Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-12-29 / 105. szám

2 oldal.

«Komáromi Lapok«

ért a következőkben L. Uaion elnevezést fog- s juk használni.) Az „Union of Dunokratie Cont- i rolle“ vezető személyisége, Morell, az angol í mnnkáspárt egyik pacifista érzelmeiről ismert ■ vezetője. A mozgalom Angliában a ratiokáspártra ( támaszkodik, tehát egy csoportra, amely a kor- j mány külpolitikájára nagyobb befolyást gyako- | rolni nem tud. A L. Usion evvel szemben a különböző országokban nagynevű arisztokratákat, tudósokat és nem aktiv politikusokat egyesit magában. Az U. D C. tömegmozgalom, a L. Union exkluzívabb természetű, kétségtelen, hogy a két szervezet közül a L Union sokkal befolyásosabb, mint a másik. A L. Union nemzetközi szervezete úgy van kiépítve, hogy abban a különböző államokban alakult hasonló szervezetek — előzetes felvétel esetén — helyet foglalnak. Szabályzata nem zárja ki azt, hogy egy államban több egyesület is alakuljon (praece dens: Belgiumban egy külön flimand és külön wallon liga létezik), e tekintetben csupán az a korlátozás áll fenn, hogy egy állam területéről a közgyűléseken csak 20-an, a tanácsüléseken pedig mindössze hárman vehetnek részt. Erre vonatkozótag az egyes államban netalán létező egyesületeknek meg kell egyezniök, amelyet szükség esetén a brüsszeli főtitkárság kezdeményez. A L. Unionnak külön kisebbségvédelmi bizottsága van, melynek élén a kitűnő anglikán lelkész, Sir Wiiloghbie Dickinson játszik különösen tevékeny szerepet. A L Union székhelye Brüsszel, ahol a vezértitkársága is van.

Az U. D. C. mozgalom Csehszlovákiában már régebben megindult. Vezetője a karlsbadi Korec József, kinek »Völkerbund« c. lapja bátran, de elszigetelten küz*d a nemzeti kissebbségek jogaiért. A mozgalomhoz elég sok, a szlovenszkói kisebbségekhez tartozó egyén csatlakozott, de a hatóság még mostanáig sem hagyta jóvá az egyesülést. A cseh államtudományi társaság (Státovedeckó Spolecnost) kebelén belül egy liga alakult, amely a L. Union csehszlovákiai fiókegyesülete. Ezen szövetség alapszabályai azt a különös rendelkezést tartalmazzák, hogy a szövetség tagjai csak »csehszlovák nemzetiségű állampolgárok lehetnek.« így az a furcsa helyzet állott elő. hogy egy mozgalomban, amelyben a kisebbségvédelmi szempontok elég nagy méltánylásra találnak, Csehszlovákiából a kisebb- i ségek nem, hanem csakis az uralkodó többség — ez is leginkább nemzeti demokrata soviniszták által — van képviselve. Ennek a helyzetnek fonákságát csakhamar belátták. Sir Dickinson prágai időzése alkalmával tárgyalások folytak, amelyeknek hatása alatt a németek elhatározták, egy külön liga (Dmtsche Liga für Völkerbund und Vöikeranuäheruog) létesítését, amely az előbbitől főként abban különbözik, hogy világosan kifejezi azon alapelvet, miszerint tagja nemzeti külömbség nélkül bárki lehet. Eddig az alapszabályok jóváhagyva még nincsenek, de valószínű, hogy előbb-utóbb jóváhagyják őket. A L. Uniou októberben Bécsben tartott kongresszusán mint vendégek megjelenhettek a szudatanémetek képviselői isfMedieger és Spiegel), sőt abba a helyzetbe kerültek, hogy Brabec és Dvorsky cseh kiküldöttekkel szemben — ezúttal először — nemzetközi kongresszuson Medinger utján kifejthették a csehszlovákiai német kisebbség álláspontját is.

A jövö évi kongresszust 1922 husvétján Prágában tartják meg.

Ez az utóbbi ok egymagában véve is arra késztet, hogy felvessük a kérdést: vájjon nem szükséges-e, hogy a sziovenszkói kisebbségi nemzetek ezen nemzetközi társadalmi szervezet utján is megkiséreijék jogaik védelmét és egy hasonló célú liga megalkotását sürgősen ne kezdeményezzék-e ? A fent elmondottakra való tekintettel a válasz cs&k igenlő lehet. És pedig annál inkább, mert Benes miniszterelnök több esetben nyilvánosan kijelentette, miszerint ő nem ellenzi a kisebbségeknek a nemzetközi mozgalmakban való részvételét és Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő előtt kinyilatkoztatta, hogy egy ily egyesület létesítését nem fogja megakadályozni.

A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az Interparlamentáris Unió csehszlovákiai csoportjának létesítése most van folyamatban és hogy a keresztényszociálista és magyar kisgazdapárti képviselők e tárgyban már megtették a szűk séges lépéseket. Mindazon törekvések, amelyek az olasz Partito Popolare részéről a kath. néppártok interparlamentáris uniójának, agrárius

részről egy zöld internationale létesítését célozzák, is alkalmasak lehetnek arra, hogy kisebb ségeink ügyének még szélesebb nemzetségi rezem anciát biztosítsanak.

„Mikor a maijai pük ármányt szónak."

(A Slovensky Dennik rémlátása.)

A Slovensky Dsnuik egyik számában vezércikkben foglalkozik a gömörmegyei állapotokkal „A gömörmagyei geutrik ármányt szőnek“ cim alatt. A cikk céljául tűzte ki megvilágítani azokat az államellenes törekvéseket, amelyeket a gömörmegyei földbirtokos osztály állítólag kifejt, hogy a magyar irredentával egyetértve megdöntse az aj államalakulást. A cikk a bánrévei határrendörségi különítményt a Kaletszlovenszkóra vonatkozó kémszolgálattal megbízott miskolci katonai parancsnokság exponensének tüntette fel. A bánrévei határrendörségi különítménytől utasítást kapnak a Magyarországból Szlovenszkóra érkezők. s visszameneteiükkor ott számolnak be a tapasztaltakról.

A cikk szerint a bánrévei különítmény Wuffka nevű főhadnagya volt a legutóbbi véres betörés vezetője.

A gömörmegyei birtokosok közül különösen elitéli a cikk Szent Ivány József nemzetgyűlési képviselőt, aki a prágai parlamentben kijelentette, hogy a magyar befolyás mindig meg lesz Sslovenszkón. Felhozza, hogy Wlassics Gyula volt] miniszter s & magyar soviniszta törekvések legbuzgóbb képviselője, Szent-Ivány apósa is gyakran tartózkodik B-jében Szent-Iványinál, akinek sógora, ifj. Wiasies Gyula Budapesten miniszteri tanácsos. De a Gömörmegyében az uj áilamalakulás előtt vezérszerepet vitt gentri-osztály többi tagjai is folytonos érintkezésben állanak a magyar kormányai. Dr. Fekete Tibor, Gömormegye volt főispánl titkára a magyar belügyminisztériumban van alkalmazásban. Kubinyi Géza elhalt gömöri főispán fiával együtt. Lukács Géza nyugalmazott .főispán Magyarországon levő két fia közül az egyiket az aranyosmaróti internálásból Szent-Ivány József intervenciójára bocsátották szabadon.

A Rimaszombat melletti Jánosiba ellátogat Kövér miniszteri tanácsos atyjához, aki a kormány által feloszlatott, de Szent-Ivány elnöklete alatt még mindig fennálló gazdasági egylet igazgatósági tagja. Jánosiba jár a magyar állam másik alkalmazottja Kemény Imre tanácsos. Máriássy, Kerekes, Németby magyar hadseregbeli századosok, Máriássy Zoltán külügyminiszteri hivatalnok, Szaxiuger Géza belügyminiszteri titkár rimaszombati rokonaiknál tartózkodnak.

A cikk írója különösen kifogásolja, hogy e megye Putnok székhellyel, Magyarországhoz csatolt részének tisztviselői: Fornet Gyula alispán; Soldos Béla iöjegyzö; a Nagyrőcéről való Mikaiik Dezső tiszti főügyész; Máriássy László árvaszéki elnök; Molnár József tiszti alügyész, aki a sziovenszkói kálvinista egyházkerületnek is ügyésze, állandóau Rimaszombatban laknak. Nagy Elemér, a putnoki alispán helyettese nemrégen ment el Gömörpauyitról, hol a határrendező bizottsághoz beadott memorandum elkészítésében vett részt. Az osgyáni bárónő hoz, — amint a cikkíró értesül — két Serényi gróf jár Magyarországból s Felsöválybau Beélik Iván földbirtokost a magyar földmivelési minisztériumban hivatalt viselő fiai meglátogatják.

Végre hibáztatja a kormányt, hogy Maurer Oszkárt, ki előbb Putnokon főszolgabíróként szolgáit, a csehszlovák állam átvette és szigora vizsgalatot követel a gömörmegyei államelieues üzelmek miatt.

Nem tudjuk, mi lesz a vizsgálat eredménye, de az uj áilamalakulás folytán elválasztott területeken lakóknak, a másik állam lakosaival való rokonsági viszonyából következtetést vonni államellenes magatartásra, túlzottnak mutatkozik és a vádak legnagyobb észre bizonyára nem nyer beigazolást. Hasonló módon lennének meggyanusithatók a Szlovenszkó legtöbb városában lakó magyarok, mert alig van család, melynek valamelyik tagja ne tartózkodnék Magyarországon. Már ez a körülmény is arra utal, hogy a két állam közötti ellentétek kölcsönös megértés utján békésen nyerjenek elintézést

1921. december 29.

IRovács Albin

1849—1921.

Súlyos gyásza van Komárom város tisztviselő kárának, a magyar lev*ltárnokoknak és a helyi sajtónak. Amint őszinte részvéttel halljuk, Rovács Albin Komárom város népszerű köztiszteletnek örvendő főlevéltárosa, a helyi sajtónak egy kivállóan szorgalmas, értékes muukatársa ímuyt el a napokban Komáromban 78 éves korában. Temetése vasárnap délután mt-ut végbe igen nagy részvét mellett.

Rovács Albin mint ügyvéd, majd közigazgatási tisztviselő, majd a város fő evéltárosa s ezzel egyidejűleg mint újságíró, lapszerkesztő és lapkiadó maradandó nyomokat hagyott városunk közéletének történetiben. Soha el nem épülhető érdemeket szerzett Rovács Albin, mint a város levéltárosa azaltal, hogy a varos gazdag levéltárát feldolgozta és e regi okiratokban levő adatokat a helyi sajtóban közzé és így közkinccsé tette.

A történészek előtt mindig becsesek lesznek R >vács Albmoak ez irányú cikkei a helyi sajtóban, mert a kutatást, az adatgyűjtést megkönuyitti, az ő számos történeti cikkei, tárcái

Mint újságíró, lapszerkesztő és lapkiadó fontos szerepet vitt a he'yi sajtó, a helyi hírlapirodalom megteremtésében, megerősítésében és továbbfejlesztésében. Méítáu ölthet tehát gyászt haláláuak hírére a helyi sajtó.

Életrajz: adatait itt közöljük:

Rovács Albin Komárom város főlevéltárosa született Komáromban 1843 ban. Megszerezvén az ügyvédi oklevelet, Komái om vármegye esküdlja, majd szolgabirája lett. Később ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1871. évbeu föniu'ikatársa volt.az ez évben megjelent, majd hamarosan megszűnt Komáromi Lapoknak, amely tíz év múlva újra föltámadt. 1871—1890 ig a Komárom cimü hetilpot szerkesztett 1 és adta ki saját költségén. Előbb főmunkatársi minőségben dolgozott már e iapnái. Az 1891— 1892. években megalapította és szerkesztette a Komárom megyei Értesítőt. 1893. óta Komárom városa ievéltáraoka. A város múltjának számos eseményeit világította meg a • helyi sajtóban és sok adatot dolgozott fel. Komárom vármegy monográfiájában a „Komárom“ cimü fejezetet ő irta.

Nevezetesebb cikkei: Albrecht főherceg Komáromban. — A komáromi nemzetőrség tisztikara. — A helyi hírlapirodalom múltjából. — Jöttünk, mentünk, száz forint. Egy városi : számadás a múlt századból. — Komárom váj ro ;áuak az 1728. évi országgyűlésre felterjesztett sérelmei a várparancsnok ellen. — Folyamodások kelet nélkül. — Hajnal Sámuel. Egy komáromi polgár a XVII. század végéről. — A király Komáromban. — Györdunai szigetünk. — A komáromi diikz&vargás 1753 ban.

— Spáczai Márton komáromi vicetitTpuailyT^Egy kis ördöngösség. Szemle a komaromi boszorkányvilágból. — Három érdekes okmány.

— A polgári őrsereg. — Városunk tanácsa és képviselőtestülete másfélszázad előtt. — A komáromi vár leszerelése. — Ujoncállitás _ az 1848/49. szabadságharcban. — Az utcavilágitás varosunkban. — Vincze Kata. Komáromi vérvád. — Komárom város és vár az Árpádok korában, IV. Béla király idejében.|"— A régi városháza. — Régi dolgok. — Százharminckilencedik évfordulóra. Emlékezés a komáromi nagy földrengésről. — Első kísérlet a dohánymonopóliumnak hazánkba való behozatalára nézve. — Az 1848. március 15-ének hatása Komáromban. — A komáromi várbeli tauitó levele az 1594. évi török ostromról. — A trinitáriu8ok letelepülése Komáromban.—Sándor Ignác jegyzó fizetésjavitást kér 1815. — A repülőhid korából. — Hogyan lett a körösztös barátok kolostora katona Kórházzá? — A régi céhek életéből. — Régi adóösszeirások. — Komárom város kereskedése Nagyszombattal háromszázévvel ezelőtt. — A komáromi 1592. évi urbárium. — Végrendeletek. — Az újvárhoz lerombolt városrész. —Prancs János uram csődje kétszáz évvel ezelőtt. — A hetedik parancsolat. (A városi levéltár nyomán.) —Egy zálogügylet a XVII. századból. — Régi esküformák és szolgálati utasítások. — Baranyay György viceispáu uram a királyi rende-