Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-12 / 13. szám

Regyvenketledlk évfolyam. IS. szám. Szombat« 1921. február 12. KOMjuon um KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Eíöfhtetl&i ár €eeh-&zlovák értékben: Hffyber. és vidékre postai szétküldéssel: SgéM tv re 69 IC, félévre íiO K, negyedévié 15 K. Egyes szám ára: 70 fHlér. Magyarok! A csehszlovák államban a február 16-án Megtartandó népszámlálásnak óriási kül- és belpolitikái jelentősége van, különösen fontos annak ‘eredménye ránk, a nemzetiségi kisebb­ségekre. Egész jövő életünk, jogaink és sza­­badságunk mértéke függ éltől a népszámlálástól. Magyarok! Árulást követ el faja ellen a az egész magyarság megvetésének lesz tárgya üz a magyar ember, ki most bármely érdekből vagy melléktekintctből megtagadja magyarságát. Á magyar földbirtok ellen indult meg az irtó hadjárat, amely csak egyik láncszeme annak a politiká­nak, ami itt a magyarsággal szemben tervszerűen folyik cseh oldalról. A ma­gyar földbirtok eddig ugv teljesítette kö­telességéi, hogy ellátta kenyérrel Cseh­országot és a mai Szlovenszkót. Teljesí­tettük, az/i-rás savait, h.Qg.y aki téged megdob kövei, ‘dobdvissza azt kenyérrel.« A föld reform, melyet nemzetiségi tendenciája nélkül talán mi is helyesel­hetnénk, a magyar földbirtok halálos Ítéletét pecsételi meg. Ez a cseh agrár­párt kívánsága, melynek hűséges csatló­sává szegedik a nemzeti sovinizmustól fűtött, a magyar földbirtokos osztályt gyűlölő szlovák föídmives párt is. Mi a földbirtok reformját egészen másképen képzeltük e). A nagy latifun­diumoknak fen tartásáriák nem vagyunk a hívei mi sem; de a jól berendezett és belterjesen miveit, a többtevmelés gondo­latát híven szolgáló nagygazdaságokat felparcellázni nem találnék szükségesnek sem közélelmezési sem, egyéb szempon­tokból. A most kialakuló törpebirtokos osztály oly súlyos terheket vállal magára, melyeket teljesíteni nem tud és a reform ezzel .életképtelenségének csiráit hordozza magában. Tulajdonképení kritériuma a földre­formnak az, hogy biztosítani tudja-e a íöbbtermelest ? A többtermelés előfeltétele tisztán a felszerelés kérdésén múlik. Eh­hez azonban az állam olcsó hitelt nyuj-, tani nem képes, mert sem pénze, sem hitele nincsen. A földbirtok reform ke­­reszlülerőszakolása esetén el kell készül­nünk arra, hogy a termelés csökkeni fog, ez pedig az amúgy is ingatag közellátást teszi még bizonytalanabbá. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYŰL A dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. A másik kérdés a földbirtok meg­váltására vonatkozik. A szocialisták ezt császármetszéssel oldanák meg: a birtok szocializálás utján. A kormány idáig nem megy, hanem a föld megváltását reábizza a földhivatalra, amelynek működése iránt a legnagyobb bizalmatlansággal kell visel­tetnünk. A hivatal kötött marsrulával in­dul el és a földbirtok értékének csak egy csekély részecskéjét szándékozik kártala­­nitással megállapítani. Ez az a politika, mely a magyar földbirtokos osztály ellen irányul és annak ányagi tönkretételét célozza. Ennek helyébe erőtlen és egész­ségtelen kisbirtokos osztályt kivan állítani, mely tőke nélkül fog a gazdálkodáshoz és ezzel a produktivitást szolgálni nem fogja tudni, a közellátásnak tényezőjévé nem válik. A legjellemzőbb e kérdésben minden­esetre a szocialisták álláspontja, akik elveik felfüggesztésével szintén támogat­ják a földbirtokreformot, sőt annak a leghangosabu hivei felismerve annak a magyar földbirtokos osztály elleni tenden­ciáit. Ámde a szocialista párt nem szá­mol azzal, hogy vele szemben az újon­nan alakuló birtokos osztályban uj front szerveződik, akikből idővel talán kistőké­­sek osztálya fog kialakulni, amely erősí­teni fogja ennek az államnak tartó pil­lérét képező kisgazdaosztályt, föltéve, ha ezt a reformot csakugyan végre- lehet majd hajtani és nem vezet a gazdálkodás és termelés csődjéhez. Titokban készítette elő a kormány a népszámlálást, és az a tény is, hogy szinte váratlan meglepetéssel dobta ki a nyilvánosság közé, már maga is alkalmas az olyan kombinációk talajára, amelyek a kormányt hátsó gondolatok táplálásával vádolják. Amit azonban az erről szóló törvény éppen az összeirandók nemzeti hovatartozása, kérdé­sében tervez, az alkalmas arra is, hogy a kom­binációknak az alapos gyanakodás jellegét adja. A homályos szövegbe belemagyarázható ugyanis, hogy valaki nemzetiségének megálla­pításánál döntő szava az ..összeirónak, illetve a bizottságnak is lehet. Ebből az következik, hogy az összeiran­­dónak bemondását nem minden esetben fogják elismerni. Az következnék, hogy némely ese­tekben hiába vallja magát magyarnak valaki, ha az összeirónak homályos kételyei támadná­nak arra nézve, hogy a bemondáson az ő szem­pontja szerint változtatni lehet, a nemzetiség megállapításánál a saját egyéni ízlése szerint jár el. Ebbe aztán beleférnek azok az eshetősé­gek is, amiket az utolsó népszámlálásnál már Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. tapasztanunk. Hogy ha neved egy szötagja is valami hasonló hangzású szláv szótagra is em­lékeztet, kisüti, hogy a név erőszakkal elma­­gyarősitott s megtesz szlávvá. Vagy ha olyan születési helyet vagy kénytelen bemondani,-ahol a szláv elem tömegesebben lakik, szintén szlávvá lész. Hogy ama nyelven nem beszélsz, nem Írsz, hogy azt esetleg nem is érted, nem határoz; az ő elmélete megmagyarázza neked, hogy vala­melyik ősöd még ezen a nyelven beszélt s hogy igy te sem lehetsz más, mint ami ősöd valaha lehetett. A furfangos leleményesség aztán még azon­felül is képes olyan csapdák felállítására, amik a magyart egyszerűen el- és lenyelik. Ezekkel szemben azonban fel kell vértez­nünk magunkat. Vértünk legyen azaz erős tudat, hogy az urnából kikerülendő számarány fogja jelenteni azt az erőt, ami a magyarság törek­véseinek súlyt és igy sikert is biztosit. Ha büszkék voltunk valaha magyar vol­tunkra, most, amikor ez nem előny többé* tartsunk ki mellette most is, amikor némi bá­torságot is jelent. HzHia — iseli lilittta. A világért sem mi mondjuk -- dr. Herber­­professzor, az' ismert cseh politikus írja az alábbi kritikát az itteni közállapotokról. Írja pedig a cseh imperialisták és nacionalisták főfő sajtó­orgánumában: a „Narodni Listy“-ben; Olyan ember írja tehát, akit elfogultság­­gal ’ vádolni nem lehet, objektivitása is alig vonható kétségbe. Jól ismeri hazáját, annak né­pét, a nép lelkületét és a kritikája alá vont itteni viszonyokat. Okuljanak belőle honfitársai és vonják le abból a tanulságot — még nem késő. De bennünket magyarokat is közelről ér­dekelhet, hogy miként vélekedik a csehszlovák köztársaságról egy — cseh politikus. Nem füzünk kommentárt a kritikához. Ad­juk azt a „Népakarat“ nyomán úgy, amint megjelent. „Aki egy évig nem volt a mi köztársasá­gunkban, — irja dr. Herben — s 1920. év­végén ide visszatért, nem titkolhatta el megle­petését. Valami nincs itt rendjén, kiérezni ab­ból, amit a képviselők és szenátorok a parla­mentben előadnak, amiről a vendéglőkben és kávéházakban beszélnek, amit a prágai és vidéki lapok írnak, amiről az emberek találkozásukkor sugdolóznak. Egy idegen éppenséggel azt gon­dolhatná, hogy mi a pokol tornácában élünk. Bizonyos tűzfészkekben mérg& gázokat gyártanak s földalatti csövekben vezetik a nyil­vánosságra. Mi mindnyájan beleheljük ezeket s ezek lassankint megmérgeznek bennünket. Csak elenyésző csekély számú ember van, aki gáz­maszkot használ. Ezer meg ezer embertől hal­lottam a háború alatt: „Szívesen odaadom utolsó ingemet, ha a nemzet felszabadul, sőt kész vagyok utolsó lábravalómat is levetni“. Nos a felszabadítás elkövetkezett, a szabadság itt van! De az emberek sem az ingüket nem akarják odaadni, sem a lábravalójukat levetni5 sőt még törvényes kötelezettségeiket sem telje_ János Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit,

Next

/
Thumbnails
Contents