Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-11 / 94-95. szám

W« V '

^u.uLUAii;iiii Jüttpua

Li'Cél UMUUCI IX

ték, hogy ők nem titokban, hanem a kormány tudtával és beleegyezésével járják be Szlovenszkót, sőt a kormány egy szalon kocsit is bocsájtott rendelkezésükre, tehát hogy jut ahhoz a kormánynak egy tisztviselője, hogy

az ő vendéglátó gazdáikat megakadályozza abban, hogy őket régi magyar ősi szokás szerint fogadják. Kijelentették továbbá, hogy ezért a eljárásáért a legmesszemenőbb elégtételt követelnek, és a megtorló eljárás útjainak a megválasztása érdekében fölszólitották a zsupánt, hogy nyilatkoztassa ki, hogy tényleg a kormány rendeletére tiltotta e be az ünnepélyes fogadtatást, amint azt két úriember előtt márkijelentette, vagy pedig a saját initiativájára tette. Az erélyesen fellépő német képviselők által sarokba szorított zsupán kénytelen volt kijelknteni, hogy ő erre a kormánytól semmiféle utasitást nem kapott, önmaga adta ki ezt a rendelkezést, A német képviselők és szenátorok, komáromi tartózkodásuk alatt elmondott beszédeikben és felköszöntőikben sűrűén visszatértek ez esetre, és többször hangoztatták, hogy a dolgot nem fogják annyiban hagyni.

Nyugateurópa tükre.

— fmpresssiók külföldi utazásaimról. —

Irta: Nemjs Izidor.

IV.

A louvre-i salle de Rubens eléri a budapesti Vigadó-terem méreteit s a franciák legkiválóbb müiparosainak közreműködésével, pazar fénnyel berendezett és hatalmas, ritka szép kivitelű keleti szőnyegekkel bevont helyiség, amelyben Rubensnek Medici Mária életére vonatkozó, a legdíszesebb keretekbe foglalt óriási, de egyenlő magasságú festményei vannak összegyűjtve. Az emberi szem alig tud belelni a káprázatos látványtól.

Az operában meghallgatott darabról jogosan mondhatni, hogy az előadás méltó volt a világ talán legszebb és a franciáknak minden tekintetben bőkezű pártolásban részesülő müintézetéhez. De a színházban még ezen előadásnál is jobban érdekelt a nagy szünetben az óriási terjedelmű s ragyogó szépségre nézve talán az egész világon páratlan foyer- és buffetben lezajlott promenade. A vakító fénnyel kivilágított helyiségben vagy 2000 ember gyülekezett össze, a nők természetesen grande toiletteben.

Párisban is csak úgy hirdetik a takarékosságot és egyszerűséget mint bárhol másutt a világon és ezt mindenki feltétlenül helyesli is. De azért az sem szenved kétséget, hogy a főváros lakossága, — még az ottani Sanyarú Vendeleket sem véve ki, — jó- és szükségesnek tartja, hogy az operában minden nő ragyogó pompában jelenjék meg. Hisz a kis midinette (tanuló varrólány) fantáziáját is főleg toiletteszemle foglalkoztatja, melynek fénykora csak most következett be az uj gazdagok idejében. A mondottak után a jó latin szólást „Hic Rhodos, hic salta“ tán erre vonatkozólag is lehet idézni. És a kirukkolt mammon csakugyan orgiákat ült. A nők közül könnyen fel lehetett ismerni a spanyolt, angolt, japánt, algírit stb., kik valamennyien, minél idősebbek voltak, annál gazdagabban cicomázták fel magukat. Brilliánsoktól körülvett, sok karátos, csillag, lepke, szitakötő, kolibri stb. alakokba foglalt fehér, sárga, kék stb. szinü kövek fénylenek a szépek minden erre alkalmas testrészein és nem ritkán topánkáin is és a kitűnő világításnál a köveken sokszorosan megtört s onnan visszavert fénysugarak úgy tűntek fel az ámuló szemek előtt, mintha valamely szivárványból kipattant sziporkák űznék játékukat. Meg nem állhattam egy teremőrt tréfásan megkérdezni, hogy telik-e minden előadás után egy jó szemétlapátra való az itt lehulló kövekből, mire ő komolyan megjegyezte :

— Mire gondol? itt minden este több detektív ügyel a közönség drágaságaira s előadás után néhány kipróbált teremőr minden zugot kikutat.

Szent Katalin napján alkalmam volt egy, a párisiakat és idegeneket egyaránt gyönyörködtető nyilvános mulatozást megismerhetni. Páris sok ezer fiatal leánya védőszentük tiszteletére ünnepi ruhákban és kis fehér főkötővel fejeiken csoportosan lepik el a főbb utakat és

énekelve, csevegve szórakoznak. Az est beálltával az utcákon járó férfiakat, — főleg ismerő- ; sokét, de azért idegeneket is, — körülfogják f és alkalmi dalokat énekelve körtánccal mulat- ? tátják. Az ekként megtisztelt férfi egyik vagy j másik leánnyal a kör belsejében szintén táncolni j szokott, ügy hallottam, hogy ezen szokás már j évszázadok óta divik és mint a francia lélek 1 szeretetreméltóságának megnyilatkozása, minden i franciának nagyon kedves.

Pénzük árfolyamának romlása erősen érezteti hatását a polgári életben, minek jellemzéséül csak azt említem fel, hogy az ismert étkezde r.-t. Duval, mely a háború előtt 2 frankért borral együtt bőséges ebédet szolgáltatott fel, most az akkorinál egyszerűbb étkezésért 18 frankot számit. De azért a Comedie francaise közelében egy olyan étkezdét is fedeztem fel, hol egy hasonló ebédért csak 5 frankot kellett fizetni, mihez még fehér, habos kenyér is járt . . . á discretion.

A lakásépítkezés még eddig Párisban sem indult meg. A reparátiós területeken még tavaly ősszel erősen dolgoztak, de miután a kormány az építkezések körül elharapózott j nagyobb panamáról értesült, rögtön beszüntette 1 a munkálatokat. Újabb időben összeállítható ! faházaknak Németországból való behozataláról \ van szó.

A francia külpolitika törekvéseit röviden ! I a következő szavakkal jellemezhetni: 1. a né- j j met fizessen, 2. minél több kis állammal, mi- j 1 nél szorosabb viszonyt létesíteni, ami főleg 5 < azért történik, mert Olasz-és Franciaországgal j • való összeköttetéseik, mely államokkal üzleti i ! érdekei inkább Németország felé vonzzák, j í határozottan lazulni kezdenek, ami a Felső- S j Sziléziára vonatkozó tárgyalásoknál is észlelhető. j

Ami belpolitikájukat illeti, megjegyzem, j í hogy az 1919—20. években még izgatott har! cok folytak a hegemónia kiküzdése érdekében a szociáldemokrata párt két árnyalata, a mérí sékeltek és a magukat az orosz bolsevistákkal ! azonosító függetlenek között. Közös megegyej zés alapján számos mindkét pártbeli megbízható i küldött járt Oroszországban, kiknek legtöbbje | 1 a viszonyok alapos tanulmányozása után pártjuk j lapjaiban azon meggyőződésüknek adtak kife- j jezést, hogy nem ajánlhatják elvtársaiknak a j bolsevizmus rendszerét. Ezen idő óta a függet- j j lenek pártja csupán egy párt-töredék jelentő- j ségével bir, mely sehol sem imponál többé. j

A politikai viszonyoknak az utóbbi idő j ben történt kialakulása után határozottan mond- j I hatni, hogy Párisban mint maga az elnök, úgy j I a polgárság zöme is szocialista érzelmű, mi l azonban még nem jelenti azt is, hogy már : mindnyájan szervezve is vannak. A párisi szociálizmusnak persze küiömböző árnyalatai j is vannak, de abban mindnyájan megegyeznek, j ! hogy mint kiküzdendő célt, a haladást és bol- ! dogulást Írták fel zászlóikra.

Az ország láthatatlan vezére ismét Rous■ seau lett, kinek tanai, mintha a sírjában elhe- i lyezett szikratávíró küldené azokat, újból bej hatoltak a kedélyekbe. Ugyanazon Rousseau az, ki az egyszerű, természetes életmódot, az j emberi lény méltóságának megfelelő szabad; ságot és az emberek közötti egyenlőséget hir; dette. Ö mondta azt is, hogy ő érti azt, hogy egy kutya az öt ütlegekkel traktáló ura előtt — kit istenének ismer el — meghunyászkodik, de azt nem, ha ember, főleg sok ember, r tűr el embertelen bánásmódot... embertől. Ő a gyengéket mindég összetartásra és küzdelemre i buzdította, e mellett sohasem mulasztván el ! kortársait arra is figyelmeztetni, hogy a terméj szettől belsejökbe ültetett „bíróra“ hallgatniok kell — ami nem jelent egyebet, mint a bár küzdelmes, de azért az evolutió utján való törekvést a boldogulás felé.

A Lajos királyok bűnei következtében kitört forradalom meghozta a francia polgároknak emberi méltóságuk elismerését. Az evolutio utján való haladás most oda viszi őket, hogy a hasonló viszonyok között élők az egész vonalon szervezettekké tömörülnek össze, hogy igy kedvezőbb viszonyok közt harcolhassanak.

Németországban, hol utoljára július havában tartózkodtam, azt tapasztaltam, hogy igen sok iparcik ára a tél óta legalább 30%-kal olcsóbbodott. A háború előtt jólétnek örvendett városok óriási deficittel küzdenek, mi a \ saját számlára kötött üzleteikkel összefüggő I ár-és árfolyam külömbözetekre s a háborúban j szerfelett felszaporodott alkalmazottaikra vezethető vissza. A lefolyt háborúnak még ennél is szomorúbb következménye az, hogy számos gyermek a rossz táplálkozás miatti elsatnyulását sínyli. A lánckereskedők és üzérek ellen még mindég folyamatban levő vizsgálatok hajmeresztő „üzleteket“ derítenek fel. Az én időmben sok szó folyt egy czipészgyáros üzérkedéséről ki két társával fa,-sajt,-tengeri halj-czipő üzleteivel 280 milliót harácsolt össze, mely összegnek ®/8-át a külföldre csempészték át. Hány korán sírba szállt életet, hány zsenge teremtést lehetett volna ezzel megmenteni.

A mai Németország, melynek oly túl sok terhet kell elviselnie, mindazonáltal szépen halad előre, úgy hogy a többi államók csak nehezen tudnak vele versenyezni és meggondoltság és az erős akarat, a germán népjellem ezen két főpillére makacsságuk és kíméletlenségükkel egyetemben jó szolgálatokat tesznek. Az angolok, kiknél, pénzüknek magas árfolyama s az ennek következményének tekinthető gyenge kivitel, munkátlanságot idézett elő, jól tudjuk ezt, a miért is erősen azon vannak, hogy jó viszonyba jussanak a németekkel. Ezen két hatalom nagyon szépen együtmüködhetnék Oroszországban, hol mindkettőjük részére elég munkaalkalom nyílik s hol búsás nyereség reménye kecsegteti őket. Jelenleg számos angol tartózkodik Németországban és a háború előtti angol-gyülöiet már csaknem teljesen megszűnt.

A németek erősen megszorították kiadásaikat. Az egész nemzet keserűen issza meg kávéját, csakhogy minél több cukrot vihessenek ki. Ok nem panaszkodnak, hanem nyugodt méltósággal viselik pénzbeli békóikat egy jobb jövő biztos reményében, e mellett mindég azt hangoztatva, hogy 50 vagy akár 100 év sem jelent sokat egy nép éledében.

A német, bár kiválóan egoista, mindazonáltal nemzete javát, — melyért kész súlyos áldozatokat hozni, — a saját magáéval azonosítja. Ők minden jót gazdasági felszabadulásuktól várnak, mig a franciák a kelleténél többet remélnek reparátiós követeléseik pontos teljesítésétől, az oroszok pedig ezalatt a kommunizmus délibábja után futnak.

Sokan azt mondják, hogy a lefolyt háború hasznot is hozott a németeknek, amennyiben más irányba terelte törekvéseiket és annak tudatára hozta őket, hogy régi törekvésük: a minél több hadianyag-gyártás talán még sem volt nekik megfelelő kulturacíl. Az ö Kruppjaik most ekéket, vasúti kocsikat gyártanak, bizonyára épen olyan jó minőségben, mint azelőtt az ágyukat.

Határozottan lehet mondani, hogy Németország még mindig mintául szolgálhat a világ minden más népeinek s hogy alig lehet elképzelni az emberre nagyobb impressiót gyakorló látványt a nagy német ipartelepeknél s az azokon dolgozó, nemzetiségükkel büszke germánoknál.

Az általam érintett nagyobb városokban mint Dresda, Berlin, Hamburg, Frankfurt, Nünberg stb. még mindég nincs nyoma az óriási lakásínség megkívánta építkezésnek. Berlinben volt alkalmam a város által igen jó helyen épített, 30 padlás nélküli házból álló épület-tömböt látni. Minden házban, melynek épitési költségei 160000 márkára rúgtak, négy előszoba, 2 szoba, konyha és pincéből álló lakás van, melynek mindegyikéért havi 60 márkát kér a város. Mindenütt hallhatni, hogy erős túlkínálat van házakban, melyektől sokan szabadulni kívánnak.

Nem mulaszthatom el egy igen nagy művészi impressióról is említést tenni, melyet a dresdai állami képtárban függő sixtini madonnáról nyertem. Rafaelnek ezen hatalmas képe az egész világon elismert jelentőségéhez képest egy elég tágas kápolnához hasonló helyiségben van elhelyezve. Eltekintve ezen műremeknek minden kritikán felülinek elismert részleteitől, csak azt kívánom felemlíteni, hogy az isteni ihlettől áthatott művész az által, hogy a mezítelen lábakkal a levegőben függő alakot úgyszólván aetheri finomsággal alkotta meg, — a szemlélővel nemcsak földünk egyik sarkalatos törvényét, a gravitáció törvényét tudja elfeledtetni, de még azon felül azt a várakozást is képes felébreszteni benne, hogy a madonna fölfelé indulni készül.