Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)

1921-08-18 / 72. szám

2 oSrtaí.

„Komaromi Lapok-1921. augusztus 18.

kath. PaP volt. Ha most nem is az, ennyit tudhatna; azt is tudhatná, hogy Szent István napja a magyaroknál egyházi és állami ünnep. Itt Szlovákiában megszünhetík állami ünnep lenni, de nem szűnik meg egyházi ünnep lenni. Hogy az a templomok keretén belül megtartható legyen, azt senki meg nem tilthatja. Amint egyáltalán meg nem lehet tiltani senkinek, hogy mikor vagy kit akar ünnepelni.

Emiatt most óriási zavar keletkezett a kath. egyházban. A nagyszombati vikárius, jóakarattá jámbor aggastyán, Medveczky ezen rendeletét 4254—921. sz. a. köriratban közölte a papsággal és ezzel meg is bukott; kénytelen volt lemondani s most 8—900,000 katholikus egyházi vezetés nélkül áll.

Minek adnak ilyen ember kezébe hatalmat, aki nem tud vele élni ? Azt mondják, Medveczky beteg. A beteg iránt részvéttel vagyunk, de hát akkor szanatóriumba való, nem az egyházi ügyek élére.

Lakbértöryény.

Tagadliatatatlaii, hogy az 1920. évi lakbértörvény a forradalmi hangulatnak a szüleménye. Többségi vélemény volt azon időben, hogy a háztulajdonosok „vérszopók“, „hiénák“, szóval minden emberi érzésből kivetközödött szívtelen spekuláns alakok. A csehszlovák államnak szinte kapóra volt ez a hangulat, mert hiszen akkor volt, folyamatban a hivatalnokok kicserélése, szaporított elhelyezése, szóval a legnagyobb gondot okozó kérdéssé lett’ & hajléktalan családok részére a lakásról való állami gondoskodás. Ekkor és így született meg a bérlők védelméről szóló 276. ez. törvény.

Azóta már másfél év telt el. A nagy többség kezd nyugodtabban gondolkozni, sőt a kormány emberei is kezdik belátni az idézett törvóüy tulszigorát a háztulajdonosokkal szemben és a lakáshivatalok költséges, eredménytelen működését, azért legújabban julius elsejével be is szüntették azokat.

A köz érdekében időszerű ezen ügyet felszínre hozni és a kormány figyelmét felhívom a törvényből származott igazságtalansá gokra.

Az kétségtelen, hogy a bérbeadott házak a fenti törvénnyel komutunizálva lettek, mivel a tulajdonos nem rendelkezik szabadon saját vagyonával. Felvethetnők azon kérdést, hogy a földtulajdonokat, ipari vállalatokat, gyárakat, értékpapírokat stb. miért nem kommunizálták egyidejűleg és miért nem vette az állam a munkaképtelen, keresetnélküli vagy csekély jövedelmű háztulajdonos családokat, azoknak elöregedett vagy kiskorú gyermekeit ugyanolyan mérvű gondozásába, mint a házbérlőket?

Mert tegyünk csak különbséget bérház és bérbeadott ház vagy házrész között. Az első tényleg spekulációból lett építve, hogy tulajdonosának minél többet jövedelmezzen, de az utóbbit a tulajdonos csak saját családjának szegezte vagy építtette azzal a szándékkal, hogy inig családjának nincs reá szüksége, addig kedve szerint való lakónak bérbe adja, 9aját és kiskorú gyermekei tanittatási költségére fordítsa megtakarított vagyonkájának jövedelmét.

És ez a törvény mennyi nélkülözésnek, keserű könnyhullatásuak vagy elkeseredett kifakadásnak lett az okozója az utána következett pénzértékteleuedéssel kapcsolatban.

Tudunk több esetet, hogy vadonatúj, kényelmesen berendezett laká9, amely ma még mint újonnan épült, állami adómentességben, részesül, ezelőtt a béke éveibeu aranyértékbeu adatott bérbe olyan összegért, melyből a háznak tulajdonosa abban az időben két gyermekét tudta szegényesen taníttatni városi iskolában és most a papírpénzen fizetett ugyanazon bérösszegből nem képes gyermekének eipöszükségletét se fedezni, holott a ház lakója, több önálló keresettel bíró tagokból álló hivatalnok család, akik abban az időben mikor

L

é g o le éófii) bevásárlási forrás!

bérbevették a házat, fizetésüknek negyedrészét adták u házbérre, ma pedig nagy összegű összjövedelmüknek két heti részletét se keli egész évi házbérre forditauiok. íme, mily rikító igaztal&nság a háztulajdonos és családtagjaival szemben '.

De szerintünk a lakásviszonyok is javulnának, ha a törvény meg lenne váltóztatva és ismét szabaddá tétetnék á házak bérbeadása.

Kinek van most kedve építkezni, még ha volna is rá pénze ? Az építkezési ipar pangásává! vele jár a nagymérvű munkanélküliség. A tulajdonosok bérbeadott házaikon nem végeztethetnek semmiféle célszerű változtatást, mert kezeiket megkötözi a lakbértörvény. Míg az egyik család éldeleg a kényelmes, majdnem ingyért használt lakásokban, addig a másik nem tud szerezni egy egyszobás, kis konykás lakosztályt.

Bizony már elég lehetett a lidércnyomásból és a köz érdekében ideje volna a lakbértörvény módosításának, hiszen engesztelbetlen gyülölség alakján demokrata köztársaságban a törvényes házastársakat is elválasztják, a boltomiglau-holtodiglan fogadalomra miért kényszeiitik a háztulajdonosokat bérlőikkel ?

A községi választások

njabb elhalasztásáról értesülünk egy kommünikéből. Nem tudom, hányadszor jelent meg már e hir, de azt hiszem a halasztás, az eltolás terén már is rekordot értek el vele. A könnyelmű, a hullámok tetején táncoló s az elmerülés örök félelmével eltelt kormány taktikája a legroszszabb reklám a köztársaság számáia. Roiszbbat legnagyobb ellenségei is nehezen tudnának felfedezi. Az állam, mely megszületését „népei saját akaratából“, folyó eseményeknek merte egy békedokumentumban megörökíteni, vezetőinek politikája által élő cáfolatát szolgáltatja, nemcsak ennek a merész kijelentésnek, hanem mindannak, amit e szó: a demokratikus köztársaság csak kifejezni tud.

Az elhalasztás okául a pártok nem eléggé kialakult aránya van fe tüntetve. Naiv képzelődök, mintha nem tudnók, hogy mit jelent! Jelenti azt, hogf a ma többségben, uraimon levő pártok bizony nagyon gyenge sánszokkal vennék fel a küzdelmet az azóta megszervezkedett, a köztársaságban töltött néhány évtanulságait mélyebben megszívlelő pártokkal szemben. Az autonomista mozgalom Szlovákiában mindinkább teret hódit, néhány kezdet ben mindjárt erősen kamatozó állásba jutott szlovákon kívül egész Szlovenszkó népét bejárta a jelszó s rabul ejtette: el Prágától, ahol bennünket nem ismernek, ahol mi idegenek vagyunk. S a községi választások után az ellentét kissé furcsán festene, ha a községi, városi, megyei képviseiő testületek, mint pártellenfelek állanak szemben a zsupánokkal, a minisztérium magas hivatalnokaival s magával a minisztériummal. Hogy miként menne az ország közigazgatása ilyen körülmények közt, ez úgy látszik olyan nagy gondot ad ott fönn Prágában. Pedig azért tálán egy ideig menne, mert hisz nem kellene egyebet tenui, mint amit mostanában látunk ; a zsupánok s a hivatalok akarata szerint történne minden, a képviselő testületek s egyéb autonóm testületek igazán csak a régmúltból emlékeznek reá, hogy-hogy is néz ki a demokratikus önkormányzat, pedig akkor mintha zsar noki királyi hatalom tombolt volna felettüuk.(?) Persze mostanában a türelem rózsafáján sem nyiiik sokáig a virág s ennek is vége kellene hogy szakadjon s akkor itt a nagy mumus az uj választás s biztosnak hitt pozíciók, bemelegedett bársonyszékek válsága következik, ez pedig fontosabb mint a köztársaság léte, vagy a külföld előtti tekintélye.

A kormány, amikor a községi választásokat újból elhalasztotta, megfeledkezett arról, hogy a külföld már kezd tudatára ébredni annak hogy egyoldalulag informálták s a csehszlovák

testvériség bálványa kidőlt, még mielőtt fölállíthatták volna és Szloveuszkóban íí évi kormány zás után nem merik kiírni a községi választásokat. Talán mégsem a népek önrendelkezése alapján jött létre Csehszlovákia!

Bs a szeutnek hiedeteit megértés elvével mikéül egyeztetheti össze az elhalasztást, mely éppen a megértést szolgáló önkormányzati szervet, igazságos felállilását gátolja meg.

Da csodálkozni mindezen, igazán nera csodálkozunk. Zsupánok, kik vármegyéjük lakoskágát vérig sértik, továbbra is állásukban maradnak, sőt titkon bátorító a dicsérő elismerésben is részesülnek, ellenben az évtizedek óta robotoló hivatalnokokat az utcára szórjak ki — csupa szeszélyből stb. Ezt nevezik ott fenn konszolidációnak s pedig valójában minél meszszebb jutnak eme róvtői, mert. hisz holmi keleti vásárokkal nem lehet a világ szemét bekötni, a.

Tósner kapuja«

— Az alsó Diinaparlon nem lehet közlekedni. —

Ili, akik itt lakunk ezen a helyen ezer és egynéhány esztendeje, a tulajdon elvének tiszteletében nőttünk tel, lelt légyen az a tulajdon akárkié, mindig a határvonalat jelentette, amelyet átlépni nem szabad senkinek, ellenben tiszteletben kell tartam mindenkinek

Viszont azonban a magunkét sent engedjük soha és volt eset, amikor nagy hatalmasságokkal akasztottunk tengelyt és védtük meg igazainkat. Emlékezzünk vissza, csak a monostori útnak a katonai kincstár által parancsszóra történt elzárására, ahol a városi közlekedési utat zárta el a katonaság, fegyveres őrt. állítván oda tilalomnak, aki kemény »halt«-ot kiáltott- A hangos szóra megálltunk és visszaíorduhunk; De meg sem álltunk a járásbíróságig, ahol a cs. kir. kincstár nevében a cs. kir. hadügyminisztert perbe fogtuk. A pert természetesen megnyertük, el se veszthettük volna, mert igazunk volt. És a bíróság »Őfelsége, a magyar király nevében« elmarasztalta a hadügyminiszter őexcellenciáját. Komáromi helytartója, öreg altábornagy létére mit tehetett mást a megsértett jogrend helyreállítására, mint felhúzta ünnepi, Solferinot látott vaffenrokkját, feltüzte rá összes érdemrendjeit és a segédtisztjével oldalán, azaz háta mögött egy lépéssel, mint a Fórsrift parancsolta, megjelent a polgármester előtt, hogy megmondja: Pardon Gnä’ a Herr, a katonaság tévedett, mától kezdve szabad az ut Monostorra.

Ez a városon kívül történt. Monostor alatt.

A dunaparti közlekedési ut elzárása két ormótlan deszkafallal, ellenben a város kellős közepén éktetenkekedik és Tósner ur egyenes parancsára történt, aki nem is város, — nem is várparancsnok, csak egy finánc, detachement parancsnoka, igaz, hogy fegyveres fináncoké, akikről tegnap olvastuk e Lapokban, hogy hatalmasul elfoglalták a szapi iskolamester privát lakását is.

Mi ezektől a fináncoktól, akik bizonyára néni lehetnek jogtudósok, nem várunk egyebet, mint azt, hogy a tulajdont ne bántsák, ahhoz ne nyúljanak, mert nyilván kell tudni ok, hogy akkor törvényt sértenek meg- Tósner vámlőnök urnák is tudnia kellett volna, hogy a rakodópart a város tulajdona, az állam csak alkuszik rá évek sora óta, meg akarja vásárolni, hogy oda kikötőt építsen. Tehát még nem az államé. Arra pedig, ami az enyém, senki más, mint én, nem építhet, vagy az, akinek én, a tulajdonos, erre engedélyt adok. Ez széles e világon, még Kokinkinában íb igy van.

És mit gondolnak Önök, nyájas olvasók, kért-e vájjon Tósner engedelmet a fal építésére és két szörnyű kapukkal való ellátására? Egy óriási faketrec, egy csapda felállítására a város közepén, a hajóállomáson, ahol az utasok érkeznek és idegenforgalom bonyolódik le. Gyönyörű fogalmaik lesznek, sőt már vannak is a megérkező utasoknak a barátságos fogadásról egy fogdában.

Utána néztünk, Tósner ur, de senki inás csakugyan ntm kért és kapott engedelmet az építésre, holott arra szigorú rendelet van, hogy építeni a tanács tudta és hire nélkül nem szabad a város területén. Csak építettek egyszerűen a város telkére egy ketrecet, ahova embereket zárnak be egy órára, de az alkotmányt már kora délután és kora este elzárják, mikor hajót várnak. Aki tehát ebben az időben kocsival akar azon közlekedni (megjegyezzük, hogy ez az ut kizárólag erre a célra épült), annak vissza kell fordulnia az iromba nagy alkotmány elől, ki káromkodva, ki imádkozva teszi ezt meg, már ki ki vérmérséklete szerint, mert be van zárva. Tósner ur legfelsőbb parancsára. Traján császár is építtetett kaput az Aldunán, de azért, hogy azon szabadabban közlekedjenek.

Tósner mester, vámok és illetékek szuverén ura és fejedelme, megfordított Traján császár,^ értésére kell önnek adnom, mint adó- és illetékfizető polgártársa, hogy ez nem demokrácia, amely szerint a polgárokat egyenlő jogok illetnek meg. Ön engem jogtalanul foszt meg napi sétámtól, melyet huszonhét éve és hét hónapja végeztem ezen az utón, miedenkor akadály nélkül, meg a háborúban is, amikor a katonai Tósnerek parancsoltak.

Felkérjük teljes tisztelettel: vigye el onnét a falát és annak roppant két kapuját, mely két nagy száj falánk étvágyát és mohóságát jelképezi. Nem szép, nem jó rá-KOMÁROM, MEGYE-U« I«., A ZSUPÁNI HIVATALLAL SZEMBEN

Nagy választék mindennemű vászoncipőMferf! Férfi, nőié* gyermekcipők nagy raktára! Cipoujdonságok a legszolidabb árban kaphatók. Pontos és figyelmes kiszolgálás! Mérték utáni re.ielések és javítások 24 órán bolfil készíttetnek. Cipőkrém és eredeti „PALMA“ gummisarok kaphatók