Komáromi Lapok, 1921. július-december (42. évfolyam, 53-106. szám)
1921-07-02 / 53. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok* 1921. július 2. Hát igen! Meddig tűritek még, hogy az a Bécsben gyártott, magyar vért szívó rágalom-lepedő, amely undok vigyorgással hazudja magát minden magyarok megváltójának, tovább is denunciáljon és akkor vesse betyár módra a hurkot a nyakatokra, amikor ti a berendezkedés munkájának kezdetén pihenés nélkül dolgoztok? Meddig tűritek még, hogy ez a „Bécsi Magyar“ a ti pénzeteken hízva, minden lépésetek elé gáncsot vessen? Nem kérdeztétek még meg vagy egyszer magatoktól, ti Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarjai, amikor lefizettétek az egy korona 20 fillért azért a magyar nyelven nyomtatott hazugságért, hogy ugyan miért áldoztok ti olyan szorgalmasan a saját ellenségetek bálványoltáránál ? Ugy-e, hogy nem? Ugy-e hogy nem volt elég, amikor lassan, de biztosan induló ufatokon, melyet jogaitok kivívása terén és sérelmeitek orvoslása reményében tettetek, ez a bécsi hazug irredentizmussal vádolt és Horthy, pénzzel fogott, vazallusainak tartott benneteket és denunciált a cseh hatóságok előtt. Nem volt elég! A zsebetekben tovább izgett-mozgott az egy korona húsz fillér és ti tovább is megvettétek ezt a lapot, mert a fantáziátok izgatta az a hazugságok bábeltornya, amely immár majd az égig ér. Megvettétek és nem kérdeztétek meg magatoktól, hogy vájjon mi oka lehet ennek a bécsi „Magyarnak“ arra, hogy pont titeket, jogaitokért küzdő elnyomottakat tesz lehetetlenné ? Mert, ha volt hazájára acsarkodik, azt még ti is megértitek. De hogy mit fáj neki, ha ő „magyar“, hogy mi itt jogainkhoz akarunk jutni, ezt a kérdést a ti egy korona húsz filléretekért nem tartottátok érdemesnek felvetni. Pedig kellett volna! Mert ha felvetettétek volna, nem vettétek volna meg azt a „bécsi magyarét. De ti megvettétek és elolvastátok és megrémültetek ekkora aljasság láttán. Pont. Ennél tovább nem mentetek, hanem az egy korona húsz fillért ismét elkészítettétek a mellény zsebetekbe. Miért? Azért mert rászoktatok erre a szennyvízre, amely Becsből folyik felétek. Kemény és nem válogatós ez a hang, ahogy most Írunk. De igy kell! Vállon kell benneteket ragadni és megrázni, mert különben pénzetekkel agyonhizlaljátok azt a férget, amely a húsotokat rágja. Az egykoronahuszfillért dobjátok sárba és ne ingadozzatok! A féreg csak addig rág, arnig el nem tapossák, Kuczadi. \Mmi masi Mmaielrfi I Lz„Unj;r jelenő Határszéli Újságnak junius 12. számában a Szilánkok cimü rovatában olvassuk: , Komáromban nem volt Űrnapja utáni vasárnapon körmenet, mert az urnapi körmenetet az államrendőrség botrányosan megzavarta. Nemcsak a katolikus lakosság ezrei, de az egész város közönsége felháborodott az államrendőrség tapintatlan fellépésén, mellyel a vallás egyik ténykedésének szabad gyakorlata elé azon a címen gördített gátat, hogy Űrnapján tüntettek a magyarok, mert a céhek zászlain magyar nemzeti színek voltak. Még a kisgyermek is mosolyog azon, hogy ott tüntetés lett volna. Ez a tüntetés évszázadok óta folyik. A múlt évben is rajta voltak a magyar szinü szalagok a céhek zászlain és nem sértették senkinek nemzeti önérzetét, de voltak cseh és szlovák szinü szalagok is, ezen se ütközött meg senki, mert a templomi zászló megszentelt kegyeleti tárgy és a templom, a vallás nem arra való, hogy politikával foglalkozzék. A komáromi katolikusok ezeket a zászlókat kegyeletes érzésekkel őrzik és veszik körül a maguk régiségében és állapotában évek hosszú sora óta. Miért kellett ezt a kegyeletes érzést megzavarni most, mi haszon áramlott ebből az államra? Volt itt valaha tüntetés magyar színekkel egyházi körmeneten? Erre feleljenek a botrány előidézői! De erre felelni nem tudnak. A békés és szelíd komáromi népet ez az eljárás a végletekig felizgatta, úgy, hogy az egyházközség elöljárósága a várható összeütközés elől kitért és a lakosság izzó hangulatára való tekintettel a vasárnapi körmenetet nem tartotta meg. Elismerés illeti ezért az egyházközség vezetőségét. Így kell megmutatni minden egyes esetben, ha régi tradícióinkat tüntetésnek veszik, hogy ha jövőnket el is vették, de a múltúnkhoz nem engedjük, hogy hozzányúljanak. KomärnmiiBz nagyon Imi süli I onnét jött emberre nem lehet azt a közmondást iáhuzni, hogy a messziről jött ember azt mond, ami neki tetszik. Ugyanez áll a Slovenszky Dennik junius 14-iki számában a kisgazda és kisiparospárt legutóbbi galántai gyűléséről irt szemenszedett és válogatott hazugságaira. Városunkból és a környékről igen sokan vettek azon részt, hát azért közöljük le ezt a hazugságok tömegét, hadd lássák olvasóink, hogy mennyire lehet hazudni. A kisgazdákat és kér. szocialistákat egy kalap alá veszi ebben a tudósításában, pedig az utolsó gyerek is tudja, hogy e két párt két külön utón jár. De hát lássuk, hogy mit is ir a „Slovensky Dennik“ junius 14-iki számában „Mit csináltak a magyar kisgazdák és keresztényszociálisták Galdntán ?“ cim alatt: „F. hó 5-én a magyar kisgazda-keresztényszocialista párt népgyülést tartott. Olt voltak a környék „kisgazdái“ úgyszintén a magyar és zsidó nagybirtokosok. A gyűlésnek — amint később megtudtuk — zárt helyen kellett volna megtartatni s e helyett nagy népgyüléssé fejlődött zenés felvonulással a városon keresztül. A szolgabirói hivatal nem akart engedélyt adni májusi ünnepély tartására a cseheknek és szlovákoknak, melynek színdarabbal kellett volna összekötve ienni, ellenben itt valahogy szemet hunyt és engedte a kér. értekezletet népgyüléssé átalakulni. Ja! Ez ugyanis magyar „dolog volt, a májusi ünnepély pedig szlovák ! Ők pedig tudják, hogy mit kell csinálni. így történt, hogy a felvonulás megkezdődött a vasúti állomásról kiindulva zeneszóval és bandériummal. A legények mellükön keresztbe széles magyar nemzetisz'nü pántlikát viseltek, a leányok piros blúz, fehér szoknya és zöld harisnyába voltak öltözve és hajukban magyar nemzetiszinü szalagokkal. A menet élén ment a fentnevezett főszolgabíró, aki dacára, hogy járásában sok tót község is van, tótul nem tud. így vonultak a kápolna melletti térre, ahol a képviselők és egyéb szónokok tanúságot tettek beszédeikben arról, hogy nekik nagyon bűzlik a földbirtokreform törvény. Szép kisgazdák azok, akik haragszanak az á’lamra azért, mert nekik földet akar adni a nagybirtokokból. De Istenem! Hisz ők a magyar sovinizmustól el vannak kábulva, úgy hogy még azt sem lá‘ják, hogy mi a jó és mi a rossz! — Látták azt a mi galántai szlovákjaink, i akik szövetkezve vannak a magyar munkássággal, akik írem kívánják a három" B. (bnt, bikacsek, butaság) uralmát, hanem látják a mi fiatal republikánk demokratikus jellegét, azért ahhoz hűségesek akarnak maradni, mivel meg vannak győződve arról, hogy jobb soruk Tanulnál liittalás Mánia. Irta: dr. Horváth Cézár A helybeli főgimn. 93 növendéke dr" Horváth Cézár, Égler Dózsa és Karle Sándor főgimn. tanárok vezetésével f. hó 15-én reggel három napos tanulmányi útra indult. Már kora hajnali órákban lehetett látni cserkész és egyéb „közönséges“ diákot, az utcán amint jól megtömött hátizsákkal, takaróval és cserkészbottal ellátva sietett a főgimnázium felé. Amint a kijelölt csapatvezetők jelentették, hogy mindenki megérkezett, trombitaharsogás, dob pergés és vidám nóta mellett elindult a lelkes csapat az ujkomáromi állomás felé. Félre húzott függönyök mellől kiváncsi szemek, aggódó, de azért boldog arcok kisérték a cserkész csapat után lépkedő menetet. Mindenki örült, csak az égbolt szomorkodott, de mivel ki volt mondva, hogy, ha mindjárt cigánygyerekek esnek is, akkor is indulunk, senki sem törődött az idővel. Elhelyezkedve a kijelölt kocsikban, türelmetlenül várták a vonat indulását. A cserkészek vígan fújták a „nagy mars“-ot, meg a „tatai“ indulót, ami annyiszot ismétlődött, ahányszor állomáshoz közeledtek, vagy embert láttak dolgozni a földeken. Többen ) már a Téglagyár után hozzáfogtak a hátizsák titkos tartalmának boncolgatásához, amit később is a kisérő tanárok magyarázó szavaikkal csak nehezen tudtak félbeszakiítatni. Érsekújvárban teljes felszereléssel, turáni és cserkész nóták mellett körsétát tettek a városban és sajnálkozva nézték az iskolában drukkoló újvári diákokat. A vasúti kocsikban, minthogy már ismeretlen vidéken jártunk, megkezdődött az ezerféle kérdés, az állomások nevének és a megérkezés idejének pontos feljegyzése. Fűszerezték ezt az unalmas ónunkét egyesek ügyes mókái, mások ügyetlen megjegyzései. Lévára érve a cserkészek tábort ütöttek és az ott termelt két szál cigány száraz fáinak teljesen megfelelő hangja mellett jó félóráig mulattatták énekükkel a hetivásárra bejött falusiakat. Közben sok cseresznye elfogyott és sok hízelgő szót hallottak. Mihelyt újra elhelyezkedtek a kocsikban, megkezdődött a hivatalos ebéd. Szeme, szája elállt az embernek, mikor a hátizsákok megnyíltak. Nemcsak az ennivaló mennyisége, minősége volt megdöbbentő, hanem az evés módja és tartama is. A tálalás sorrendje kétségbeejtő. Az egyik asztalon ilyen sorrendben kerültek elő az ételek: szalámi, viz, cukor, limonádé, csokoládé, citrom, egészbensült, kirántott csirke, kemény tojás, édes tészta, savanyu cukor. A minduntalan kiürülő kulacsokat folytonosan töltögetni kellett. A Garam völgyének természeti szépségei oda-oda csalták őket az ablakokhoz, de azért az evés csak tovább folyt, mig végre Garamberzencére érkeztünk. Már előre készültek a Selmecbányái keskenyvágányu vonat kigúnyolására. Meg is tették, mihelyt a számunkra kijelölt két szivarskatulyái meglátták. A cserkészbotokat nem tudták felállítani; a még mindig elég tömött hátizsákkal nem fértek be az ajtón. A „játék mozdony“ prüszkölve kanyargód felfelé és folyton itatott. Természetesen ez bennünk Is a szomjúság érzetét váltotta ki: folytonosan vízért szaladgáltak! Délután fél 6 óra tájban Selmecre érkeztünk. Mint valami győztes csapat vonultak a városba és — dicsekvés nélkül legyen mondva — mindjárt meghódították szerelmeik szivét! Köszöntgették, örömkönnyekkel, virágokkal fogadták a vig csapatot. Szállásukra érve szépen elterített szalmára dobták csomagjaikat; elkezdtek henteregni és akkora port vertek, hogy alig lehetett látni. Rövid pihenő után mindenki választott magának lehetőleg kényelmes helyet, ahová takaróját leteritette és hátizsákját letette. Azután, mint mindig, trombitaszó, ének mellett vacso-F,Mindennemű géprészek és kerékpár-gummik nagy választéka kicsinyben és nagyban. 4 HP Hofherr .gőzgarnitúra, 48-as MÁV cséplő, elevátorral, 8 HP. benzin-motor jókarban olcsón eladó :: Veszek használt gőzgépeket. Hoffmann Simon gépáruháza Komárom, Kossut h-tér 3 szám* ÁLLANDÓ NAGY RAKTÁR: járgányos cséplőgépekben. Vetőgépek. Darálók. Rosták. Ekék. Boronák. Kapálóekék. Borprések Szőlőmalmok. Permetezők stb. ■ Vétel előtt kérjen ÁRAJÁNLATOT! Tel e fo n: 134. szám. Kerékpárok nagy választékban Ipari és családi varrógépek 2 évi jótállás mellett. Látható irásu írógépek. :: Műszaki cikkek raktáron. Mérsékelt árak. PONTOS KISZOLGÁLÁS!
