Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-24 / 104. szám
1W1. december 24. „Komáromi Lapok 3. oldal. A Petőfi-jubileum. A magyar irodalmi világ nagy ünnepsé-Síkre készül. Az egész jövő esztendőt ugyanis gnagyobb lírai költőjének, Petőfi Sándornak emlékezetére akarja szentelni. Mindenfajta »agyar tudományos és irodalmi intézmény tudományos és népszerű előadásokkal, irodalmi és művészi estékkel, a nagy költőröl szóló ismertetésekkel és tudományos alapossággal megfirt művekkel, ünnepi szinislőadásckkal szándékozik a hála, kegyelet és hódolat adóját le íéni azzal a férfiúval szemben, aki a magyar ■evet, a magyar géniuszt az egész világon ismertté tette. Az oka pedig ennek a nagy készülődés*ek az, mert ezelőtt régen, 1822. Szilveszter éjszakáján huuyorgatta először bámész kis szemeit a sapadt méaslángra egy kiskőrösi ■ádfedeles házikóban Petrovics Istvánnak, egy derék mészárosmester >ek elsőszülött fiacskája, akiből alig húsz év múlva Petőfi Sándor néven a magyar Parnasszusnak legtöbb babérral ivezett kő.tője lett. Az irodalomtörténetek ugyan 1823. ja»■ár elsejére teszik költőnk születési dátumát. Pontosan azonban csak annyit tudunk megállapítani, hogy a nasy esemény 1822 Szilveszter estéjéről 1823 január l re virradó éjszaka, éjfél tájban történt. így jogosan tekinthetjük a következő esztendőt is jubileumi évnek. És a magyar irodalmi világ ezúttal — úgy látszik — siet az ünnepléssel, nehogy elkéssen, mint már annyiszor máskor. És mi, akik a magyar kultúra forrásvizétől most oly távol vagyunk, kell, hogy szintén kivegyük részünket az ünneplésből. Sőt kall, hogy fokozottabb mértékben vegyük ki, mint az anyaországban élő testvéreink. Matt hiszen Petőfi köiíésaete jórészben azokat az ideálokat szolgálja, amelyekért mi küzdünk; azokat az érzéseket és eszméket szólaltatja meg, amelyek a mi sziveinket is lázas lüktetésbe hozzák. Sajátságos iróniája a sorsnak és talán a tragikus, örök magyar sorsnak is szomorú szimbóluma, hogy épen legnagyobb költőink küzdöttek ifjúkorukban a legtöbbet az elismertetésért és — mondjuk ki bátran a kenyérért is. Mintha az a jótékony tündér, adhelyik születésükkor a költői lángelme mézédes csókjával zárta le elő-zör kinyíló szemüket, találó jelkép gyanánt bölcsőjük mellé mindjárt a koldustiotot is odaállította volna. Ott van Csokonai, akinek lelke májusfakasztó érzésekkel, kicsattanó dalolási kedvvel volt terhes, egész életén át egy Mecénás után futkosott, aki szive vérével- irt költeméményeit kinyomatta volna. És a vége az lett, hogy a nagy keresgélésben szerzett tüdőbaja, mint ifjút, elismertetés nélkül sírba vitte. — Ott van Katona József, a iegremekebb magyar dráma Írója, akinek pályázatra beküldött „Bánk bán“-ját néhány tucatmunka közül még csak megemlítésre sem méltatták, elismerés nélkül szállt sírjába. Tekintsük Kisfaludy Károlyt, a magyar vígjáték atyját. Padlásszobában egy szegény, de becsületes es'zmadia mesternél huzza meg magát, aki lakójának képeit is árulja a boltjába csizmacsináltatás végott betévedt uraknak. És mikorra nevét a hir szájra vette, a tüdővész lázától piro3 arccal feküdt ágyában. És ha példa kell még, felhozhatjuk Arany Jánost is, a magyar múlt mézszavu életrekeltőjét. Ez mint pedáns és szorgalmas mintadiák a lelkében égő szent tüzet félreismerve, felesap színésznek, mig végre a festett deszkák világától, de önmagától is megundorodva, roDgyokban tér haza, ahol anyját holtan, apját pedig megvakulva találja. És önmagába vetett hitében megrendülve csak érett férfi korában lép arra az útra, melyet a Múzsa már a bölcsőben kijelölt számára. A mi Petőfink első szerelme szinten a színpad volt. Áz iskolát, melynek fegyelmét nehezen tűrte gyermekkorában is, mint ifja elhagyja és szinte erőszakkal, többszöri valóságos lezüllés után is újra, meg újra visszatér a színpadra, ahol, mint Homes, Othello, Hamlet és Lear király akart híressé lenni. Pedig a színjátszáshoz tehetsége egyáltalán nem volt. Sokkal is őszintébb és hevesebb vérü volt, semhogy idegen érzések átértésére és tolmácsolására lett volna hivatása. Az ő számára is más pályát jelölt ki a Teremtő. Maga is érzi, hogy mint szinész, nehezen és soká vív ki magának tűrhető helyzetet. Amikor a székesfehérvári színtársulatnál megkapja első szerepét, a következőket írja, Színésszé lettem. Magkapám Az első szerepet. S a színpadon először is Nevetnen kelletett. Én a szerepben jóiziüen S szivemből nevetők; Pályámon, oh, úgyis tudom, Leend ok sírni még. Ezen idők küzd-lmes napjairól dalolja oly sok és szinte megrázó humorral: Jól rendelték az istenek, Hogy az embernek csont foga van. Mert ha vas volna a fogam, A rozsda ette volna meg. A színészekkel való vándorlás és nélkülözések hatása következtében 8 is, mint Arany, meghasonlik lelkében önmagával. Betegen, vékony és rongyos ruhában vetődik Debrecenbe, ahol egyik régebbi barátja és egy piád gyümölcsáras asszony jóindulatából hetekig a legnagyobb életuntság közt tengődik egy hideg kis cellában, melynek egyedüli bútorzata egy rozzant és hiányos felszerelésű ágy, egy asztal és 6gy láda. Ezen a ládán ülve, fejét-térdeire nyugtatott tenyerébe hajtva, de sokat tűnődött a mindenkitől, még saját akaraterejétől is elhagyott szerencsétlen ifjú, aki psdig egy víIngott hordozott lelkében. Ilyenkor irta egyszer, amikor egy temetési menetet látott elvonulni, „Temetésre szól az ének“ kezdetű kis dalát, melyben egy letört lélek egész tragédiája nyer kifejezést pár sorban. Temetésre szól az ének, Temetőbe kit kísérnek? Akárki már! nem földi rab, Nálam százszorta boldogabb. Itt viszik az ablak alatt; Be sok ember sírva fakadt! Mért nem visznek engemet ki, Legalább nem sima senki. Lázas lelkének tettre vágyása azonban nem sokáig engedte ebben az ernyedtségben tespedni. Fagyos télben, gyalog, egy az ut szélén vágott furkóssal Kezében, a zsebében pedig egy ezüst húszassal és egy kötetre való verssel megindul Pestre. Fárasztó és kínszenvedésekkel teljes útjában egyedül a váci kis* papok vendégszerető körében töltött pár nap hoz némi kis változatosságot. Pesten Vörösmarty az akkori költőkirály veszi pártfogásába, aki verseit kiadatja. Nevét a hir gyorsan szétröpiti az országban és most már Petőfi is rátalált arra az útra, amelyre a sors szánta. Nemsokára büszkén énekli: „Dicső neve költőfiadnak Anyám örökké él.“ És ez a jóslat is beteljesült, mint Petőfinek minden meglátása, amellyel csodálatos módon a jövőbe tekintett. Most már, száz év múlva a költőfejedelem születése után, teljes világossággal látjuk, hogy ki ő a magyar költészetben. Ő a legelső költőink közűi, aki világhírnévre tett szert és akinek lánglelke minden európai nyelven megszólalt, ő a magyar szabadságszeretetnek és az ifjúi szerelemnek soha utói nem ért dalosa, akinél nemzetibb és mégis a legáltalánosabb jellegű költőnk sem előtte, sem utána nem akad). Az ő költészet» örökéletü, mert az örök ifjúság lelkivilágát fejezi ki. Ezért készül a magyar irodalmi világ oly lázas igyekezettel jubileumának megünneplésére és ezért kell az ünneplésből részünket nekünk is kivennünk. {Gin.) Simor Jenő berlini sikerei. Simor Jenő, a nagytehetségü hegedűművész, szeptember hóban Berlinbe ment és most veszünt hirt e kiváló művész földink nem mindennapi sikeréről, melyet novemberi koncertjével aratott. Ez a hangverseny Berlin egyik leglátogatottabb hangverseny termében (Bechstein Saal) zajlott le és a berlini zenekritika a legszebb elismeréssel adózik Simor talentumának, melyet Komárom régóta ismer. Simor Jenő február folyamán hazajön s hegedű hangverseny keretében bizonyára megismerjük a nagy művészi lendületet, mely játékát annyira jellemzi. Játékáról a Pesti Napló ezeket írja: Simor Jenő az ismert nevű magyar hegedűművész — mint berlini tudósítónk irja*— nemrég nagy sikerrel hangversenyezett Berlinben. A kritikusok elismeréssel Írnak a magyar hegedűsről. A „Lokal Auzeiger“ pl. a többi közi ezeket irja: Tolakodó és teljesen felesleges klakk vette körül a Bechstein teremben tartott hangversenyén Simor Jenő hegedűművészt, noha érett és legapróbb részletekig kiforrott művészete önmaga helyett beszél. Kisérője Sándor Árpád méltó volt hozzá. A berlini lapok kritikáiból közlünk szemelvényeket az „Allgemeine Musikzeitung“ ezeket irja: Simor Jenőben egy nagy tehetségű hegedűssel ismerkedtünk meg. játékát művészi lendület jellemzi, tónusa lágy és szimpatikus és muzsikális vér csörgedezik ereiben. A Berliner Tageblatt: Simor Jenő technikailag és zeneileg képzett hegedűs; Goldmarkban hangszere kiválóságát és temperamentumos játékát értékelhettük. A Deutsches Reichsanzeiger: A Bechstein teremben feltűnt Simor Jenő hegedűművész hangszerének meleg, lágy és széles tónusával; az egyenrangú zongorakiséret simulékonyan alkalmazkodott hozzá. A Deutsche Allgemeine Zeitung: Simor Jenő hegedükoncertjében a legkedveltebb darabokat hallottuk. Tisztán és nem minden pikantéria nélkül játszik e művész. Kíváncsian várjuk hangversenyét. A. Az időváltozásokról. Nincsen a Föld kerekségén semmi sem, ami annyira változatos lenne, mint Európa időjárása. A változatosság különben Európa egész fizikai felépítésének is fő jellemvonása. Tulajdonképpen Európa nem más, mint a nagy Euráziai kontinensnek egy kis félszigete, amelyik kis félsziget miniatűr képben visszatükrözi, majmolja a nagy kontinens fizikai tüneményeit. Épugy, mint ahogy Ázsiában délen végig húzódik a hatalmas harmadkori lánchegység a Kaukázustól — a Hátsó indiai hegyláncokig ; egy romhegy - ségnek ősi maradványai a Közép Ázsiai hegyvidék és ettől északra a nagy Szibiriai plató : itt is Európa déli és középső" részén végig húzódik egy fiatal lánchegység a Gibraltártól a Sierra-Nevadán Alpokon, Kárpátokon át, le a Balkán félszigeten; ettől északra egymást követve három hatalmas lekopott hegylánc a Voruscusi, Armorikai és Caledoniai hegylánc s ott van végűi a Fiume-skandináv paizs, mely a nagy Lengypl-Orosz táblával érintkezve kelet és észak Európa felépítésében vesz részt. Éghajlati szempontból ez a fizikai felépítés igen fontos, mert Európában a domborzati Á legdivatosabb, -©a legszebb és legjobb női, férfi- és gyermekkaphatók női- és férfi-kalapüéletében Komárom, Duna-u. 4. Műhely: Klapka-tér 9. szám alatt. s Női, férfi és gyermekkalapok festése, átalakítása, vasalása, javítása elfogadtatik.
