Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-08-21 / 61. szám

Megy ve negyedek évfolyam. 60. szám. Sxomtoaff 1920. amgae-etute 21.

KOMÁRÖMMEGYEI KÖZLÖNY

ESctoíési ér helybem és vidékre:

(Vb-bülcYák értékben: Efész évre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 30 K. Egyes szám ára: 60 fillér.

SlsgyiT éjlékfcen: Egét'z érre 320 K, félévre 60 K, negyedévre SO K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér, j

Politikai lap.

Főszerkesztő: GAÁL GYULA dr. Főmunkatárs: BARANYAY JÓZSEF dr.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nidor-u. 29., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldendők, kéziratokat nenCadunk vissza, megjelenik Blinden szerdán és szombaton.

íme: itt a kész lakosok nagy száma, csak azt kell kivinni, hogy a katonaság átengedje, s aztán meg van oldva a régen vajúdó kérdés.

1 WM Amulette működéséi.

Mint a Gyermekgondozó Bizottság tagjaitól értesülünk, a Gyermekgondozó konyhája f. hó 10-én kénytelen volt az élelmiszerkiosztást beszüntetni. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy a kiosztás megakadásának oka: a cukorhiány. A konyha vezetősége a Gyermekgondozás központjától kapott ugyan cukrot, a küldött mennyiség azonban nem volt elegendő, mert majd egy hónapon keresztül édesített konzervált tej hiánya miatt kénytelen volt cukorral a nem édesített tejet édesíteni, ami cukorkészletét teljesen felemésztette, sőt az egyéb helyről a konyha részére kiutalt cukor sem bizonyult elegendőnek a fogyasztás mérvéhez. Hogy a konyha kényszerű bezárása érzékenyen sújtotta a kisgyermekeket, láttuk a konyha újból megnyitását kérők seregén, mely ma délelőtt Ivánffy Gézát a Gyermekgondozó titkárát felkereste. A megnyugtató szavakra a konyha látogatói, annak reményében távoztak, hogy a Központi Igazgatósághoz a Gyermekgondozó helyi bizottság által felküldött sürgetésre cukor érkezvén, a konyha működését rövidesen megkezdheti.

Időközben értesültünk arról, hogy a Raktárszövetkezet utolsó készletéből 100 kg. cukrot adott ki előlegbe a konyha részére, így az élelmiszer kiosztás, úgy tudjuk, szombaton ismét megindul az ott ellátott apróságok nagy örömére. Mert a leglelkesebb látogatók a gyermekek voltak mindig, akik Ízletes kakaó porciójukat, melyhez kenyeret vagy biskvitet kaptak, jóízűen szürcsölgették eddig is. Amint a konyhán segédkező jótékony hölgyektől halljuk, a kiosztott leves már nem örvend akkora népszerűségnek, amit alig tudunk megérteni, mert abba a levesbe (rizsből, babból, burgonyá, ból) minden táplálóértékű alkatrész kerül, de j persze az izes, édes, finom kakaóval a versenyt j fel nem tudja venni. A Gyermekgondozó jövő \ működése is csak úgy válik lehetővé, ha a i központ ellátja élelemmel, különösen cukorral ! és kakaóval, mert az igazi segítés az őszi és j téli hónapokra kellene, mikor a nyomor nö- i vekszik, az élelmezés is nehezebb időszakba ; jut, s a kereseti viszonyok is válságosabbak. Bármint fogja is a központ elintézni a folytatólagos élelmiszer ellátásra vonatkozó kérelmét a Bizottságnak, nem hagyja fel a reményt a helyi Bizottság, hogy a konyhát társadalmi utón szerzett adományokkal tarthatja fel a téli hónapokra ‘is.- A társadalom — elismerjük — eddig is részt vett a segitésadásban, legalább is amennyiirészpénzre eddig szükség volt, az fedezetei talált a gyűjtéseredményekből és bizton hisszük, hogy a Gyermekgondozó felhívása, ha erre a szükség kényszeríteni fogja, meghallgatásra talál mindenkinél, ki a nyomorgó gyermekek sorsa iránt csak egy kicsit is érdeklődik. Hogy a tényleges munkában résztvegyenek azok, akik meglehetnék, a Bizottság nem is kívánja, de azt joggal várhatják el, hogy azok mellett, akik tisztán ember&aráti érzéseiktől vezéreltetve fáradoznak a konyha munkájában, hogy a csak szemmel, szóval érdeklődők legalább pénzzel váltsák meg, amit tettel leróni módjukban nem áll.

Különösen a nép- és diákkonyha intézmény felállítása kiván áldozatot a tehetősebbektől. Amint értesülünk, a Gyermekgondozó Bizottság akciójához a helybeli Kisgazdapárt

Magyarország és a üzlovenszkói magyarság.

Magyarország újjászületését mi, az ezeréves történelmi Magyarország testétől elszakított magyarok szivünk minden vágyával forrón óhajtjuk.

Ez a legtermészetesebb emberi érzés, amit tőlünk senki rossz néven nem vehet. Mi integer magyarságunkat megőriztük érzésünkben, gondolkodásunkban, mert magyarnak születtünk és bármiképen határozlak is rólunk, nélkülünk, bárhova is csatoltak bennünket, magyarságunkat teljes integritásában hoztuk magunkkal. Mikor mi a szerencsétlen, ^Igyöngüit, annyi vihartól végigszántolt Magyarország regenerációját óhajtjuk, tesszük ezt első sorban faji érzésből, mely a fajközösség természeti törvényen alapuló, tehát elszakíthat atlan szálaival fűz ottani testvéreinkhez Az ő sorsuk, az ő boldogulásuk nem lehet közömbös nekünk, szlovenszkói magyaroknak, mint ahogy nem az még meszszebbre szakadt véreinknek, az amerikai magyaroknak sem.

De a természetes kapcsolaton kívül a mi érdekünk, tehát tisztán gyakorlati szempont is azt kívánja, ho'gv Magyarország mielőbb a fejlődés, a virágzás utján haladjon előre. Mert bennünk, a magyarság eleven testéről leszakított részben sem számunkban, sem gazdasági, politikai súlyúnk által nincs meg az az erő, amelylyel a megfelelő pozíciót ebben az államban megteremthetjük magunknak. Mi semmiféle kormányzati rendszertől nem várhatjuk, hogy a magyarsággal úgy bánjon, amint az bennünket megillet. Az eddigi tapasztalatok után dőreség lenne az ellenkezőjét hinni ennek! Csak a saját erőnkben bízhatunk, csak arra építhetünk. Ha azonban odaát nem egy erős, a nemzetközi politika szempontjából is respektábilis Magyarország fejlődik ki, akkor mi ezen a területen a határkuli siralmas szerepére vagyunk kárhoztatva.

Ennek a köztársaságnak van más nemzetisége is: a német. És mert Németország szomszédja a szudetti németségnek, a kormányzat német politikában kénytelen ennek az adottságnak következményeihez alkalmazkodni. A szlovenszkói magyarsággal szemben is más lesz a politika iránya, ha eró's, konszolidált Magyarország lesz a köztársaság déli szomszédja. Ha meglesz a konszolidáció — hiszszűk — hamarosan bekövetkezik, a magyar nemzet kibékül önmagával, és itt is meg fogják lalálni az összes magyar tár-, sadalmi osztályok az együttműködés és a béke útját, akkor pedig nyugodtak lehelünk a szlovenszkói magyarság jövőjét illetőleg.

A komáromi lakásínség.

A visszafejlődésnek indult Komárom váj rosában igen sok panaszra adó viszás dolog j van. Ezek között a szomorú nevezetességek ! között az elsők között foglal helyet a lakásínség.

Lakást keresni úgy negyed év elején, fölmondéskor, igazán nehéz feladat Komáromban. A komáromi lakóknak 90 százaléka nem lakik neki tetsző, neki megfelelő lakásban. Itt mindenki örül, ha egyáltalában lakást kaphat. Válogatni itt nem lehet. A legnedvesebb, a legdohosabb, egészségtelen lakások is tömve vannak. És ezekben a dohos, pinceszerü lakásokban tenyésznek a legjobban az embert pusztító kór bacilusai. Hogy milyen odúkban és állatoknak se való kalibákban is laknak emberek Komáromban, azt legjobban mutatja az a megdöbbentő és elszomorító látvány, amely az Erzsébet szigeten a nagydunai hid meilett az ottani fatelepen látható. Ezek a disznóólakra emlékeztető odúk már régen bitorolják a lakás nevet. Aki ezeket a kalgibákat látja, önkénytelenül felkiált, hogy micsoda rettenetes lakásnyomor lehet Komáromban, hogy még ilyenekbe ; is jutnak emberek és micsoda lakás és közj egészségrendészet lehet itt Komáromban, hogy ilyen lakást éveken át megtűrték és megtűrnek.

Csak ei kell menni a szegényebb nép | lakta utcákba és szomorúan tapasztalhatjuk,

; hogy micsoda túlzsúfoltságban laknak igen sok ; lakásban. Ott aztán, ahol az emberek össze vannak préselve, mint hordóban a háring, el, képzelhető, milyen tisztaság uralkodhatik. Az éjszakai levegő az ilyen szobákban, helyiségekben dögleletes és nem egyszer a halált terjesztő bacilusokkal van tele. Az egészséges ember együtt lakik a tüdővészessel, a veneriás beteggel. A zsenge gyermek tüdő magába szívja a gyilkos kór csiráit, amelyek a rossztáplálkozás miatt gyorsabban győzedelmeskedhetnek a gyenge szervezet felett.

A jobb módúak lakása se kielégítő, mert a komáromi lakások 90 százaléka egészségtelen és annyira nedves, hogy a falakon az szemmel . látható. A kenyér, az éíeinemüek gyorsan meg: penészednek. A ruhák nehéz, dohos szagot 1 vesznek magukba és a baktériumoknak jól te- I nyésző melegágyai.

Szóval még akiknek jutott iakás, az se j kielégítő egy cseppet se. És hánynak nem jut ?

: Hányán élnek összezsúfolva, mert külön nincs j lakás. A faj fentartás szempontjából is hátrányos j ez a lakásmizéria, mert igen sokan azért nem • nősülhetnek, mert nincs megfelelő lakás. így j mindegyik házasulandó fél otthon lakik a szü| leinél, mert a közös fészekrakásra nincs hely.

Es ezekbe a szomorú állapotokba azért ; nehéz belenyugodni, mert hiszen ezeken a ba■ jokon könnyű volna segíteni. Itt van az orrunk : előtt sok-sok üres, vagy kiüríthető lakás.

Ha valami ügyes-bajos dolgunk van a tanfelügyelőségen, vagy .a katonai parancsnokságnál a tisztipavillonban, szomorúan gondolunk arra, hogy ott mennyi az üres lakás és bent a városban lakásínséggel küzdünk.

A tisztipavillonban székelő pár hivatalt át lehetne helyezni a várba és a tisztipavillon teljesen üresen állna. A pavilion egyenesen apró kis lakásokra van beosztva, mert a békében tisztek laktak benne. Minden átalakítás nélkül kis lakások egész sora várja ott lakóit, az alatt a városban uralkodó lakásínség betetőzésére katonáknak és hozzátartozóinak rekvirálnak szobákat, hogy ezzel is nehezítsék a civil lakások amúgy se valami rózsás életét. ■