Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-21 / 41. szám
4. oldal. „Komáromi Lapok 1921 május 21. A fiatalabb korú férfi olvasók, mikor a Verne-regény korból már kinőttek és Jókait kezdik olvasni, átmenetileg a Jövő század regénye, Egész az északi pólusig és az Egy hirhedett kalandor c. regényeket olvassák legszívesebben. A fentemlitett Jövő század regénye cimü mű kölönösen nagy kelendőségnek örvendett akkor, amikor a repülő technika olyan nagy haladást tett. A háború első évében szintén nagyon kiváncsiak voltak az emberek arra, hogy mit is mond Jókai ebben a regényében. Természetesen a komáromi olvasókat első sorban azok a Jókai-regények érdeklik, amelyek Komáromban, vagy Komárommegyében játszódnak le részben vagy egészben. Ilyenek Az arany ember, A politikai divatok, Ä tengerszemü hölgy, Az elátkozott család. Ezek között természetesen Az aranyember vezet kelendőség tekintetében. A komáromi kultúrpalota kölcsönkönyvtárában 4—5 példányban is megvan, de a nagy kelendőség miatt még igy is nehéz hozzájutni. Az Aranyember népszerűsége természetesen nemcsak a komáromiak előtt nagy, hanem mindenki előtt, akik szeretnek szépet olvasni. Nincs is megfelelő korú kölcsönkönyvtári olvasó, aki Az aranyembert ne olvasta volna. Ha mégis megtörténik, hogy valakiről kisül, hogy nem olvasta ezt a regényt, a többiek ajkán szánalmas lenéző mosoly vonul végig, mintha csak az tudódott volna ki valakiről, \ hogy nem szokott naponta mosdani. Az aranyember után leginkább kapósak a Szegény gazdagok, A kőszívű emaer fiai. Szerelem bolondjai, Fekete gyémántok, Es mégis mozog a föld, Enyém, tiéd, övé, Akik kétszer halnak meg, Szeretve mind a vérpadig, A lőcsei fehér asszony, A tengerszemü hölgy, Egy az Isten, Mire megvénülünk. A cimek után menő közönség aránylag nem igen kéri az egyszerű hangzású A régi jó táblabirák, az Uj földesur, a Névtelen vár, j Rab Ráby, Á Domokosok, Szép Michál, Bál- | ványos vár, Rákóczi fia, A két Trenk cimüeket. \ Alig örvendenek kelendőségnek Erdély j aranykora, Törökvilág Magyarországon, Jani- : •csárok végnapjai és az elbeszéléseket tártál- S mazó kötetek, ugyanis kevés olvasó sznreti I az elbeszéléseket, az a fö legtöbbnél, hogy az egész kötet „egyről szóljon“, amint mondani j szokás. Az általános érdeklődésen kivül néha j néha egy-egy regénynek különösen megnöveszti j az olvasó közönségét bizonyos esemény. így ; például amikor egy-egy Jókai regény megje- ■ lenik filmen is és az itteni mozivásznon lepergetik, akkor mindenki siet felfrissíteni ismere- j teit a regény elolvasása által. Mikor a Szegény : gazdagok-at és Mire megvénülünk-et adták a ; komáromi moziban, ehhez a két regényhez i alig lehetett hozzájutni. Amikor dr. Szijj Ferenc j földolgozásában a kollégium színpadán elő- ; adták Az elátkozott család-ot, akkor mindenki \ sietett újra elolvasni azt. Már pedig, aki el- j olvassa Az elátkozott család-ot, az elolvassa i a regény folytatását is, A barátfalvi levitát is. Mint már mondottam, a repülőgépek terén j elért rekordok igen sok olvasót kiváncsivá 1 tettek, hogy a repülőgépekről, a háború első évében pedig, hogy a jövő háborújáról mit is ir Jókai A jövő század regényében? Amikor a hírlapok egy-egy merész sarkutazóról irfak, akkor az Egész az északi pólusig c. regény lett hirtelen kapóssá. Általánosságban sajnosán állapíthatjuk meg, hogy még az olvasmányban is a moderneket kereső, nem mindig szerencsés uj idők Jókai regényei olvasói számát csökkentették ugyan, de Jókainak mindig megmarad olvasónak a serdülőkort átlépők tábora és az idősebb koruaké, amikor újra elolvassák a régebben olvasottakat, amikor fölfrissitik az emberek a régi olvasmányaikat. És ezeknek száma nem csekély. Ezek minden modern, minden ujitó idők dacára hűségesen megmaradnak, mint a szép, jó és igaz hivei Jókai olvasóinak. Dr. Baranyay József könyvtáros. Hirdetések felvétetnek lapunk kiadóhivatalánál. Felmentő Ítéletet mondott a komáromi törvényszék esküdt bírósága, az erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés bűntettének kísérletével vádolt Oszlik János elleni bűnügyben. Két év szünet után f. hó 17-én tartotta első tárgyalását az esküdtszék. Az újra fölvett esküdtszéki tárgyalás első | tárgyát a háború által előidézett szerencsétlenj ségek közé sorozhatjuk. Az évek óta Oroszor- I szágban sínylődő Oszlik János párkányi lakos ; örömmel tartott hazafelé. Azt hitte, hogy a i hosszú szenvedés ulán már elérkezik számára j is a boldogság s boldog szép családi életet | élhet. 1920. december havában haza is érkej zett. De a legnagyobb meglepetésére nemcsak ] hogy nem szívesen fogadta, hanem többszöri j kérésére, hogy éljenek továbbra együtt, kereken ; elutasította felesége, aki az ő láb alóli eltevéseért j másoknak több ezer koronát ígért. — Ez tudomására jutott a férjnek — az amu?y is feldúlt i idegzetű embert, ezen nem várt esemény any- i nyira felingerelte, hogy Párkányban egy találj kozás alkalmával felesége szeretőjére, négy lé; pésnyi távolságból revolveréből kétszer rálőtt s j golyója nem tévesztve célt, su’yos betegen, j több hétig az érsekujvári kórházba feküdt a I megsérült. Ezen cselekedetéért állott az esküdtszék előtt Oszlik. Kedden délelőtt 9 órakor a tárgyalást vezető dr. Gaál Homoky Kálmán ítélőtáblái biró, a tárgyalást megnyitotta s az ügy rövid ismertetése után a tanukat, valamint a vádlott feleségét hallgatta ki. Oszlik Jánosné az urára ter- i helő vallomást tett, s szeretőjét ártatlannak iparkodott feltüntetni. Úgy hogy a felesége vallomása után, mindenki tisztába volt azzal, hogy vádlottat egyrészt önvédelem, másrészt a nagyfokú elkeseredés vihette rá a tettének elkövetésére. A közvádat dr. Molnár Jenő állam ügyész képviselte. Nagy beszéd kíséretében, szigorú büntetés kiszabását kérte az esküdtektől, mert az önvédelem nem foroghat fenn. Utánna a védő dr. Aranyossy László ügyvéd helyettese dr. Kamrás József tartalmas, megindító, szép védőbeszéde mellett kérte az esküdteket, hogy ők most, mint a társadalom lelkiismeretének képviselői vesznek részt a tárgyaláson s ezért a lelkiismeretűkre hallgatva feleljenek a fellett kérdésekre. A kérdésekre az esküdtek úgy feleltek, hogy a bíróság a vádlottat felmentette. Hl lett Károlyi iiteis? A „Temps“ cikke. A lapok folyó évi januári számában közölték a fran cia T emps nyomán egy a Tharand fivérek által a Revue des deux Mondesben a Tisza István haláláról Írott cikket. Most ezek a fivérek Károlyi kormányrajutásáról és IV. Károly lemondásáról Írtak egy hosszabb tanulmányt, melyet ugyancsak a Temps ismertetése alapján közlünk. „A történelem — igy kezdődik a cikk — sokszor csodálatos fordulatot vesz. Károly volt császár és király visszatérése alkalmával és azon fogadtatás láttára, melyben a magyar nép őt fogadta, lehetetlen, hogy vissza ne gondoljunk azokra a körülményekre, amelyek mellett 1918-ban a német-osztrák hadseregek katasztrófája teljes lett és az utolsó Habsburg király elvesztette Szent István koronáját. Jerome és Jean Tharand, kik nekünk oly hatásos képet festettek gróf Tisza haláláról, ma arról Írnak a Revue des Deux Mondesben, hogyan elnökölt Károlyi a magyar forradalomban, mert ez, miként általában mondják „Károlyi forradalma“ volt. Mindenekelőtt egy kevésbé hízelgő képet fest ezen dúsgazdag és személyes becsvágytól telitett mágnásról. Károlyinak már születésétől kezdve csúnya alkotu szája van. O hét-nyolc éves koráig alig tudott artikulálni néhány hangot. Mesterséges szájpadlást adtak neki, azonban a társalgása mindig zavaros hebegés maradt, ha pedig felemelte a hangját, akkor a kutyaugatáshoz hasonlított. Sokat szenvedett ezen testi hibája miatt és ez magyarázza meg azt az óhaját, amit egy nap ekként juttatott kifejezésre: „Gyermek koromtól fogva legfőbb vágyam volt, hogy forradalmat csináljak.“ Nagyatyját Battyhányi, a magyar 1848-as forradalom miniszterelnökét az osztrákok agyonlőtték, nagyanyját Haynau tábornok katonái nyilvánosan megkorbácsolták. Ezek a körülmények elléggé megmagyarázzák Károlyinak Ausztria elleni határtalan gyűlöletét. Budapesten radikálisok és szocialisták környezetében élt, úgy hogy amikor a forradalom tünetei jelentkezni kezdtek, ő megjelent, mint annak dezignált vezére. Károly király Gödöllőn való találkozásakor tanácsosainak határozott akarata ellenére magához hivatta Károlyit és vele hosszasan tanácskozott a helyzetről. Egy adott pillanatban Károlyi egyedül maradt a királynéval, ki kétségbeesett hangon mondotta: „Gróf önnek segíteni kell nekünk. Segítsen császár férjemnek, az ön királyának. Azt mondták nekem, hogy ön forradalmat akar csinálni és hogy Magyarország megtagadja a Habsburgokat. Igaz-e ez? Ez borzasztó volna. Mentse meg Károiyomat. O oly__ derék ember és annyira jót akart népeinek. O őszintén kívánta a békét.“ Az uralkodónak vissza kellett térnie Bécsbe, ahol a helyzet fenyegető fordulatot vett, magával vitte Károlyit és kérte legyen készenlétben. — Azonban Károlyi hiába várt arra, hogy az udvarba hívják. Egyszerűen közölték vele, hogy József főherceget homo regiusnak nevezték ki, aki vele Budapesten fogja közölni elhatározását. A valóságban az történt, hogy Károly környezetének sikerült Károlyit skartba tétetni és gróf Hadiknak miniszterelnökké való megbízatását keresztülvinni. Budapesten Károlyit diadalon fogadtatásban részesítették. Óriási tömeg ünnepelte őt, mint Magyarország megmentőjét, egy tömeg, mely akkor énekelte először a Marseillaiset. Ami okt. 29-én történt az már maga volt a forradalom. Károlyi hajnalban hazatérve, útközben találkozott egy csoport dalmát, horvát és olasz tengerésszel kik az ő nevét kiáltották. Amidőn azt kérdezte tőlük, vájjon a magyar függetlenségért jöttek-e harcolni, ök azt mondották, az a mi legkisebb gondunk, mi csak a forradalomért vagyunk itt. Ugyanaz nap a király a növekvő felkelés láttára megbízta Károlyit a kormányalakítással. Károlyi telefon utján hűségesküt tett királyának és hűségéről biztosította, azonban mindjárt a következő napon túlbecsülve a Budapesten uralkodó hangulatot, kérte a királyt, hogy hűségesküje alól mentse fel. A király ez alkalommal Schönbrunnban volt. És amidőn Windischgrätz herceg és gróf Andrássy Gyula külügyminiszter Károlyi apósa megjelentek ott, a királyt a telefonnál beszélve találták, ki mellett szótlanul állt a királyné. „Budapesttel beszélek — szólt a király — ahol azt kivánják tőlem, hogy mondjak le a trónról, a magam és utódaim nevében.“ Windischgrätz herceg mérgesen kikapta a kagylót a király kezéből, kogy további beszélgetését megakadályozza. „Gyávák azok, akik elhagynak engem, kiáltott fel a király. Nem mondok le, erre nincs jogom. Hogy mit csinálnak azok az urak az ő szavukkal, az az ő dolguk. Ami engem illet, én nem szeghetem meg az esküt, amit tettem.“ Andrássy Gyula kétségbeesett annak láttára, hogy veje elárulta a koronát, hangosan mormolta e szavakat: „Lehetséges-e, hogy ennyire jutott volna“. Majd a telefonkagylót kezébe véve, oda kiáltotta Battyhányinak, a Károlyi kormány belügyminiszterének: „Megbolondultál, hogy a király lemondását kívánod?“ Battyhányi nyugodtan felelte: „Hanem mond le önként, úgy elűzzük, mint egy rossz cselédet. “ hz volt a magyar és a bécsi forradalom. Windischgrätz herceg azt ajánlotta Károlynak, vonuljon vissza Tirolba feleségével és gyermekével, de Zita királyné hidegvérrel vetette ellen: „Meg kell mutatnunk a népnek, hogy mi itt maradunk. Ez a mi kötelességünk. Ami helyünk most nem Schönbrunban, hanem Bécsben van“. De ebben a pillanatban megérkezik a vezérkar főnöke, Arz tábornok, aki közömbös udvariassággal jelenti, hogy a fegyverszüneti tárgyalások Itáliával megkezdődtek. „Maradtak-e még megbízható csapataink?“ kérdi a király. Arz tábornok tagadó jelt mutat és hozzá fűzi: „Felség, nincs mint tenni, minden elveszett.“
