékben cselekedjék. Matyi János v. nagyszőllösi igazgató azt indítványozta ezután, hogy az elnökség hasson oda, hogy a ruszinszkói elbocsátott tanítók, a szlovenszkói elbocsátott tanítók példájára szintén megkapják fizetésüknek 1918 októberétől számított 60 százalékát. Végül pedig megbízást kapott az elnökség arra is, hogy vívja ki a hatóságokkal szemben az elbocsátott közalkalmazottak illetőségi ügyeinek a méltányosaid) intézését. J [sézMíiiis tévelygései és Igei; A szlovák nemzeti élet egyik legnagyobb problémájáról: az elcsehisités, illetve az eiesehszlovákosiiás veszedelméről föltünést keltő cikksorozatot kezdett Stefánik Igor, szlovák publicista a „Národoie Noviny hasábjain. Az első cikk főbb vonásaiban a következőket mondja: Nagy az elégedetlenség a szlovák nép minden rétegében a jelenlegi rendszer uralkodó planétájával, a „csehszlovákizmussal.“ A csehekkel szembeni gyülö'.etérzésben jelentkezik ez. A csehszlovákizmus konyhájának húsosfazekaitól való urak érzik ugyan a nemzeti szerencsétlenséget, melyet saját politikai analfabetizmusokkal hívtak ki, de a világért be nem vallják. A régi megszokott magyar és osztrák strucc-metódussal segíteni magukon: fejüket a homokba dugják, hogy ne lássanak. A csehszlovákizmus kuruzslói és államjogász félcserjéi a szlovák nemzet sérelmeit, nyavalyáit és elnyomatását elnemzetlenitéssel és elcsehszlovákositással akarják elhárítani. A szlovák nemzet szlovák maradt az ezeréves magyar elnyomás alatt s továbbra is az akar az maradni, örökké és eszében sincs csehhó vagy csehszlovákká áiváltoznia. És ezt sem egynémely papiros-teória, sem a cseh bürokrata c ntralizmus, de legkevésbbé néhány husosfazék kedvéért nem fogja megtenni, amelyeket néháuy „csehszlovák“ szlovák nyalogat. A szlovák nemzet elhatározott akaratát, hogy „szlovák nemzet“ kíván maradni, föltétel nélkül respektálni kell. És aki másként cselekszik: testvér viszályt és testvérharcot idéz föl. De azután feleljen is értük. A szlovák nemzeti kvalitás és individual! tás kérdésében még az a légegyszerübb szlo vák is több bizonyságot szolgáltatott és mérvadóbb, mint összes rosszakarói, akik a csehszlovákizmus vékája alatt húzódnak meg. Amit ezalatt a cégér alatt eddig müveitek, mindazzal a szlovák népet csak cseh testvérei ellen fordították, szokszor olyan nemes emberek ellen is, akik azt meg nem érdemelték. Nos, de a csehszlovákizmus farakásán a száraz fa mellett a nedves is elég. És ezért kell szétdobálnunk és a szlovák nacionalizmus hideg vizével leöntenünk. (Nem szeparatizmussal.) A szlovákot elcsehszlovákositani akarni, akár ideálisan, akár tévelygés, bűn, és abszordum a mai időben, — amilyen nem volt a maga idejében a magyarositó törekvés sém. Ez legalább érthető s Magyarország integritásának biztosítása szempontjából határozottan előrelátó, bár a gyakorlatban megvalósíthatatlan politika volt. De miért a szlovák a nemzetet elcsehszlovákosilani vagy a csehsztovakizmuson keresztül az elcsehesitésbe hajtani ez olyan kérdés, amire maguk a csehszlovákok sem tudnak elfogadható erkölcsi érvekkel felelni. A pszeudo, de mégis valamilyen demokrácia, a nemzetek önrendelkezési joga, a kisebbségek jogai stb. stb. mai idejében, egy ujonnanalapitott, a konszolidáció kezdeti nehézségeivel küzdő, belső és külső ellenségektől veszélyeztetett, kiforrott, egységes mentalitás nélkül álló államban hiába fecsérelni a nemzeti enetgiákkal a „csehszloväkizinus“ testvér testvér eilen uszító fikciójára, amelyet úgysem valósit meg soha senki, sem Csehországban . s még kevésbbé Szlovenszkón: politikai álmodozók tévelygése és lelkiismeretlen politikusok bűne. Az igazi szlovák a leghatározottabban tiltakozik a szlovák^ nemzetnek a" cseh nemzst ellen való testvérgyikos harca ellen s szivéből kívánja, az egységes cseh-szlovák köztársaság és az egységes cseh szlovák nemzet megerősítését. Ilyen köztársaságban, ilyen nemzetben akar minden igazi szlovák cseh testvéreivel együtt uralkodni, de nem mint neki .alárendelt anyag az elnemzetlenitésre. Gyufa, valuta és internátus. Mi köze van a gyufának a valutához és az internáláshoz? König, Rados és Kürschák a műegyetem tudós profeszorai két évig nyaggattak a függvénytannal, de ma estig nem tudtam, hogy e három fogalom függvénye egymásnak. Apró diák koromban hallottam egy adomát a gyufáról. A falusi krajzleros vette a batyuját beállított a nagykereskedőhöz és megkérdezi: »Mi az ára egy skatulya gyufának? — Egy krajcár. Hát 10 doboz? Kilenc krajcár. Egy 100 as csomag mibe kerül? 80 krajcár. Ezer skatulyát mennyiért ad? 7 forintért. Uram ! mennyit kell hát vennem, hogy iogyen adja ? Régen volt ez ; ma márderesedik a fejem, gyermekeim megnőttek. A, leány jm kevesebbet beszél a leányok átlagánál, nem árt tehát neki, ha még két nyelvet, németet és franciát elsajátít. Hogy ez egyidejűleg történjék, úgy oldottam meg, hogy Ausztriába küldtem francia apácához. Tisztviselő embernek* nagyi gond ez és azért augusztus hóban előre megállapodtam az intézettel 30000 osztrák korona évi díjban. Én meg is tartottam vglna a megállapodást, de a kis leányom egyre irta a leveleket, hogy újra és újra emelték a dijakat. E sok emelés, mondanom sem kell, hogy mennyi gondott okozott nekünk. Feleségem karácsonyra hazahozta a kis leányomat és Bécsben 78 szoros osztrák pénzt kapott a magával vitt összegért. Téli idő van, korán besötétedik. Hogy a gázzal takarékoskodjunk, későn gyújtunk lámpát. E félhomályt arra használja fel feleségem, hogy elkeseregjen az élet bajai és gondjairól. Ma este is azon kesergett, hogy karácsonyi ajándékul az intézet 30000 koronáról már 78000 koronára emelte fel az internátusi dijat. Hirtelen átvillant fejemben a gondolat : »Augusztus végén a 30000 osztrák korona 3000 cseh koronába került; ma 78000 osztrák korona 1000 cseh koronát ér. Erre én is felsóhajtottam : »Uram ! meddig kell még esni az osztrák valutának, hogy a leányom internátusi dija ingyen legyen!* B-ó S~r. Jókai. Irta: Szabolcska Mihály. Mikor kimondom a nevét: szivemben Álmok varázsát élezem, S valami édes bűbájos igézet Játszadozik velem. Elvész előlem a rideg valóság, El ez az egész látható világ, Valami más, tisztább világba járok, Körülölelnek melegebb sugárok, S mosolyog rám ezer csodavirág: Milyen világ ez! Hasonló a földhöz, De más, — gyönyörűségesebb! Balzsamosabb, kékebb a levegője, Sugára fénj^sebb. Menyboltja mélyén bűvölőn ragyognak Nagy, ábrándos nézésű csillagok, S tűig föllekintesz hozzájuk merengve: Megbabonáznak egész életedre, Fényük örökké lelkeden ragyog. S milyen a népe ennek a világnak! ? Erősek, szépek, jók, nagyok; Lelkem kibontja szárnyát; hadd lehessek Olyanná, mint azok! Ti talpig hősök, férfi jellemek ti, Ti föidiségen túlnőtt alakok; Valódíságtok én nem mércsikéltem, Csak veletek rajongtam küzdtem, égtem .. . S ti mintaképnek úgy beváltatok! T
