Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-08-18 / 60. szám
2.: oldal. 1920. augusztus 18. „Komáromi Lapok* Az előkelő idegenek. Pest ma hemzseg az idegenektől A civil entente kiküldöttek mellett domináló elem a pesti utcán az entente-tiszt és a sokféle egyenruha uj szint, élénkséget kever az utca zűrzavarába. Merev tartásu khaki-szinü amerikaiak, lagyogó eleganciáju angolók, akiknek álomszerű kelmék, bőr és fém-anyagok alkotják tökéletes felszerelését, kőszürkébe öltözött emeletes sapkáju, lakkcsizmás olasz tisztek, sápadt barna arccal, borotvált ajkkal époly sűrűn lathatók, mint az égkék dolmányos francia tisztek, aranypaszományos képével és a sötétkék, piros diszü románok. Ritkábban néha egy robogó kocsiban szoknyás skót tiszt tűnik fel és láttam egyszer egy citromsárga arcú japán tengerésztisztet, egészen hófehérbe öltözve, arany vállzsinórral, egy hatalmas olajbarna török tisztei, magas kucsmában, barna egyenruhában. Jól festenek a francia tengerészek, piros pomponos hófehér sapkáikkal, alacsony torpedóalakú szürke autóikon, amelyekkel a legőrültebb tempóban száguldozzák be a város utcáit. A rcszketők szektája. A sok elegáns ruha és uniformis között kirívóan és nagy mennyiségben tűnnek fel mindenütt a koldusok. A korzón sorba járják a padokat, hozzádörzsölik szomorú rongyaikat a vakító selyem ruhákhoz. Hosszú és keserves történetet gajdo’nak, mig a markukat nyújtják, vagy néma szemrehányással remegteiik világtalan szempilláikat Rokkantak, csonkák, bénák kis zsámolyon csúszó nyomorékok, epilepsziások vonszolják át a népes utcán nyomorukat. Legtöbben vannak a reszketők Utón útfélen ott állnak remegő tagjaikkal, mint a szörnyű háború vádló tanúi. I iilÉ Kinél ä [É !iOl? Minden kommentár és hozzáfüzés nélkül közöljük az alábbi sorokat a* Kassai Napló aug. 6 és 10-iki száma nyomán, amely sorokban Komáromról és a magyarokról a cseh lapokban megjelent valótlanságok olvashatók. Íme: Cseh lapok alarmja a magyarok harci készülődései miatt. A cseh lapok tele vannak a magyarok állítólagos harci készülődéseivel. A „Pravo Lidu“ „A fehér terror“ cimü cikkében rámutat a veszélyre, mely Szlovenszkót a magyar reakció erősbödéie következtében fenyegeti. Az ántánt a magyarokkal tárgyal. Magyarországnak hadsereget kel! a bolsevikiek ellen felállítani, mely cseh-szlovák területen át a kárpáíorussziai határon helyezkednék el. Szlovenszkó tele van magyar agitátorokkal, a magyar határon csapatösszpontositások folynak. A „Narodni Politika" szerint a spionázsháló Komáromban van. A mozgalom vezetői a magyar Hegedűs és Winkler kommunisták. Komáromban a magyarok megalapították a magyar népszövetséget az egykori magyar közélelmezési miniszternek, Kürthy bárónak elnöklésével. Ez az arisztokrata most szociáldemokrata lett és a magyar munkásságot fegyveres felkelésre izgatja. Egy komáromi gyűlésen Tobler képviselő a köztársaság ellen beszélt. A „Národni Politika“ csodabogarára csak annyit: Kürthy István volt komíromi főispán nem azonos az egykori magyar közélelmezési miniszterrel. (A Kassai Napló augusztus 6-ik számából) * Hamis vádak arzenálja. A többi cseh lapok is napról-napra ilyen közleményekkel vannak tele. Az egyik Pozsonyt, a másik Lévát, a harmadik Érsekújvárt, Rimaszombatot, Rozsnyót, majd Kassát tartja a spionázs centrumának. Szentiványi, Tobler, Füssy, Körmendy-Ékes, Surányi, Drab és a többiek mind a republika felforgatásán dolgoznak s a katonai betörést készítik elő. Gyanús minden társadalmi osztály, ha magyar, kereskedő, iparos, munkás, gazda, földmives, az mind halálos ellensége a respublikának. Minden gyűlés, amelyet a magyarok abból a célból tartanak, hogy szétszórt erőiket szervezzék, árulás. Minden újságcikk, melyben törvényes jogainkért küzdünk, tázitás. Hát jó urak odafönn Prágában, mire vezet mindez? Látszik, hogy a határhegységen túl nem ismerik a magyart és alattomos brávónak tartják, aki kabátja alatt tartja a tőrt s arra les, hogy markolatig döfje ellenségébe. Azt gondolják, a magyar nem bátran és önérzetesen lép fel jogaiért, igazáért, hanem a Bachkorszakból veszi kölcsön fegyvertársát. (A Kassai Napló augusztus 1 10-ki számából) Közellátás. A városi közélelmezési hivatal borsó kiosztása. Értesítjük a közönséget, hogy a város összes fűszer- és vegyeskereskedéseiben, f. hó 19-től kezdődőieg az uj jegyfüzet „A“ szelvényére személyenkint fél klg. száraz borsót vásárolhat kg-kinti K 5.50 árban. A városban elterjedt ama híreszteléssel szemben, mintha a kiosztásra kerülő borsó a lisztadagba fog beszámíttatni, a közönség megnyugtatására közöljük, hogy a helybeli Gabonahivataltól nyert értesülésünk szerint a borsó csak, mint élelmezési javító fogyasztási cikk szerepel, s a közélelmezési hivatal által kereskedők utján kiosztott és kiosztandó borsó a készletek alapján megállapított lisztadagokba liszlpótlásu! betudaini nem fog. Lisztadag augusztus 16—24-íg. Értesítjük a közönséget, hogy az augusztus hó 16—24 ig érvényes lebélyegzett: kenyérlisztszelvényre személyenkint 40 dkg buzakenyérliszt és 60 dkg. rozskenyérliszt, a „főző és finomliszt“ szelvényre személyenkint 50 dkg finomliszt és (K 3) 25 dkg főzőliszt vagy dara (K 1.80) vásárolható. Hogy a közönség hiábavaló kiadásoktól megkiméitessék s immár hetek óla tarló, a rozsliszt kevésbbé használhatósága folytán kiváltott jogos panaszok orvosoltassanak, a közélelmezési hivatal a lisztelfáíást végző Gabonahivataltól az első panasz felvétele után követelte a rozsliszt szállítmányoknak buzakenyérliszttel való pótlását, lehetőség szerint pedig a jövőben a rozskenyérliszt kiutalásnak mellőzését úgy, hogy a közönség vagy csupán buzakenyérliszttel vagy csak kisebb arányú rozskenyérliszttel láttassák el. Számítva arra, hogy a Gabonahivatal a közélelmezési hivatal utján a közönség méltánylást érdemlő jogos kívánsága figyelemben fog részesülni, a közéi, hivatal a jelenleg készletként raktározott buzakenyérlisztet a lehetőséghez képest arányosította a rozskenyérliszlíel, de kénylelen egyúttal a közönség tudomására adni, hogy a gabonaszáliitások késedelmessége következtében eddigi sürgetéseink dacára sem s került újabb buzakenyérliszt kiutalást kapni. Ajánlatos tehát, hogy a közönség a rozskenyérlisztet legfeljebb feles arányban használja kenyérkészitésnél. Állateleség. A Gabonahivataltól nyert információ alapján közöljük a közönséggel, hogy sertésélelmezésre a közeli napokban circa 150 q árpaszállitrnány érkezik. E mennyiségből a bejelentett állatlétszám alapján, egy-egy sertésre circa 5 (öt) kg. cárpa jut, melyet az áru beérkezte és az átnak a Gabonahivata! utján történt tudomásra hozatal után fog a közélelmezési hivatal később megnevezett kereskedők utján kiosztatni. Fel vagyunk hatalmazva ezúttal annak közlésére is,- hogy az áliaíeleségeket kiutaló Központ további árpakiutalást nem engedélyez és hizlalási célra csupán kukoricát fog annak idején a magánhizlaló háztartások részére kiutaltatni. Készlet hiánya miatt korpa kiutalásra sem számíthatunk. Szükségletünk bejelentése kapcsán (40 waggon árpa, 100 waggon kukorica, 25 waggon koipa) hetekkel ezelőtt Ígéretet kaptunk a kért mennyiségek leszállítására és már az átvétel és leszállítás, szétosztás keresztülvitele lebonyolítására szükséges intézkedéseket a módunkban álló minden eszközzel meg is tették. * A hivatalos „panasztevés“-hez nekünk is van hozzátenni valónk. A város valamennyi lakosságát képviselő meghívottak a lakosság közellátása tárgyában tartott zsupáni értekezleten kifejtették kívánságaikat, és ez a kívánság bátran megállapíthatjuk, fedte az összlakosság pártkülönbség nélküli nézetét. A közélelm. hivatalnak bejelentése, hogy buzakenyérlisztet tisztán nem osztattat ki a közönség részére s az ellátás biztosítása érdekében tett javaslatai, fáradozásai, sürgetései időben adattak tudtul a felettes hatóságoknak, illetve tétettek meg, a közélelmezési hivatalt igazolják egyben és a bekövetkezendőkért róla a felelősséget elhárítják, de a közönség ezzel meg nem elégedhetik. A közönség, a hatesztendős háborús nyomorúság után legalább enni akar, s ha megfizettetik vele azt, amit vásárolni akar, akkor joggal követelheti, hogy ehető élelemmel is lássa el őt élete, vagyona legfőbb irányitója és őre, az állam. Csak a napokban olvastuk, hogy 67 ezer bizományos és vásárló és isten tudja még micsoda cimü és rangú ur munkálkodik a közellátás biztosításán, mi úgy gondoljuk, hogy a 6 J ezer személy ellátása négy Komárom város ellátását eszi föl anélkül, hogy az egy Komárom város lakosságának legalább a lisztellátását biztosítaná. Tudjuk nagyon jól, hogy a helyi Gabonahivatal is oly tehetetlenül áll a Központ rendeletéivel szemben, mint a városi közélelmezési hivatal amazéval szemben. De hát végre is, ha a helyi hatóságok jelentései alapján történik a kiutalás, márt nem adnak annyi jogot ezeknek a helyi hatóságoknak, hogy azt a keveset, amit lehet, s amit kell, a lakosság részére hozzáférhetővé tegyék. A rossz lisztet, amelyeket velünk eleinek meg, a gabonavásárló bizományosok lelkét terhelik, mert aligha hin nők, hogy a központjuk oly utasítást adott volna nekik, hogy bármily csirás, nedves, élvezhetetlen gabonát átvehetnek, sőt, tudjuk, utasításuk éppen az, hogy csak jóminőségü gabonát szállíttassanak be a malmokba. Annál inkább is feltehető ez, mert a nagy megyeri vagy a fűri körzetből s malmaiból ehető rozslisztet szállítanak, vaiószinüieg azért, mert nem minden bizományos, s nem minden malom veszi oly könnyedén a kötelességét A közönség joggal követeli az élvezhetetlen lisztből készült kenyér- és sütési költségek árának is megtérítését és még jogosabban követelheti, hogy a jövőben ily lisztek le ne szállíttassanak. Végre is, egyforma jogú polgárai lévén az államnak, nekünk is egyformán jár mindabból, amihez másutt könnyen, ácsorgás, panaszok, hiábavaló költségek nélkül hozzájutnak és szomorú kilátással kecsegtethetjük az agyonsanyargatott közönséget, midőn augusztus hónapban ily mizerábilis az ellátása. Ál! ez lisztre, cukorra és minden másra. Eléggé el nem ítélhető rövidlátásra vall az áliateleséget kiutaló központ eljárása, midőn a keservesen megtakarított pénzen vásárolt sertéseket pusztulni engedik azzal, hogy árpát, korpát nem adnak, s a kukoricát is ígérik csak. Hogy képzeli el az árpa, és korpa ügyek főfőintézője a sertéshizlalást elcség nélkül. Az állatokat nem lehet Ígéretekkel tartani, tessék figyelemmel kisérni, az állatelhuliásokat, s nem kell nagy pénzügyi politikai képzettség ahhoz, hogy az elhullások, a mérhetetlen árpa, kukorica árak összetűzéséből előreláthatóan kijöjjön a fenyegető 100 koronái zsir ár! Vagy azt akarják, hogy az állattartók eladják állataikat!? Igaz, nagy piac lenyomja az árat, s mivel hizlalja majd a vevő az állatot? Leszúrja félhizottan, vagy szállítsa el potom áron? Furcsa kalkulus jöhet ki ebből a bölcs politikából! És a sajnos az egész vagyonát a sertésekben tartó, arra kuporgató kisemberek, a gyári munkás, a műhelyben dolgozók, a tisztviselők elkótyavetyélhetik a vagyonukat és télen ácsoroghaínak zsírért, szalonnáért a hatósági üzletek előtt naphosszat. Mert ez lesz a vége az átlateleség megvonásának. Lássák már be végre odafönn, hogy a nyomorúság nagyobb idelenn, mint amit toll leírni képes, hallgassák meg a szavunkat, kik itt élünk a többi nélkülöző között, látjuk baját, halljuk panaszát, s tördelő kezekkel állunk sorban közibük. A sok bajnak csak kisrészét teszi a közellátás tarthatatlansága, de hogy egyik főrészét teszi, azt aligha kell mégjobban hangsúlyozzuk. Ha semmit mást nem kapunk, legalább enni adjanak, mert koszt még a rabnak is kijár! Hirdessünk a Csallóközi Napi árban«, Hirdetéseket jutányos árban felvesz Spitzer Sándor könyvkereskedése.
