Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-10-11 / 94-95. szám

legvidámabb hangul«'ban lelolyt banketten ma­gyar ruhás leányok szolgállak föl és bankett alatt sok sok lelkes felköszöntö hangzott el, Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő magyar, Ko­­czor Gyula németayelven köszöntötte föl a vendégeket, Patrel József (Kabzbád) Putinger Ferenc, Bobeck Emil Reichenbergből és még több német szenátor és képviselő mondott lel­kes, gyújtó, szellemes felköszöntöt. Az utóbbi a magyar leányokat éltette. E^y-egy felköszöntő atán a lelkesedés leírhatatlan volt. Végűi a gömörmegyei Dudás bácsi, az egyik halászlé főzője, köszöntötte föl a vendé­geket, akiknek nyárson sült hallal kedveskedett. A cigány közben húzta a német és magyar nótákat, majd asztalbontásra kerülvén a sor, táncraperdült az ifjúság. A tátiéból a német v ndégek is kivették a részüket és a csárdást olyan tűzzel járták, mintbacsak a magyar Alföldön ringott volna a bölcsőjük. A hangulat olyan lelkes, emelt deit volt, hogy mindenki sajnálta, hogy az indulás ideje «lérkezett. Meleg, szívélyes bucsuzás utáu távoztak el német testvéreink, akiaek itt tartózkodása szétszakithatatianuá tette közötíünk a barát­ságot és ez a nap éltünk alkonyáig visszatér szivünkbe egy szép, egy lélekemelő emlék képében. Rabindranath, a híres hindu költő, mint az egyik genfi lapból olvassuk, nemrég beutazta Nyugat-Európát: Angliát, Franciaországot, Németországot és Svájcot. Barátaival a következőkben közölte impreasióit. „Ázsiából jöttem — úgy mond — s el voltam rá készülve, hogy Európát köny­­nyek közt, a bánat és nyomorúság pusztájában találom. Tíz millió ember elvesztése, kik bom­bák és gránátok áldozatai lettek, kik leszakad fcak családjuk kebléről és eltűntek a világ színpadjáról, minden érző szivü emberrel fel­­teteleztette, hogy gyászrukás Európát talál, egy olyan Európát, hol még a gyermek ártatlan mosolya is érthetetlen könnyelműség jelévé alakult át. — D,* Európa nem könnyezi! El­vetette gyászruháját és a legbizarabb és a legragyogóbb piperékkel halmozta el magát. Férfiúi elfeledték már elhunyt testvéreiket és a legönzőbb módon iparkodnak a szokatlan s szabálytalan gazdasági életből hasznot huzni. Hát a nők ? Szép és értékes szövetekbe öltöz­ködnek, majmolják az idegen divatokat, ellen­ségeik nyakába vetik magukat és a tánc fariájának hatalmába estek. — Tiz millió halott, akik ma már porrá lettek! Tálán ez a tiz millió volt Európa egyedüli okos, komoly n4pe ? S csak a személyi nyereség szomjtói elkábul­­tak és az egoista élvezeteknek óvakodás nélkül hódolók élték túl őket? Avagy az az Európa, mely felszabadult őrületében saját koporsója körül táncol, esze-veszett házzá lett-e, mely­nek lakói bezáratást és megkötözfcetést érde­melnének ?“ A szerencsétlen Európa még mindig nem akar észre térni, nem veszi észre tenger baját. A naponkénti erkölcsi sulyvesztés, a lesorvadt tagok, az amputált nemzetek kétségtelen kór csalhatatlan jelei. Da ezeket nem tudja meg­ismerni, bár előtte feküsznek az aggasztó bulletinek, vágyba igen, nem tud bajára orvos­ságot találni. Addig nem is fog tudni találni, mig delirálva saját koporsója körül táncol s az általános bajok fölött szemet hunyva min­den erejét egy mesterségesen létre hozott békének erőszakos keresztülvitelére fordítja. A hindu költő frappáns megállapításai kigyógyithatnák betegségéből annak az esze­veszett háznak a lakóit. Itt egy cikkünket a cenzúra toroké, Városi közgyűlés. — 1921 október 10 — Végre valahára sikerült a Zsupánt rábírni arra, hogy a városi közgyűlést összehívja. Ez elé tudvalevőleg több akadály merült fel éppen a zsupán részéről, akinek a zsidópárti városi bizottsági tagok nem feleltek meg és kicserélte őket, majd pedig sikerült neki egyezséget lé­tesíteni a szocialista és kommunista pártok között közös lista benyújtására és igy ezt a pártot is kicserélte a városi bizottságban. Azt is tudjuk, miért. Az uj bizottság hétfőn délután ült elő­ször össze. A jobboldali asztalnál a szociál­demokrata párt képviselői, utánuk a csehszlo­vák pártok, végén a kommunista párti bizottsági tagok foglalják el és melléjük ülnek az uj zsidópárti képviselők is. * Az ui pártokban Hacker Richárd a vezér­szónok, a kommunistáké Steiner Gábor. Na­gyobb emóciók nincsenek, csak az elmarad­­hatian interpelláció özön, melyben még a pót­tagok sorából is résztvesz egy újdonsült város­atya-jelölt, bár ehhez nincsen joga. Az interpellációkra nem válaszol a pol­gármester, hiszen akkor a tárgysorra nem is kerülhetett volna a sor. Majd a következő közgyűlésen. Majd a zsupán válaszait olvasta fel az elnöklő Moravek tanácsos. A zsupán a szoko­­lók talpa ügyében nem ad választ, mig a par­lamenti interpelláció elintézve nincsen. Az Urnapi körmenet megakadályozása és a vallás szabad gyakorlata megháboritása ügyében ki­jelenti, hogy ez „politikai" jellegű tüntetés volt és ezt a jövőben is megakadályozza. Küiömben tiszteli a vallásszabadságot. A bíró­sági kilakoltatás ügyében pedig kijelentette, hogy tévedett és a bíróság hatáskörét tiszteli. A közgyűlés tudomásul vette a válaszokat. A közvélemény azonban nein veszi egyiket sem tudomásul, mert ezek nem válaszok. Az uj törvényhatóság. Egy kis kavarodás támadt az uj bizott­sági tagok kinevezése körül. Egy titkos paktum körvonalai bukkantak ki a homályból, melyet a zsupán tudtával a szocialista párt és a kom­munista párt kötöttek. Ezek a pártok meg­egyeztek a 12 bizottsági helyre és azt testvé­riesen megfelezték. Egy bizottsági tag, Tarcsi Sámuel azon­ban a kinevezést megköszönte és ennek a helye az első póttaggal lett volna betöltendő. Ez ellen a kommunista párt nevében Szabó Gyula tiltakozott, a szociálista párt némán hallgatott, még Hacker Richárd sem találta meg szavait. A tanácshoz intézett értesítésében a zsu­pán csupán szocialista párti kinevezésekről beszél, más iratot küldött a szociáldemokrata párthoz .és nujs iratot a kommunista párthoz, akiket „a munkásság többi képviselői“ néven irt körül, holott a kommunista párt ragaszko­dik párt voltához. Mivel azonban azon bizonyos minisztériumi rendelkezés szerint a zsupánnak csak az 1920. évi választásokban résztvett politikai pártok számaránya szerint lenne szabad kinevezéseket eszközölnie, ebben pedig kommunista párt tudvalévőén nem szerepelt, e rendelkezést akarta a zsupán megkerülni, azonban az első lépésnél máris belebotlott. Ezt az ügyet majd eligazitják a két párt között a zsupáni hivatalban. A kommunisták beadványa. A szeptember végén megtartott kom­munista népgyülés, melyen mintegy százan vet­tek részt, kemény pontokat fogalmazott hatá­rozatában, amelyet a polgármesterrel közöltek. A népgyülés bizalmatlanságát fejezi ki a köz­gyűléssel szemben és azt szétkergetni kívánja, (utóbb azonban mégis belement a párt ebbe a társaságba. Szerk.) bizalmatlan a tanáccsal szemben, a polgármesterrel, zsupánnal és a kormánnyal szemben az élelmezési politikáért és az áruuzsoráért. Követeli a lakások és élelmiszerek rekvi­­rálását, a tőkéseknek építésre való kötelezését a munkanélküliek részére, szóval a magántu­lajdon elvének szögreakasztását. A tanács napirendre térést javasolt, mi­vel a kommunista pártnak a törvényhatóság­ban módja van ezen kérdéseket tárgyálni. Hacker Richárd a politikai kérdéseket kikap­csolni kívánja, mert a városi törvényhatóság nem politizálhat. Dr. Alapi Gyula konstatálja, hogy a törvényhatóság igenis politikai testület és kívánja a politikai kérdések tárgyalását is, mert ez a közigazgatási bizottságnak törvé­nyen alapuló joga, ez a törvény pedig életben van. A szavazásnál a szavazatok egyenlően (15—15) oszlottak meg, de az elnök nem dön­tött. A polgármester indítványa szerint a leg­közelebbi közgyűlés foglalkozik a határozati javaslattal. A kikötő ügyet és a fatelepek bér­beadását leveszik a napirendről. Hacker Richárd tesz indítványt a szoci­alista és kommunista párt nevében, hogy a kikötő ügyet az uj bizottság is tárgyalhassa, kéri azt a pénzügyi bizottságnak kiosztani. Ehhez a törvényhatósági közgyűlés hozzájárult. Előadói jelentések. A városi tiszti főorvos, a tanfelügyelő, pénzügyigazgató, államügyész és az államépi­­tészeti hivatal tették meg havi jelentéseiket és csak a pénzügyigazgató jelentésénél támadt vita, aki azt állítja, hogy a város 2 millió korona adóhátralékban van, ennek behajtására állami végrehajtót küld ki a városhoz. Dr. Szijj polgármester válaszol az előadásra és konstatálja, hogy nem a behajtásban van a hiba, hanem a közönség zsebében, amely üres. A pénzügyigazgatótól nem végrehajtót kér, hanem olyan személyzetet, amely az adó­kat előírja és az adószámlákat lezárja. Alkalmazottak beszerzési segélye. A városi alkalmazottaknak október hóra rendkívüli beszerzési segélyt szavazott meg a közgyűlés, de erre más fedezetet, mint köl­csönt kijelölni nem tudott. Az egyesületi alapszabályok. A zsupán a minisztériúmnak egy törvénybe ütköző rendeletének végrehajtására utasította a helyi rendőrséget. Elrendeli, hogy az egye­sületi alapszabályok ezentúl öt példányban csehszlovák nyelven adandók be. A komáromi összes egyesületek állást foglaltak az ellen és tiltakozásukat a nyelvtörvényre alapítják, mely kifejezetten elrendeli, hogy a hatóságok köte­lesek elfogadni a kisebbségek nyelvén a be­adványokat és ezeket a kisebbségek nyelvén is elintézni. Ez alapon a törvényhatósági bi­zottság panasszal fordul a közigazgatási bíró­sághoz és kéri a kormányrendelet megsem­misítését. A többi ügyek. Majd a többi kisebb jelentőségű ügy került tárgyalásra, kérvények, Rovács Albin főlevéltárnos és Kiss Zsigmond Írnok nyugdí­jazása, a tanító választás és községi kötelékbe leendő felvételek, melyeknek elintézése után este 7 órakor ért véget a közgyűlés. A Jánosik olvasmány hatása. Az elemi iskolai tankönyv olyan, mint a kalendeárium; az egyszerű családoknak téli mindenesti barátja. Éppen ezért a legnagyobb gonddal szerkesztendők. Azok az olvasmányok, melyek ezekben vannak, sokkal maradandóbb hatásúak, mint a legjelesebb Íróknak a leg­elterjedtebb folyóiratokban megjelent müvei, melyeket legtöbbnyire csak egyszer és talán futólag olvasnak el a müveitek. Rengeteg panasz volt már olvasható és hallható a szlovenszkói tanügyi és nemzetmüve­­lődésügyi minisztériumnak a magyar nyelvű, íankönyvbizoltsága által kötelezően elrendelt tankönyvei ellen. Raktáron tartok; saját gyártmányú, többféle méretű ce­ment- kutgyürüket, cement-«söveket, színes és egyszerű cement-lapokat. s| Alapítva 1983-bao. Komárom, Gazda-utca 23. (Víztorony mellett.) Mapitva 1900 ban. Elvállalok mindennemű építési munkákat, u. m.: csatornázást, hidmunkála­­tokat, magas és mély építkezést, cement-jászol, fürdőszobák és konyhák padló­­burkolását, betonirozást, terrazzo- és velencei mozaik-burkolást helyben és vidéken a legolcsóbb árak mellett. — Szives pártfogást kér Polvar János, beton-mester. Raktáron tartok: tetőfedő-cserepet, sírköveket, sikere­teket, mükő-lépcső­­ket, valamint butor- és kávéházi már-, vány-lapokat stb.

Next

/
Thumbnails
Contents