Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-10-22 / 100. szám
3* ol<UK-> «Komáromi Lapok« 1921. •’drther 22. magyar nemzet jó békéje kezébe van letéve, valóságos extazisba hozta az agyongyötört népet és az utóbbi években különösen szokássá vált üzleti alapon folyó újságírás még inkább fokozta a magyar nép hangulat ideges és forradalmi kifejlődését. A közvéleményben azon felül, hogy a háborúba teljesen beleunt egy nagy lelkesítő gondolat, a régi magyar ábránd, Magyarországnak a negyvennyolcas eszmékben forró, nemzeti függetlensége játszott fontos szerepet és segítette Károlyi Mihály szemfényvesztését, az októberi magyar forradalmat. Az ország lakosságának csak egy kis részét képviselő, de a szervezettségben erÖ3 szociáldemokrata munkásság vezetői saját céljaik, saját társadalmi programjuk előkészítésére használták fel a mámoros és könnyen befolyásolható közvéleményt. Semmi sem természetesebb, mint hogy a ■ forradalom nem állott meg a polgári demokrácia kívánta rendszernél és végül a koromünhöz vezetett. És az is természetes folyománya a gyorsan lepergő eseményeknek, hogy a proletár diktatúra gyalázatosságai kikövetelték az ellenhatást, a retorziót. Az internacionalizmus és nemzetietleuség főleg a zsidók körében vert tanyát, ha nem is az 5 kezükben született, de kétségtelenül alkalmasnak látszott arra, hogy a zsidóság ezt a iovat uyergelje meg és a túlnyomó részt üzleti, minden viszonyok közOtt könnyen elhelyezkedő psycheji megfelelő talajt biztosított az internacionális gondolatnak. És igy ismét csak természetes, hogy ezek ellentéte a nemzeti és keresztény irány kerekedett felül, a nemzeti gondolatnak és a kereszténységnek védelme lett az uralkodó eszme. A hosszú háborúban az emberek lelki egyensúlyának megbillenése volt a terület, melyen szabadon és akadálytalanul folyhatott a régi ideálokat lebecsülő, a kipróbált utakat mellőzni és fantomokért is lelkesedni tudó fiatal, gyakorlatlan, vagy erkölcsi érték nélkül való emberek felelőtlen gazdálkodása. Ezt a területet minden államban megtalálták a háború után felszinro került „népvezérek“, mégis leginkább a legyőzőt^ államok közvéleményében voltak eredményeik. A népek fejlődési törvénye szerint folyik le mindenütt az, amin a hivatalos Magyarország már átesett. A lejtőn lefelé haladunk egy ideig, míg egyszer aztán a nagy lesülyedéshöl felemelkedve, bizonyos, a réginél tisztábban látó, erkölcsi és szociális tekintetben gazdagabb emberiség, nép, nemzet születik. És aroig ez & folyamat tart, addig a bel->6 küzdelem sok áldozatot, vért követel. És ennek az átőrlődésuek az áldozatai között, ha talán ártat tanok is pusztulnak el az emberi indulatok nem fékezhető kitörései folytán, mégis egy jobb, egy szebb jövendőhöz, egy emberibb világhoz, egy lelki értékekben megnövekedett emberiséghez visznek közelebb. Magyarország népe rajta ül ezen a siklón, de már emelkedik a lejtőn felfelé. A nemzeti eszmének megújhodása, a visszatérés a magyar nemzeti gondolathoz, jelenti a nemzet erejének szellemi és anyagi megnövekedését. A kiirtásra ítélt erőteljes gyökerű élűfa, a nemzetnek minden időkön való fenntartója és felemelője, a nemzethez való ragaszkodás, a hazaszeretet, uj, minden eddiginél bujább, de elevenebb hajtásokat is hoz még a legkisebb kis lélekben is. Ez az a tel nem becsülhető, nagy érték, amelyet a magyar nemzet a megpróbáltatásokból nyert és amely mindent, minden lázas vérkeringést elhomályosít és meggyógyítja a természettől kapott gyógyerejével a még úgy elmérgesedett fekélyt is, Van egy nagyszámú csoport, magukat magyaroknak valló és emigránsoknak nevező budapesti ember, akik a magyar nép nemzeti feléledésének a nemzetietlenség ellenhatásaként történő — mondhutnók — forradalmi kifejlődését otthonukba magukra nézve veszélyesnek tartották és külföldön keresnek menedéket. Ezek az emberek a magyarság nemzeti érzésének megújulását \nem látják, vagy nem akarják látni, vagy hely teleintik. Csak azokat a rendellenességeket keresik, melyek minden errnpciót kisérnek és csak egyetlen céljuk van: A legerkölcstelenébb és legpiszkosabb üzleti zsurnalisztikával pusztítani és piszkolni be, mindent a külföld közvéleménye előtt, ami a magyar állam konszolidációját, akár gazdasági, akár egyéb téren, létrehozni és elősegíteni képes. A leguyilvánvalóbb hazugságokkal rántani le mindazokat a férfiakat, akiknek jellemszilárdságában, hazaszeretetében és önzetlenségében senkinek ketelu'^lni jogában u-m áll. Az októberi forradalom recipéje szerint az ő negenerált hajlamaiknak, vagy sznbatudós elméleteiknek Magyarország kormányzásában való érvényesülése esetére „határkiigazitásokat“ Ígérni és más egyébb lépre csalni a magyar közvéleményt. Ét végül elidegeuiteni nemzetétől a kis ententben élő magyarságot Ez utóbbi az,, ami bennüuket leginkább és legközelebbről érdekel. Az úgynevezett emigráció egyetlen tagjának sincs m-g a bátorsága, vagy talán az akarata sem ahhoz, bógy az idegen államokban élő magyarság jogainak védelmére keljen. Egyetlen egy esetet sem tudunk, amikor ezek az * mherek a magyar kisebbségek legitin, kulturális, vagy gazdasági követeléseit magukévá tették volna. É helyett a cseh, román vagy szerb imperialista sajtóval együtt nevezi irredentizmusnak a magyarság jogos, nehéz küzdelmét-és ímm válogatva az eszközökben, gyalázzák ezt az önvédelmet. Da ezenkívül diskmlitálják az egész világ előtt a magyar nemzet minden részét. Nem csodálkozunk azon, hogy a magyar állam hatóságai mindazokat, akik Becsben és ujabl au Csehszlovákiában is letelepülő, úgynevezett emigrációval bármily összeköttetést is tartanak fenn. a törvény teljes szigorával büntetik. Da mindaz, amit a menekült csoport Magyarország ellen vét, bennünket, az uj államkötelékbe szorított mag/aiokat, csak a magyarság egyeteme iránt érzett természetszerű rokonszeuv szempontjából érdekei. A mi súlyos helyzetünket azonban nehezebbé, sőt lehetetlenné teheti a minden etika és minden erkölcsi alap nélkül, a puszta üzleti érdektől vezetett, magyar nyelven dolgozó bécsi uj-ágirás töméntelen aljassága. Mi neküuk egyszer végre ki kell mondanunk, hogy megtagadunk minden közösséget a meneküllek csoportjával, cl-» mindazokkal a magyarokkal is, akik közöttünk élnek és ma sem szűnnek meg a magyarság ügyének árulóival kacérkodni. A magyar nemzet sok vihart látott történelme nem egyszer adott okot arra, hogy nagy fiai hazájuk sorsának fordulását a rneszsze külföldön várják. Mi enuek a sorsnak magyarjai, azokat az emigránsokat bizonyos nimbussal vettük és vesszük körül. A nemzetnek ezek a nagyságai korukban is elismert magasságban állottak és most. mikor a történelem szemüvegén keresztül nézzük életük folyását, még inkább felemelkednek előttünk, különösen ma, mikor a magyar nemzet, járma minden eddiginél súlyosabb. Történelmünk emigráusai mind az idegen hódítók eiól hagyták el hazájuk földjét. Amikor a magyar nemzet erejét idegen uatalom törte meg, s az uralom elviselhetetlenné vált azokra nézve, akik Magyarország magyarságáért, szabadsága és függetlenségéért vívtak emberfeletti küzdelmet és idegenben élve a nagy feltámadás hitében való bizakodásuk volt lelki és erkölcsi erejük biztosítéka. Egyetlen egyszer sem vetemedtek arra, hogy saját fajukat, fajuknak eltévelyedett tagjait, akik az idegen hatalom előtt meghajoltak, vagy a hódítók szolgálatában kormányozták az országot, a külföld előtt beszennyezzék, mert nagyon jól tudták, hogy abból a szennyből a nemzet egészére is hullana. Tudjuk, hogy ma két áramlat küzd egymással Európa minden részében. Az egyik a nemzeti irány, a másik az internacionális emberiesség. Nem illik bele ebbe a közleménybe a két irány bírálata. Lehet, hogy a külföldön, élő pestiek ez utóbbihoz tartoznak. Nem veszszűk tőlük rossz néven, sőt, ha az meggyőződésük, úgy tiszteljük is, csak annyit jegyzőnk, meg, hogy éppen az emberiesség ideálja teszi elkerülhetetlen szükségessé, hogy valamely nemzethez tartozó nép teljesen szabadon, a saját akarata szerint élhesse nemzeti életét, hogy éppen az iuternácionáli« gondolatban rejlő testvérissülést pusztítja el és teszi semmivé az az imperializmus, mely a béke diktátumban lát napvilágot — és ezekre a menekülteknek soha. egyetlen szavuk sincsen. Nagy-Románia egysége. — Az erdélyi román nemzeti párt agitációs körútja. — Erdélyi román politikusok Románia ellen. — Erdély az erdélyieké! — A háládat lan erdélyiek. — Az erdélyi román politikusok, kik békében állandóan Bukarest felé gravitáltak, s a bábom alatt is nagyban elősegítették Románia hatalmi törekvéseit, — úgy látszik, hamarosan megelégelték azt a politikát, melyet a nagy románok érvényesítenek a hozzájuk csatolt Erdélyben is. Avaresku tábornok miniszterelnök kormányával niucsenek megelégedve és elégedetlenségüket egyáltalában nem titkolják. Különösen az erdélyi román nemzeti párt fejt ki nagy agitációt Avaresku kormány* elleD, mely politikai körúton van most a Romániához csatolt területeken. A pártot Maniu, Vajda-Vojvoda, Goldis, Popovics vezetik, akit az agitációs körúton fulmináns beszédeket tar. tinak. A nacionalista pártnak ez az agitációs körútja összefüggésben van azzti,üogy megint erősen buktatják Avareskuékat, s ha Avaresku megbukik, akkor majd Bratianu liberális pártja veszi át a kormányzást, szövetkezve Maniu náción ilista pártjával. Állampolgár még nem beszélt olyan éles szavakkal a saját országáról, ahogy> n Vajda beszélt Temesvárott Romániáról. Nngyszentmiklóson Goldis pedig igy szónokolt: — Mi, erdályiek, magunkhoz akarjuk felemelni Romániát, s nem akarunk belesülyedni a régi királyság (t. i. Románia) rettenetes posványáiba ! -Lúgoson Popovics egyenesen arra hivta fel a ii -pet, hogy ne fizessen adót. Maniu pedig azt mondotta miudkároun helyen, hogy Erdély az erdélyieké! Mert ez a legújabb jelszó, hogy Erdély csakis az erdélyieké lepyeu, oda na kerülhessen semmilyen hivatalba, semmilyen tisztségbe senki ó romániai 1 Az ellentét az erdélyi és a romániai oláhok között nem friss keletű. Meg volt már az első naptól kezdve, amikor kikiáltották Nagj-Románia egységét. Ámde az ellentét csak lappangott mindaddig, a mig az erdélyieknek megvolt a magnk kü'ön kormányzótanácsuk Kolozsvárott, sőt Vajda-Vojvoda személyében erdélyi politikus került a bukaresti kormány élére is. Azóta azonban az erdélyi románság erős változáson ment keresztül s az elégedetlenség jelszava lett, hogy Erdély az erdélyiekéi A gyűlés azonban nem múlt el zajos incidensek nélkül, mert a szónoklatok közben zajosan kiáltozott egy csoport: „Zsosz ku Ardeleanii! Szetreászke Avareszku 1 (Le az erdélyiekkel ! Éjen Avareszku !) A közbekiáltók* ról később kitűnt, hogy azokat Imbroáne prefektus, Avareszku teljes hatalmú helynöke rendelte ki a gyűlés megzavarására — a sziguranca (politikai rendőrség) emberei közül. A kolozsvári Patria-ban és .Gazeta TransilvanÍ9Í-ben is csak fehér foltokat találhatunk a beszédek legérdekesebb részeinek helyén. Érthető, hogy miért kellett olyan hirtelen ismét életbeléptetni a cenzurát Erdélyben. Romániában azonban nincs cenzúra, do a baka-Megérkeztek az ó'szi újdonságok térti, női és gyermek Ugyanitt egy „balkaros“ és egy „»linderes“ Singer-fóle varrógép eladó. Nagy választékban kaphatók FISCHER JENŐ cipökereskedésében Komárom Megye-u. 16. (Zsapáni hivatallal szemben)
