Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-21 / 41. szám
41. szám negyvenkettedik évfolyam. .— ............................................ Szombat^ 1921. május 21. 9 Előfizetési ár Cseh-azSovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sgész érre 60 X, félévre 30 X, negyedévre 15 X. Egye« szám árai 70 fillér. Jókai Mór, Komárom büszkesége, ádáz balsorsunkban vigasztaló és fölemelő reménységünk, a mi komáromi sziveink örökkön élő eszményképe: köszöntünk e szép májusi napon, melyen ércképrnásod először csókolja végig a napsugár és fon glóriát nemes homlokod köré, amelynek fénye szétárad ma az egész világon. Szülőfölded, Komárom városa küldi neked hálateljes szívvel hódolatát, soha el nem múló szeretetét és büszke ragaszkodását egy koszorúban, melyet lábaidhoz tesznek ma ebből a célból Eléd járuló követei. Ennek a koszorúnak a babérja nem nálunk, hanem Budapesten termett, csak a virágait adja hozzá Komárom. Ez jelképezi egyszersmind életedet, ragyogó pályafutásodat is, melynek Pest, Budapest, Magyarország szive adta a siker, hírnév, dicsőség minden külső diszét és ékességét, megbecsülést, nyugodt és szép életet, tiszteletet nyújtott, káprázatosán fényes ünnepségekkel vett körül, szóval babér özönnel borított el, mig Komárom fonta bele ebbe a koszorúba színes virágait és tette szépségessé a babér nem hervadó zöldjét. Mert Komárom adott téged nemzetünknek és a halhatatlanságnak, az egész művelt világon olvasott regényeid, káprázatos képzeletednek csodavirágai ebből a földből sarjadtak, Komáromban termettek. Ma ezeket a virágokat szüleid sirhaimáról viszik Neked, a református temető kakukdüves csendes kertjéből, mely fölött akácillattól terhes a levegő és az égbolt csodálatosan tiszta kéksége ragyog reá; meg a dunai sziget kertjeiből téptük számodra, hol álmodozva jártál az ifjúkor küszöbén és átélted az irói alkotás első, édes lázát, megizlelted a költői dicsőség poharát, melynek cseppjei olthallan szomjúságot keltenek a lélekben, kertedből, hol langyos tavaszi délutánokon egyedül bolyongva zümmögő méhek társaságában félénk szeméremmel bontogattad szived féltett titkát, egy leányka édes képét, mely titkot még édes anyánknak sincs bátorságunk elmondani. Jókai Mór: ha van halhatatlanság és lelked csakugyan közöttünk jár, mindezt meg kell érezned e napon, mert életed legboldogabb, de legrövidebb időszakát ebben a kis városkában, Komáromban töltötted el. A csendes, komoly és lágy-Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. szivü édesapa, a gyermekéért élő és haló, i de szigorú édesanya meghitt és boldog családi köre, hol esténként olaj mécses mellett az »aranyember« csodálatosan titokzatos történetét hallgattad Te, akkor nyitott szemű, éleseszü, szőke kis fiú, mely mesét lelkedben később kihimezve tovább szövögettél, ez a kis meghitt kör sziveinknek legdrágább emléke, mert ártatlan és érintetlen gyermekségüuk szent örömeinek színhelye. A komoly kollégium és a hatalmas fehér templom, melyek szomszédságában nőttél nagyra, melyek tágas udvarain játszottad első játékaidat, sértetlenül állanak ma is, Jókai Mór és a Te neved dicsőségét visszhangozzák falaik. Az Erzsébetsziget, mely ma ünnepi köntösben pompázik és a fülemülék százai szavától hangos, lágy fuvalomban csókolja feléd üdvözletét . . . Ezeket az édes emlékeidet kötöttük csokorba és küldtük el Neked ma és ennek édes, felejthellen illatát kiérzed az ünneplés ragyogó fényességéből és tomboló zajából. De felfigyelsz azokra a szavakra is, melyekkel e virágokat áldozzuk előttünk mindig szent emlékednek. A szavainkból felbugó zokogásból megérted a mi szörnyű tragédiánkat, könnyes szemeink fátyolán át felsíró, de ki nem ejtett jajszavunkat, kiérzed sziveink hangosabb dobogásából fájdalmunk mélységét, a minket még egyre tépő balsorsot. Ezren mentünk volna mai ünnepedre j megfürdetni sziveinket dicsőséged újra j felragyogó és reánk is sugározó fényében, 1 megerősíteni csüggedő lelkeinket a magyar j hit törhetlen páncéljával és fe’övezni magunkat a bízó reménység himes palástjával : és csak tizen mehetnek közülünk. E tizek mondják el Neked a mi szenvedéseinket, beszéljék el véres igazságainkat, vallják meg nagy hibáinkat is és gyónják meg sokszor gyarló kishitűségünket. Tegyenek ünnepélyes és szent fogadalmat a jövendőre nézve, mely a Te látnoki szemeid eiőtt nyitva van, de előlünk eltakarja a sors — nem tudjuk, jótékony vagy sújtó — keze. És úgy áldjon vagy verjen bennünket a sors keze ahogyan ezt a fogadalmat megtartjuk: hogy magyar faiunkat soha el nem hagyjuk és meg nem tagadjuk, magyar becsületünkön szeplőt nem türünk, hogy nyelvünkért, a szépséges magyar nyelvért, a hatalmas fává nőtt magyar : mivelődésért, mely tollad nyomán nemesedett meg és pompázik a szivárvány Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádor-u. 29,, hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. kütdend -k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szombaton. minden színében mesemondóink felejthetlen fejedelme élünk és halunk, ezer évig szerzett jogainkat, szent örökségünket el nem tékozoljuk, e várost, a Te szülővárosodat magyarnak megtartjuk a késő nemzedékek számára. Ezt ígérjük és szentül fogadjuk a Te ünnepeden Jókai Mór, Komárom büszkesége, meggyötört sziveink eszményképe, szomorú balsorsunkban fölemelő és egyedül vigasztaló mi törhetlen reménységünk érctestet öltött halhatatlan képmásod előtt: Úgy legyen. Toszűrások. Önérzet. — Utóhangok. I. Nagy figyelemmel és épüléssel olvastam a Népakarat 99. számában, hogy a református egyházkerületek igaz magyarokhoz illő önérzettel tárgyalták a hozzájuk érkezett miniszteri leíratott. Az ő ügyük nem az én ügyem és mint katholikus pap, nagyon távol állok attól, hogy az ő részükre elfogult lehetnék. Néhai Antal Gábor, református püspök egy családi összejövetelen vallási vitatkozást hallott. A ház úrnője, ki a püspök hívei közé tartozott, a vallási indifferentizmust — hitközönyt —• vallotta. A püspök közbeszólt: »Nem úgy, kérem, épen j a múltkor prédikáltam ez ellen«. Bö’cs és lelkészhez illő szavak ezek, amelyek az isteni szó, vagyis a kinyilatkoztatás és a pünkösdi Szentlélek tüzének fényénél sokkal közelebb hozhatnák az emberiséget az »egy akol és egy pastor« eszméjéhez, mint a mai világnak hitetlensége, vagy indifferentizmusa és a iépten-nyom on ; tüntetőleg hangoztatott »nem vagyok bigott« j féle nyilatkozatok. Ámde, midőn vallási téren ditélem az * indifferentizmust, ugyanakkor vallom azt nem! zetiségi téren oly értelemben, hogy nincs kiváltságos és egyedül üdvözítő nemzetiség, melynek a többinél nagyobb létjogosultsága volna. Ezért üdvözlöm a református egyházkerületek önérzetesen magyaros állásfog'alását. Ők a kormányhoz fordultak, hogy elismertessenek. Megkapták az igenlő választ, de azzal a megjegyzéssel, hogy az eddigi segélyek elmaradásáért magukra vessenek. Ez az a finom politikai tűszúrás, melyre ők reagáltak, mert érezték, hogy ezt csakis magyarságukért kapták. Mint mondám, az ő ügyük nem az én ügyem, de én is magyar vagyok s ezért merek a tárgyhoz szólni. A történelem és a földrajz csak a múltat és a jelent tárgyalhatja, a jövő Istennél van. Szlovenszkó a békekötés óta jogilag és történelmileg egyaránt létezik. Hogy meddig — a világ végéig, vagy rövidebb ideig — az megint az Ur Isten titka. Aki tehát a béke megkötése előtt az akkori jogi és történelmi jelen alapjára helyezkedett, az úgy cselekedett, mint a várat hősiesen védő hadvezér, kivel a győztes ellenségnek, mint hősnek a hőssel, meleg kézszoritás mellett '■ illik kapitulálni. Mi meghajtunk a történelmi fejlődés előtt és azt is elismerjük, hogy a honfoglalás nem lehet kezlyüskezü és gyengédlelkü Milus János TMh.afest?. és vegyíiszíitó Komarom, Nador-utca 3. es 48. szám. Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket) függönyöket stb. fest és tisztit. .. 62
