Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-25 / 42. szám
Negyvenkettedik évfolyam. 42. szám. Szerdai 1921. május 25. KOMA ROMMEGYEI KÖZLÖNY Előfizetési ár Ccéh-szlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Kfész évre 60 K, féléTre 30 K, negyedévre 15 Egyes szám árat 70 fillér. K. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYDLA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szardán és szombaton. A cseh-szovák egység melleit foglalt állást a Prágában megalakult kommunista párt, ezzel fölfelé állam hűségét akarja megmutatni. Aki tudja, hogy a kommunisla pártnál az ilyen csak harci taktika kérdése, az nem veszi a dolgot komolyan. Ezt a pártot Moszkva dirigálja és az, úgy tudjuk, nem hisz a cseh-szlovák egységben, sőt annak felbomlását hirdeti. Egyébiránt a cseh-szlovák egység hangoztatása a taktikán kívül még annyit jelent, hogy az állam poliglott munkásai egységes szervezetét biztosítsa. Szomorúan állana a cseh-szlovák egység, ha a kommunisták támogatására szorulna. Ez a harci taktika a szlovák autonomista pártnak van szegezve, amely itt Szlovákiában a legveszedelmesebb ellenfele a kummunistáknak. Az autonómia hívei és egyre növekvő tábora ezt nem taktikai kérdésnek tekinti, hanem történeti folyamatnak. A cseh-szlovák egység gondolata csak negyed század óla él a r.seb nar.ionalisták agyában és munkáiban, ^szlovák nép, melynek irodalma van és egészen különálló történeti múltja, ezekért az okokért törekszik az önállóság felé. Nemzeti egységet csak a közös nyelv és irodalom és a közös múlt alkothat. A szerb és horvát testvérnép, még nyelvük is inkrizis megoldását a infinitum kitolják. Az im* periálista hóbort nem ismer hatást. Érdekeinek előretolásában, irigyli, ami a másiké és nem tűrheti, hogy mellette az is létezni mer és boldogulni akar. Ennek a nimród- elvnek örök idők óta akadtak hívei, akik hatalmuk érvényesítéséből magukhoz ragadták az uralmat, másokat alattvalóikká tették, nekik törvényeket adtak s igy államot alapították. De megrontják . .. Nimród földjét is. A puszta erőszak egyenes ellentmondásban van a lét lényegével s igy hatalmi tultengéssel harmóniát, együttműködést, egyensúlyi helyzetet létesíteni nem is lehet. Élni: ősjoga az embernek és minden népnek, mástól elrabolni az életet: bűnös kihágás az embeiiség ellen, mert alapjában támadja meg azt s a létet és a jövendőt veszélyezteti. És mégis mit mond a törlénelem? Az egész világtörténeten fekete sávként vonul át az a törekvés, hogy a győző a letiport ellenfelet össze akarja törni, még a levegőt is megvonni tőle, hogy saját jövőjét biztosíthassa. De újra meg újra azt látjuk, hogy elpusztulnak mindazok a világbirodalmak, melyek erőszakra alapítják hatalmukat. , Még philantrop intézmények sem tudnak megszabadulni a nemzeti, faji elfogultságtól s nem képesek respektálni a nyelvek és nemzetek sokféleségének sajátos jogait és nem tudnak felemelkedni principiumaik magaslatára, így nemrégiben olvastunk arról, hogy a francia és a belga Vöröskereszt Egyletek nem vettek részt a nemzetközi konferencián, valószínű, mert nem akartak összetalálkozni a német delegátusokkal. Eddig csak sejtettük, hogy ez volt az ok, de most már megingathatatlan bizonysággal állítjuk. Kezünkbe került ugyanis egy lapvélemény; a Revue de Génévé (1921. április) a 637 lapon a következő felvilágosítással szolgák „A francia Vöröskereszt-egylet a konferencián való részvételét ahho? a feltételhez kötötte, hogy a németek fejezzék ki rosszalásukat a némelbirodalom által alkalmazott harcmodorral szemben, mely igen gyakran a Vöröskereszt Egylet elveinek valóban botrányos megsértése volt. A németek beleegyeztek, csupán annyit kértek, hogy ne nyilvános gyűlésen követeljék azt. A franciák megelégedtek ezzel és Genfbe várták is jövetelüket, amikor a londoni konferencia után hirtelen bejelentették, hogy véglegesen visszautasítják a németekkel való találkozást.“ A Revue igazgatója, aki „hisz — úgymond — abban a nagy szerepben, melyet Franciaországnak a világban játszaina kell“, sajnálja ezt a távolmaradást, mert meg van felőle győződve, hogy az „árt magának Franciaországnak, melynek géniét szeretnők látni mindenfelé ragyogni.“ ügy véli, ha Franciaország kizárja maga-magát a nemzetközi összejövetelekből elveszti súlyát a német kifogásokkal szemben, inig ha kiváló delegátusokkal képviselteti magát, nagy szerepet vihet s az irányitó hatalmat magához ragadnatja. Nemcsak a „gloire“, de még a humanitárius francia Vöröskereszt-Egylet sem akar a kiengesztelődés csolnakjába ülni, hogy a béke révébe juthatna. Jókai szobrának leleplezése. — Saját tudósítónktól. — kább közös, mint a csehek és a szlovákoké és mégis azt látjuk, hogy a horvátok a szerbekkel összeforrni soha nem fognak és a válási proceszus megindult közöttük, mert a vallás, irodalom, kultúra és történelmi külömbségek választják el őket, amelyek mélyebben ható erők a materiális ható erőknél. A kommunistáknak a cseh szlovák egységet támogató politikája tehát nem téveszt meg senkit, legkevésbbé az államot, melynek éppen az egység a legsúlyosabb gondja. E kérdésben a magyarság, mint az igazi demokrácia és a szabadság bive, az autonómia oldalára áll és annak kivívását támogatja teljes súlyával. iz Giiíai eswsiilyi csak nem akar helyre állni. Harmadféléve már, hogy elnémult a harci zaj és az ágyudörej, mégis egyes államok még mindig állig fegyverben állanak. A helyeit hogy keresnék a minél előbbi békességet, lehetetlen követeléseikkel, erőszakos ránehezkedésükkel a kiengesztelődés szellemét csirájában megölik és a gazdasági A válságokkal küzdő magyar nemzet rohamos lépésekkel halad előre a konszolidáció utján, ami a magyar fajban rejlő nagyszerű és ériékes tulajdonságok eredménye. Politikai, társadalmi és irodalmi élete .lassanként a normális kerékvágásba tér vissza és működését, melyet a háború és az azt követő összeomlás, a bolsevizmus és az azt követő román megszállás hosszabb időre tétlenségre kárhoztatott, ismét felveheti. Ennek fényes tanúsága az a nemzeti ünnep, mely Jókai Mór szobrának leleplezése alkalmával folyt le május 21-én Budapesten, melyen Komárom is résztvett küldötteivel. Méreteiben és belső tartalmában egyaránt hatalmas volt ez az ünnep, mert ott találkozott az egész magyarság. Ragyogóan szép, verőfényes nap kedvezett az ünnepnek, amely az Andrássy-ut és Gyárutca keresztezésénél folyt le, ahol a költő szobra áll, az Andrássy útnak az Operaházat közvetlen követő oldalán. Ezt a helyet a korai délutáni órákban elzárta a rendőrség és a szobor környékére csak meghívó előmutatása mellett lehetett bejutni. Délután 4 óra előtt gyülekeztek a szobor előtt a meghívott testületek és egyesületek képviselői. Berzeviczy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke üdvözli az érkezőket, köztük Komárom küldötteit is, akiket Tuba János mutatott be. Megérkeznek Apponyi Albert gróf, a Szent Is ván Akadémia elnöke, Wlassics Gyula báró, a közigazgatási bíróság elnöke, Herczeg Ferenc, Berzeviczy altábornagy a vezérkar főnöke, Sipőcz Jenő, Budapest polgármestere, az egyetemi rektor és dékánok nehéz aranylánccal hivatali jelvényükkel nyakukban és az írói, tudományos és művészvilág kitűnőségei. A komáromi küldöttséghez csatlakoztak: Beöthy Zsolt egyetemi tanár, Komárom illusztris fia, Sárkány Ferenc miniszteri tanácsos, volt komáromi főkapitány, Komáromi Kacz Endre festőművész, Vásárhelyi Domokos közigazgatási biró, volt városi tiszti főügyész, Geőcze Sarolta leányinternátusi igazgató, a komáromi polgári leányiskola egykori igazgatója, dr. Sikabonyi Antal a Nemzeti Muzeum őre, dr. Tóth Kurucz János polgári iskolai igazgató stb. Komárom szab. kir. város részéről ott láttuk dr. Czobor Imre főispánt és dr. Tóth Zsigmond polgármester vezetése alatt öt tagú küdöttséget. Az ünnepségen megjelentek a külföldi diplomáciai iestület küldöttei, a kormányzó és József kir. herceg képviselői és Jókai Mór családjának tagjai közül unokahuga, özv. Hegedűs Sándorné fiaival, Hegedűs Lóránt miniszterrel és Hegedűs Sándor íróval, özv Milus János TMhafes‘° és vegytisztító Komarom, Nador-utca 3. es 48. szám. ■■' Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket» függönyöket stb. fest és tisztít. —
