Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-06-15 / 48. szám

2. oldal. „Komáromi Lapok' (821. junius 15. lület agilis, fáradságot nem ismerő párttitkár j Szabó S. Zsigmond az emelvényre lépett. Be- < szédében a hirtelen támadt, de hirtelen el is múlt záporesőből indul ki, hogy a sokak által szidott gazda élete is hasonló, verdesi a zápor­eső, tépdesi a szélvész, égeti a perzselő nap­sugár. Mégis lenézik, irigylik. Százoldalról tá­madt ellenséggel szemben csak a szervezkedés adhat erőt. A gazda és a kisiparos, akiknek sorsuk közös, a szervezkedésben keressenek erőt. Dr. Kersék János, a lévai szervezet el­nöke lelkes beszéde után dr. Mohácsy János ügyvezető elnök eleven színekkel festi a párt keletkezését. Ős Komárom város lelkes szeke­resgazdái és iparosai voltak a párt első tagjai. Majd visszautasítja Stefanik Igornak a Magyar Újság egyik utóbbi számában megje­lent cikkében felhozott vádakat a kisgazda, kisiparos és Szent-Ivány József politikájára vonatkozólag. Stefanik hadüzenetére, hogy fo­gat fogért, magyar irredentizmusért szlovák nacionalizmussal felelnek, megjegyzi, hogy ez. nem a békés fejlődés útja, mert tettekben megnyilatkozó irredentizmus itt nincs Hogy a magyar szivünk nem csonka, mint Csonka­­magyarország és egész szivünkkel ragaszko - duak magyarságunkhoz, ez még nem irreden­tizmus, hiszen maga Stefanik Igor mondja, hogy ha magyarnak született volna, ő sem érezne másként. Ha becsületesen végrehajtják a trianóni békében biztosított kisebbségi jogunkat, sose keli féini az irredentizmustól. Szlovák testvéreinkkel, akik nem ellen­ségei a magyarságnak, együtt érezünk. Az ezer­éves múltban sósé volt közöttünk viszály. A múltúnk, a sorsunk egy. Békében akarunk élni egymással. Megnyitja a gyűlést. Az éljenzéssel foga­dott beszéd után Varjassy Géza, a komáromi körzet iigyv. elnöke nagy tetszéssel mutat rá, hogy a kollektiv szerződéseink úgy volna jó, ha az Istennel is lehetne ilyen szerződést kötni a hidegre, szélre, hóra, napra nézve. Védi a töke létjogosultságát a kommunista támadásokkal szemben. A tőke a tisztességes, szorgalmas munka eredménye, a tőke a takarékbateft munka. A kommunisták mindent le akarnak rombolni, hogy újra építsenek. Nem okos ember az, aki lerombolja a házai, mielőtt a másik föl nem épül. Megcáfolja azt az erősen hangoztatott tévhitet, hogy a gazdáknak milyen nagy jöve­delme van a mai magas búzaárak mellett. Bebizonyítja, hogy a 20 K-ás búzaárak mellett is nagyobb volt a gazda jövedelme, mint most. A gazdatársadalmat az állam és a kom­munista irányzat ellenségként kezelik, pedig jó lesz békén hagyni a gazdákat, írtért ha a minden oldalról támadott, boszantoít gazda türelmét veszti és ő mondja ki a sztrájkot, akkor itt valóságos földindulás iesz. Nagy tet­széssel fogadott beszédét a zöld Internacionáié éltetésével fejezte be. Utána Füssy Kálmán képviselőt zajos él­jenzéssel fogadják. Egy éve, hogy megalakítot­ták a pártot. Szükség volt erre, mert az anya­országiól elszakítottak bennünket, másfél millió magyart. Árvák, elhagyottak voltunk, csak a magunk erejére támaszkodhattunk. Zászlónkra két szó van Írva: szeretet, megértés. E zászló alatt mindenki megtalálja a maga helyét. Min­den lépésünket az összmagyarság érdekében tesszük. A tavalyi választások hirtelen szakadtak reánk. Úgyszólván készületlenül, szervezetlenül érték a pártot és mégis volt eredmény, pedig a nemtörődömség átka ugyancsak nagy volt közöttünk. Ezzel az állapottal szakítanunk keli; mindenkinek kell törődnie a közös sorssal, mindenkinek kell politizálni. A parlamentben kevés a magyar képviselő, ez az oka, hogy ott még nincs súlyúnk. Ez nem mehet igy tovább. Törődjünk a magunk sorsával is. Államellenes elemeknek tortának bennünket. S miért? Mert a békeszerződés szerint megillető jogainkat kö veteljük. Majd a nőket buzdítja Szilágyi Erzsébet követendő példájára, hogy a magyar nők a gyermekeiket magyar szellemben neveljék. A zajos éljenzés lecsiilapultával Lukovics Ferenc agilis igazgató szólalt föl. Mi magyarok vagyunk okai, hogy nem tudjuk érvényesíteni jogainkat. A szervezkedéssel eddig vajmi keve­set törődtünk. Gyávák vagyunk, hogy elnyo­móinkkal szemben nem szervezkedünk. Békét | hirdetünk, de ha a magyar gazda türelme vég­­! kép elfogy, ököilel is le tud sujiani. A közeledő községi választásokon dűl el minden, ott fog levizsgázni a magyarság, hogy szakilotí-e a nemtörődömséggel, megértette-e önmagát és*a haladó kort. Az itt levők mint apostolok menjenek haza, mindenki egy-egy buzgó apostola legyen a szent ügynek. A mi pártunk nem osztály párt, hanem a szeretet pártja. Szerezzünk magunknak minél több ba­rátot. A nőkre is fontos hivatás vár a magyar­ság megszervezésében. Sziveikkel melengessék a kérges tenyerek munkáját. A zajos éljenzés elcsillapodtával Révész János garamsientgyörgyi gazdi mondott igen jól átgondolt talpra esett beszédet nagy tetszés között. A lelkes gyűlésnek egyik kimagasló pontja következett. A magyarság egyik legnépszerűbb, legle kesebb vezére Szent-lványi József pártelnök következett, akit szűnni nem akaró éljenzéssel fo­gadtak. Hálásan köszöni a meleg fogadtatást. Mi csak előre haladhatunk a fejlődésben Vissza nem léphetünk egy tépést sem. Szabad teret engedünk mindenkinek az előrehaladáshoz. Szolgálni akar­juk atudást, a munkái, a szorgalmat. A magyar gazdának joga van ahhoz, hogy amit verejtékes munkájával szerez, a felett szabadon rendel­kezzék. A nagy birtok, a nagy tőke kötelessége, hogy erejét, az emberi boldogulás szolgálatába állítsa. Ha a föld népe boldog, az a legnagyobb biztosítéka a tartós békességnek. De eddig csak zaklatásokat láttunk. Eddig a búzából mások I laktak jól, és nem aki verejtékét hullatta a földre. ! A kommunista eszmék alkalmasak arra, hogy | a magyar földmives népet elbolondifsák. A cél az, hogy elpusztítsák a magyar birtokot, ha akkora is, mint a tenyerem. Ezzel az irányzattal szembe kell szabnunk. Nem elég a szervez­kedés. A választásoknál kell a szervezeteken I keresztül megmutatni az erőnket. A tetteknek I kell követniük a puszta elveket. Folytonosan az irredentizmus vádját hoz- i zák fel ellenünk, fit nincs irredentizmus, de ; állítjuk, hogy a békeszerződés a alko­tás, állítjuk, hogy csordák módjára minden megkérdezésünk nélkül tereltek ide bennünket, állítjuk, hogy legyőződként kezeinek bennün­­| két a csehek, holott nem volt alkalma a nia- I gyár katonának a csehekkel harcolni. Adják j meg az összes jogainkat, akkor aztán kiirtják | az irredentizmus vágyát. A csehek a fogat ! fogért elvet hangoztatják. A sorsunkat intéző I vezetők akár itt, akár ott Prágában nagyobb­­j rész olyanok, akik nem érdemesek a vezető helyre. A magyarság egysége az egyetlen biz­tosítéka a szebb jövőnek s hogy el ne.pusz­tuljunk. Azért el kell távolítani minden válasz­falat, minden gáncsoskodást. A Kér. Szoc. Párttal együtt munkálkodva, nemcsak az itteni i támadásokat kell elhárítani, hanem a Becsben | reánk agyarkedó emigráns sajtót is le kell j törnünk. Felfünő, hogy éppen a szociáldemokraták ! akadályozzák a gabona szabadforgalmát. Ezen­­\ kivül átmenetnétküli árleszállításokkal, kiviteli tilalmakkal is csak a tönkremenésére töreksze­nek a gazdatársadalomnak. A kommunista irányzat a fenti cél elérésében az eszközökben nem válogatós. A beígért gabona szabadforgalma is csak torz szülöttje a szabadforgalomnak, s ezt se törvény, hanem csak rendéletekkel intézik el. Uj választásokat keil követelnünk. A par­lamentben ma már áthidalhatatlan ellentétek vannak, ott a tér nem alkalmas az alkotó mun­kára. A mai parlament nem képviseli a nép­akaratát. Szabad verseny, szabad forgalom és vásár! Ezt kell megvalósítanunk. A szocialisták a vá­lasztások alatt bezzeg nem beszéltek a szabad forgalomról, a központokról, ahol a saját em­bereiket helyezik el. E központok tavaly 156 milbóba kerültek. A magyar-cseh tárgyalásoknál is kibújt a telhetetlen politika. A cseh politikusok azon vannak, hogy eret vágjanak Magyarországon. Tiltakozunk ez ellen. Tiltakozunk Magyarország szuverén jogaiba való beavatkozás ellen. Meg­bélyegezzük azon cseh-szlovák politikusokat, akik ezt cselekszik. Jellemző, hogy a csehszlovák agrár párt­ban nincs egyetlen egy gazda sem, olyanok foglalnak helyet ott, akik saját érdekeikért elárul­ják a gazdák érdekeit. Amig hirdetett szabadság-jogainkat meg nem adják, mi a kormánnyal szemben mindig ellenzéket alkotunk. Hogyan fest a mi szabad­ságunk? Vannak magyar gyermekek iskola nél­kül, iskolák magyar nyelv nélkül, magya tiszt­viselők áilás nélkül Benes minden Ígérete da­cára. Csak az ázsiai sivatagban lehet igy kor­mányozni. A hatóságok is részrehajlók a magyarok­kal szemben. H * magy ar ember megy panaszra, a cseh tisztviselő nem szívesen tárgyalja az ügyét. Magyar területekre magyar tisztviselőket követelünk, mert addig nem tudunk a hatósá­gok tárgyilagosságában bizni. S mi lesz ennek a vége ? — kérdi a szónok. Magunknak keli megvédeni a jogun­kat. Én nem vagyok forradaimista és békét hirdetek, de ha a dolgokon nem változtatnak, én leszek az első, aki azt hirdetem, hogy ön­magunk védjük meg jogainkat. A szűnni nem akaró éljenzéssel, tapssal fogadott beszéd után Dudás József gömöri kis­gazda mondotta ei, igen formás álgondolt beszédét, amely még egy tanult embernek is dicséretére válnék. Majd Mohácsy János elnök megköszönvén az érdeklődést, a gyűlést bezárta. A' lelkes és emelkedett gyűlésről mindenki lelki örömöt érezve távozott el, egy felejthe­tetlen nap kedves emlékivei. Ilii Slliili iiliii liilsi ma, kedden d. e Tafferner Gyula zsupáni ta­nácsos elnökletével ülést tartott. Napirend előtt dr. Mohácsy János bizottsági tag kérdést intéz az iránt, hogy micsoda jogon és micsoda föl­hatalmazás alapján rendelie el a nemesócsai főszolgabiró azt, hogy a szinmagyar Csallóköz három községében (Tuny, Gúia, Néma) a köz­ség belső ügykezelési nyelve szlovák legyen? Micsoda • lehetetlen intézkedés az, hogy pl. Gu­tán, ahol a jegyzőn kívül senki se tud szlová­kul, az iktató és más könyvek tóiul vezettes­senek. A jelenlevő nemesócsai főszolgabiró hi­vatkozik a nyelvtörvényre és arra, hogy őt a zsupánkormányb’ztos utasította e re Különben is a nyelvtörvény szelleméből önként kö­vetkezik az, hogy a községek belső kezelési nyelve a szlovák. Mohácsy János kijelenti, hogy ez se a békeszerződés, se a nyelyiörvény, se a józan ész, se a célszerűség szelleméből riem követ­kezik, ez egyenesen az elszlovákositás szelleme. Tudomásul veszi, hogy a főbíró felsőbb hely­ről kapta ezt az utasítási. Majd orvoslást ke­resnek erre megfelelő helyen. Tafferner Gyula zsupáni tanácsos kije­lenti, hogy ezek mind a nyeivlörvényből kö­vetkeznek, amellyel szembe a tisztviselői kar nem helyezkedhetik. A nyelvtörvény alapján, amely szerint Szlovenszkóban a hivatalos nyeiv a szlovák, rövid idő alatt elrendeli a miniszter (ezt már most bejelenti, hogy ne okozzon meglepetést), miszerint az összes községek ügy­kezelési nyelve a szlováknak kell lenni s a főbírói hivatallal is csak szlovákul levelezhetnek. Ezt eddig azért nem hajtották végre, mert a jegyzők közül alig tudott néhány szlovákui, de rövid időn belül vizsgázniok kell a szlovák nyelvből, s akkor az egész vonalon végre hajtják a nyelvrendeletet. Bizonyára megdöbbenéssel fogadja a ma­gyarság ezt a közelgő rendelkezést, amelyhez e pillanatban az idő rövidsége miatt nincs mó­dunk kommentárt fűzni. Mohácsy János dr. e tárgyhoz hozzá akart szólni, de az elnök meg­vonta tőle a szólás jogot, ami ellen dr. Mohácsy János tiltakozóit. A tanfelügyelő jelentése kapcsán tiltako­zott dr. Mohácsy János ennek hangja és ten­denciája ellen, különösen azon kitételnél, hogy „Csodálkozni lehet, hogy a magyar állam egyes rozoga iskolaépületeket évekig megtűrt." Majd meglátja a fölszólaló, hogy milyen eredménye­ket ér el a tanfelügyelő. Fölolvassa fölszólaló a tanfelügyelő egy utasítását a tanítókhoz, amely­ben arra utasítja a tanítókat, hogy a statisztikai kimutatásokban azokat a tanulókat, akik ma­gyar anyanyelvűek, de otthon a családi körben szlovákul is beszélnek, szlovákoknak kell be­írni, még akkor is, ha magyaroknak vallják magukat A tanfelügyelő és többek fölszóla­­lása után a jelentést elfogadják.

Next

/
Thumbnails
Contents