Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-25 / 51. szám
1921. Junius 25. «Komáromi Lapok* 9. oldat. ményekről. A terjedelmes főpásztori jelentést többek hozzászólása után elfogadták és egyhangú lelkesedéssel mondott a közgyűlés Patay Károly püspökhelyettesnek hálás és elismerő köszönetét, ki a válságos időkben fáradhatatlan apostoli buzgósággal és eredményesen intézte a kerület ügyeit. Ezután a közgyűlés a kerület ügyészévé nagy lelkesedéssel dr. Mohdcsy Jánost választotta meg, a kerület pénztárosává Nemes Kálmánt, számvizsgálókká Schmit Imrét, Akucs Lajost, konventi tagoknak Patay Károlyt, dr. Finkey Ferencet, póttagoknak Söröss Bélát és dr. Mohácsy Jánost egyhangúlag megválasztották. Ezután az elnök a közgyűlést felfüggesztette s a közgyűlés tagjaival a templomba vonult, hogy a püspökavatás aktusát végrehajtsa. Az uj püspök meghívására Tuba János vezetése mellett küldöttséget választottak, mely tisztelgett Balogh Elemér püspök előtt. Balogh Elemér püspök fölavatása. A pozsonyi református egyház szép templomában nagy és díszes közönség szorongott, mikor a közgyűlés tagjai bevonultak. Az összes Mlöhelyek, karzatok zsúfolásig megteltek az ünneplőkkel, kiknek sorában megjelent a teljhatalmú miniszter képviseletében Bella Metód Mátyás dr. zsupán, Seinian Lajos dr. miniszteri titkár, Pozsony város részéről Lederer József dr. és Moravek Gyula polgármester helyettesek, Dohnányi Lajos dr. városi£tanácsos, a pozsonyi ág. evang. egyház képviselete Schmidt Lajos esperes, szenátor vezetése mellett, de elküldötték képviselőiket a többi egyházak, valamintUz iskolák is. Az egyház hívei mellett a szlovenszkói református egyházak különböző küldöttségei foglalnak helyet s az áhítatnak szelleme szállt a ieíkekre, mely a jelenlevőket az egész ünnepi aktus alatt fogva tartotta. k Az uj püspök főpásztortársának Czinke István tiszáninneni kerületi püspöknek társaságában vonul be a templomba, hol a szószéktől balra kijelölt lelkész-padban foglal helyet. A bársonnyal leteritetl Urasztala körül elhelyezett helyeken az elnökség helyezkedik el, körülöttük a kerület tanácsbirói ülnek. A kerület lelkészei palástban, ünnepi ornátusban jelentek meg, a közönség feketében. Az ünnepi harangszó elnémul és feibug az orgona, melynek vezetésével a gyülekezet ajkán fölcsendül a 74 ik dicséret lélekemelő hangja : lm be jöttünk nagy örömmel, felséges Isién 1 A dicséret elhangzása után a 37-ik dicséret első versét éneklé a gyülekezet, majd a Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetségének pompásan szervezett énekkara a „Hatalmas Ur!“ cimü egyházi éneket adta elő, emelve az ünnepi hangulatot. Az ének után a felavatandó püspök a felavató püspökkel az Ur asztala előtt megjelenik és miután az egyházkerület közgyűlését Patay Károly p.-helyettes újból megnyitja, közli a gyülekezettel, hogy a kerülel első püspökévé Balogh Elemért megválasztotta. Emelkedett hangú beszédében üdvözli a jelenlevőket, az árván maradt nyájat, mely most fogja megnyerni pásztorát. Rámutat a kötelességekre, melyek az uj főpásztor vállaira nehezednek. Megható szavakkal biztosítja az uj püspököt az egyház bizalmáról, odaadó támogatásáról és szeretetéről. Az elnöki megnyitó után az ünnepély kimagasló mozzanata következett. Czinke István, a tiszáninneni püspök tartotta meg fölavató beszédét, mely örök emlékű marad mindenkor a jelenvoltak előtt. Magasan szárnyaló gondolatai, nemes tónusa, gyönyörű képei megragadják a lelkeket, lebilincselik a magyar sziveket és könnyeket fakasztanak a szemekbe. Ihletett költő és a keresztényi erények szellemétől áthatott szónok egy személyben, kinek ez alkalommal elmondott beszéde kitörölhetetlen erővel vésődött be a lelkekbe. A fölavató beszédet itt adjuk főbb vonásaiban. — Üdvözöllek Testvér, két ország határán, egy álomországén és a valóságén. Üdvözöllek két érzés határán, az örvendezésén és a szomorúságén. Örömünk onnan van, hogy itt püspökké avatunk és szomorúságunk is onnan van, hogy itt püspököt avatunk. Érzésünk olyan, mint a tanítványoké, amikor elvesztették Mesterüket, kik azzal gyógyitgaíták sebüket, hogy Krisztus még visszajön, hogy vissza kell jönnie, hogy megtartsa egy nemzet reménységét. Én bizonyosan tudom, hogy visszajön, mert „az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért...“ Üdvözöllek Testvér, reménységem szentségével, az erkölcsi világrend változhatatlanságával, a mindenható Isten igazságosságával ! Ne félj, a mi sebeink nem égnek hiába, még arcra borulva fogjuk mondani a huszonnégy vének imádságát: Hálát adunk neked szent Isten, mert uralkodik az Úr és a te országosodat elkezdetted. Te ennek az igáját fogod magadra fölvenni, az igazságot képviselni. Illés palástja gazdátlan nem maradhat. Az az osztályrész jutott neked, ami a XVI. század nagyjainak, akiknek annyi akadálylyal, erőszakkal kellett megküzdeniők. Azt a munkát kell elkezdened, amit apáink már egyszer elvégeztek. Micsoda embert felmagasztaló munka! Egy nemzet imádságát valóra váltani, egy népnek vetését, aratását megérlelni, mert mi szivszakadva várjuk azt a nagy aratást, nekünk ezer esztendő óta mindig ez az imádságunk: „még jőni fog, mert jőni kell, egy jobb kor..." És eddig még soha sem jött. Te tudod, miért nem jött, te töríénetbuvár vagy és mindenütt ezt látod megírva. Ha ezt megtudnók érteni, orvosságot is találnánk. Végzetünk még nem teljesedett be. A mi örökségünk egy nagy várakozás, egy ezer esztendős nemezis. Én is hirdetem, mig Isten lesz az égben, akihez imádkozni lehet, amig nap ragyog az égen, amig piros lesz a rózsa, fehér az akácfa virág és zöldéinek a rétek, addig mindig imádkozni fogunk: „még jőni fog, mert jőni kell egy jobb kor ..." De ehhez az imádkozáshoz lélek kell 1 A pünkösd már elmúlott, de a pünkösdi hangulatot elfelejtenünk nem szabad soha és én látom, hogy tüzes nyelvek szállnak le reánk. Nekünk nem szabad elengednünk a pünkösdöt; hallom folyton serkentő szózatát: vettetek-e már szent lelket? Itta mi hibánk: mégnem vettünk szent lelket. Egymás iránt krisztusi szeretettel és pünkösdi felmagasztosuitsággal nem vagyunk. Mi soha nem tudtuk egymást megérteni. Oh pünkösdi lélek szállj le reánk pusztában bujdosó magyarokra, pásztorokra és gyülekezetekre. Hozd közelebb népedhez azt a jobb kort, „mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakén.“ Ezekután rátért a püspöki kötelességek vázolására és égbe szárnyaló imában kérte az Ur áldását az uj püspök munkásságára. Majd Gyalókay László főjegyző olvasta a törvény által előirt eskü szövegét, melyet Balogh Elemér püspök utána mond. Elhangzott az eskü befejező szava: — Isten engem úgy segéljen! A könnyekig meghatott közönség állva hallgatta végig az esküt, melyet áldást kérő imádság kíséretében a püspök felszentelése követ, a felavató püspök és a kerület két esperesének kézfeltételével. A karzaton fölhangzik a női énekkar éneke: „Áldott legyen, ki jött az Ur nevében!“ . .. Az uj püspök beszéde. Balogh Elemér a szószékre vonul és János evangéliumából idézi Krisztusnak az akolról és a pásztorról mondott példabeszédét, amely igy végződik: „Én azért jöttem, hogy éljek és bővelkedjenek a juhok“. Életi? Az ásvány is él, a virág is, az állat is, de az ember éle. más. Az emberek legnagyobb része ma is i *£ -életet él, pedig a fizikai élet mellett a lelki élet a fontos. Anélkül az élet szegény, de ha lelki életet élünk, akkor bővelkedünk. Csekély felkészültséggel, gyenge erővel nem merném elvállalni a reámruházott kötelességek teljesítését, de az uj testamentum minden szava erőt ad, hogy bővelkedjünk a telki gazdagságban és az Isten véghetetlen kegyelmében bizva vállalom el a reám ruházott méltóságot. Kitér azután arra, hogy azelőtt a lelkészek nyugodtan gondtalanul élhettek és egész erejüket és képességüket csak kötelességüknek szentelhették. Ma ezer gond és akadály állítja meg őket munkájukban. A lelkészek gonddal, százezer bajjal* küzdenek, de hiszi és bízik, hogy ezek a nehéz pillanatok el fognak múlni. Vázolja a református egyház történetét, a régi időt, amikor bővelkedtek lelkiekben a lelkészek és mindenütt hirdették a szent igét. Példákkal bizonyítja szavait. A fehérhalmi ütközet után a cseheknek, a szlovákoknak, Erdélyben a románoknak, délen a horvátoknak hirdették a szent igét. Azután eltiltották őket. Majd ismét jobb kor következett és most újból mostoha időket élünk. Az isten véghetetleft kegyelmében bízik és remél. Beszéde végeztével elmondja könyörgését és kezeit áldásra emeli. — Ha ezek a kezek, ha ezek az ajkak áldást tudnának hozni, azt mind nektek adnám, de az áldás csak a véghetetlen kegyességü Istennél van, akinek kegyelmét, áldását kérem rátok, mi ránk. A „Mipsz“ szép karéneke után a gyülekezet éneke zárta be a mindenkire maradandó mély hatást gyakorolt ünnepet. Patay Károly elnöklő esperes javasolja, hogy a szertartást és az elhangzott beszédeket foglalják jegyzőkönyvbe, amit egyhangúlag elfogadtak, mely után a közgyűlést bezárta. A megjelentek ezután a felavatott püspök elé járultak, hogy szeretettel üdvözöljék a köztiszteletben és becsülésben álló egyházfőt, aki meghatva köszönte meg a ragaszkodó szeretetnek kedves megnyilatkozását. Közgyűlés végeztével Szilassy Béla főgondnok a minisztériumba ment, hol a teljhatalmú miniszter kezébe letette a hivatali £sküt. Társasebéd. Az. ünnep befejezésére a dinamilgyár kaszinójának dísztermében társasebéd volt, melyen több mint százan vettek részt. Külön három villamos kocsi szállította ki a vendégeket az ebédre, melyen meleg ünneplésben volt része mindkét püspöknek. Czinke István gyönyörű felköszőntőjében a szlovenszkói magyarságra ürítette poharát. Balogh Elemér püspök a testvér evangélikus egyházat éltette szép szavakban, mig Schmidt evang. esperes, a két testvérégyház egyetértésére emelt poharat. Tuba János a magyar nőket, Forray Miklós a jelenvolt skót hölgyeket, Tóth Kálmán a püspökök, nejét éltette lendületes beszédben. A magyaros hangulatban lefolyt társasebéd résztvevői a délutáni órákban utaztak eí egy mindenképen szép nap emlékével. I Bottay Kálmán. | 1859—1921. — Nem akarjuk elhinnj, hogy megtörténhetett : Bottay Kálmán meghalt. Napok óta suttogva említik már, hogy Bottay Kálmán súlyos műtétnek vetette alá magát Budapesten, Bottay Kálmán, akiben az erő, minden férfias jellemvonás a fegyelmezettséggel, a kitartással, a szerénységgel, mely benne alapos és mély tudást takart, forrott össze egyéniséggé. És ime Bottay Kálmán mégis meghalt, mint minden jó €€ j ^Scliicni-mosás . Ha szappannál takarékoskodunk - pénzt pazarolunk. Aki szappannál takarékoskodik, fehérneműjét rontja. - Aki fehérneműjét nem kíméli, pénzét pazarolja. — Gondozza fehérneműjét jó szappannal való többszöri mosással, mivel egyedül a jó szappan óvja meg a fehérneműt, amely ma drága kincse minden családnak. Nem szabad íehét-kefével vagy sulyokkal rongálni a fehérneműt, hanem oly mosószerekkel kell kezelni, 1 amelyek csak a szennyet távol.tják'el és nem támadják meg a szövedéket. ' „AsszonydícséreF' - mosókivonai és Schicht - féle szarvasszappan azok a mosószerek, amelyek a fehérneműt fáradság nélkül tisztítják cs megóvják. „A Sciiicht-céf gyüvá—» pályázatának* ». hirdetése.
