Komáromi Lapok, 1921. január-június (42. évfolyam, 1-52. szám)
1921-04-16 / 31. szám
2. o ldal. „Komáromi Lapuk“ 1921. április 16. sen sem lesz máshova elirányitva, a posta, a vasút, mint felülről dédelgetett kedvencet himes tojásként kezeli. Szóval a szlovenszkói magyarság ezekből meríti szellemi táplálékát és sajnos e két lap olvasóinak nagy része vakon hisz a nyomtatott belliknek és igy aztán azon téves hit van elterjedve, hogy az odaáti állapotok tényleg középkon'ak és a borzalmak minden mértéket túlhaladnak. Ezeket a nyomtatott betűknek minden kritika nélkül yakon hívőknek szeretném odakiáltani, hogy mennyire más a valóság és mennyi rágalom van azokban bennfoglalva. Néhány napig odaát voltam s örömmel és őszinte meggyőződéssel tapasztaltam, hogy milyen példás rend, milyen jogegyenlőség odaát a tényleges helyzet. De hogy a valóságtól cl ne térjek, kissé furcsának találtam, amikor a túloldali jelentkezésnél többek között az utas vallását firtatják, illetve kérdezik. Ez minden embernek a legbensőbb magánügye, amely semmi összefüggésben nincs az utazás céljával ami nem tartozik a közéletre. Azonban azt is konstatáltam, hogy a vallás iránt érdeklődés csak puszta, de felesleges formalitás, mert dacára annak, hogy magam is Isten választott népéhez tartozom és útlevelem egy bizonyos és fontos szépséghibában leiedzett, nemcsak hogy az utón semmi kellemetlenségem nem volt, de a hatóságok legudvariasabban bántak el velem. Üzleti ügyekben jártam odaát, úgyszólván nagyobbrészt kereskedők és gyárosokkal érintkeztem Budapesten, akikről köztudomású hogy nagyobbrészt zsidók, de azoktól semmiféle mellőzésről, jogtalanságról panaszt nem hallottam és mindegyik az állapotoknak már konsolidált voltáról emlékezett meg. A rend példás, a vonatok tiszták és másodpercnyi pontossággal közlekednek. Budapest utcái a forgalom, az üzleti-szellemi, i kulturális szórakozás és a társadalmi élet minden megnyilatkozásában kifejezésre juthatják az előrehaladott konsolidátiót, a szilárd és megrendithetetlen alapokon nyugvó államrendat. Ha a folyamatban levő és sok reményre feljogosító brucki tárgyalások sikerre vezetnek és a két ország között a közlekedés meg lesz könnyítve, ha az útlevél és prokázkálváriák a mull idők emlékei közé lesznek sorolhatók, sok kereskedőtársam ezekről maga meggyőződést fog szerezni és önmaga is restellni fogja, hogy egy percig is felült annak, hogy az említett két lap dajkameséinek hitt és boszus sajnálattal fog arra visszaemlékezni, hogy nap nap után szívta be a fenti magyargyaíázó lapok szellemi termékeit. Addig is, amíg a hiieíetlenek személyesen meggyőződhetnek az igazságról, legyenek jobb vélernénynyel a régi hazáról, mert az itt élő magyarságot sérti meg azzal, hogy az egy vérből, egy fajból eredő túloldali magyarság — azért, mert közéjük a békecsinálók egy uj határvonalat létesítettek — gondolatban, érzelemben különböznék az itteniektől és a fenti lapokban suggerált rémtettekkel a legcsekélyebben is vétene az európai civilizáció ellen. Ezer éves és közös az itteni és túlsó oldal kultürája és igazságérzetemen esne csorba, ha fentieket nem mondanám el és nem hoznám nyilvánosságra. Ezzel szolgálatot akarok tenni nemzetemnek — magyarságnak — amelyet oly sokan ok és jog nélkül és elég hálátlanul be akarnak feketíteni. 5. b. Hi. iDUDkaadó ft még litt. Aki a magyar nemzet történelmét, irodalmát és a magyar nyelv elymologiáját olvasgatja, hamar meggyőződhetik arról, hogy a mostani világszellem nem a magyar természetnek való. Ha visszagondolunk csak 30—40 évvel, hogy miként volt, hogyan volt, nemcsak a munkaadóknak, de a lelkiismeretes, becsületes munkásoknak is nagyfokú keserűség tölti el szivüket a jelen felforgatott állapot miatt. A jőravaló nemcsak belső, de külső munkás is mintegy családtagnak volt tekintve, annak is érezte magát. Részt vett őszinte érzéssel a munkaadó család örömében és bajában. A család fiatalabb tagjai nagy mértékben függő, tiszteletteljes viszonyban voltak a régibb cselédekkel, sőt maguk a családfők nem restelték megkérdezni az öreg cselédek véleményét fontosabb ügyeikben, innét vau a magyar nyelvben a család és cseléd neveknek rokonsága. A magyar földmives ember még ma is cselédjeinek vagy kis családjainak nevezi gyermekeit. Nem egyszer hallottam öreg, a régi időben uraságnál zsellérkedő emberektől dicsérni a jobbágy világot, mikor az uraság minden szükségletükről gondoskodott akkor is, mikor az elemi csapások tönkre tették a vetéseket, vagy a háborúskodás mérhetetlen drágaságot teremtett. Szegények voltak, v.-nnak és lesznek mindenkor, valamint az embereknek szorgalmuk, hűségük, ügyességük, takarékosságuk soha se volt és nem is lesz egyforma. A hatósági intézkedések, szakszervezeti rendszabályok a munkás és munkaadó közötti viszonyt szabályozhatják, de ha hiányzik a kölcsönös bizalom, jóindulat, az a tudat, hogy egyik a másikra van utalva, egyik a másik nélkül nem boldogulhat, akkora kényszer rendszabályok sokkal többet ártanak mint használnak. Ezt már kezdik érezni főként a föidmivesmunkások. Fájó szívvel tapasztaljuk, hogy a mesterségesen felcsigázott munkabérek nemcsak elidegenítették egymástól a munkást és munkaadót, hanem sokkal több éhező, rongyoskodö családot teremtettek, mint a volt hatósági, szakszervezeti gondoskodást megelőzőleg. Pár évvel ezelőtt nem volt olyan szegény \ földmunkás család, amely áprilisban biztosítva | ne tudta volna téli kenyerét aratási szerződé- j sével, most pedig nagy számmal vannak ilyenek, sőt a magas napszám miatt sokszor heteket kénytelenek eltölteni kereset nélkül, mivel most mindenki csak akkor hiv napszámost, amikor már éppen nem kerülheti el. Azoknak a hatóságilag jóváhagyott szak- j szervezeti rendszabályoknak óriási hibájuk, hogy j feledik azt, hogy nemcsak az uijaink nem egy- j formák, de ugyanazon szakmában dolgozó ■ emberek sem. Sőt nem egyformák maguk a j munkaadók sem. ; Az emberi természetes szabadsággal ellen- \ kezikaz, hogy ugyanazon kényszerzubbony le- j gyen ráerőszakolva minden munkásra és minden j munkaadóra. Jelen cikkem címében nemcsak a j munkás és munkaadó, de még Valaki van ; említve. Ez a Vaiaki az, akit az egyik ember fog- I csikorgatva, a másik sóhajtozva emleget, de , hogy mindenik emlegeti bizonyítja, hogy az j egyik fél tőle, a másik bízik benne. Akiről i nem szabad megfeledkezni senkinek, aki az j állami statisztikai hivatalok számításait kérész- j tül húzhatja, aki a gabonahivatalok terveit elfujhatja, aki a szakszervezetek rendszabályaihoz nem alkalmazkodik, aki már két hónap óta nem adott esőt vetéseinkre, akinek senki se parancsolhatja meg, hogy mikor öntözze meg a palántákat, hány holdról hány métermázsát szállítson a katonaság és az ellátatlanok élelmezésére ?! B. K. Őszinte szauak rhapsodiája. A minap egy politikai gyűlésen az állam részéről őrködő hatóság kifogásolta egyik szónoknak e megjegyzését: „Mi, a törzstői elszakított magyarok, még mindig nem mondhatjuk, hogy nagyon boldogoknak érezzük magunkat.“ Az ellen azonban egy szava sem volt az őrködő főszolgabírónak, hogy a parázs gyűlés zárt helyiségében az ellentüntetést rendezők között iskolás gyermekek is zavarogtak és pedig a legelső sorban, hol istenkáromlást és egyéb kevésbbé épületes szavakat kellett hallaniok. A politikának sok görbe útja van, napjainkban pedig az egyenesek is meggörbítek. A diplomaták folytatják a világháborút és pedig milliós tömegekkel, melyek — akárcsak a véres harctereken —- a küzdelem igazi célját nem ismerik. Ha majd egyszer elnémul a diplomaták ádáz viltágküzdelme, akkor leszerelnek a mesterségesen túlfűtött tömegek is Sőt félő, hogy a nagy szociális tanulságok levonása is el fog maradni, ha az idők vihara által deíronizált kisebb és nagyobb despoíák visszakerülnek helyeikre és ostorra! forgolódó Saiamo-' nők után vastagabb korbácsokat Ígérő Roboárnok ülnek majd a nép nyakára. Hogy mit hoz a jövő, majd meglátjuk. De annyi bizonyos, hogy elég volna már a néprontásból és borzalmas lelkifsmeretienség szemünk fényét, nemzetünk virágát, az ártatlan gyermekek ieikeit feláldozni a politika éhes Molochjának. Teljes egyenlőség sohasem lesz, mert ai emberi társadalom szerves egész, melynek nagyón különböző tagjai vannak. Ámde a legkisebbnek is joga van az emberi lét minimális feltételeihez: kenyérhez, hajlékhoz és lelki neveléshez. Ezektől csak az lehet elzárva, aki magamagát zárja el tunya, vagy bűnös életével. A hinduk braminizmusa páriákról beszélt, kik emberi lények voltak emberi jogok nélkül. Ez elten már Budha vallása fellázadt, mindenki számára emberi jogokat hirdetett és szereletet tanított. Mily magasan áll a képzelt nirvána felé törekvő, komor budhizmus felett az. egyedül kinyilatkoztatott isténi vallás, a kétezeréves kereszténység! És mégis vannak még mindig állati sorban levő páriák! Örök szégyene ez nem a kereszténységnek, hanem az államok életében minduntalan uralomra jutott keresztényiden és istentelen eszméknek. Amilyen a vallásotok, olyan az államotok! Ha semityen a vallásotok, semityen az államotok! Az emberi létnek előbb felsorolt minimális feltételei közül ezúttal csak a harmadikat, a ielki nevelést — oktatást, művelést — veszem toliamra a fent említett népgyülés züllött gyermekszereplőivel kapcsolatban. Évtizedek bűnös mulasztásai, tetemre hívtak titeket! A szegény embernek a legutolsó malacát, sőt kutyáját is számontartották, mint adóalapot, de a gyermekekkel keveset törődtek. Épen a páriákas hanyagolták ei. Kóborló ebet nem tűrtek, mere megveszhet, de az utcagyerekeket elhanyagolták, hogy nőjenek páriáknak önmaguk, az állam és a társadalom részére. Némelyek ki merték mondani, hogy a nép gyermeke maradjon* tudatlan, akkor lehet kormányozni. "„Bős arat, bas vorat.“ (Az ökör szánt, az ökör zabái.) Elég az neki. A munkás is szántson, ... de okos ne legyen, igy gondolkoztak a hatalmasok. Most láthatják elvüknek következményeit. Csak íegaiább okulnának ! Ti szegény gyermekek, miért vagytok alábbvalók, mint az uraknak és nagymartnak kényeztetett gyermekei ? Talán azért, mert sorsotok becsületes testi munkára szán? Az ür Isten nem teremtett titeket slábbvalóknak amazoknál, sőt sokszor ügyesebbek, életrevalóbbak, egészségesebbek vagytok náluk. Ha ielkeiíeket gcnddal művelitek, angyalokhoz lesztek hasonlókká. Elhanyagolva azonban torzemberckké, emberszörnyekké váltok. Sir a lelkem, ha reátok nézek. Óh de nektek, kezeim alatt fejlődő szegény gyermekek, szívesebben tekintek bizalommal reám tapadó szemeitekbe, mint a csillagos égre, mert látom nemesfejlődésü lelkeiek tiszta tükrét és gyönyörű menyországát. Szívesebben vagyok köztelek, mint a csillogó palotákban, mert — szellemi munkás gyermeke lévén — szalonokban is megfordultam és gyermekkorom óta van szerencsém ismerni azok léhaságát. Mit szóljunk népnevelésiink ügyének mat irányitóiról? Sajnos azt sem mondhatjuk róluk, hogy uj seprű jól söpör, Főszempontjuk a politika, melynek mindent alárendelnek. Ezért van ' több iskolanélküli páriái mint valaha. Ezért van . ff szükséglete beszerzése előtt saját érdekében okvetlen tekintse meg .. .......u.. - ..... Steiner Kornél és Tsa kirakatait, hol mindenkor a napi árak mellett szerezheti be a világhírű F. L. POPPER (Chrudim) Goodyear-cipöket. =........................ Egységes árak: 59 koronától 299 koronáig.
