Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-28 / 43. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok1* 1921. május 28. nitóik és tanáraik vezetése alatt. A menetben azután a tűzoltó zenekar haladt és nagy precizitással adott elő egyházi énekeket, ezzel is óméivá a szép ünnep fényét. A leányok Mária kongregációja és a Szent Szív gárda tagjai után a Katolikus Egyházi Énekkar haladt, amely a négy oltárnál gyönyörű énekeket adott elő. Ezt követték az irgalmas nővérek vezetése alatt a hófehérbe öltözött fehér fátyolos kis lányok, akik kezükben egy-egy szép íriszt tartottak és kosárkáikból virágot szórtak az Oltári Szentség elé, mely a papi segédlet mögött vitt ^ baldachin alatt haladt. Díszbe öltözött cserkészek, egyenruhás, nagyszerűen fegyelmezett tűzoltók vontak a körül kordont és mintaszerű rendet tartottak fenn.. A papság után haladtak a kegyuraság képviselői: BadikBéla tanácsnok és az egyházközség elöljárósága dr. Alapi Gyula elnök vezetése alatt, mögöttük sorakoztak négyes sorokban a hivatalok, testületek, egyesületek katolikus vezetősége és képviselői. A hivatali testületek után a többi katolikus egyesületek: a Szent Szív társulat, a Katolikus Nők Oltár Egylete és a Szent Erzsébet Egylet haladtak. Ezután következett a hívek sokasága, akikhez a gyalogjárókon álló közönség közül sokan csatlakoztak. A menet közel egy kilométer hosz szu volt teljes kifejlődésében a szakértők 5—6000 emberré tették a résztvevők számát. Az útvonal zöld füvei volt felhintve és a házak zöld ágakkal felékesitve. A legtöbb ház előtt virágokat hintettek el és a város örömmel és szeretettel készült erre a napra, melyen megelevenednek régi emlékei és hagyományai. A körmeoet vége. Ezekhez nyúlt tapintatlan kézekkel az állami rendőrség és e fellépése az egész polgárság — beleértve a nem katolikus vallásuakat is — körében a lehető legnagyobb felháborodást keltette. Soha arra példa nem volt, hogy a hatalom az istenitiszteletek rendjébe avatkozott volna bele. Ha ez igy tart, akkor legközelebb a litániákat és miséket is betilthatja, vagy megakadályozhatja a rendőrség, számolni kell azzal, hogy a népnek legszentebb és legféltettebb kincse a vallása, aki abban megháboritja és megzavarja, óriási felelősséget von magára. A rendőrség e tapintatlan közbelépését elitéli az egész város közönsége és a polgárság követeli, hogy ez meg ne. ismétlődjék. Láthatja a zsupántól lefelé minden állami szerv, hogy itt a lakosság kihágásokat nem követ el, nagyszerűen fegyelmezi magát és nyugalmát megőrzi. Ne zavarják ezt a nyugalmat erőszakolt intézkedésekkel és ne fújjanak fel ártatlan kis szúnyogokat félelmes elefántokká. A rendőrség feladata a rend fentartása, ebben a közönség kötelességszerüen támogatja, de a rendőrség számoljon a közönség érzéseivel és azt tartsa tiszteletben. Ebből soha sem a közre, sem az államra baj Dem származhatik. Ennek az ügynek, mint halljuk, politikai téren is lesz folytatása. A kisebbségi jogok szabályozzák a vallás szabad használatát, ezt mulhatlan rendezni kell. A piros-fehér-zöld szin nem oly veszedelmes a köztársaságra, mint gondolják, különösen egyházi körmeneten, ahol azt igazán most vettük észre évtizedek óta először. Megyei tisztviselők elbocsátása. Három alkalmazottat bocsátott el a miniszter. Junius elsején már beszüntetik a fizetésüket. A miniszteri és zsupáni ígéretek. A megyei összes magyar alkalmazottakat öt kivételével a zsupán már január 4-én elbocsájtotta. Akkor erre igen felzudult a közvélemény és ennek hatása alatt a minisztérium ezt hatálytalanította és egy időre felfüggesztette a magyar tisztviselők elbocsátását. Most ismét három tisztviselő elbocsátása lön esedékes : ezek dr. Alapi Gyula főlevéltárnok, Sulacsik Bála árvaszéki kiadó és Hofer Károly irodatiszt. Ezeknek az elbocsátása még február végén kelt és a zsupán ez idő óta visszatartotta a hangulatra való tekintettel. A többi magyar tisztviselő sorsa is ugyanez leend és rájuk is ez a sors vár, ezeknek az elbocsátásai is valamelyik íróasztal fiókjában várják az expedíciót. Mind a három alkalmazott még munkabírása teljes birtokában van és igy méltányos, hogy részükre ez a nyugellátás kiszabásánál figyelembe vétessék. Dr. Alapi Gyula közéleti tevékenységét ismerve, aligha fog a pihenés párnáiba eltemetkezni és reá, mint az itteni magyarság egyik kulturális vezéralakjára, kivételes szerep vár. Ezt reméli és várja tőle az elszakított magyarság. A megyei tisztviselők elbocsátása, mint azt megtudnunk sikerült, május 13. kelt a zsupáni hivatalnál, da a minisztérium ezt már február havában leküldte egy blankettán azzal az indokolással, hogy állami szolgálatba való átvételük tárgyában benyújtott kérvényüket a prágai belügyminiszter elutasította. A zsupánok egy tucatszor, Kállay államtitkár néhányszor és Micsura, Dérer miniszterek is többször kijnlentették, hogy mindenki átvétetik állami szolgálatba a magyar tisztviselők közül, akikre úgy látszik cíak addig van szükség, míg az ide vezényelt cseheket beiánitják, azutáD pedig három nap a'att elmehetnek. Mi vei a cselédtörvény is biztosit a cselédnek két heti felmondást, amely ideig el nem bocsátható, úgy látszik, a magyar alkalmazottak még ilyen számba se mennek a kormány előtt. Bolond világot élünk: mintha minden ajtó ki volna dobva sarkaiból, minden kocsi kizökkent volna a rendes kerékvágásból. . . * | Egy németorosz festőművész levelet kapott édesanyjától Jekaterinoslavból (400.000 lakosú város) s ebből a levélből megtudjuk, hogy milyen „aranyélet“ van Szovjetoroszországban': Egy öltözet ruha 500000 rubel. Egy font kenyér (*/4 kg.) 800—900 rubel. A burgonya fontja 380 rubel. Egy font cukor 15 0000 rubel. ’ Egy font vaj 7000 rubel. Napraforgó olaj 6000 rubel. Egy skatulya gyújtó 600 rubel. Egy darab tojás 300 rubel. Egy font hal 3000 rubel. Egy font lius 2500 rubel. Ezeket az árakat kell fizetni Szovjeíoroszországban, már tudniillik, akinek módjában áll: a többiek végigrongyoskodják és végigéhezik ezt a cudai világot. * Más. A csehszlovák baloldali szocialisták kongresszust tartottak és csatlakoztak a 111, lnternacionáléhoz. Úgy látszik, a „legokosabb“ ember közöttük dr. Smeral volt, ki a következő szép dologra buzdította a kommunistákat: — A föladat most a forradalmi érzelmek gyűjtése, toborzás, szervezés, sajtószolgálat és a párt technikai kiépiíése .. . Legfontosabb itt á „forradalmi érzések gyűjtése." Ezeknek az embereknek még nem volt elég a világháború: nekik uj világégés kell, ahol aztán lehet majd rabolni, gyilkolni s azután? — történjék bármi, az mindegy. A dologban az a legszomorubb, hogy ennek az apacs-munkának előbbreviteláhez a szlovenszkói magyar proletárok is csatlakoztak s ; kijelentették, hogy ők a „kommunista párt többi nemzetiségeivel egységesen kívánnak harcolni!“ i Hát ez igen „szép“ dolog, csak aztán ebbe a kemény csőkbe belé ne törjön a bics- j kájuk. Szerencsétlen flótások: mi hasznotok ! lesz abból, ha 2—3 napon, héten keresztül j raboltok és gyilkoltok s aztán egymással agyar- f kodva — mert ez a rablótempó — marakodtok a romok fölött. Az éhes kutya is, Ha a csontot rágja, Fogát vicsorgatja Szeretett társára ... Ezt mondja a régi költő, de ez nagyon ráillik az újkori kommunistákra is. Sohasem felejtem el, ami gyerek koromban Szegeden történt. Két jópipa összebeszélt, hogy kirabolnak egy jobb gazdát. Mindketten ásóval fölfegyverkezve, kiásták az éléskamra egyik oldalát és a bátrabbik bebújt. A gazda észrevette a betörést, hirtelen az éléskamrában termett s a menekülőnek sikerült elkapni egyik lábát. Most megkezdődött a küzdelem. A gazda erősen tartotta a menekülő lábát, a külső pedig húzta a cinkost minden erejéből, mikor azonban látta, hogy a gazda erősebb, nem sokat teketóriázott, hanem egy ásóvágással leütötte gaztársának a fejét, hogy őt el ne árulhassa. Visszatérünk a régi barlanglakók műveltségéhez, kiknél az volt a virtus: hány koponyát zúztak be kőbaltájukkal. Pedig milyen könnyű megérteni: Ha valaki elkészít becsületesen egy pár csizmát s keres rajta 50 K-át, 100 át, ez a pénz azt a mesterembert, ha mindjárt nem is boldogítja, de önérzetét növeli, mert keresete erkölcsi bázison nyugszik. Ha ellenben egy jóravaló kommunista rabol 100.000 K-át, ez a pénz csak nyugtalaníthatja, mert holnap ezért a 100 000 K-ért talán legjobb barátja döfi keresztül a szivét. Deák Antal. Mailéi mint fiiiom. Két nagy politikai boszorkánykonyhája van Európának: egyik francia és a Quai d’ Orsayn helyezkedett el, s főszakácsmestere Briand, a másik, az angol, a Downing Streeten működik csendben és erélyesen s ennek vezetője Lloyd George mester. • x*. A nagy világháború idején sokszor megírtuk, hogy az egész világégésnek oka tulajdonképen Strassburg, vagy tágabb értelemben Elzász-Lotharingia. A mai nagy politikai ütközőpont, mely igen nagy fordulatokat idézhet elő a politikában: Felsőszilézia. Felsősziléziáért ketten versengenek: a német és a lengyel, s mind a kettőnek van politikai gibice: a németé az angol, a lengyelé a francia. Mert ugyebár, azt mindenki tudja, hogy az a szörnyű nagy entente, kutya-macska = angol-francia barátság csak addig tart, mig a két főszakács mester, illetve a két nemzet között, 1kenyértörésre kerül a dolog. Mert pl. az angol a nyegle és kapzsi franciát szive mélyéből utálja; viszont a francia féltékeny Anglia nagyobb hatalmára és nemzetközileg elismert tekintélyére. Most fölmerül a politika óceánjából a kis Felsőszilézia, mely szénbányákban rendkívül gazdag. Felsősziléziát a lengyel is (francia támogatással), a német is (az angolok erkölcsi sugalmazása segítségével) szeretné magának megkaparitani. Már most mi fog történni. Vegyük csak a valóbbszinü eshetőséget: a németeké lesz Felsőszilézia! Mit tesz ekkor a francia? Azonnal megszállja a Ruhr-vidéket, melyre már régóta fáj a foga. A francia erőszak láttára a méltányosabb angol — ki úgy is tudja, hogy ő a piperkőc franciával sokáig egy gyékényen nem árulhat — szakítani kezd a franciával, igen jól tudván, hogy az ő sorsa, a mai politikai dilemmák között: egy erős angol-németoresz szövetség. Akkor a kapzsi és erőszakos franciát majd könnyebb lesz sakkban tartani. Most, ebben a pillanatban, mindenesetre Lloyd George a helyzet ura a politikában, mivel p az angol kabinet, a parlament és sajtó osztatlan támogatásában részesül. Deák Antal. A béremelés. — Igazgató ur, kérem alássan — mondja egy Meier nevű munkás — egy kis béremelésért esedezem, hiszen annyi pénzt keres az ur az én keserves munkám által. —Hát igazán annyit dolgozik, Meier ur? — Én? Hogyne! Annyit dolgozom, mint egy igavonó barom! — Lássuk csak. Az elmúlt esztendőben volt, ugy-e, 366 nap? — Igen, úgy van. — Nos tehát, 8 órát alszik minden nap, nemde? — Igenis. — Ez kitesz egy harmadévet azaz 122 napot. Marad tehát még 244 nap. — Úgy van. — 8 órai szabadideje van mindennap, ez megint 122 nap. Marad tehát 122 nap. — Nagyon helyes. — Vasárnap egyáltalán nem dolgozik, ez összesen 52 napra rúg, marad tehát 70 nap. — Igaz, igaz. — Szombaton csak fél napig dolgozik, leszámithatunk tehát 26 napot s marad 44 nap. — Ez is áll.
