Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-02 / 53. szám
1921. julius 2. Komáromi Lapo& S. oldal. lesz a demokratikus republikában, mint a feudális Magyarországon, ahol grófok uralkodnak és ahol Apponyit ünnepük. A munkások ezen csoportja nem tűrhette, különösen ama kijelentést, hogy ha a magyar kisgazdák nem adnak nekik kenyeret, akkor majd répaszeletet kell nekik zabálni, amivel a marhákat szokás etetni. Erre a munkások nagy lármába törtek ki, úgy hogy tovább nem szónokolhattak és nem gyalázhatták tovább a repubiikát, a cseheket és szlovákokat, s nem lazíthattak az állam ellen. Ekkor a főszolgabíró ur katonaságot kért, hogy ezeket a gyönyörű szónoklatokat folytathassák, hogy nyugodtan áshassák továbbra is alá a repubiikát. (Még a meg sem nyitott tót iskolának sem hagytak békét. Hogy nekik nem kell tót iskola. Tudjuk, hogy nekiek nem kell, de kell a cseh és szlovák munkásságnak és hivatalnokoknak itt Galántén). A parancsnokság azonban nem volt hajlandó katonaságot küldeni a munkásság ellen. Ezért a népgyűlést nem folytathatlak tovább és ha’.a indultak. A Waksler-féle vendéglő előtt a templomon túl azonban összeütközésre került a sor ismét. Egy öreg cukorkát áiusitó asszony sátrát szétszedték és magyar recept szerint: csak a fejére, hogy meg ne sántuljon, megtámadták a munkásokat, akik őket énekkel és gúnyolódásokkal követték a rosszul sikerült gyűlés színhelyéről. A kések kirepültek a csizmaszárbó! és kitudja mi történt volna, ha a katonaság szét nem oszlatja a már nagyon tüzbe jött küzdő feleket. A galántaiaknak házaikba kellett térni, az idegeneknek pedig kivonulni Galántáról. Ezen dolognál azonban egy kellemetlenség történt. Ugyanis a 300 személy részére elkészített gulyást nem volt kinek megenni, úgy hogy az megsavanyodott. A gyors katonai beavatkozásnak köszönhető, hogy komolyabb baj nem történt. Kívánjuk azt, hogy az egész dolog nyomozás tárgyává létessék, dacára, hogy semmi szerencsétlenség nem történt (csak az a szerencsétlen gulyás savanyodott meg) de könnyen történhetett volna és fog is történni, ha semmi intézkedés nem tétetik oly irányban, hogy az ily fajta dolgok rendezhetők legyenek. És ki a vétkes abban, hogy itt egy hazafias magyar demonstráció törlént, annál is inkább, mert a mi népünk nem fogja tűrni a jövőben hogy az ilyen megismétlődhessék. S akkor majd véres összeütközések keletkezhetnek az ilyen repuplika ellenes szónoklatoknál.“ Brünnből, ahol a magyarországi lapokat szabad olvasni, lapunk egyik barátja küldi az alábbi érdekes esetet egy magyar lapból. Ebből a cikkből némi vigaszt meríthetünk, mert ime a magyar liftes iegénytől is lehet államtitkár az önmagát nagy kultúrájúnak tartó népek közöit. De beszéljen maga a cikk: Alászolgája Nagyságos Ur! Fantasztikus, de éppen ezért nem nagyon valószinü eseményről értesül itt a nyájas olvasó- Minél nagyobb képtelenség valami, annál több a valószínűsége annak, hogy igaz, amint azt az utóbbi évtized minden emberi fantáziát megcsuíoló története bizonyitjá. Aztán meg nem is éppen olyan túlságosan képtelen dologról van szó, mert Románia Maré szerepel ebben a vakliban és ott tudvalevőleg Operette dolgok történnek. Az a morálfilozófiát előadó kolozsvári egyetemi tanár, aki néhány év előtt dászkál volt valami becskoros oláh faluban, a jasszii egyetemre tanárrá kinevezett analfabéta pedellus megtörtént esetei után egészen bizonyos, hogy megtörténhetett ez a kis eset is: A nagyváradi Osztrák-Magyar Bank egyik magasrangu tisztviselője, a közelmúltban Bukarestben járt^hivatalos ügyben. Audenciát kellet kérni a pénzügyi államtitkártól. Amint belép az előszobába és rámordul egy hang: Ki kell?... A magasrangu tisztviselő álázatosan megfőzi a hivatali szolgát és kieszközöl az államtitkárnál egy barátságos audenciát. Mialatt várakozik, feltűnik neki, hogy az államtitkár a szomszédos szobában állandóan magyarul diskurál. Küld be! A banktisztviselő a következő percben benn volt a szobában. Nagyrománia pénzügyi államtitkárja asztalra felrakott lábakkal ült. Pár pillanatig rá sein hederitett a főíisztviselőre, később azonban volt szives észrevenni és mikor megpillantotta, ijedten talpraugrott és halálra sápadt arccal mély alázatosságra fakadt: — Alászolgája, nagyságos ur! A pénzügyi államtitkár nem más, mint.a nagyváradi Osztrák Magyar Bank volt liftes embere. Ez az ember ma Románia kormányának államtitkára, aki ma úgy emeli az adókat, mint hajdan a liftet és a lift-pénzt a nagyváradi bankpalotában. — Fantasztikus eset, de nagyon valószinü. 1 Jmi mM ieijA". E eim alatt ezt az ominózus közigazgatási bizottsági határozatát méltó és igaz világításba bemutató cikkünkre vonatkozólag a kérdéses határozat hozatalában részt vett egyik biz. tag Soós Károly bucsi ref. lelkész ur, az egyetlen, aki az itteni magyar pénzintézetek mellett foglalt állást rectificátiót kér a szerkesztésében megjelenő „DélszloVenszkói Magyar Lapok* legutóbbi számában lapuok felelős szerkesztője : dr. Gaai Gyula úrhoz intézett »Nyílt levélében. Bocsánat, ha a címzett helyett én: a helyreigazittatni kért cikk Írója válaszolok. így bizonyára közvetlenebb és alaposabb lesz — nem — a rectificátió, mert annak helye és szüksége niucsen, hanem annak igazolására, hogy a mi cikkünk nem tévedett. Tévedés — állítja Soos biz. tag ur, hogy az egyik helybeli magyar pénzintézet külön biztosítékot felajánlott volna. Nem tévedés. Tény és valóság. Hivatalos iratok igazolják. Az itteni korona takarékpénztár az árvapénzekből nála elhelyezendő összegnek kétszeresét ajánlotta fel biztosítékul bizonyára prima valutájú váltókban. Ha tehát ezt elhallgatták : akkor vagy célzatos volt az ügy előadója vagy megfeledkeztek róla. Őszintén szólva, mi az előbbit hisszük, mert — úgy látszik — a Szlovensko Banka jogtalan favorizálása már előre megállapított dolog volt a zsuparátus érdekelt bürójában. Azt tudtuk és ezúttal is elismeréssel hoporá'juk, hogy Soós Károly ur egymaga szállott síkra a magyar intézetek mellett, de azt bizony már kárhoztatjuk, hogy ilyen, a magyarság közgazdasági érdeket szolgáló kérdésben nem akadt több magyar,biz. tag is, legalább még kettő, aki a kérdést eldöntő két zsupáni kiküldöttel szemben megvédte volna — az igazságot. .Ennyit a »Nyilt kérdés« érdemére. Ámde van az ügynek csak most a »nyilt kérdés* révén^ kipattant még egy részlete, melyet szó nélküFnem hagyhatunk. Soos Károly ur szerint ugyanis a döntő határozat előtt, az elnöklő Tafferner zsupáni tanácsos azt a kijelentést tette, hogy itt városunkban *az egyetlen fizetőképes pénzintézet ez idő szerint a Szlovenszka Banka*, mely kijelentés kétségtelenül döntő befolyással volt a laikus szavazókra is. rázni mentek. Felnőttek, gyermekek kisérték az ifjakat és csaknem betörték a vendéglő ablakait, hogy láthassák a diákokat. Vacsora után aludni kellett volna, de annyi csíny, dal került elő, hogy a legtöbben jóformán semmit sem pihentek. Reggel tele voltak panasszal! Kinek az órája, kinek a pénze, soknak a kése, szemüvege veszett el a szalma között! Másnap d. e. megnézték kisebb csapatokban a város girbe-görbé, seholsem vízszintes utcáit, nevezetesebb épületeit, majd együttesen az „ó várt“, ahol a város múzeuma, régiségtára, levéltára, illetőleg ennek romjait, majd az Eöt\ös Lóránt utón, Felsőprónán keresztül a „tengerszemekének elkeresztelt vízgyűjtő medencék mellett visszatértek a városba. Ebéd után a hires Kálváriát, a botanikus kertet, egykét templomot, s a „Leányvárt“ tekintették meg. Mihelyt egy kis szabad idő kínálkozott, gőzerővel folyt a levelezőlap irás, egyik este pedig még a vacsoráról is megfeledkezve a már ismerős selmeci diákokkal valamelyik utca végén footballt is játszottak. Harmadnap reggel már hajnalban felverték a várost és indultak a 16 km.-es gyalogút megtevésére. Fölséges időben, gyönyörű fenyvesek között Hodrusbányára értünk, ahol megtekintvén a bányatermékek szállítását, a zúzót és mosót, megrakodván „arany- és ezüst kövekkel“ nemsokára a Schöpfer tárnához értek. Itt a bányatanácsos ur szakszerű magyarázata után bementek 16 acetilén lámpával a tárnába. Alig negyedórái gyaloglás után Szandrik-ra értünk, ahol négy csoportban megnéztük az ezüstgyár összes" műhelyeit és raktárhelyiségét. Ezután következett az ut legterhesebb része Zsarnőcáig. Sok volt már a gyaloglás, a nap is erősen sütött, de azért még az előző nap betegei, a társaság legkisebb tagjai is becsülettel megállták helyüket. A vonaton újra megnyíltak a hátizsákok; elfogyott a Selmecrcl hozott ebéd, a hazai maradék teljesen. Azután sokan édes álomba merültek, de még alvás közben is szálukban tartották kedves dolgaikat; az egyik pogácsát, a másik furulyát szorongatott fogai között. Felébredvén, eleinte pilledtek voltak, de minél jobban közeledtünk Komáromhoz, annál inkább megnyílt a szájuk úgy, hogy este 7 órakor már ismét vígan szólt a trombita, harsogott az ének. Szerencsésen hazaértünk ! Sok tanulsággal járt e kirándulás. Eddig ismeretlen vidékek, termények, emberek, foglalkozási módok sok-sok uj ismeretet nyújtottak. Maga Selmecbánya, e haldoklásra kárhoztatott város,üzemen kivül helyezett tárnáival, kohóival, zuzóival, sajátságos utcáival, régi és modern de az eredeti rendeltetéstől eltérő célt szolgáló épületeivel, az ezeket jelző feliratos táblákkal, régi kapuival, sok templomával, a körülötte fekvő regényes romokkal, kastélyokkal; a tűzoltóság, zúzok, vízvezeték céljaira berendezett u. n. tengerszemeivel, kiránduló helyeivel, léptennyomon uj látnivalót nyújtott. Néhány dolog egyenesen meglepte a diákokat: pl. mikor azt hallották, hogy a várost azelőtt néha-néha megmosták, t. i. megnyitván az előbb említett medencéket, vízzel árasztották el az utcákat; vagy hogy az akadémikusokat este fáklyásmenetben temették, amikor a rendes harangozó mellett deszkán is kalapáltak; hogy a városházának hátul van az eleje; hogy a Sz. Háromság szobrán nem 3, hanem 16 alak van; hogy a kálváriának 24 stációja van; hogy a háromemeletes házak harmadik emeletéről egyenesen-a kertbe lehet lépni. Ha még hozzáteszem azt az igazán kedves fogadtatást, amelyben részesültünk, azt a sok örömtől könnyes szemet és szives készséget, amelyel lépten-nyomon találkoztunk, elmondhatom, hogy felejthetetlen kedves emlékekkel tértünk haza. ,, Schichi-mosás". A nagymosás napjától rettegnek minden háztartásban. Miért? Mivel a nagy mosás a ház szokott rendjét megzavarja és a 2 hét vagy még hosszabb időköz alatt felgyülemlett sok szennyes ilsztáramosása sok gondot és fáradságot okoz. Mosd fehérneműdet rövídebb időközökben, lehetőleg hetenként. Kevesebb szennyes halmozódik fel s a mosás is könnyebben és gyorsabban megy végbe, mivel a szenny a fehérnemű felületén marad és nem hatol be a szövedék közé a rövid idő alatt. Ha a szennyest a mosás elölt éjjelen át „Asszony-dicséret“ oldatában áztatod, feloldódik a szenny és ha reggel kevés Schícht-iéle szarvasszappannal kimosod, hófehér lesz fáradság aéllsiii a fehérneműd. 5 Így hetenként moshatsz könnyen s fáradság i\élkül s megszabadíthatod a hárbcliektt a rettegett r.agymosés minden keílemeilenségétől. "* „A Schicht-cég nyilvános pályázatinak* 3. hirdetése.*
