Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-05-14 / 39. szám
2. oldal. »Komáromi Lapok« 1921. májas 14. Patkó Flóris a tanítóság- nevében vesz búcsút Domány János emlékétől, ki az iskolaszék elnöke is volt. Ennek kapcsán indítványozza, hogy a közgyűlés az iskolaszéki helyet töltse be dr. Szijj Ferenc polgármesterrel, mint Domány méltó utódával. A törvényhatóság az indítvány felett legközelebbi közgyűlésén határoz. Dr. Alapi Gyula a legutóbb előfordult tűzesetnél a késedelmes vízszolgáltatás és az akadálytalan éjjeli tűzjelzés érdekében interpellál. A polgármestertől kér ezek ügyében felvilágosítást és intézkedést. Dr. Szijj Ferenc polgármester kimentő válaszában ismerteti a vizmü helyzetét és teljesítő képességét, a nyersolaj motorról a szivógáz motor típusára történt áttérést, és jelzi, hogy ez átmeneti állapot, mely remélhetőleg nemsokára megszűnik és a vízszolgáltatás korlátozva nem lesz. A vízművel a központi tüzőrség közvetlen telefon összeköttetésben van, a tűztorony pedig a tüzőrséggel. Hogy a tűzjelzés tárgyában az éjjeli központi ügyeletes szolgálat is gyorsan rendelkezésre álljon, ez ügyben megkeresést intéz a postához. Az interpelláló megnyugvással veszi a választ tudomásul. ■ A napirend előtt Fried Jenő bizottsági tag szólalt még fel és leszögezi ismeretes álláspontját, hogy ők nem a zsidópárt képviseletében foglalnak helyet a törvényhatóságban, mert ilyen Komáromban nem alakult és nem működik. A kinevezés körülményeiről a polgármester kimerítő felvilágosításokkal szolgált és így a kérdés elsimult. A napirend. A törvényhatóság megalakításának bejelentése után a szakbizottságokba jelölte a tanács a bizottsági tagokat. Az állami adók beszállítása tárgyában akképpen intézkedett a tanács, hogy azok; elkülönítve kezelendők és havonta befizetetídők az adóhivatalba. A pénzügyminiszter a bírói letétbe helyezett 120000 K-ból visszatartott 60000 K összeget kiutalta, ez összeget az állami adótartozás törlesztésére fordítja a város. A közmunkaügyi miniszter a város által végzett inségmunkákat most felülvizsgálja és így remény van arra, hogy s munkanélküliek segélyezésére kiadott több százezer korona kiadás, mely a város pénzügyi romlásának főoka, megtérül. A minisztertanács 2 millió korona 4°/0 és húsz félév alatt törlesztendő államkölcsönt engedélyezett a város részére. Ebből elsősorban a 449000 K állami adótartozás és 300000 K Komárom és a földrengések.j Május 4-én délután 6 óra 35 perckor ismét földrengés rázta meg városunk alatt a biztosnak hitt földet. A rengés ezúttal csak egynéhány másodpercig tartott és károkat nem okozott, de városunk lakosait érthető izgalomba ejtette. Mi, benszülött komáromiak, többször éltünk át már hasonló izgalmakat. Ha csak a magam négy évtizedes emlékezetére gondolok vissza, biztosan emlékezem, négy-öt hasonló intenzitású földrengésre. A város lakosai között azonban oly sokan vannak, akik nem ismerik a város múltját, hogy azt hiszem, nem lesz éidektelen ez alkalomból fölfrissiteni azoknak a szomorú eseteknek emlékét, amelyek bizonyítják, hogy a városnak lakói a múltban, a sok elemi csapás között csak egyfélétől is, a földrengéstől menynyit szenvedtek? Hadd lássák azok, akik sehogysem tudják vagy nem akarják megérteni ennek a városnak f szegénységét, elmaradottságát és ezt mindun- 1 tálán kicstnylően, szinte gúnnyal vetik a szemére, hadd lássák, hogy mi volt az a múltban, ami nemcsak a házaknak, de a fejlődésnek alapjait is időnként meg tudta rendíteni. Nagynevű földinkuek és történetírónknak, Takáts Sándornak városunkban alig ismert könyve: „Lapok egy kis város múltjából“ nyújt érdekes és hiteles adatokat ezekről a szomorú napokból. Ennek nyomán közüljük az alábbiakat. Azzal kezdhetjük e kivonatot, hogy Komárom a 18-ik század első felében, a szabad királyi jog elnyeréséért folytatott szívós küzdelem eredményes befejezése után, „rohamosan függő államkölcsön lesz törlesztendő. A közgyűlés ez értelemben határozott és a kölcsön folyósítását megsürgeti. A folyó kiadások fedezésére az 1920. évi költségvetés keretében adott felhatalmazást a közgyűlés. Majd az egyes szakelőadók • tették meg jelentéseiket, közöttük a tanfelügyelő, aki a város összes elemi iskoláit meglátogatta és a tanítás menetét nívósnak, modernnak találta és egyes tanitók munkáját kiválónak minősítette. Csak a nevelés terén vannak némi kifogások, de ezek a háború következményei, mely az erkölcsöket aláásta. Nagyobb érdeklődést a strand fürdő ügye keltett, melynek tárgyában a Haasz és Mády céggel szerződött a város. Ez a fürdőépületeket a Vág balpartján felépiti, ott büffét állít fel és a személyszállításról is gondoskodik esetleg omnibusz járattal. A tiszta jövedelemből a város 20°/°-ban részesedik, a fürdő berendezés 25 év múlva a város tulajdonává lesz. A közgyűlés Fried, Pathó, dr. Alapi és Mikász bizottsági tagok hozzászólása után a szerződést ratifikálta. Majd a telekértékadó ellen beadott felebbez^sekkel foglalkozott a közgyűlés és ezeket elutasította. Végül a községi kötelékbe való felvételek ügyében hozott határozatokat a közgyűlés, mely hat óra után ért véget. fl magyar tanerők nagygyűlése. — Saját ludósitónktöl. Mozgalmas napja volt ismét május 12-én Komárom ősmagyar városának. Már előtte való napon érkeztek messze vidékekről a kiküldöttek, j hogy tanujelét adják a magyar kultúra iránti I szereteíüknek, hogy hitvallást tegyenek magyarságuk mellett. Mindnyájuk szeméből kisugárzott az öntudat, ott égett valamennyiében az a kiolthatatlan vágy és követelés, hogy végre valahára tető alá kerüljön az az épület, amely a magyar oktató személyzet és az ezeréves magyar kultúra ügyét legyen hivatva szolgálni. Hiszen ezekkel az alapvető célokkal indult meg a mozgalom és minden magyar tanár és tanító ezeknek megvalósítására lépett sorompóba. Már 11-én megindultak a tanácskozások a nagygyűlés lefolyását és irányelveit illetőleg. •Megérkeztek az Országos Tanítói Egyesület (Z. U. S.) kiküldöttei is Hanszkó elnök, nemzetgyűlési képviselő, Longaner, Vasek és Kozák alelnökök személyében, akikkel és Jezsó tanfelügyelővel, mint a Z. U. S. titkárával, a magyar egyesület előkészítő bizottsága kereste az kezdett fejlődni s ki tudja mennyire emelkedik, ha az 1763-iki gyászos esemény be nem következik, mely századokra veté vissza fejlődésében, sőt csak a küzdeni és nélkülözni tudó polgárok kitartásának köszönhető, hogy a rombadőlt város végleg meg nem szűnt létezni.“ „Az 1763. évhez jutottunk .. . írja Takáts Sándor. Nemcsak Komárom történelmének lapjaira van ez év vérbetűkkel felírva, fianem lakóinak emlékébe is; mert egy század sem volt képes annak iszonyait és századokra kiható rombolásait feledtetni azon lakókkal, kiknek törekvő atyáit a föld romboló ereje, évek hosszú során át szerzett vagyonukkal együtt egy pillanat alatt örökre maga alá temette. Oly csapás volt ez városunkra, melyből teljesen soha többé ki nem épült! Valóban ember és természet keze alig sújtott valaha várost jobban, mint Komáromot. Két évszázadon át kellett tűrnie a várőrség s az ellenség pusztításait és rablásait. A szerencsétlenségeknek, a folytonos csapások — és elnyomatásoknak egész láncolatát kellett átélnie addig, mig a polgárok törhetetlen erélye — s kitartó áldozatkészségének sikerűit a várost fejlődésében odáig vinni, hogy elnyerve a sz. kir. városi jogot s ezzel együtt az önállóságot, Komárom szép és biztos jövő elé nézhetett. Ám a sors könyvébe Komárom számára más volt megírva. A haladásba és a szebb jövőbe vetett reményt megsemmisítette az 1763. évi junius 28-iki iszonyú földrengés, mely városunk jövendő nagyságát a derék polgárok százaival együtt a sírba temette. Még csak reggeli6óra volt, de alakosok legnagyobb része már az utcákon időzött; mivel a véletlen úgy hozta magával, hogy e napon épen vásár volt s igy történt, hogy a érintkezési pontokat. Az ’|211-től 1-ig és 2-tő! *l*4-ig tartott tanácskozásokon végre arra a megállapodásra jutottak a szlovák és magyar kikaldöttek, hogy a két egyesület (Z. U. S. és Á. M. T. E.) a közös ügyekben 4—4 delegálttal képviselteti magát kölcsönösen a két egyesület gyűlésein, akik közül az egyik a kiküldő egyesület elnöke, a másik pedig a titkára. 4 órakor pedig megkezdődött a már megérkezett tanerők előzetes értekezlete, amelyen az alapszabályokat, módosításokat és indítványokat vették tárgyalás alá. 12-én reggel és délelőtt aztán az összes érkező vonatok csak úgy döntötték a nagygyűlésen résztvevők százait. Amikor *j211 tájban Kovács Alajos, az előkészítő 5-ös bizottság képviseletében megnyitotta a nagygyűlést, mintegy 6—7 százan szoronghattak a kultúrpalota előadó termében. A legtávolabbi magyar tanerők is elküldték megbízottaikat a nagygyűlésre tekintet nélkül az iskolák fokozatára. Ott voltak a közeli vidék tanerőin kívül Nógrád, Bars, Hont, Gömör, Pozsony, Esztergom Nyitra vármegyék és Ruszinszkó, stb. kiküldöttei, akik a közös nagy cél akarásában mind egyek voltak. Igazán sirt a lelkünk örömében, amikor az akarásnak, a magyar megnyilatkozásnak ilyen lanujeleit láttuk. Toll ie nem írhatja, a szótárban nem találunk megtelő kifejezést rá, amelylyel jelezni tudnánk azt az érzést, amely erőt vett rajtunk, *de nem csak rajtunk, hanem a nagygyűlés minden egyes résztvevőjén. Láttam arcokat, amelyeken az öröm könyekben nyilvánult meg, de láttam olyanokat is, amelyek valamely benső tüzíől mintegy meg meredten hallgatták az előterjesztéseket és mintegy gépiesen, csupán szivük sugallatára haligaiva vettek részt a nagyjelentőségű gyűlésen. Mert nagyjelentőségű volt ez a gyűlés, melynek messze kiható következményei kgll, hogy legyenek az itiélő* magyarság szempontjából és hisszük is, hogy lesznek. Komoly méltóságban folyt le ugyanis a magyar tanerők naggyülése, méltóan azokhoz, akik részt vettek benne, akik a nevelő munkának hivatott mesterei. Semmi zavaró körülmény nem jött közbe és impozánsan nyilatkozott meg a magyar tanerők akarása egy független magyar pedagógiai egyesület alakítása érdekében. A naggyülést Kovács Alajos, mint az előkészítő 5-ös bizottság egyik tagja nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, akik a magyar kultúra és a szolidáris együttműködés érzésétől áthatva, közelről és távolról összesereglettek. Üdvözölte a szlovák egyesület (Z. U. S.) megjelent kiküldöttjeit is. Programmot ő nem ad, kora idő dacára már csak a gyermekek aludtak a házakban, mig a többiek részint a sátrakban végezték dolgaikat, részint a templomokban mondták reggeli imájukat, midőn egyszerre irtózatos dörrenés zúgott végig a városon, a legbátrabb embereket is megremegtetve s rögtön rá egy még hatalmasabb, percekig tartó rázás, mely a legerősebb épületeket is ledöntötte .. .• Hullottak a kövek, a kémények, szakadoztak a bolthajtások, s a ledőlt falak után a födelek is az utcára zúdultak, ölve az embereket bizonytalan számban, kik a végítéletet látva közeledni, a földre borulva, összekulcsolt kezekkel kértek irgalmat a teremtőtől, mig egy hatalmas kő avagy gerenda agyon nem üté őket. Egy pillanat alatt nem lát a szem ép házat, akármerre tekint. A legszebb épületek egész utcahosszat a földre terültek és soknak még alapköve is ki van hányva. Az irtóztató por és füst pedig annyira megtöltő a levegőt, hogy nem lehetett látni az eget. A bámulásig erős szt. András-templom, melynek harangjai a nagy rázástól maguktól kongtak, egy pillanat alatt tönkre ment, s a hires bécsi festő, Malpes által ritka művészettel festett gyönyörű boltozat leszakadt az isteni tiszteletre egybegyült hivekre. A szt. János temploma s a városház tornya a vásárosokra s a vevőkre dőlt, a franciskánusok templomának még falai is elpusztultak, szóval .oly nagy volt a pusztulás mindenfelé, hogy tollal azt leírni nem lehet. Mert menteni magát senkisem tudta; veszély volt mindenütt, egyik a szobában, másik az utcára menekülés közben üttetett agyon. Kint hasonló volt a veszély, mert a kő, tégla és mész sűrűén hullott mindenfelé s kit megért, azt vagy agyonütötte, vagy tagjait zúzta szét! De ki is gondolhatott a menekvésre vagy
