Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)
1920-07-28 / 54. szám
2. okiul. t “ • -ak és hadiözvegyek, árvák támogatása körűi. Az őrizete alatt ^líp levéiiúr adatait számo3 tudományos munkában dolgozta fel. Nem régen jelent meg egy ilyen nagy dolgozata. Nem hinnők, hogy a megyénél ne végezné el dolgait rendesen, sőt fel merjük tenni róla, hogy mások helyett is dolgozik Dr. Szijj polgármestert is tollára tűzi az epés tudósító. Szerinte politizál és magyar költő müveit hozza szilire. Az előbbiről nincs tudomásunk, az utóbbiról igen. Még a háború előtt megírta „Az elátkozott család“ színmüvet és az idén szinrehozta jótékony célra nagy gyönyörűségünkre. De hiszen nem irhát szlovák színdarabot, ha nem tud szlovákul! Azután ha irna is, ki éitené meg itten Komáromban? Dr. Szijj polgármester mintaképe a rendszeretö és pontos, városáért lelkesülő és dolgozó tisztviselőnek. Ebből látszik, hogy a SÍ. D. itt a helyi viszonyokkal ismeretlen tudósítója itt szerezte információit valamelyik szlovák barátjánál. Ezeket az információkat kapta. Ez a szlovák tükör, melybe belepillanthatunk és meglátjuk az informáló képét. Amit azután az itt folyó propagandáról ir, az nagyszerű. Az emberek viszik és hozzák a propagandát zsebeikben. Azt senki se nézi meg a hídfőknél. (Ugy e igaz?) Konstatálja nagy elszörnyedéssel, hogy itt minden iskola magyar. Hát igenis szolgalatjára St. D., már mi csak ilyenek vagyunk és ilyenek voltunk ezer évig, hát csak ilyenek is maradunk. A gimnáziumban bencés papok tanítanak, (azt nem Írja, hogy ingyen, illetve jó reménység fejében tanítottak, mert a cseh-szlovák állam igéit ugyan nekik fizetést, de azzal adós maradt) azután magyar földrajzot és történelmet tanítottak. Mikor tudtul adták nekik, hogy a csehszlovák földrajzot és a világtörtére et kell tamtamok „újságokban és gyűléseken szörnyű kiabálást vittek véghez.“ Á Si. D. csakugyan nem egész elfogulatlan, mondaná az udvarias francia. Ez óriási füllentésekre, csak azt válaszoljuk, hogy a komáromi főgimnázium pont az év végén kapta meg a tantervet, júniusban, amikor a tananyagot régen át is ismételte. Nem küldtek tantervet, az igaz fizetést se küldtek, a szentirásbun pedig Írva vagyon, hogy az Ur parancsol és az Ur megfizet mindenkinek. Természetes a SÍ. D. . szerint a Magyar Népszövetség csak irridenta lehet, meit az Komáromból indul ki. Komárom csakugyan nem alkuszik el magyarságából semmit. A magyarok nyílt kártyával játszanak. A Magyar Népszövetség gyűlései nyilvánosai:, meghalgathatja a Sl, D. is. Nincs titkunk. Nem hallgatjuk el, hogy szántunk másfél millió és ez mind magyarul lélegzik, gondolkodik és imádkozik. A köztársaság elnökének egy nyilatkozatát olvastuk a M.agyar Népszövetségről, melyet szívesen lát és kijelenti, hogy ha kulturális kérdésekkel foglalkozik, óriási jelentősége lenne és működése elé a legnagyobb reménységekkel lehetne tekinteni. Az Elnök ur jó matematikus és tudja, mennyi mástel millió. A Slovensky Dennik rossz matematikus és politikus, mint cikkéből megállapíthatjuk. (A cukoriigy megvilágítása — Politikai hajsza tisztviselők ellen. — A párt embereit akarja elhelyezni. — A városházán semmi keresnivalója sincs a politikának.) A Munkáslap két számában cukorpanamákat szellőztet, ez az ügy a vizsgálat stádiumában van és bizonyára a bíróság elé kerül és az ki fogja deríteni az igazságot. Mivel a szociáldemokrata párt olyan házi vizsgálatfélét is folytatott le a városházán ebben az ügyben a zsupáni hivatal egyik lágyszívű főtisztviselője tudtával és engedélyével, aki elfelejtette megnézni a törvényt, mikor ezt kiadta, szükségesnek találjuk az ügyre vonatkozó észrevételeinket megtenni, hogy a közönség világosan lásson ebben a kérdésben, mert a Munkáslap hajszája, amely elbocsátott alkalmazottak személyes kis boszumüve és ezenfelül ellopott levelek alapján épül fel, a könnyen hivő embereket megtévesztheti. Tehát óvatosság polgártársak, mint mondani szokás: Vigyázat, mázolva! Cukorinség Komáromban ez év április havától kezdődik csak, addig bőven volt cukor „Koma romi La sok* és senki sem panaszkodott, sem a polgárság sem a munkásság. Hiszen igen jó! tudjuk, hogy éppen a munkásság élénk cserekereskedést folytatott dohánnyal és cukorral, amelyek ellenében tejet, tejtermékeket, lisztet, tojást kapott a falusiaktól. A dohányjegy megszüntette a dohánybőséget. Tudjuk, "hogy a kiosztásoknál a munkanélküliek százai álltak fel sorba és ismételten is odajárultak a trafik pu'tja elé, ezt maguk a munkában elfoglalt munkástársaik állapították meg, akik e miatt sünien panaszkodtak is. Cukor is volt elég, még tartalékot is gyűjthetett az, ki kávét nem ivott, mert a fejadag elegendő volt. Április havától kezdve a cukor szállítás körül rendetlenségek állanak be, a cukor elmaradozik, a fejadag leszáll és kezdődnek a cukormizériák. A város cukorkonlingense nem kerülhetett teljes kiosztásra, mert a számítás miatt a fejadagot ki kellett kerekíteni. így minden hónapban maradt bizonyos felesleg, amely külön utalványok alapján "került kiosztásra. Az asszonyok százai fordultak meg a kultúrpalotában, mikor a cukorinség elkezdődött és rendkívüli kiutalást kértek. Az igazsághoz és tárgyilagossághoz híven meg kell állapítanunk azt a tényt, amit egyébbként a vizsgálat is igazolhat, hogy a rendkívüli cukorutalványokat egyformán kapta munkás és polgár, ur és szegény vagy éljünk a Munkáslap ideológiájával: proletár és burzsoá. Erről meggyőződést szerezhet bárki. Hisz a dolog teljesen rendben volna a Munkáslap szempontjából is, ha a rendkívüli cukorufaiványokaí csak proletárok kapták volna. Mivel _ azonban a rendkívüli cukorutalványozásban majdnem felében a polgársághoz tartozók is részesültek, akiknek szintén vannak gyermekeik, betegeik, aggastyánjaik, lakodalmaik és keresztelőik, szóval oly rendkívüli méltánylást érdemlő körülményeik, amelyekre a proletárok is alapították cukorutalványozási kívánságaikat: ez már nagy hiba, sőt bűn, a munkásság megkárosítása, igazságtalanság, avagy panama. Talán mégsem egészen Így igy áll a dolog, mint a Munkáslap véli. Az a polgár éppen úgy éhezik, mint az a munkás és eppen olyan joga van ahhoz a póícukorhoz, ha beteg van a családjában, mint a munkásnak. Ez ellen egyszer már fel kell szólalni, végét kell vetni annak a megtévesztésnek, amely a munkásság cégére alatt történik, amelyet mindig szembeállítanak egyesek a polgársággal. Az a polgár épp úgy dolgozik, mint az a munkás és éppen olyan joga van élni, mint annak, szervezkedni is és élelmiszerjegyekhez jutni. A polgár nemcsak dolgozik, hanem ezenfelül súlyos áldozatokkal járul az állam terheikez és viseli az összes községi terheket, tehát munkával és adóval járul az állam fentartásához. Ez a cukoríigy tárgyilagos kepe, lássuk már a megindult sajtókampány indítékait. Nem is keil sokat keresgélnünk: a Munkáslap maga elárulja célját, a közélelmezés vezetőinek helyükről való eltávolítása és a munkásságból való pótlása, tehát hatalmi és politikai célokért folyik itt a tusa. A cukorügynek erkölcsi bázisa igen laza. A hajsza elbocsátott, fegyelmi utón elmozdított egyének besugása alapján indul meg, vizsgálattal folytatódik, meiyeí a szociáldemokrata párt vezetősége folytat hatósági bizalmifél fi segédletével illetve staiiszlálásávai. Itt meg kell állnunk egy szóra. Van e joga egy politikai pártnak ahhoz, hogy egy közhivatalban, melyet nem felelőtlen, hanem felelős egyének töltenek be, vizsgálatot tartson és hova vezetne ez a gyakorlat, mely a törvény egyenes útjáról való igen sajnálatos lesiklás? A cukorügyben a szociáldemokrata párt folytat házi vizsgálatot, a üsztíigyben — igy vágna bele a szakmába — bizonyára a kisgazda és földmives párt jelennék meg a megyei gabonahivatalban vizsgálatot tartani, de a keresztény szocialisták sem maradhatnak el, mert igy politikai befolyásuk csökkenik, ezek pl. munkanélküliek segélyügyeit fogják felülvizsgálni, a cseh-szlovák pártok, katonák és polgárok vegyesen, vizsgalatot tartanának azon a címen, hogy az egyes hivatalokban hány magyar alkalmazott van, a fölösleget egyszerűen ki is dobálhatnák egy kis jogkiterjesztéssel. Itt követelt el a szociáldemokrata pártvezetőség végzetes hibát, bírónak és vádlónak tolja fel magát, holott ezt a kérdést csak elfogulatlan cs pártatlan bizottság oldhatja meg és ________ '_____ Í'JÍIQ. jtlÜ-Ua fogja megoldani. A házi vizsgálat aktáit eíícsszükja párt — házkutatások ügyei mellé és gondolkozunk felette, hogy is festene a szociális berendezkedés a gyakorlatban, j A szociáldemokrata párt a városházán hivatalokat akar betölteni. 0:t többségben, van, meg is teheti, ha erre kerüi a sor és ha ez olyan sürgős természetű. Azonban óvást emelünk ez elten azért, mert politikai pírtembereket elhelyezni a polgárság közadófillérei terhére tatán mégsem egész rendjén való dolog lenne. A szociáldemokrata párt nagy alapokkal rendelkezik, ennek a felhasználása ellen semmi kifogásunk nem lehet, ezt fordíthatják egyes pártegyének bőkezű díjazására, de a város szűkös fillérei más természetűek. Azokat csak tisztviselők díjazására használhatják fel, akik ne(ti pártemberek, hanem mindenkinek egyenlően szolgálatára állanak. Ha a szociáldemokrata párt csak gazdisági szervezkedés volna és nera kapcsolódnék vele eíválaszihatlanul egybe a politika és pedig az a politika, melynek végcélja a polgári társadalom megsemmisítése, addig a polgárságnak semmi szavaséul lehetne a párt városi törekvései ellen, de igy van az összes politikai pártoknak és vau a polgárság egyetemének is. Mi a városházán nem akarunk poliiizáíó tisztviselőket látni, hanem dolgozókat, akik nem pártoknak, hanem a közönségnek dolgoznak Veszedelmes peecedens volna ez és aláásná a városi közélet talaját, amely csakugyan nem volna közérdekbő! kívánatos. A szociáldemokrata párt ellenőrzésétől senki se fel, tessék ezt a legmesszebbmenő módon gyakorolni, képviseletét minden bizottságba Kiküldeni es doidozni a tisztviselőkkel együtt, amint ez eddig is szokásban volt. Hova jutottunk volna, ha minden politikai rezsimváltozással kicserélték volna a tisztviselői kait? Még egy szavunk van a cukorügy és a közélelmezés ellen folytatott sajtóliadjaraihoz. Ez két főíiszlviselö ellen indult meg és érdekes, hogy mind a két tisziviselő szociáus érzékének tényekkel is adta bizonyságát. Az egyik a tüdőbeteg akciót vezeti a város területén egy évtizede, ő hozta létre az első mimkásházakat Komáromban, tehát tisztán a munkás Ságnak dolgozott és a munkásjólcU intézmény alapjait rakta le, mondanunk sem kell, hogy jegyzőkönyvi elismerésekért. A másik a szegéiiygyerniekek élelmezési akciója élén áii, száz és száz sápadt arcú gyermek napi tűrhető ingyenes táplálását teszi lehetővé faradhatlan munkájával, melyet szintén órabér nélkül es zúgolódás nélkül, önze.lenül teljesít. A szocialista pártvezetőseg mutasson a pártban egy tagot, aki ezekben az ügyekben végzett volna valamely munkál, ingyen munkát, vesse fel ezt a kérdést a párívezeióségben. Nem fog rá választ kapni. A pártvezetőség ezekét a dolgozó embereket fizeti ki most a saját külön tarifája szerint, akik a proletárokért és azok felsegitéséérí dolgoznak ma is hivatali munkájukon kívül. Ezeket kellett még konstatálnunk, hogy a kép világosabb és plasztikusabb legyen. Mindenki Ítélhet ezek man és bevárhatja a megindított közélelmezési vizsgálat befejezését, amelyet nagy nyugalommal várhatnak be maguk az érdekelt liszíviselők is. Munkáslap hangja nem téveszt meg már senkit, jelszó: Vigyázat, mázolva! iaM aijaoal állataiikiak. (Pusztuló állatállomány.) Már egy hónap óta tart a termés behordása, a cséptés, a város lakossága már az uj termésből őrölt lisztet fogyasztja, tudtunkkal a Csallóköz termése a felsővidék éhező lakosságának nyomorát is enyhíti, az ! ellátási feszültség mégis nehezen kezd feloldódni a sok. rendelet útvesztői között. j Aki ismeri az élelmezés ügyét, lehetetlen, hogy * ne csodálkozzék azon, hogy a termésrendelet — ha ugyan van ilyen — nem gondoskodik a magánháztartáj sok haszon-állatairól. Azelőtt valamint az emberek, ug.y • az állatok ellátásának kérdésében az iniciativa a legj felsőbb fórum szakértő faktoraitól, tehát az országos közélelmezési minisztériumtól került ki, s a vidék alsóbb | hivatalai a közönséggel közvetlenül érintkező hatóságok! nak csak a szükséges statisztikai adatok beszolgáltatása ■ és a leszállított éle mieikkek vagy takarmány kiosztása i veit feladatuk. Ma éppen megfordítva ált a dolog. Ugyj szólván utcai demonstrációk kellenek ahhoz, hogy vuta- 1 mibőt valami hozzánk is érkezzék. A szükségletek meg! állapítása így demokratikusabb formában történheti«;, ezt elismerjük, de a szükségletek kielégítése de facto annál bilrökratikusabhan, tehát türelmet vesztő lassúság
