Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-06-25 / 51. szám
4. oldal. »Komáromi Lapok« 1921, junius 25. és derék ember, akit eddig megkönnyeztünk, mint az igazak, be csületesek és értékesek, akiket szivünkből meggyászolunk. * Az állami polgári leányiskolán, a községi iskolán, a kaszinó épületén és a kultúrpalotán gyászlobogókat bontogat, és tépked a haragos, hideg nyárelői szél, mely könyörtelen élességgel sepri maga előtt az utcák porát. Bottay Kálmánt gyászolják ezek az intézetek, az állami polgári leányiskola 30 éven át, megalapításától kezdve lelkes és buzgó tanárát és utóbb lelkiismeretes gondnokát, a községi iparos inasiskola kitűnő rajztanitóját, a kaszinó helyi társas életünk e rokonszenves és mindenkitől szeretett és megbecsült tagját s a Jókai Egyesület egyik buzgó tisztviselőjét, múzeuma őrét, lelkes és szép tervek megalkotóját, most pedig váratlan és korai sirbavivőjét. Bottay Kálmán 1859 ben született a horvátországi Nasicon, hol édes atyja a Pejacsevichgrófok uradalmi főkertésze volt. Köröskörül rengeteg őserdők, irtatlan mocsári tölgyesek, évszázados fák háborítatlan birodalma. A fiatal Bottay itt nőtt fel a leendő majoreszkó társaságában, akinek eleinte játszótársa, utóbb vadászpajtása lett: itt, ebben a környezetben lett szenvedélyévé és szinte életösztönévé a természet rajongó szeretete, mely haláláig legeredetibb jellemvonása maradt. Kevés beszédű, hallgatag emberek azok, akik a rengeteget bújják, figyelik a vad csapáját, szárnyasok húzását, ismerik a bogarakat, az ezerszinü lepkéket és a rét virágait. Bottaynak kiváló tehetsége volt a rajz iránt és édes apja a rajztanári pályára neveltette. 1882-ben jött Komáromba a községi elemi iskolához, Moser Károly rajztanár utódául. Itt csakhamar az ipariskola is meghívta szakrajztanitójává, és az akkor még a mostani Népbank épületében működött nőipariskola is előadó tanárául szerződtette. A fiatal ember kiváló rajztehetsége hamar közismertté vált /és társadalmilag is megkedvelteié; szépen zongorázott és gyönyörű bariton hangja a hangversenyterem kedvelt és hivatott énekesévé avatja. Lelkes és viharos sikerek fűződnek hozzá, forró esték emlékeit viszi magával sirjába. Működésének igazi tere azonban a természet és annak tudományköre volt. Mint vadász nem elégedett meg azzal, hogy a vadat meglőtte és elfogyasztotta, őt a vad, mint a természetnek biológiai jelensége érdekelte és izgatta. Pontosan tudta érkezését és távozását a költöző madaraknak, ismerte fészkeiket, a madártársadalom szokásait és ezeket az ismereteket egyre bővitette és mélyítette. A komáromi állami polgári leányiskolának gyönyörű természetrajzi múzeumot gyűjtött össze, melyben a vármegye állat és növényvilága teljesen képviselve van. Az emlősöket, a madarakat sajátkezűig tömte ki, a hüllőket preparálta, a rovarokat, lepkéket osztályozta, a növényeket kiszárította. Ilyen múzeuma Magyarország egyik középiskolájának sem voltuDe nem volt még egy ily lelkes természétbuvára sem mint Bottay. Egy Hermann Ottó többször megtisztelte látogatásával, a tudósok-tudósa, a természetbúvárok atyamestere. Eljött ide Komáromba, hogy meghallgassa Bottay megfigyelését a madárvilág köréből, megcsodálja egyedül és páratlanul álló albino gyűjteményét, amilyen talán a legnagyobb múzeumokban sincsen. Bottay, a vadász, külön fogalmat jelentett. A legjelesebb és legszenvedélyesebb vadászok keresték barátságát. Bársony István, a vadásztörténetek ragyogó tollú írója, sokszor meglátogatta; a nagy háború előtt Szurmay alábornagy, a későbbi miniszter és a hős hadvezér jelenkezett vendégéül tuzokvadászatra. Olyan túzokvadász, mint Bottay volt, az országban egy sem akadt. A félénk és óvatos vadat senki úgy megközelíteni nem tudta, mint ő és távcsővel ellátott puskájával kétezer lépésről lőtte ki a csapatból a nászmezben pompázó hímet. A környei hires szarvas és vaddisznó vadászatoknak éveken át rendezője és vezetője, biztos kéz és nem tévedő szem birtokosa. És még egy: olyan vadász, aki ritkán mondott el vadásztörténeteket, — pedig lett volna mondanivalója bőven, — de ezeket a történetekre bízvást esküt tehetett mindenki. Vadásztársai közt a szófukar „Bőrharisnya" a legnagyobb szeretetnek, tekintélynek és becézésnek örvendett. Meg is érdemelte. A természet iránt érzett szereidére jellemző az is, hogy megalakította a Komáromi Madárvédő Egyesületet, amelynek éveken át lelkes titkára volt. Nagy érdeme az énekes madárpusztitás megszüntetése, mely eilen kérlelhetien harcot viselt. Élénk emlékezetünkben van az a felolvasása, melyet a kultúrpalotában tartott a Jókai Egyesülei felkérésére a madárvédelemről. A Jókai Egyesület természetrajzi osztályának buzgó őre volt az elhunyt és e minőségében értékes szolgálatot tett a magyar kultúrának. Egyike volt azoknak, akik a Múzeum Egyesület alapításánál résztvettek. A magyar kultúra méltán gyászolja meg Bottay Kálmánban a fajához ragaszkodó és hivatásáért élő tudományos férfiút, aki értékes tapasztalatait a köz érdekében gyümölcsöztette. Boldog családi életet élt, gyermekeit felnevelte, leánya, Bottay Babi a város egyik szépsége Marosvásárhelyre ment férjhez és övéitől elszakítva talán ugyanakkor hozott létre új életet, mikor az övéiért élő édesapa szerettei körében kilehelte nemes lelkét. Súlyos vesebaj támadta meg, melyhez komplikációk járultak. Ezért operációnak vetette magát alá a budapesti uj Szt. János kórházban, ez bár súlyos volt, de jól sikerült. A hosszas fekvés következtében beállott tüdőgyulladás oltotta ki életét. Budapesten temették el csütörtökön a Szt. János kórházból. Bottay Kálmán emléke itt marad köztünk, kik e városban négy évtized óta őt a miénknek tekintettük. Nemes szív szűnt meg benne dobogni, mély, de szerény lélek tevékenységére tett a halál kérlelhetlenül pontot. Visszapillantva munkás és fáradhatlan életére elmondhatjuk a krónikussal: nem halt meg egészen, a lelke itt maradi közöttünk, hogy buzdítson bennünket tettekre és munkára 1 A polgári leányiskola ravatalára koszorút küldött szeretettel teljes kegyelete jeléül „a legjobb és leghűségesebb kartársnak“, — mert Bottay Kálmán csakugyan az is volt, — és haláláról az alábbi szomorú jelentést adta ki: Az állami polgári leányiskola gondnoksága és tanári testületé mélyen megilletődött szívvel tudatja, hogy köréből a halál elragadta a leghübb, legodaadóbb kollégát, Bottay Kálmánt, (Budapesten 1921 jun. 2l-én), ki fáradhatatlan munkásságával, kiváló szakképzettségével támasza, dísze volt 40 évig a tanítóságnak. Fájó szívvel köszöntünk Téged, szeretett kartárs, kinek elmúlása nemcsak a mi veszteségünk, hanem városunk társadalmáé is, aki Téged velünk együtt becsült és szeretett. Komárom, 1921 junius hó 22-én. Az áll. polg. leányiskola gondnoksága és tanártestülete. Az iskola tanári kara hétfőn délelőtt 8 órakor gyászisteni tiszteletet tart az elhunytért, melyen az iskola növendékei testületileg megjelennek. Nemes barátunk, természet imádója és szerelmese, erdők rajongója, ki illatos réteken dalolva jártál, kilesve a berkek, csalitok titkait, madarak nászát és megtanulva a vadak lopva rejtőző utait: Mester, búcsút veszünk tőled. És egy könny pereg végig sok bunkkal-bajunkkal dacosan szembenéző, kemény arcainkon. _________________________________A. Gy. Komárom megyei és városi orvosszövetség megalakulása. A vármegye és város orvosi kara kedden tartotta a vármegyeház nagytermében a Komáromvármegyei és városi Orvosszövetség alakuló gyűlését. A közgyűlésen a majdnem teljes számban megjelent orvosi kar előtt dr. Mezey János vármegyei tiszt' főorvos ismertette a vonatkozó kormányrendeleteket, melyek után a közgyűlés határozatként kimondotta, hogy a régi orvosfiókszövetséget feloszlatván az orvosi kar erkölcsi és anyagi érdekeinek megóvása és emelése, valamint egyes tagok jogainak megvédése, továbbá az orvosi továbbképzésnek saját kebelén belül való előmozdítása céljából autonom orvosszövetséget alakit minden nemzetiségi és felekezeti különbséget mellőzve. Ezen autonom szövetség fogja keresni az alkalmat társszövetségekkel való egyesülésre, hogy igy egy nagyobb korporatio létesülhessen az orvosi érdekek védelmének szolgálatára. Az alapszabályfervezetnek megvitatása és elfogadása után dr. Völgyi Elemér tb. járásorvos, nyugalmazott körorvos korelnöknek vezetése alatt a választásokat ejtette meg a közgyűlés. Mindenek előtt dr. Farkas Benő és dr. Berenesy László nyugalmazott megyei tiszti főorvosokat tiszteleti elnökökké választották. A szövetség tisztikara a következőként alakult meg: Elnök: dr. Mezey János vármegyei tiszti főorvos. Alelnökök: dr. Lipscher Mór kórházigazgató, dr. Kuffler Hugó h. járásorvos. Titkár: dr. Krausz Artur. Jegyző: dr. Singer Dezső. Pénztáros: dr. Polony Béla. A választmány tagjai lettek: dr. Weisz Samu pénztári főorvos, dr. Gaál Zsigmond városi tiszti főorvos, dr. Rohonyi Oszkár, dr. Glaser Zsigmond, dr. Völgyi Elemér, dr. Weisz Sámuel, dr. Rőhrich Béla. A továbbképzés bizottságába beválasztattak az elnök vezetése alatt dr. Lipscher Mór, d Weisz Samu, dn Selye Hugó, dr. Rohonyi Oszkár és dr. Polony Béla. A korelnök tisztségének leteltével a megválasztott elnök székfoglalójában a kollegiális szeretetre, megértésre és összetartásra buzdította a szövetség tagjait, mely érzelmek egy testté forrasztják össze az orvosi rendet s ez kifelé a kar iránt megbecsülést, tiszteletet fog eredményezni. A továbbképzés kérdésének s még nehány aktuális orvosi szakkérdésnek letárgyalása után az ülés véget ért.______________ Éjjeli falragaszok. — Munkában a csehszlovák nacionalizmus. — „Masarykova namestie — Stefanikova ulica —■ Srobárova ulica.“ — A polgár mestet tiltakozása. — Füssy Kálmán képviselő a zsupánnál. — Nem távolították el a feliratokat. -Mivel minden hétnek meg kell lennie a maga külön botrányának, a sovén nacionalizmus gondoskodott róla és csütörtök virradóra szállított újat: a Klapka térre, a Nádor-utcára, a Király püspök utcára falragaszokat helyeztek el, természetesen tiszta cseh felirattal és ezzel keblük titkos óhaja gyanánt takargatott kívánságát bocsátották a nyilvánosság elé, mit is szeretnének ők 17717 lakos közül nem egész kétezren ebből a szinmagyar lakosú városból csinálni. Sem többet, sem kevesebbet, mint Masarikovo namestie-t, Stefanikova ulicá-t és Srobáróvá u!icá-t. Sem Klapka, sem a Nádorispán, sem boldog emlékű Király püspök nem vétett nekik, nem bántotta meg őket. Tudvalevőleg nem éjszakai kóborlók és vidám mulatozóktól függ az utcanevek megváltoztatása, hanem annak megvan a törvényes formája. Törvény? Gondolják magukban ezek a forditott szabadsághősök, akik csirizzel dolgoznak, ez minket nem kötelez, csak a megszállott és annektált, de meg nem kérdezett területek lakóit. A törvényeket megcsináljuk mi, az ő dolguk az, hogy az adókat megfizessék. Körülbelül ez lehet a logikája az éjszakai közjogászoknak, kik egyetemi tanulmányaikat éjjel végezték. A plakátok hírére dr. Szijj Ferenc pob gármester azonnal előterjesztést tett a zsupánhoz, követelve a plakátok eltávolítását és a tettesek kinyomozását. Ez ügyben Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő is a zsupánnál járt és neki a zsupán erre Ígéretet is tett. A plakátok azonban még ma reggel is a falakon voltak. A közönség dicséretre méltó nyugalommal fogadta ezt a legújabb kihívást is és megőrizte nyugalmát. Vigyázzanak a hatóságok, hogy ez a nyugalom ne szenvedjen egyensúlyában és mérlege ki ne lengjen. A következményekért teljesen a hatóság lesz a felelős, mely nem biztosítja a rend fentartását, amely nem merülhet ki az éjjeli csendháboritók és duhajok megfékezésében, de ki kell terjeszkednie a lábujj hegyen osonó és tovasurranó plakátragasztók lefülelésére is, akik tolvajok, mert megrabolják a közönség nyugalmát. * Lapunk zártakor vesszük a hirt, hogy a zsupán intézkedett a plakátok eltávolítása iránt és a tettesek kinyomozására utasította a rendőrséget.
