Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-09-22 / 86-87. szám

HBegjrvenkftttecftik évfalyam* 86 — 87. szám. Csütörtök, E92I. szeptember 22.-----------------------------------------—A—— --------~ ----------------------------------------------------------------v ■-■ -_____ - ■ . ^ ■ — KOMAROMMEGYEI Eiöfíietési ér csefc-saloválí értekbe® : Helyben és vidékre postai sjétkiüiiéssel: Ágége évre 80 X, félévre 40 ¥, negyedévre 20 K. Egyes szára ára t 60 fülér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29. hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési ég hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik helenkint háromszor: kedden, csütörtökön és szombaton. rWSBKä szerkesztőségének, kiadóhivatalának és nyomdai személyzetének összes tagjai mélységes meg­döbbenéssel és megilletődéssel jelentik, hogy e lap megalapítója, hosszú évekig felelős szer­kesztője és negyvenkét esztendőn át vezére, érdemekben gazdag élete 67-ik évében 1911 évi szeptember hó 17-én délelőtt 8 órakor váratlanul, hirtelen elhunyt és elhagyott bennünket; az orozva támadó halál kicsavarta kezéből az írói tollat, mellyel élete utolsó napján is dolgozott. E nagy csapástól lesújtva, méltán gyászoljuk a magyar fajához és nemzetéhez törheílen hittel ragaszkodó vezért, aki e nehéz időkben is csüggedés nélkül a megalkuvást nem ismerő harcot hirdette a magyarság politikai és kulturális jogaiért. Siratjuk a hivatását önzetlenül teljesitő publicistát, Komáromnak negyvenkét éven át fényesen világitó fáklyáját; pötolhatian veszteségünket: a jó barátot, a tanító mestert és a mindenekfölött példaképpen előttünk járó magyar embert. Emléke alapításában, eszméiben és leikeinkben tovább él. Legyen megáldott örök pihenése, amily áldásos volt munkás élete. • • . KLidőlt £* «3í«§>ojc% Fél évszázad lankadatlan szorgalmá­nak eredményekben gazdag munkája sza­kadt ketté abban az állandó tevékenység­ben eltöltött példás életben, melynek te­remlő fényt adó világa oly váratlanul és fájdalom, — örökre kialudt. Az édes anyá­tól elszakított ez ősi fő dön szenvedő ma­gyarságnak megpróbáltatásai közé szivet sajogtató fájdalommal süvít a megdöb­bentő hir: Tuba János meghalt, nincs többé! El keltett neki is távoznia körünkből, neki, a legjobbnak, a legnagyobbnak, a legnemesebbnek, kire még oly fontos hi­vatás várt, kinek még oly sok végezni valója lett volna magyar testvéreiért. Vá­ratlanul hagyta itt azokat, akik sorsuk­nak, jövendőjüknek az ő nemes egyéni­ségében látták a remény csillagát Zavartan, tétován, remegve, kétség­beesett tekintette! nézünk körül, keresünk, várunk valakit, egy olyant, mint ő volt: igaz férfiút, ki a becsületes magyar em­ber követendő példány képe, a porig súj­tott magyar népnek feltámadást hozó ih­letett vezére lehet. Akire bizalommal te­kinthet mindenki, aki szeretettel nyújtaná ki irányító kezét az árván maradottak felé, aki megjelölné az utat, mely kive­zetne a gyászos sötétségből. A súlyos megpróbáltatás e fájó nap­jaiban hiába keresünk, hiába kutatunk. Az ő munkára mindenkor kész markáns alakja nem jelenik meg közöttünk többé, szeretetteljes biztató szavát, lelkes buzdí­tását nem halljuk, irányító, segítő keze lehanyatlott előttünk minden időkre, ő már az ő földi dolgát elvégezte, ő már az ő útját megfutotta, ő már az ő nemes életének fényes koronáját dicsőségben elnyerte . . . Tuba János, Komárom egyik leghű­ségesebb és legnagyobb fia Földi pályáját befejezte. Negyvenöt évig állott a közélet szolgálatában, s fé yes tehetsége, nagy tudása és ritka kitartása a munkáséletnek gazdag gyümölcseit érlelték meg nem a maga, de mások, — sok ezereknek szá­mára és jóvoltára, kiknek egész áldásos életét szentelte, magának csupán a tiszta lelkiismeret boldog megelégedését tartván fönn, hogy annál Önzetlenebből szórhassa pazar kezekkel lelkének és elméjének kincseit mindenek javára. Az ideális férfiasság mintaképe volt ő, kinek polgárerényékkel ékes élete fé­nyes példáját ragyogtatja a kivételes nagy­­| Ságoknak s az egyszerű sorból önerejének megfeszített energiájával kiküzdött életpá­lyáknak. Megfutott életpályája lendülő ivén azok közé a kevesek közé emelkedett, kik egy népnek viszontagságos sorsában az újjászületések és feltámadások útját ihletett erővel, törhetetlen hittel egyenge­tik a biztos cél felé. Kik embertársáig, javára szolgáló munkálkodásukban a leg­nagyobb áldozatot is keveslik ha azt a maguk részéről kell meghozni, kik lelkűk dús kincsesházát minden nemes cseleke­detnek készek feltárni s kik fényes tet­teikkel, dicső alkotásaikkal, a késő ivadé­kok előtt is becsültté és maradandóvá te­szik nevüket. Az önzetlen fáradozásokban mindig a legelső, a köz javáért hívás nélkül is bármikor tettre kész, nehéz időkben a gyengék válogatás nélküli támogatója, fajának ügyében megalkuvást nem ismerő, a közélet legádázabb harcaiban is mindig nemes ellenfél, de az igazságért utolsó lehel létéig kitartó,— ez néhány főbb vonása kiváló egyéniségének, melyet soha semmi körülmények közölt meg nem tagadott s melyhez kristálytiszta, egyenes magyar ^ ^ ^ ^ ^ ^

Next

/
Thumbnails
Contents