Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-28 / 54. szám
54. szám. #é«tjyveneüvetíík éwfoSyam, SSMK»HC -Szerdai 1920. Julius 28, Előfizetési ár helyben és vidékre: Cseb-szlov&k értékben: Hgf-ts évre 40 K, félévre 20 K, negyedévre 10 K. Egyes szám ára: 60 fillér. Magyar értékben: Egész é\re. 120 K, félévre 60 K, negyedévre SO K. Egyes szám ára 1 K 50 fillér. M ts ipp ctiei Mimi Isii. Főszerkesztő: GáÁL GYULA dr. Főmunkalárs: BARAKYAY JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nádsr-u. 20., hová úgy a lap szellemi részét illető közlemények, mint a hirdetések, előfizetési és hirdetési dijak stb. küldend; k. Kéziratokat nem adunk vissza. Megjelenik minden szerdán és szemboton. Od zupana rábsko-komárnansko-osíríhom________ského a mesta Komáma.________ Císlo 9750. 1920. SürgőTT A helyi sajtónak! Hivatalos kommüniké: A statáriummal kapcsolatos hirterjesztés, Vetítik e hivatalos közlést: Sziovenszkó minisztere 2C0 adm. rév. szám alatt Sziovenszkó bizonyos területeire elrendelte, illetve életbeléptédé a rögtönitéiő bíráskodást. Ezen hivatalos rendelkezéssel kapcsolatban az utóbbi időben beérkezett jelentkezett jelentések és megejtett hivatalos megállapítások szerint a legképtelenebb hírek keltek szárnyra, melyek azóta is állandóan forgalomban vannak, amelyeknek éle, főkép a dolgozó munkásság ellen irányul. Tekintettel arra, hogy a felelős kormánytényezőknek e rendelkezése, mint azt annak indokolása is bizonyítja,. semmikép sem irányul egyes társadalmi rétegek, vagy osztályok ellen, hanem csupán a tközrene, a köznyugalom és bizonyos vonatkozásokban az idei termés bizíositásáí célozza, s alkalmaztatni csupán azok ellen fog, kik intézkedéseivel szembehelyezkedni merészelnének, — tartozzanak bármely osztályhoz, vagy párthoz, — ezúton is figyelmeztettetik a közönség, hogy saját érdekében feltétlenül óvakodjék minden, a statáriummal kapcsolatos hiríerjeszíéstől, társadalmi-rétegek, avagy osztályok elleni uszítástól, annál is inkább, mert minden egyes ily értelemben bejelenteti és bizonyított cselekmény az álhirek, (rémhírek) terjesztéséről kiadott s’ még ma is érvénybevő levő miniszteri rendelkezés értelmében, s a legszigorúbban bünieí- Seíni fog. Zsupán kormánybiztosi Hivatal Kontár no. Tekintettel a sürgős köz- és hivatali érdekre, kérem, a fentiéit közlését. Komárno, !Ö2á. julius 23. Dr. Folkman, zsupán-kormánybiztos, neve a magyarság fűiében a legeilenszenvesebben hangzik, mert a viselője intézi a magyar iskolák sorsát a kormányban és ez az intézés súlyos sebeket ejtett nem csak önérzetünkön, hanem kisebbségi jogainkon is. Stefanek az, aki hűséges csaliösa volt dr. Srobárnak, ennek a teljesen iskolázatlan politikusnak, akinek sovinizmusánál csak magyargyülölete volt nagyobb. Ilyen kormány férfiak teszik lehetetlenné a megértés politikáját, melynek felülről kellene kiindulnia. Addig, amig Stefanek helyén van és a magyar iskola szenvedései meghallgatásra nem találnak, nem lehet erről beszélni. Az iskola kérdésben nem alkuszunk. A magyar iskola jogait követeljük az egész vonalon. Követeljük a magyar tanitóképzést. A kurzuslanitóságnak nem vagyunk barátai- Mi, magyarok ott olyan elemeket akarunk látni, akik négy évig tanulták a pedagógiát. Stefanek és Srobár, Srobár és Stefanek az a fogalom, mely számunkra a magyar kultúra mesterséges visszaszorítását és a magyar iskola fojlogatásál jelenti, tehát ezeknek a neveknek a viselőive!, mint elfogult sovinisztákkal tárgyalnunk sem lehet. A magyar iskolát Európa előtt nincs okunk szfcgyenieni, adják azt vissza nekünk és gyermekeinknek. Mi nem az analfabétába! tenyésztjük, hanem a világosságot akarjuk terjeszteni az elmékben, államalkotó elemet nevelni és hasznos munkás polgárokat. De ezeknek magyaroknak kell maradniok s ha ebben a kérdésben Srobár-Stefanekkal nem értünk egyet, ez csak azt jelenti, hogy egész világok választanak el bennünket egymástól megértésben, mindenben. A magyar faj e jogát, hogy kultúráját megőrizheti, nem Síefanektől kérjük, ez a jogunk ezer évig megvolt és akkor is meglessz még, mikor Stefanek nevét régesrégen elfelejtettük. S isja! Ipsiftäs Mk lígviliíás&as. A Slovensky Dennik cikke: A magyarok szervezkednek. — Komáromban egyesületet alapítottak. — A nagybirtokosok, mint a magyarság védői. — Csak most keiüít a kezünkbe a Slovensky Dennik cikke, melyet a Magyar Népszövetségről irt. Sajnáljuk, hogy nincs annyi helyünk, hogy ezt szóról-szóra közölhetnénk: minden magyar embernek c! kellene ezt olvasni, azután tovább adnia azoknak, akik még nem léptek be a Szövetségbe. Aki ezt elolvassa, arra szuggesztiv erővel hat a cikk abban az irányban, hogy feltétlen belep a Népszövetségbe. A SÍ. D. szerint a népszövetség csak kifelé kulturegylei, valójában azonban népszövetség lesz, mely kizárólag politikát üz és mindig csak az elmúlt időkre gondol, amikor a magyar dzsentri és cinkosaik eltiporhattak és megsemmisíthettek mindent, amihez a tótnak joga volt. Ezzel az állásponttal bajos vitatkozni. Csak azt az egyet jegyezzük meg ennek a soviniszta szlovák újságnak, kérdezze meg a szlovák fajtestvéreit, mi volt veszedelmesebb reájuk nézve: az eímagyarositás, vagy az elcsehesités? Menjen el a tudósító Trencsénbe, Árvába vagy Lipíóba ezzel a körkérdéssel. Mi tudjuk, milyen feleletet kap rá. A magyarok tüzzel-vassal való magyarosítása eredményezte bizonyára azt, hogy három millió szlovák maradt. Ugy-e a magyarok rendelkeztek úgy a tiszta szlovák községekben, hogy a népnek csak magyarul szabad énekelni és a templomban csak magyarul szabad prédikálnia a papjuknak? Nem, tisztelt tudósító ur, mi sohasem rendelkeztünk igy, magyarok. De Srobár dr. kormányrezsimje alatt ilyen rendeletek jöttek ide szinmagyar községekbe, ahol eltiltották a magyar éneklést és a magyar prédikációt. De mégsem állhatjuk meg, hogy ki ne nyomassuk a SI. D. egy mondatát, amely igy hangzik: .Komárom az a város, mely elsőnek lett a magyarositás áldozata és ahol szemmelláihatőlag is nagyobb számmal élnek magyarok.“ Nevetnünk kellene ezen arcátlanság számba menő hazugságon, de ezt komolyan kell vennünk, mert a cikkíró is úgy veszi, mert később indokolja is vakmerő állítását. De e helyett fogadással kínáljuk meg. Kutassa végig a komáromi anyakönyveket, a városi jegyzőkönyveket és a városi adókönyveket kétszáz évre visszamenőleg és ha egy ezrelék (minden ezer lakes után egy) szlovákot talál, aki itt élt és lakott, akkor el fogjuk ismerni, hogy a SÍ. D. sohasem hazudott. Egész Csallóközben 30—40 szlovák élt, úgy az 1900, mint az 1910. évi népszámlálás alkalmával. A legutóbbi időben települtek meg a Violini pusztán szlovákok, ez az egyeben szlovák telep ezen a vidéken. Csak nemrégiben is 300 magyar diák tanult a komáromi főgimnáziumban. Most is annyi tanul és mind magyar, egyetlen egy szlovák sincs köztük, ha tudni akarja a SI. D. Honnan jönne ide irtás, mint magyar diák? Hisz ez magyar hely, illetve az ő ideológiája szerint „a magyarositás áldozata.“ Sopánkodva említi fel, hogy itt csak az egyetlen Sokol a szlovákság támasza, a megyénél a katonai referensen és a titkáron kiviii egyetlenegy cseh-szlovák tisztviselő sincsen. Kár, hogy a tudósitó vasárnap járta végig a hivatalokat, mikor csak ezt a két szlovák tisztviselőt találta ott benn. Hétköznap találkozhatott volna a zsupáni hivatalban hat cseh szlovák előadóval és öt magyarral, az irodákban hat cseh-szlovák és hat. magyar hivatalnokkal. Épp igy a gépírók és hivatalszolgák közt is. Mindez j azonban ne feledjük el, szinmagyar területen ! történik, amelynek közigazgatását is magyarnak | Ígérték, ügy látszik azonban, ez csak Ígéret ! maradt. Támadja a bolsevistákkal rokonszenvező | és az ide menekült bolsevik munkásvezérek j álfai szervezett munkásságot is, amelynek „nincs j érzéke az állam iránt“ Azután érdemes egyéneket pellengérez ki. Dr. Szunyogh tanár, a keresztény szoci; aiista párt szervezője nagy szálka a szemében, ügy tudjuk, hogy ez a tanár pontosan megtartja óráit az iskolában. Azt is tudjuk, hogy a politikai állásfoglalás minden állampolgár i egyéni szabadságához tartozik e demokratikus : államban. Dr. Szunyogh tehát, ha hivatalos dolgait elvégzi, olyan pártot szervezhet, amilyent : jól csík neki. Ha szervezése eredményes, ez I csak azt mutalja, hogy a közönség bizik benne és pártjában. Ha például cseh szociáldemok- i rata, vagy nemzeti pártot szervezne, működése ; távolról sem lenne ily eredményes. A tisztviselők között Dávidházy főszolgabírón, e kiváló tisztviselőn akad meg a szeme, akinek fiai a magyar hadseregben szolgálnak, i mint tisztek. De hisz ezek a fiatal emberek úgy tudjuk, hogy a magyar hadseregben, a honvédségnél szolgáltak, csak magyarul tudnak, | a Ludovika akadémiát végezték, a háborúban vitézül állták meg helyüket, a legnagyobb katonai kitüntetéseket kapták. Hol szolgálhatnának másutt, mint a magyar hadseregben? A megyei főlevéltáro:, dr. Alapi, munkabírását kizárólag a magyar szervezkedési dolgoknak szenteli a SI. D. szerinl. Úgy ismerjük dr. Alapi tevékenységét, hogy a helyi kulturegylet vezetése van a kezében már tiz év óta. A kultúrpalota építése, a muzeum, a hatalmas könyvtár, a képtár az ő munkája eredménye. A háború alatt ott volt minden háborús jótékonysági mozgalom élén, önzetlen munkásságáért a legszebb kitüntetések találták meg, amelyeket sohasem keresett a Vörös Kereszt, a Hadsegélyező Bizottság, a hadigondozó ügy, a rokkan-
