Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-08-20 / 73. szám
1921. augusztus 20. «Komáromi Lapok« 5. oldal. Közönség köréből« Vettük az alábbi sorokat: Nyilatkozat. Alulírott kinyilatkoztatom, hogy folyó hó 9-én a komáromi rendőrfőkapitányság előtt ellenem, egy általam eddig még nem ismert egyénnek tett besugása szemenszedett hazugság, amelynek semmi különösebb súlya már csak azért sem lehet, mert a besúgó annyira gyáva volt, hogy a hatóság jelenlévő képviselőjét arra kérte, hogy vélem et meg ne ismertesse, ,mert én őt eíveretem. Én ilyen jellemtelen egyénnel sem személyemet, sem kezemet be nem mocskolom, de igenis kutatok személyének megismerése után, amelynek elérhetése után átadom őt a bíróságnak, hol azután meg fogja kapni megérdemelt jutalmát. Annyit azonban megkívánhatok a hatóságtól, hogy az illető besúgót velem szembesíteni szíveskedjen, hogy hazugságáról meggyőződhessem és igazságomat megvédhessen! és a jövőben ilyen gonosz lelkű besúgókat a besugás alkalmával kellő jutalomban részesítsenek a hatóságok fejei. írhattam volna ezen becstelen besúgóra más megjegyzéseket is, de magyar, jó ízlésem undorodik az ilyen becstelen besúgókkal az őket megillető jelzések használatától. Komárom, 1921 augusztus 18-án. Boldoghy Gyula. * Közismert dolog, hogy városunkban a besúgók egész serege él, akik hogy valami előnyöket elérhessenek, úgy akarják behizelegai magukat az egyes hivatalokban, hogy előbb egy-két embertársukat megrágalmazzák. Amelyik hatóság, Vagy hivatal ilyen besúgóknak be ' í, az önmagáról állítja ki a szegénységi bizonyítványt erkölcsi tekintetben ás a hatóságoktól igenis elvárjuk, hogy a megrágalmazottaktól nyíltan kérdezze meg, hogy igaz-e, amivel vádolják. Ezt a nyíltságot megkövetelhetjük a hatóságoktól, hogy módja legyen mindenkinek védekeznie. Ha az egyes hivatalfőknek és hivatalnokoknak a gyomra beveszi az ilyen alattomos eszközöket használókkal tárgyalni, az az ő dolguk, de a védtelen polgárság megköveteli, hogy a vádakat nyíltan tárják föl előttük, hadd védekezhessenék. Aki csak egy kicsit is ismeri a világtörténelem mindig visszatérő igazságait, nagyon jól tudja, hogy hová vezet az az uralom, amely spiclikre, besúgókra, agentprovokatörökre, kémekre, képmutató farizeusokra, konjunkturakameleon lovagokra akar támaszkodni. HÍREK. Komáromi levelek. A komáromi újságírók életében nem igen fordult elő az az eset, ami velem történt a napokban. Lapunk egy barátja {t. i. mindenki a lapunk barátja, aki potyapéldányra Igényt tart) igen lapunk egy barátja valahol messzemessze nyaralt és onnét küldött be egy csapni való humoros fürdőlevelet. A humor egyáltalában nem csillant föl benne, de hátő úgy irta, hogy humoros, tehát el kellett hinnem. Persze a kísérőlevélben aláhuzottan hangsúlyozva volt, hogy okvetlenül a legközelebbi számban közöljem és abból a számból őneki 60, a menyasszonyának 4, a különböző föl és lemenő és oldalági rokonoknak 1—1 példányt küldjék sajátkezűig címezve é9 megkékceruzázzam a mgy irodalmi eseményt. E kedves barátom nem tartozott ugyan az irodalmi terroristák közé (ezekről majd későbben) mégis féltem, hogy mennyit fog ez nekem összehadarni, hogy mért nem közöltem le cikkét. A napokban aztán végre elérkezett a kritikus pillanat, 6 megérkezett s elfogott az utcán. Összes pap barátaim az eszembe jutottak, mert úgy éreztem, hogy elérkezett az utolsó órám és ilyenkor az ember a gyóntatóp3pra gondol. A szokásos szívélyes üdvözlések után hálásan kezdi szorongatni a kezemet és őrök báláról beszél, hogy ő nekem milyen sokat köszönhet, amit sohase fog elfelejteni stb. stb. t Azt hittem, az elméje borult el szegénynek a sok napfürdőzés miatt, amikor végre elmondja, ami a szivén fekszik: — Örökre hálás leszek, hogy azt az ostobaságot, azt a fürdőlevelet nem közölted le. A menyasszonyom fölbontotta volna az eljegyzésünket e miatt. Ugyanis pár részletet úgy fejből elmondtam neki és erre a menyasszonyon kikelve magából, kitört: — Reményiem, nem maga irta ezt a hülyeséget, mert akkor vége köztünk mindennek. Kénytelen voltam a saját édes szülöttemet megtagadni s azt mondani rá, hogy mint a hülyeség quintesszenciáját tanultam meg egy régi vicclapból. Ha elgondolom, hogy naponta 4—5 ember elfog az utcán, aki érdeklődik a kedves egészségem iránt s arra kiváncsi, hogy mért nem nősülök meg és gratulál a Faun levelekhez, s ennek mind az a vége, hogy egy tárcát, novellát, bohózatot, legtöbbször verset ad át a kedves érdeklődő ; akkor érzem, hogy a fenti barátom milyen derék ember. Ha vacsorára hívnak meg, tudom, hogy a végén vagy a család szemében a csodagyereknek kell elolvasnom kisebb nagyobb sza mérságait, amelyeket ha elolvasom, az a bus sóhaj száll ki a keblemből, hogy ide se hívnak meg többet vacsorára, mert a kis hülyeség a tüzbe kerül, vagy a házikisasszonny súgja meg a boldogító valóságot, hogy nagy meglepetést tartogat a számomra, legközelebb beküldi az összes költeményeit. Ezek mind kedves figyelmes emberek, amig a kézirat sorsa et nem dűl, azután nem szeretnék veiük éjszaka egy elhagyott utcában egyedül találkozni. A keserű lapdacsot igyekszik az ember cukorba mártva beadni az embereknek, akik úgy szeretnék, hogy még a lap nyomása közben állítsuk meg a gépet és akár a vezércikket dobnánk is ki, csak az a fő, hogy az ő sületlenségük jöjjön. Ilyenkor aztán megszülefnek a különböző Szerkesztői üzenetek. Ha időt akarunk nyerni s a lesújtó ítélet kimondását elakarjuk tolni, akkor azt üzenjük: „A kéziratokat megkaptuk. Amint időnk lesz, átolvassuk!“ így aztán a pasas vár egy-két hétig. Amikor nagyon sürgetik a választ, akkor ilyenformán üzenünk: „Türelmet kérünk. Sok oldalú elfoglaltságunk miatt eddig nem tudtuk átolvasni!“ Ha gorombáskodni akarunk, akkor igy felelünk a tűrelmetlenkedőknek: „Nekünk egyéb dolgunk is van, mint az ön verseit soron kívül elolvasni!“ Ha aztán már elolvastuk és amit előre megérzett a szerkesztői szimatunk, a kézirat rossz, akkor — ha udvariasak akarunk lenni, igy üzenünk: „Öntől sokkal jobb kézirat is kikerül, ez nem méltó önhöz!“ Vagy: „Ilyen nagy tehetség próbálkozzék fővárosi lapoknál! Mi nem akarjuk szerencséjét tönkre tenni!" Ha gorombáskodni akarunk, akkor a kéziratok cimei közül kiválasztunk egy megfelelőt, amelyre kellő szójátékkal, vagy ellentéttel jól oda lehet mondani és akkor megszületnek az alábbi szerk. üzenetek: Pihenni vágyom Már pihen a papírkosár kellős közepében. Ne nyúlj hozzám ! Oh világért se nyalunk a kézirataihoz. Elküldöm Tehozzád! Kérem ön talán eltévesztette a cimet. Tessék egyenesen őnagyságának küldeni. Sose tudja meg az a kislány. Mi diszkrétek leszünk és nem áruljuk el, hogy ön a világ legrosszabb versirója. Súgj valamit! Kérem szívesen ! Három szót: rossz, rossz, rossz. Mii üzen a távol ? Azt, hogy soha se vegye kezébe a tollat. Ilyen és ilyenekhez hasonló üzenetekkel űzzük el a hiú ábrándokat azoktól, akik nem tudnak írni. Akik jól írnak, azokat akár nők, akár férfiak, tárt karokkal fogadjuk. De ilyenek nagyon kevesen vannak. Itt a kipontozott helyre egy heves szóváltás gondolandó, amely köztem és a lap tördelője (a legnagyobb ur a nyomdában) között lefolyt. Ugyanis e sorokat lapzárta előtt öt perccel a nyomdában irom, ahol mellettem két gyorssajtó zakatol és a tördelő azt állítja, hogy nincs már számomra hely a lapban, hát ne írjak többet. Ezen vitatkozunk hangosan. Szó köztünk maradjon, engem az hozott méregbe, hogy mért nem mondta, hogy nings hely, mielőtt e levelet elkezdtem irni. Így legalább semmit se kellett volna írnom.« Szóval — bocsánat, hogy e levelem befejezetlen, a nyomda az oka, a tulszedés, a lapzárta, a tördelő, szóval mindenki más, csak én nem. Legközelebb majd a végét irom meg a levélnek először és akkor ilyen kellemetlenség nem fordul elő. Faun. A magyart lakomázzák. Irta: Bírd Miklós. „Húsába kellett vágni a Hunnak“... Messze pirosló tüzek gyulnak, Körben ülék körül a lángot, S mióta rajtunk lakomáznak, Mi fölnégyeitek még szabadkozunk. Pardon, ha kissé szálkás a húsúnk, Oh napnyugatnak győztes kacikái! Tanunk a Balkán, s a testvér sziámi: Mi nyereg alatt puhítjuk meg étkünk, Mi hébe-hóba kancatejjel élünk, Hit sok a rőtünk, s nem csoda, Ha rágós ez a lakoma. „Húsába kellett metszeni a Hunnak“... Mire a nyájas csillagok kihunytak, S királyi bíborát felöltve A nap lenéz e lanka földre, Kelet fiára itt már nem talál. Hamvadt zsarátnok fojtó füstje száll, S rossz illata a nehéz emésztésnek. Elhallgatott a diadalmi ének Szétszórva téren és kövön: Hunn csontok, fogak — hunn köröm, A légben véres gőzök szállnak, A gonosz álmok. — Balogh Elemér, a dunáninneui reform.i egyházkerület püspöke f. hó 17 ón hosszabb időre Amerikába utazott. F. hó 20-én Stock-! hóimban száll hajóra az itteni reform, egyház több előkelő vezetőférfiával együtt, akik mindannyian a presbyterianus egyház világszövetségének jövö hó első felében Pittsburgban tartandó kongressusán vesznek részt. — Jubileum. A komáromi izraelita hitközség Kurzmann Sámuel főkántor negyven évi működésének jubileumát f. hó 20-án d. e. 10 órakor a zsinagógában és 21 én d. e. 11. órakor a hitközség tanács termében ünnepli, mely alkalommal a hitk. tagjait és vendégeket szívesen lát az elöljáróság. — Magyar búcsú Komáromban. Nagy napja lesz Komáromnak szept. hó 4-ike. E napon öt komáromi egyesület magyar búcsút rendez a víztorony melletti football téren, a mely alkalommal a pályát gyönyörűen földiszitik. A változatos, gazdag műsorból kiemeljük: réggel 9 órakor lovasbandérium fölvonulása Komárom főbb utcáin, d. e. 11 órakor a fenti bandérium vezetésével egy igazi martosi lakodalmas menet folvonulása eredeti népviseletben. D. u. 1 órakor már elkezdődik a gazdag műsor a football kertben; magyar táncok * (diszpalotás, körmagyar, toborzó, verbunkus, magyar, magyar kettős stb.) bemutatása magyar ruhás táncosok által, dalárdák dalversenye, szinielőadások, magán-énekszámok, szavalatok, cigányzenekarok hangversenye, tárogató szóló, kotilion tánc, szépségverseny (nők és férfiak részére), világposta, szerpentin és konfetti virágcsata, kacsahalászat, szerencsehalászat, májusfa, szamárverseny, zsemlyeevés, eredeti bohócok, tréfás versenyek, lacikonyhák, cukrászda, martosi nagy lakodalmi vacsora, amerikai házasság, cigánypecsenye, sorsjáték és reggelig tartó tánc. A vidékről olyan tömeges látogatásra számit a rendezőség, hogy a közönség túl fogja haladni a tízezer embert. — A dologra még visszatérünk. — őszi uetemények (konyhakert és virágfélék) magvait Berghofer János magkereskedéséből szerezzük be. Pozsony, Vásártér 13.
