Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-16 / 31. szám
Itgyvcnkettedik évfolyam. 31. szám. Szombat« 1921. április 18. mMMm lapok KOMÁROMMEGYEI KÖZLÖNY r*. Előfizetési ár Cseb-cziovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel: Sjée* érre 00 K, féléTre 80 K, negyedévre 15 K. Egyes szám árat 70 fillér. Politikai lap. Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYaY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nadar-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és sí én; taton. a II mii liliiÉi mulat reá egyik legkiválóbb magyar politikusunk, Szent-Ivány József rimaszombati beszédében, amely bennünket a cseh politika részéről állandóan fenyeget. Ez a türelmetlenség nemcsak közszabadságainlcat kobozta el, sajtószabadságunkra tört, ./rile íB©hóe$gaval gazdasági létünket is Már a szlovákok, a sajtó és po- H^fesokí^iében Í3 erőteljes hangok hallatszanak a cseh étvágy ellenében, amely egész Szlovenszkót fel akarná falni. Mit szóljunk ehhez mi magyarok, akik ezt a türelmetlenséget sokkal közvetlenebbül, sokkal kézzelfoghatóbban érezzük ? Erre más válasz alig volna lehetséges, mint a teljes gazdasági és politikai szervezkedés. A gazdasági szervezkedésbe senkinek se volna beleszólása, azonban ez csak papiroson van igy. mert valóságban semmiféle magyar irányú szervezkedést nem néz jó szemmel a cseh irányzat és az annak az uszályába kapaszkodó szlovák konjuktura. Gazdasági szervezettségünket és annak defenzív, avagy ha szükséges aggressziv jellegét a cseh türelmetlenséghez kell megszabnunk, amely napról-napra tűrhetetlenebb lesz. A polítiki szervezkedésre is igen nagy szükség volna a közelről fenyegető bajok ellen. A politikai egységet, a magyar pártok fúzióját feltétlen létre kell hoznunk annál is inkább, mert e nélkül a magyarság egységes egészként soha sem léphet lel az elnyomó hatalommal szemben. Ezt a türelmetlenséget mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a magyarság kulturális szervezkedését sem haj’ landó eltűrni, amire pedig a kisebbségi jogok szerint és a saintgeirmaini béke cikkelyei értelmében elvitathatlan jogunk van. Benes szlovenszkói látogatása alkalkalmával bizonyára tesz mód és nyílik alkalom ezt emlékezetébe hozni. Ne csodálkozzanak tehát ilyen körülmények közölt azok a szlovák körök, melyekben a megértés elemeit sejtjük, hogy magyar részről sem bizalom, sem támogatás nincsen semmi féle irányban a mai politikai rendszerrel szemben. Keserű tapasztalatok győznek meg bennünket arról, hogy ez korai volna és mint a meleg napsugár által kicsait korai rügyeket perzseli le a fagy, erre a sorsra jutna a mi jóhiszeműségünk is, ha a közeledés szándéka férkőzhetne lelteinkbe. A cseh türelmetlenséggel szemben csak egyetlen álláspont lehetséges: a -várakozásé. Mi várhatunk. De ez ^ várakozás ne jelentse a meddő időpazarlást, hanem a csendes, főleg gazdasági munkát, erőink kifejtését és energiáink fokozását. A magyar könyv ellen, tehát a magyar kultúra ellen jelent meg egy kormányrendelet, melyet csak kivonatosan olvashattunk a lapoktól. Eszerint állítólag, — mert mig el nem olvassuk, nem hisszük el, hogy ez a rendelet kiadódhatott, — az 1918 okióber 28. tehát a prágai forradalom időpontja alán megjelent magyar könyveket és nyomdatermékeket nem szabad behozni csak kormányengedéllyel. Hihetetlennek találjuk ezt a rendelkezést, mely a milliónyi magyarság kulturélctére akar döntő csapást mérni Ez a milliónyi elszakítod magyar kultúrájáról soha semmi szín alatt lemondani nem hajlandó, pláne azt sokkal alacsonyabb kultúrával felcserélni. Ha a kormány ezt a rendeletét kiadta a magyar kuliura megölésére, számolhat a következményekkel, amelyek elmaradni nem fognak. Az elszakított magyarság irodalmi, művészeti és tudományos terén, tehat a kultúra terén a legélénkebb kapcsolatban akar Magyarországgal maradni és fog is maradni. Ezt megakadályozni a kormánynak nincsen joga, mert ez a nemzeti kisebbség önálló kulturéletének előfeltétele. Ha a kormány azt rendelné el, hogy politikai müvek, röpiraíok a határon át nem hozhatók, azt megértenék: de azt, hogy szépirodalmi müvek: regények, színmüvek, hangjegyek és tudományos munkák ne jöhessenek be, az egyenesen a komikum határait súrolja. Miféle izgató tanok lehetnek például egy magyarnyelvű algebrában, vagy ásványtanban? Avagy egy magyarnyelvű Magyarországon nyomott német vagy angol nyelvtan talán titkos irridenía eszméket rejthet magában? Természetludományi, történelmi, gazdasági és orvosi szakkönyvek behozatala is lehetetlen e szerint a famőzus rendelet szerint, mely ismét a magyarság ellen való nenrzeri elfogultságnak egyik kétségtelen jele. Mit fog szólni ehhez a külföld? Vájjon gondolt-e erre az a szűk látókörű és türelmetlen gondolkozásu kormányférfiu, aki ennek a rendeletnek a megfogalmazására a rendelkezést kiadta! A külföld, amely úgy van hivatalossan informálva, hogy a magyar kisebbség itt teljes nyelvi és kulturális jogokkal élhet, bizonyára értesülni fog e rendelet kiadásából a fetől, hogy milyen események is folynak itt egy népfajjal és annak kulturális életévei szemben. A külföld nem tudja* és nem olvasla azokat a hivatalos plakátokat, melyek a magyar beszédet eltiltják, nem tud a magyar iskolák bezárásáról semmit, a feloszlatott magyar olvasókörökről, az elvitt és megsemmisiiett könyvtárakról sem hallott soha. De meg fogja hallani és tudni mindezeket és bizonyítani fogja ezt a kormány kiadott rendelete, mely megtiltja magyar könyvek behozatalát. És az éremnek politikai oldala. A másik oldala nem kevésbbé lényeges. Mit gondol a kormány, hogy a hazájától elszakított magyarság, honnan veszi majd a szellemi táplálékához feltétlenül hozzá tartozó könyveket? Itt előállítani ezeket nem lehet, mert ahhoz a szellemi és anyagi erőkön kívül hiányzanak azok a felételek is, amelyek a könyvkiadáshoz szükségesek és ez idő szerint csak Budapesten találhatók fel. Hogyan gondolja a kormány pótolni a magyar könyv elvonását, melyet a magyar nép és az intelligencia nélkülözni nem tud? Mi szlovákul és csehül nem tudunk, egyelőre nem is találjuk ezt szükségesnek, a mi kultúránk ezzei merőben ellentétes csapáson halad, amelyről letérni annyit'jelentene, mint megtagadni évszádos tradíciónkat, nemzeti irodalmunkhoz való ragaszkodásunkról lemondani. Ezt nem tehetjük. Á magyar kultúra oly fokon áll, hogy annak bizonyítékait az egész müveit viiág ismeri. Ha a kormány elzár bennünket Magyarországtól, ezzel arra kényszerit, hogy a német kuítura termékeit vásároljuk, melyeknek szabad ütjük vezet ide és -ezzel együtt besurranhat a bécsi magyar kultúra is, amelyből igazán nem kérünK. Az irodalmi destrukciónak csakugyan nem vagyunk hívei. A sajtó destrukció után, annak rombolásait és kártételeit szemlélve, ezt az irodalmat igazán nem vagyunk támogatni hajlandók. A kormány e rendelet kiadásával súlyos politikai hibát követett el," amelyet sietve kell helyrehoznia. Ez a teljes hadüzenetet jelenti a magyarsággal szemben, amely száma és ereje tudatában ezt hajlandó felvenni, ha a kormány mindenáron kultúrharcot akar előidézni. Mi azonban azt hisszük, hogy harcra nincsen szükség, inkább békére. Főleg a jelenlegi kormánynak. Ezt a rendeieíet haladéktalanul vissza keli csinálni addig, mig a kő a kút fenekére nem ér, mert akkor már nehéz lesz kihúzni. Író. Oda át az óceánon, pardon a Dunán túl jártam, azon a földön, amelyre a sajnosán túl jól ismert a Bécsi Magyar LJjság és egy másik hozzánk közelebb megjelenő Magyar (?) Újság állandóan és tendenciózusan kigyót-békát kiált. Ezen lapok szerint odaát büntény-bür.tényi követ, a közállapotok Ázsiánál is ázsiaibbak, a zsidókat tömegesen gyilkolják, de akik ezen tömeghalált elkerülik, azoknak is borzalmas a létük. Mivel magyarországi lapokat az áldásos béke harmadik évében érthetetlen okokból s a folytonosan hangoztatott közeledés dacára sem engedik be hozzánk, a túlsó oldalról a szlovenszkói magyarság kizárólag az előbb említett két „magyar újságból“ szívja be politikai tudományát és ezekből kell az ujságolvasási igényét kiélégiteni és az évtizedeken át megszokott „Leibjournal“ hiányában a szlovenszkói magyarság kvázi azokra van utalva, amely két lap pontosan megjelenik, soha el nem marad, de még téve-Milus íános TMhafes*® és,ve,s?rtifztitó Komamo, Nador-utca 3. es 48. szám. i Mindennemű ruhanemüeket, bútorszöveteket, függönyöket stb. fest és tisztit. ■ l
