Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-12-24 / 104. szám
6 oldal. Komáromi Lapok“ (orogonphiai) viszonyok igen nagy mértékben befolyásolják az időjárást. Európa éghajlati szempontból a következő kiima vidékek behatása alatt áll: Fölközi tenger kiima vidék (mediterannen zóna); nyugati légáramlások zónája s északon a sarkkörön belöli magas légnyomásu zóna. Ezeknek a zónáknak a kifejlődését hozza az, hogy a Föld tengelye 23 és fél fokkal hajlik az eklipsikára. Most ezeknek a szépen kifejlődött zónáknak egyenletes éghajlatát megzavarják igen érdekes tények: Nyugaton az Atlanti Óceán Golf áramlása, mely felfüti a felette levő levegőt és párával telíti meg; északnyugaton Izland szigete felett, ahol a nyugati légáramlás zónája érintkezik a Sark magas légnyomásával s alulról füti ezt a két egymáshoz surlódó hatalmas levegő tömeget a Golf-áram, ott keletkezik a mérsékelt égövi ciklon (depressió), melyik végigVQuul veszélyes utakon Európa felett s okozza az enyhe, lecsapódásukban gazdag időjárást. Keleten pedig megzavarja a szabályos időjárást az Ázsiai hatalmas szárazföld, leginkább pedig az az óri- j ási nagy sikság, amit Szibiriának nevezünk. Ez ; a hatalmas nagy szárazulat nyáron felmelegedik j a Naptól s perzselő száraz melegét átterjeszti ) Európára s okozza az oiyan száraz, forró nya- I rat, mint az idei volt, amikor 38 és fél fok (Ceiziusz) meleg volt az eddig még alig észlelt legmagasabb hőmérséklet és körülbelül egyharmaddal kevesebb eső esett, mint szokott évi j átlagban esni. De okozza ez a nagy szárazulat j az úgynevezett monzim szelet, amely júniusban ! megerősödve, a nyugati szelekkel hozza nekünk j a Medardus napi esőket. Télen lehűl Ázsia belseje, magas légnyomás mellett igen kemény hidegeket hoz Európára s okoz olyan hideget, mint 1914—15 januárjában volt. amikor 28 fok ; hideget észlelt az ógyallai meteor, obszervató- I rium. És Európa felett mindezek a tényezők állandóan, örökös harcokat folytatnak. A raediterráneus magas légnyomás a depressiókkal s mindkettő ellen az ázsiai kontinentális kiima. Amint aztán valamelyik egy kicsi kis uralomra jut, azonnal időváltozás áll be. Hogy ilyenkor ; milyen óriási esők játszódhak ie és milyen f hatalmas tömeg áttolódások, legjobban megvi- j lágitja, ha megnézzük Szutaler számítását, aki szerint januárban Európa, Ázsia és Északamerika felöl levegő folyik le és gyűl össze az Óceánok (Atlanti és Csendes) felett, amelynek tömege Kétszázhetvenezer milliárd métermázsa. Ez a hatalmas tömeg elmozdulás okozza részben a j sark .pontnak az égen való eltolódását, az u. n. j pólus vándorlást. Ugyanis a Föld tengelye meg- j hosszabbítva, nem mindig mutat a sark-csillagra, \ hanem változtatja a Sark csillaghoz való helyzetét, j Ezek a hatalmas levegő tömeg átvándor- ; lások, melyek okozzák a szeleket, nagyon különböző sebességűek iehetnek. Néha mikor felettünk küzd egy-egy depressió az uralomért 14 - 16 j méteres szelünk van, aminek a sebbessége meg felel a rendes szeraélyvonati sebességnek, sőt felül is múlja azt. Jó, hogy a levegő rugalmas gáz, mert máskülönben nagyon csúnya rombolásokat végezne. A nagy éghajlati tüneményekhez járulnak változásokat hozni a helyi éghajlati tényezők, amelyek függenek valamely hely domborzati viszo nyaitól. Ilyen pld. a széllel szemben levő hegyoldal csapadékosabb, mint a széllel háttal levő oldal, de egyúttal melegebb is. Minéi magasabban van valamely hely a tengerszine felett, annál hűvösebb és csapadékosabb. A növényzet is hatással van az éghajlatra. A fával, erdősséggel benőtt hely hűvösebb és nedvesebb klimáju. A városok szélsőséget adnak, meit kevés növényzet van aránylag egy jól épített, régi módi városban. (Régi módinak nevezem mindazokat a városokat, amelyek nem „kert város“-ok.) Helyi éghajlati tüneményekhez sorozhatjuk a zivatarokat is, amelyek a nyári hónapokat teszik változatossá, úgy, hogy a nyári hónapok esőjének legalább is 45—50 százaléka zivataros esőből származik. Naqy ‘á»i> • c <*nyi vásár S "W ■ ■■BaaaBHHBHaaaaaaaniiBHtaaaaHHaMaBB ■ ■ ■ Ne hagyja magát megtéveszteni, mert aki ol-J ■ csőt vesz, az kétszer vesz. Raktáron tartok ■ Jfér.íi és női gyermekcipőket, csizmákat a leg-Jjj ■ jobb anyagból, lag és színes különlegességeket ■ ■ ■■ ■ IlEE&lBI&nBBIBBflBB KM BÍIBIillHHBIBS Ugyanott egy „balkaros“ és egy „cilinder“ Singer-féle varrógép ELADÓ! Rengeteg megfigyelésbe, tapasztalati adat s megrögzítésébe, rendszerezésébe került az, hogy ma már annyira is tudják az éghajlati változatosság tényezőit és nem okait, mert ezek a tünemények is már okozatok, következmények és nem maguk a ható okok. A ható ok maga a Nap, mely fényével és melegével áldást küld a mi kis Földünkre! Dr. Kenessey Kálmán. Komaromi leveleit. Bizony, bizony szomon, sivár sorsom volt, addig, míg nem volt lapom, ahol az embereket megdicsérhettem vagy leszólhattam volna. Városunknak 35 féle műkedvelő gárdája vau, á 49 külső es belső taggal, akik eddig valósággal elkényesztettek a jő kritika szent reményében, de most úgy bántak velem, mint egy detronizált uralkodóval, akit még Madeira szigetére se küldenek s akitől még madeirái szép képeslapot se , remélhetnek. Különösen szomorúan tapasztaltam ezt, amikor egy műkedvelő előadást meg akartam nézni. Bátran közeledtem a pénztár asztalhoz, »hol azelőtt a tiszteletjegy, vagy szabadjegy, vagy a rosszmájú irigyek által potyajagyneK nevezett fizetés- és vigalmi adómentes szabadbeiépési jogosítványomat átszoktam venni. Azelőtt, arnig trónfosztásom, azaz lapnélküliségem be nem következett, közeledtemre a jegyszedő széttárta a szárnyas ajtókat: — Tessék szerkesztő ur! A pénztárnál ülők mindegyikének v«lt valami hódolatteljes megjegyzése: — Ah! itt a szerkesztő ur ! — Végtelen örülünk, hogy szerencséltet bennünket a szerkesztő ur. —• Primadonnánk egyenesen a szerkesztő urnák fog játszani, énekelni, mosolyogni és táucolui. — Hamar külön széket a szerkesztő urnák. — Pokrócokat a szerkesztő nr lábára ! (— ha hideg volt a terem.) — Jéggyári részvényeket a szerkesztő urnák. — (ha kánikula volt és a földszinten ülők kénytelenek voltak esernyőkkel védekezni a karzatról, a fejükre hulló izzadságcseppek ellen.) — Helyet, helyet a szerkesztő urnák —, sivitotta & rendezők udvarias kara stb. stb. stb. így volt ez azelőtt. Jaj, de fájdalmas csalódás ért azonban, amikor zajtalanul, hangtalanul és laptalanul az előadás kezdete előtt szerényen érdeklődtem a pénztárnál ülőktől a szabadjegyem iránt. Az ott ülök úgy néztek rám, mint a növendék tehenek a mikenei oroszlánkapura. Aztán szánalmasan egymásra néztek s tekintetük mintha azt mondta volna egymásnak: — Szegény ember, elment az esze! Aztán egyik pénztárt támogtató ur fölállt és a kővetkezőket olvasta fel egy papírlapról : Véghatározat. A „Kéz a kézben“, A „Csak szorosan“, a „Tüdőtágitó dalkör“, a „Cérnahangok összkara“, a Dobhártyaedző kántus“, a »Fülorvosok is hadd keressenek“, a „Dadogók szakegylete“ egyesületek műkedvelői gárdája szindikátusának ekkor és ekkor tartott üléséből. * A szindikátus kimondotta, hogy az a szerkesztő, akinek nincs lapja, az már nem szerkesztő, aki pedig nem szerkesztő, annak nem jár tiszteletjegy. Indokok: a tisztelet jegyet az illető ngy se tudja meghálálni, nincs hol megdicsérje műkedvelői gárdánkat, egyben a tiszteletjegy ilyetén való megvonása miatt bizonyára föltámadó bosszújától se kell tartanunk, mert nincs lapja, ahol leszólhatna bennünket. — Föllebbezek a közigazgatási birőság-Ne mulassza el senki az alkalmat! A karácsonyi és újévi Ügyeljen a cégre!!! 1921. december 24. hoz, mondottam én fogat hullató fogcsikorgatással (A fogorvosok is hadd éljenek.) — Tessék, de csak birtokon kívül. Éais kívül voltam már akkor a földszintes épületből és feldúlt idegemet a ház előtt történő ide oda szaladgálással akartam lecsillapítani arra a békebeli csendességre, amelyet egy jól nevelt Fauntól minden európai mű - veltségü ember elvár. így szaladgáltam föl és alá a sötét utcán, amikor valaki azt siyitja felém : — Ah kedves szerkesztő ur! Csakhogy láthatom a szerkesztő urat. Milyen szerencse. Szegény ember ez még nem tudja és hiába hizel g nekem! — Hát uram, ön még nem tudja, hogy... — Már hogyne tudnám kérem! Derék, önzetlen ember. Végre egy, aki akkor is tisztel, ha már szárnya- és lapjaszegett vagyok. Melegen szorongattam a kezét. A könynyeimet alig tudtam visszafolytam. — Köszönöm. Tehát tudja ? — mondottam a meghatottságtól folytott hangon. — Igrn, tudtam. Most hallottam bizalmas forrásból, hogy b. lapjuk legközelebb megjelenhetik ismét. Hát azért hizelgett? Tudja, hogy megint nagyhatalom leszünk és én-én vén öreg Faun azt hittem, hogy hatezer esztendei kóborlásom után végre egy önzetlen emberre akadtam. — Ha nem veszi rossz néven, kedves szerkesztő ur, mindjárt át is adnék néhány szerelmi szonettemet is. Különösen szeretném, ha a következőket leközölné: „Dal a lábikrához“, „Jukas az áttört harisnyái", „Imádom a bipöd sarkát“, „A bokád az én bálványom!“ — Hogyan uram? — kérdeztem csodálkozva — mióta tért át ön — mint a elmekből látom, az uralaltdji költészeti irányzatra ? Az én emberem szemlesütve, szégyenkezve vallotta be : — Mióta súgó vagyok ennél a műkedvelői gárdánál, azóta rabja lettem mindennek ami a harisnyakötötöl lefelé esik, mert tetszik tudni, többet nsm láthatok a sugőlyuk miatt. Most tudom csak, hogy micsoda poézis lakik egy csattos kis lakk félcipőben, s hogy mit jelent az, ha egy ilyen láb táncba kezd. Hogy Csoky Gargely: A királyfogás operettjének szavaival éljek. Perdül a sarka, Lába meg táncba fog, Csattan a marka, Kurjant is egy nagyot! — Hát aztán van-e nagyobb élvezet, amikor. Közben a földszintes ház előadó terméből csengetés hallatszott. Az én emberem idegesen hadar. — Bucsoznom kell. Az ügyelő már csenget. Bújok a sugólyukba. Szerkesztő úr okvetlen nézze m^g a darabot. Siessen a nézőtérre. Szegény ember, ha tudná, hogy hogyan bántak ott velem. — Tudja kedves uram, addig mig lapom szünetel, csak incognitóban akarok maradni. Azért nem megyek a nézőtérre, pedig előbb ugyancsak invitáltak az udvarias pénztárnok I urak, de nem megyek. De ha volna egy kis zúg, ahol. — Van. A sugólyuk. Az olyan tágos, hogy két ilyen sovány alak, mint mi elég kényelmesen elférhetünk. Itt aztán egy könnyelmű kérdés csúszott ki a számon: Hálásan köszönöm! Ugyan mivel viszonozhatom ezt a nagy szívességet ? — ígérje meg a szerkesztő ur, hogy egyik uralaltáji szonettemet a legközelebbi számban le fogja közölni.! Ez egy kicsit lehűtött, de aztán arra gondoltam, hogy micsoda szenzációs riportot lehet majd Írni „Faun a sugólyukbanu címmel. Ez megéri azt az áldozatot. — Jól van. Adjon hát egyet ide. Egyet átadott. Hogy mi is hamarosan W Cipők és csizmát' ! ■ Egyúttal, ki nálam szerzi be cipőszükségle-■ ■leit, az ajándékul kap egy bármily nagyságú■ ! Berson yfiimmi sarkot. ■ fin. é. közönség szirnr Kciárno, zsupán
