Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-21 / 41. szám

1921. májas 21. „Komáromi l*apok 3. oldal. költötte el, de már az ebéd a vacsora együtt találta az egész családot a Petőfi reliquiáktól szinte forradalmi hangulatú közös étkezőben. A „család“ bizony eleintén kicsiny volt. Az öreg uron kívül veje: Feszty Árpád és neje: Jókai Róza alkották. Ámde különösen estebéd idején gyakran kibővült az néhány szívesen í látott vendéggel. A „tarok“ estéken különösen. Ide vonultak a Ferraris művészi ecsetjével megörökített „históriai tarokkparthie“ ismert alakjai: Tisza Kálmán, Nedeczky Pista bácsi, j Gajári Ödön, Sváb Károly, Csernátony Lajos. És a kibici karból is néhány. Sorukban nem egyszer Szilágyi Dezső, gf. Csáky Albin, Vlas­­sics Gyula, Gyulay Pál stb. A „parthie“ szin- j helye a „műhely“ volt. innét vonult ki a tár- j saság a közvetlen szomszédságban levő ebédlő j dúsan terített asztalához. Feszty Árpád és neje udvarának: nekünk t bohémeknek gyülekező helyünk az atelier volt. I A kedélyes, derűs és nem egyszer érdekes ! indim politikai nyilatkozatokkal fűszerezett tarokk esti vacsorákon azonban rendszerint csak né­­hányan a nagyon benfentesek közül vettünk részt. Nem is lett volna e helyiségben nagyobb társaság .számára hely. De megszaporodott egygyel nemsokára maga a család is, a Feszty Árpádnénak kis leánya Massika született. Soha se láttam bol­­gabb nagyapát Jókai Mórnál. Sokszor becéz­­gette, dédelgette a kis unokát, aki egyszerre a legfontosabb, legiinnepeltebb tagja lett a csa­ládnak. Kedvét kereste, hódolatára járt mindenki. Elsősorban maga az öreg ur. A kis unoka megjelenése csak ragyogóbbá tette a derűt, növelte a kedélyességet, mely a Bajza-utcai kis palotát eddig is betöltötte. Za- j vartalan összhang, mindég és mindenben vidám- ; ság, szeretett mindenütt. Sajnos, nem sokáig ! csak pár évig tartolt. Derült égből villámcsa- j pásként sújtott le e bájos csatádi fészekre a j nagy iró késői, második házassága. Meghasonlás támadt a fiatalok és az öreg j ur között, szétszakadta család. Azöreg úr poétái j jóstehetséggel egy évvel előbb megirt olaszor- i szági -nász útja után különlakásba költözött. Fesztyék pedig hosszú időn Firenzébe tették át otthonukat, majd visszatértük u'án nemsokára eladásra került a kedves, családi porta — Petőfi-házzá lett. Ma is az. Jókainak, Feszty Árpádnak azóta állandó otthona lett — a temető. Csak a már nagygyá j lett kis unoka: Massika és édesanyja, mind- ; ketten maguk is művészek emlegetik nagy sze- ! retettel meg mais a régi kedves otthont.Orion. \ Gép- és gyorsírásban jártas kisasz- j szonyt irodai alkalmazásra keresünk. Ajánlatok Braun Adolf és Fia céghez intézendők. F;y ÍBlíjteletlCD «MIM MpntáB. Mfvésznő játékát hallani otthonában, kevés embernek van alkalma. Ebben a szerencsében részesültem, midőn Wicherley Albert, a komá­romi l. M. C. A. vezetője feleségével tiszteletét tette Farkas Márta hegeilűművé.-znőnél Vért­pusztán folyó hó 13-án. Wicherley ur maga is művész ember, ki Kreisler- és Isaye val a híres belga hegedű királlyal együtt szerepelt New- Jorkbau. Bevallom, hogy rám laikusra, ki a zenéhez nem sokat érték, nagyobb hatást telt Farkas Márta művészete az intim körben, mint a hang­versenyen, bár ott is elragadó volt. Annak egyik oka az is voit, mert a művészi zene költői hangulatú környezetben hangzott ei. A kastély előtti parkban szép fenyőfák tövében tavaszi szellőcske játszadozott a viragos bokrokkal, a park tövében a tóvá szélesedett Zsitva tavaszi napfényben tündöklött, az áthalolhatatlannak látszó páti erdőn túl az almási hegyek integet­tek s a messze távolban a láthatár szürkületében a szem András templom tornyai bontakoztak ki. Benn az úri kényelemmel berendezett szalonban a művészi festmények, vázák, művé szék képei, köztük természetesen Hubay, a művésznő volt mesteréé művészi lelkületet tük­röztek vissza, s midőn ezen költőies környezet­ben, ünnepies csendben megszólaltak a bűvös hegedő húrjai s a művésznő átszellemült arccal gyors egymásutánban játszotta Bach Sebes­tyénnek magán hegedűre szerzett több szónatá jat, köziük a hires SiciHanot és Prestot, majd Wicherley ur zongora kíséretében a többek közt Tartini hires »Ördög trilláját«, a néhány sze­­renecés hallgató arca kigyulladt, szemeik csillog­tak s az arcokra megílletődés ült ki. A bűvös zene mozgásba hozta érzelmeink összes húrjait s a köznapias hangulatból magasabb, tisztább, tündéries légkörbe emelt s a zene hatása alatt fedezi fel az ember, hogy az érzelmeknek mi­csoda hullámzása, viharzása, milyen végtelen finomsága lakozik az emberi lélekben. Ha a laikus is tud örvendeni a művészi zenének, mennyivel inkább tudja azt, értékelni a zeneművész. Wicherley ur a komáromi kul­túrpalotában a m. hó 5-én rendezett hangver­senyen halottá már Farkas Márta játékát, akkor is bámu.á-ának adott kifejezést, most pedig el volt ragadtatva s azt mondotta, hogy nem akadt hegedű művészre, a kinek játéka annyira belernarkolt volna szivébe, mint Farkas Mártáé s aki játékának oly szeles kautiléuája volna, mint az övének s kijelentette, hogy bár azt. az utasítást kapta kormányától, hogy minden Amerikába igyekvőt a tervéről igyekezzék le­beszélni, Earsas Martat azonban egyenesen buzdítja, hogy okvetlenül menjen át Amerikába beszélni, „0“ magyarul, azok pedig kikényül. , Ami pedig Pap Sándor azon észlelését illeti, - hogy a „kikények“ beszédjében igen sok szó j teljesen azonos a magyarral, pl. balta, alma, < búza, lapát, igen sok pedig alig egy-egy be- | tűvel különbözik csak a megfelelő magyar szó- i tói — hat arra is elég könnyű a felelet: Min- j denki, aki kissé gondolkozni kezd a mai ma- i gyár nyelvben használatos szavak és kifejezé­­v seken és akinek — mondjuk egy kis német nyelvismerete is van, azzonnal észreveheti, hogy sok olyan szót használ a magyar nyelv, ame­lyek a németben is meg vannak, (herceg, — Herzog, polgár — Bürger, mester — Meister stb. stb.) Bizony nagyon sok szót vettünk át más népek nyelvéből, ezt azonban szégyelnünk nem kell, mert épen a legműveltebb nyelvek­ben van a legtöbb idegen, kölcsönvett szó. Nos, hát a föntebbi alma, búza, balta, lapát is ilyen kölcsönvett szók, amelyeket őse­ink őshazájukban még nem is ismertek. (Az igazság kedvéért megjegyzem, hogy a balta és lapát pontos származását nem tudom itt ha­marjában megmondani, mert megfelelő etymo­­logiai szótár most nem áll rendelkezésemre.) Nevezetesen az alma és búza szavakat és majdnem az összes kifejezéseket, amelyek a földmivelés körébe vágnak, őseink vándorlá­saik közben egy török-tatár fajtájú néptől vet­ték át akkor, amikor a földmivelés mestersé­gét tőlük megtanulták. És ez a török-tatár nép (valószínűen a csuvasok) máig is a Káspi­­tenger környékén él, ahol a föntebb emlitett „kücény“-ek is élnek. Nagyon könnyen megeshetik, sőt való­színűnek mondhatjuk azt a következtetést, hogy ezek a kikények nem mások, mint az a csuvas nép, amelylől elődeink a földművelést tanulták és a földmivelés tudományával együtt a körébe vágó szavakat is átvették. így aztán könnyen megérthető, hogy miért talált Pap Sándor annyi magyar szóhoz hasonló, sőt velük tel­jesen azonos kifejezést a Kaspi tenger partján. Hogy az a nép magát „kekin“-eknek vagy „kikény“-eknek hívja, mig mások esetleg mint csuvasokat emlegetik őket, az nem ellentmon­dás. Hiszen pl. a németek magukat mint ,,Wir Deutschen“ emlegetik, mi mégis németeknek hívjuk őket. Ez a kis cikk természetesen nem akar kimerítő megoldást hozni az ősmagyarok prob­lémájában, mégcsak nem is kívánja a tudo­mányos és alapos jelzőt a maga számára. Hi­szen az ilyen kérdések alapos megtárgyalása nem is politikai lapba való. Csak rövid hozzá­szólás akart lenni a felvetett kérdéshez. Bizony ránk nézve, rokontalanul, a nagy­világban teljesen egyedül álló népre nézve nagy öröm lenne, ha valahol, a világ akármelyik sarkában felfödöznének egy nagy népet, amely szintén magyarnak vallja magát. Az energia forrásnak micsoda bányája nyílna meg akkor számunkra. De úgy látszik, le kell mondanunk erről a vágyakozásunkról, mert az ősmagyarok, ha élnek is valahol, nem a mi szempontunkból vett magyarok többé. a hol kétségtelenül óriási erkölcsi és anyagi sikerei lesznek és ajánlkozott, hogy egy ameri­kai igen előkelő koncert rendező vállalattal haladéktalanul érintkezésbe lép szerződtetése érdekében. — A művésznő örü t, hogy ameri­kai zeneművésszel mcgisinerkedeli. s benne kitűnő kiséröre talált s most már ő kért« Wicherley urat, hogy a nyár folyamán, ha ideje engedi, jöjjön ki, hogy minél többet muzsikát hassanak, a mit az amerikai természetesen a legnagyobb örömmel meg is Ígért. Farkas Mártát szent kötelékek fűzik már eddig is Amerikához. Reményi Ede, a világhírű hegedűművész, Liszt Ferenc barátja Farkas Márta édes atyja anyai ?gán dédnagybátyja, kinek hamvai New-Yorkbaa piheouek. New- Yorknak 18 évig volt lakosa s 23-24- évvel ezelőtt San Franciscóban rendezett hangverse­nyén halt meg. Holttestét maga New-York varosa hozatta vissza N^w-Yorkba nagy pompa köt helyezték testét nyugalomra. Na­gyon lehetséges, hogy néhány hónap lefolyása után hallani fogjuk, hogy egy uj magyar zene zseni, Reményi dédunokahuga, túl az Óperenciás tengeren hirt és dicsőséget szerez az elárvult magyar népnek. Csekes Béla. Jókai a kölcsönkönyvtárbán. A komáromi kölcsönkönyvtárbán eltöltött másfél évtized bőséges tapasztalattal gazdagí­tott arra nézve, hogy az olvasó közönségnek ki a kedvenc írója és annak melyik müvét szeretik legjobban. Természetesen a komáromi közönségnek legkedvesebb és legnépszerűbb írója, városunk nagy szülöttje, Jókai Mór, akinek szobrát éppen most leplezik le Budapesten, a Liszt Ferenc-téren. A komáromi olvasó közönségnek, hogy úgy mondjuk, az ábécés könyve Jókainak a regényei. Ezekkel kezdi minden felserdüít olvasó a kölcsönkönyvtári szereplési pályafutását, ami­kor már a fiú kinőtt a Verne, May Károly, Cooper Bőrharisnya és Az utolsó mohikán, a leány pndig Tutsek Anna-féle regényekből, akkor az olvasói nagykorúság határkövét az jelzi, hogy elkezdi a Jókai regényeket olvasni. Természetesen a felserdült leányka és legényke először A szerelem bolondja és Szeretve mind a vérpadig c. regény iránt érdeklődik, éppen úgy, mint a 60 évet átlépett férfi olvasóink, hogy mintegy önbizalmat és erőt öntsenek magukba, Az öreg ember nem vén ember című regényt még egyszer elolvassák és mikor visszahozzák ezt a regényt, mintha rugalmasabb lépésekkel jönnének fel a kultúrpalota emeletére. Éppen úgy elárulhatok még egy kulissza­­titkot. Endrődi Sándor Másodvirágzás című kis regényét legtöbb harminc éves asszony elolvassa. De térjünk vissza a mi halhatatlan Jóka­inkra. A mikor a kölcsönkönyvtár olvasója a 70 év felé közelget, amikor már semmiféle lelki éterinjekció nem használ, mintegy kétség­­beesett följajdulásként még egyszer elolvassa Jókainak De kár megvénülni cimü regényét. Ez a tünet éppen úgy hozzátartozik az öreg olvasók psychológiájához, mint az, hogy a negy­­venévkörüli asszony siet elolvasni Jókai Az egetvivó asszonysziv cimü regényét. Vannak ritkább esetek is az olvasók psychéjében, ilyen pl. amikor egy börzeáner, a pénz, az arany hűséges csatlósa elolvassa Jókainak Ahol a pénz nem Isten c. regényét. Érdekes, hogy halhatatlan írónk az első szerény, sokszor semmit mondó regényeiméivel, hamarosan szakított és áttért a nagyhangzásu sokat mondó, reklámizü regénycimekre, ame­lyekben paradoxonszerü ellentétek (Szegény gazdagok, Gazdag szegények), vagy szójátékok (Rab Ráby, Páter Péter, Asszonyt kisér, Isten kisért) vannak és ugylátszik, jól ismerte az olvasókat, mert ezek a hangzatos cimü regé­nyei a legkapósabbak. Ilyen reklámszerü ci­­müek: A kőszivü ember fiai, Akik kétszer halnak meg, Minden poklon keresztül, Aki a szivét a homlokán hordja, Szeretve mind a vérpadig. Aki holta után áll bosszút, Kétszarvu ember. Véres, könyv, Véres kenyér, stb. Érdekes, hogy amig a Szegény gazdagok c. regénye nagy kelendőségnek örvend, addig a Gazdag szegények c. regénynek igen kevés, az olvasója. 1

Next

/
Thumbnails
Contents