Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-28 / 43. szám

1921. május 28.

«Komáromi Lapok

ÍJ. oldal.

összeget, 21 milliárdot tüntet fel és ez ma már négyezer millióval van túllépve.

Közben az erdőket kiszállítják. Es jó is, ‘ mert ma már fával senki sem fütene, hiszen a hollandi fa Miskolcon olcsóbb, mint a szomszédos Kassáról szállított. Minden áll. A munkások ezreit bocsátják eí Szlovenszkóban, de csak a szlovákokat 1 Menjetek csak Rózsahegyre a papírgyárba, bőven van ott tisztviselő és eddig nem ismert szédületes karriéreket futnak meg. A kereskedelmi iskola tanítónője játszva táncol be a VI. fizetési osztályba évi 40000 K fizetéssel és ugyauakkor a hitoktató 3 koronát kap egy óráért és igy a kézimunka tanítónő és a fizetési osztályba nem is sorozott iskelaszolga után következik.

A hivatalok nagyszerűen meg vannak szállva, ahol hárman voltak eddig, ott most tizen vannak. Vasúton nem fizetnek, de mind az első osztályban utazik, mert a kirendelt cseh hivatalnok és tisztviselőnek szabadjegye van. E helyett azonban a harmadik osztály menetjegye tízszeresre van felemelve. Mindenki csak adakozásra szólít fel, minden szájból visszhangzik: „Szabad köztársaságunk van, nem vagyunk már Ausztriában, használjuk ki a helyzetet I“

Szlovenszkóban az iskolákban vannak olyan tarátok, akik ütik ..verik a gyermeket, mikor azok a Miaíyánkot imádkozzák. De arra nagyszerűen kimüvelődtünk, hogy a Wertheim szekrényeket pontosan feltörjék és a rózsahegyi adóhivatalból fényes délben lopjanak el 700000 Kát, végül konstatálják hivatalosan, hogy ez a lopás a néppárt agitációja folytán, politikai okokból történt.

Az adókat 40 °/o-tel magasabban vetették ki, mint kellett volna, de ahelyett, hogy ezt enyhitnnék, a csavar tovább működik. Megadóztstják a malacot, a libát és az almát. 23Ó00 hivatalnokkal van nálunk több, mint a gyűlölt Ausztriában, A köztársaságot kell megvédeni, oltalmazni és őrködni felette, hogy hozzám ne folyamodjék. A köztársasággal szemben csak egy kötelességem van: kihasználni azt.

Prágában egy konzervatóriumot létesítettek, kihajigálíák az épületből a vakokat és a siketnémákat, kidobták a kereszteket az iskolatermekből, kihajtották a szerzeteseket Emmausból és a megürült termekben zeneiskolát rendeztek be, ahova 100— 200 diák jár, akiket 140 jól fizetett tanár tanít. Az undok Ausztriában ilyen csak 20 volt és összesen kaptak annyi fizetést, mint ma egy kollégájuk.

itt Keleten sem akarják a mi ruszinjaink a 18000 idegen tisztviselőt elhelyezni: ezért meg kell velük Szíovenszkót nyomorítani.

Autonómia nem kel! sem Szlovenszkónák, sem Morvának, sem Ruszinszkónak, miután nincs meg a kellő számú hivatalnok, tanító és kormányzó. De, hogy vájjon portásaik, szolgáik, utcaseprőik se volna elegendő, ezt senki sem tudja elhinni.

Szomorú képe ez a szabad Sziovenszkónak.

Tovább nem tárom fel a sebeket, de téged hívlak fel szlovák nép, ébredj, védekezzél, mert elpusztulsz. Segítségünkre lesz a munka, a becsületesség és a takarékosság.

Veni Sancte Spiritus !

Trójai fa-ló. *

Egy hónap óta állandóan felszínen tartották a szlovenszkói és ruszinszkói magyar lapok a magyar tanerőknek május 12 én Komáromban tartandó közös nagygyűlésüknek fontosságát. Nem egy magyar lap vezércikkben foglalkozott az ügy fontosságával. Nemcsak a tanitószemélyzet, de a magyar művelődésnek minden igaz barátja és főként a gyermekeik jövőjéért aggódó szülők ér;hető várakozással gondoltak erre a napra. A gyűlést megelőző napon megjelent Komáromi Lapok vezércikkében szinte a ma gyarság közvé.eménye nyert kifejezést, mikor (Gin.) ezt irta: »És kell, hogy minden magyar ember, aki a magyarság ezt-réves kultúrájának szent ügyét szivén viseli, ugyanezt a kiváltságos ötömet érezze.«

Akik nem tartozunk a szorosan vett tanító és tanártestülethez, de nemcsak magyar gyermekeknek vagyunk szülei, hanem magyar iskoláknak vagyunk elöljárói, el.ökei, mohó kíváncsisággal vártuk a nagygyűlés lefolyásáról megjelenő gyűlési tadósitásokat

Micsoda óriási, keserű csalódás ért bennünket ismét! A pozsonyi Hiradó május 13—15 iki számaiban egyedea sort se találtunk a nagy reklámmal előkészített g\ülésről.

A Komáromi Lapok-ban megjtlent egy negyedfél hasábos részletes tudósítás, de egyetlen szó sincs abban arról, amit mi kerestünk.

Egyeben szó sincs a magyar iskolákba bekényszeritett, kritikán aluli és mégis méregdrága tankönyvekről. Nincs szó a községi és felekezeti iskolák dologi szükségleteinek állami fedezéséről, pedig az ott jelen voltak előtt ismert dolog, hogy a mostani körülmények közölt a magyar iskolákat fentartók, nem hogy a jókarban tartásról, de a tanterünk téli tüzelő anyaggal való ellátásáról se lépesek gondoskodni. Nem volt szó arról, hogy a magyar tanító ne lehessen ü'dözós tárgya azér‘, ha a szülők kívánságára szive szerint választja ki a gyermekei által betanulandó énekeket és költeményeket, szóval, hogy a magyar kultúrának biztos miiveiőhelye maradhasson a magyar iskola a kisdedóvótól egész az egyetemig. De nem volt szó még a magyar tanító és tanárképzés jövőjéről sem. Nem volt szó . . . hasábokat lehetne írni arról, a miről nem volt szó.

Az idézett tudósítás után a gyűlés lefolyása olyannak tűnt fel előttem, mint egy kártyázó társaság, ahol minden kártyát tartó mögött ott ül a szemfüles kibic és a játszónak azt a kártyát kell kihívni, amelyiket a kibic akar, mert hiszen a kibic pénzére történik a játszma, maga a »leégett« játszó csak szenvedőieges lény.

De nem minden humor nélkül való a gyűlés elnöki vezetése sem.

Az előkészítő ötös bizottság egyik tagja lett ideiglenes elnök, aki miután üdvözölte a szlovák egyesület megjelent kiküldöttjeit, kijekntette, hogy * Programmal ö nem ad, az a megválasztandó elnök feladata lesz.“ De mi történt? Ugyanő lett megválasztva az elrendelt titkos szavazással elnöknek és programmot ekkor se adott, mert az a hangzatos kbzóíás senki thai se tekinthető irányelveket kijelölő programmbeszéduek, hogy »olyan koporsót még nem gyártottak, amely bennünket eltemet“ (A halva született, idétlen magzatnak nem szoktak koporsot gyártani.)

Ha pedig a tudósító fontosabbnak tartotta egy egész hasábon a megválasztott tisztviselők nevét közö ni, mint az elnöki programmbe^zédet, akkor ez bűnös mulasztás volt mi ellenünk magyar szü.ök és tanügy iránt érdeklődők ellen.

Ezekután visszatérek cikkem címéhez.

Kriszius előtt több mim ezer esztendővel Trója városa elvesztette védőszenijéntk, Minervának szobrát. És mikor a görögök ennek ellenére se tudták Tróját elfoglalni, Odysseus tanácsára cselhez fordultak. Egy óriási fa lovat készítettek, melynek gyomrában legmerészebb Vitézeik voltak elrejtőzve. Majd ravasz hízelgéssel rávették a trójaiakat, hogy városuk bástyázatának egy részét törjék be, hogy ezen újabb védőszentet áílilhassák az elveszített helyére. A terv tetszett a trójaiaknak és minden úgy történt, ahogyan a ravasz görögök akarták.

Vágmelléki.

Az urnapi körménél botrányai

Az állami rendőrség feltartóztatta a körmenetet. A hívek százai mentek a zsupánhoz tiltakozni. A céhzászlók régi nemzeti színű szalagjai. 6000 ember várt az utcán a papsággal a zsupán döntésére. — Hallatlan felháborodás városszerte.

A katolikus világ legnagyobb ünnepén, Űrnapján, melynek verőféuyes gyönyörű idő kedvezett, olyasvalami történt, ami mindenkinek a vérét felforralta és az egész várost lázba ej tette. Az állami rendőrség, ameiy ugylátszik minden ürügyet megragad, hogy a polgárság iránt érzett ellenszenvének kifejezést adjon, a körmenetet feltartózíalta és meg akarta akadályozni annak megtartását. Polgárságunk nagyszerű önfegyelmezettsf gének köszönhető csak az összeütközés e'kérülése, de a felháborodás igy is le sem irható a történtek miatt és az egész város közvéleményét ez fog'a'koztatja ma is.

Az urnapi körmenetet az idén is a hagyományos régi fénnyel kívánta megülni a katolikus egyház, melyre nagy előkészületeket tett. Mvghivta az egyesületeket, a hivatali testületek katolikus tagjait, megjelentek a tanuló ifjúság és ez ipartársulatok is megjelentek ősrégi évtizedek óta használt jelvényeikkel. A rend fentartására a helyi tűzöl tószáz adót és a cserkész ifjúságot kérte fel az egyházközség és oly nagyszerű rend, fegyelmezettség uralkodott a körmenetben, hogy annak ezernyi ezer tömegében a legcsekélyebb tolongás sem volt egy percig sem, mindenki a maga kijelölt helyén maradt.

A körmenet elindul.

Hét órakor kezdődött az ünnepi nagymise, melyet Mórocz Emílián bencés házfőnök mondott papi segédlettel. Ezen megjelentek a vár osi kegyuraság és a katolikus egyházközség képviseletén kívül a hivatalok képviselői is.

Mise végeztével elindult a körmenet, melynek élén évszázados szokás szerint a céhek és ipartároulatok zásziait vitték. L* geiől a kertészek lobogója haladt, azután a kőmivesek, majd az ácsok rudakon tartott lobogója, a csizmadiák, hentesek, sütők stb. zászlaik alatt.

A keresztényszocialista párt piros-fehérzöld szinü zászlaját nem vitték ki a körmenetbe, mert a párt elnöke ez ügyben kérdéssel fordult a zsupánhoz, aki ennek kikapcsolását kívánta. Ennek készségesen eleget is tettek és ebből latható a rendezőség teljes lója itása a hatalommal szemben. A régi céhzászlókon azonban vannak neínzetiszin szalagok is, amelyeket még felszentelésük idejében tettek reá és igy évtizedek óta rajta vannak, tehát a zászlóhoz tartoznak. Ezekatavalyi körmeneten is a zászlókon voltak. (Tavaly a kereszt: nyszocia’tsták zászlaja is részt vett a körmem tben)

A menetet megállítják.

Nénány cseh rendőr a, menet élén levő zászlók uemzetiszinü szalagjait észrevette és azok levételét követelte, aminek az iparosok nem tettek eleget és kijelentették, hogy azok a szalagok a zászlóhoz tartoznak, miután évek hosszú sora óta vannak raj luk.

Az állami rendőrök nem tágítottak, segítségért szaladtak és csakhamar 10—12 rendőr érkezett, akik a Megye-utcában elálltak a körmenet útját. A papság erről mitsem sejtve elindult a templomból az Oitári Szentséggel, de a menet mozdulatlansága nliatt kénytelen volt az utcán, közvetlen a templom elett megállani.

Közben az iparosság, melynek fe háborodása egyre nőtt, a zsupánhoz fordult jogorvoslatért e hallatlan ünneprontás miatt. Százan is siettek a megyeházára és a rendőrök is oda mentek, utóbb megjelentek ott Mihola h. rendőrfőkapitány, Igó és Ziskay fogalmazók is. A zsupánra jó negyedóráig kellett várni, mig a kü döttség előtt inegalen). Itt az egyházi sz rtaitási ruhába öltözött Babits Endre ^segédlelkész adta elő a történteket és dr. Alapi Gyula, a katolikus egyházközség elnöke számolt be a külső helyzetről reámutatván arra, hogy ezek ősrégi szokások, melyekhez a katolikus közönség rendületlenül ragaszkodik. A zsupán a re dért a vezetőséget téve felelőssé, a körmenet megtartásához h zrájárult.

Erre az állami rendőrség tagjai a körmenetbő! távoztak és nem teljesítettek ott szolgálatot, városi rendőrök váltották fel őket. így végződött az ártatlan, senkit nem bántó szalagok ellen indított hadjárat. Meg kell állapítanunk, hogy a rend ezután egy pillanatra sem hagyott fenn semmi kívánnivalót.

A körmenet ismét elindul.

Félóráig tartott ez a huzavona, ezt öt hatezer ember várta bámulatos önfegyelmezettsóggei és türelemmel. A papság az 0 tári Szentséggel ott várakozott a templom előtt, ez idő alatt a hivek mozdulatlanul szenténekeket énekeltek.

Ekkor ismét elindult a körmenet, mely a Megye utca, Szentháromság szobor, Városháza, Széchenyi-utca, Szegényház, Zámory-utca, Sétatér és Nádor utca útvonalon haladt gyönyörű rendben.

A körmenet elejéD, mint "emütettük az iparosok haladtak zászlóikkal. Nem egy régi céhzász ó vivői közt baloldali szccialista munkásokat is láttunk, akik e régi hagyományokhoz épugy ragaszkodnak, mint minden komáromi polgár, melynek Űrnapja legszebb ünnepe volt mindenkor. Utánuk következett a férfiak Oltáregylete zászlója alatt, majd a Katolikus Legényegylet. Ezután az iskolák katolikus növendékei: a katolikus elemi iskola, a polgári fia és leányiskolák, a katolikus főgimnázium, ta-