Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-25 / 95-96. szám

8. oldal — Hollandi tolipia és má* virággumúkat •orghoffer János magkereskedése szállít Pozsony, ?4sártér 13. Árjegyzék kívánatra. Rózsavölgyi karácsonyi Album 1920/2}. évre. Kopható Spitzer Sándor könyvkereskedé­sében. Ára 35 Ke. — Halálos uégfi mulatozás. Az egyébként csendes falusi életbe Kolozsnémán is szomorú eseményt adott a sors. Késő esti órákban a korcsmában mulatoztak egyik asztalnál falubeli, másik asztalnál szeib legények. Utóbbiak a sekély vízállás miatt rekedtek meg hajóikkal Kolozsnéma alatt a Duna partján. Szerb nem­zeti szokás szerint a hajóslegények közöl a mennyezetbe lőtt vigadozás közben, mire az egyik magyar legény odaszóil, hogy lőjjör, még, mett három a magyar igazság, ’de a hajóslegény erre nem volt hajlandó. A kocsmából távozóban * keskeny hídon összeütközött az éj sötétében a két beborozott társaság, miközben dorongok .emelkedtek felfelé sosztogattak súlyos ütéseket a hajóslegények közé, akik közül menekülésében Provanovics Koszla kettőt lőtt. Egy lövés olyan szerencsétlenül találta Kasztil Károly kolozs­­némai legényt, hogy pár napi kínlódás után sebébe belehalt a helybeli kórházban. A csen­dörök a tettest bekísérték a törvényszék fog­házába. — fl gúlái iparosok 1920 december hó 31-én, (Szilveszter este) Mihola Béla vendéglő helységében tánccal egybekötött Szilveszter estélyt rendez. — tréfa, uagij komoly dolog. Kaptuk az alábbi levelet, amelyet inkább tréfának veszünk és csak azért közlünk le, hogy lássák az em­berek, hogy íme soknak még mire is van gondfa ebben a komoly időkben. A levél így hangzik: Igen Tisztelt Szerkesztő Ur! Ugyan a mai komoly időkben talán nagyon is csekély dolognak tűnik fel a mi kérdésünk, de az utcán napról-napra oly látvány tárul elénk, hogy ebben a kérdésben igazán nem tudunk meg­állapodásra jutni. Ezért kérjük Szerkesztő Ur szives jóindulatát, adjon nekünk tanácsot e dologban. Ugyanis, Iáinunk kell, hogy olyan lányok, kikről egészen biztosan tudjuk, hogy 20-dik évüket betöltötték, sok esetben diplomás hölgyek, megjelennek az utcán.-., térdig érő ruhában. Már most mi, igazári fiatal lányok, csak azt szetelnénk tudni, hogy korunkhoz illően és arányosan, meddig érő szoknyát hordjunk? Szerkesztő Ur szives jó indulaíu válaszát kérve és remélve, maradtam tisztelettel: Több komáromi fiatal bakfisch nevében Egy 15 éves lány. Komárom, 1921. dec. 18. — fi nos- és fémmunkások szakcsoportja a Vasas Hajnalpir műkedvelő gárda közremű­ködésével e hó 25-én szombaton este 7 órai kezdettel a Munkásotthon nagytermében kaba­réval egybekötött táncestélyt rendez, melyre ezúton hívja meg az érdeklődő közönséget. Helyárak: ülőhely 5 korona, állóhely 4 korona. A tiszta jövedelem a munkanélküli vas- és fémmunkások javára lesz fordilva. Felüifizeté­­seket tekintetlel a nemes célra, köszönettel fogadnak. — llj sóbánya Szlouenszkón. Beregmegyé­­ben. Borobratovo és Negrovo községekben, a Munkácsra vezető megyei út mentén, új sóbá­nyát fedeztek fői. — Halálos uégű szerencséiienség történt az elmúlt szombaton a Tőkés község melletti szigetmalomban. Cséfalvai János molnár, Tóni fiát a malomkerekek darabokra tépték. Teme­tése kedden volt. — fi keduezményes áru lisztre igényjogo­sultak igozoltatásának sima és gyors lebonyo­lítása érdekében a Komáromi Kerületi Munkás­­biztositó Pénztár a következőket közli: a) munkaidők kötelesek mindazon alkal­mazottaik részére, kik nem élnek velük egy háztartásban és ugyanott nem élelmeztetnek, egy-egy VII. számú úgynevezett Nyugtaiványt kitölteni, aláírni és azokat igazoltatás végett' (minden alkalmazottat egyszerre) további in­tézkedésig minden hó 1—10 között a Kerületi Munkásbiztositó Pénztárhoz (lisztilleték osztály) benyújtani. Olyan alkalmazottakat, akik mun­kaadójukkal egy háztartásban élnek, és ugyan­ott élelmeztetnek habár többen is vannak egy III. számú úgynevezett „Hirdetményen“ kell összeírni a közélelmezési hivatalnál illetőleg a községi elöljáróságnál a teljes ellátás tényét igazoltatni és az így kiállított Hirdetményt a Kerületi MunkásÉudosUó Pénztárnál bemutatni. Figyelmezteti a pénztár a munkaadókat, hogy a Vlí. számú Nyugtalványokat egyenként nem veszi át, hanem valamennyi alkalmazottét egy­szerre tartozik a munkaadó benyújtani s a Pénztár azokat adja vissza a munkaadónak, aki azután szétosztja alkalmazottai között, akik azt jegyfüzetük lebélyegzése után mindig a következő hónapban (1—10 közöli) leendő beadás céljából ismét munkaadójuknak vissza­adják ; b) munkanélküliek, kik alkalmaztatásuk idején a Komáromi Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnak tagjai volíak és 1919 évi november hó 1 óta váltak munkanélküliekké a pénztárnál való személyes jelentkezés utján a megyei ga­bona hivatal, illetve a komáromi közélelme­zési hivatal megkeresése folytán „Igazolvány!“ kapnak, amellyel kedvezményes liszt álvételére jogosullak. A 11!. és VII. számú kitöltött nyomtatványoknak a Pénztárnál való be- és kiadása valamint a munkanélküliek személyes jelentkezése hétköznapokon délután 4-6 óra között történik. A hatósági lakúsrequirálásról szóló 592. számú cseh-szlovák törvény magyar fordításban megjeleni Spitzer Sándor könyvkereskedésében. Ara 6 korona. — fi madari uirlus. Kovács Lajos és Ko­vács József veszedelmes természetű két embere Madamak. A napokban történt havazás után Czutlain István, aki velők közös udvarban lakik, a saját farakásáról hányta le a havat. Vétlen­ségből a két vadmacska természetű szomszéd­jának farakására dobódoít valamelyes kevés hő, amitől ezek felbőszülve fejszével és vasvillával agyba főbe verték szegény Czutlain István többgyermekes családapát. Úgy értesültünk, hogy az életveszélyes sérültet sikerül megmen­teni az életnek. Hisszük, hogy a virtuskodók hevét le fogja majd hűsíteni a bíróság igazságos Ítélete. — fi Gúlái Sport Egylet 1921. évi január hó 8-án este fé! 7 órakor saját helyiségében és Fischer Béla összes termeiben mozielő­adással egybekötöit táncmulatságot rendez. — Sok a lopás. Elszörnyüködik az ember, amikor azt kell tapasztalnia, hogy cselédek, akiknek havi 100 koronánál is több bérük van, innen is, onnan is megszöknek és magukkal cipelik — kedves emlékül a szolgálaiadójuknak többféle ingóit. — Cigányháboru. ügy látszik, hogy a rettegett kóborcigányok között egymás ellen kitört viaskodás uralkodik messze környéken. Láttuk mostanában csapatostul kísérni őket csendőrök által a város közepe felé oda, ahol az a ház van, amelyikről már régen tette a2t a megjegyzést Fáraó ivadéka: „A fene látott ilyen házsa<, amiket házsba ipiteítek!“ Ugyanis az fájt a dádénak, hogy a törvényszéki fogház sajátságosán kettős építmény, lehetetlenség kiszökniük. _________»Komáromi Lapok* , íz untai loresztygQ üni üti Irta: Csekes Béla, volt amerikai lelkész. * III. 1909. év nyarán azzal a tervvel áilott elő’ a titkár az intéző bizottság elé, hogy az épí­téshez, felszereléshez szükséges összeget ne kölcsönből fedezzék, hanem általános gyűjtés­sel hozzák össze s indítványozta, hogy mondja ki a bizottság, hogy az egyesület céljaira még 50.000 dollárt gyűjtenek. A bizottság tagjai az újabb gyűjtés lehetőségét nagy kételkedés­sel fogadták, de a titkárban annyira megbíztak, hogy elhatározták, hogy még 35.000 dollárt gyűjtenek s a titkárt felhatalmazták, hogy csi­nálhat mindent belátása szerint. A titkár terve az volt, hogy a pénzt tíz­napos gyűjtéssel fogja összehozni. Ez a gyűj­tési módszer kizárólagosan amerikai, ennek megalkotója Ward Károly, az amerikai ifjúsági keresztyén egyesületek nemzetközi bizottságá­nak titkára, ki 1912. január havában az egész világ bámulatára Londonban is néhány nap alatt két és fél millió koronát gyűjtött az ifjú­sági egyesületnek. — A titkár a következőké­pen járt el: Maga mellé hozatott ezen gyűjtés­hez értő szakembert, aki az igazgató-tanács legelső gyűlésén kifejtette, hogy mivel más városok hasonló helyzetben képesek voltak újabb áldozatokat hozni, 6 meg van győződve 1920. december 25. arról, hogy Asihabula is kétségtelenül képes lesz még adni 35.000 dollárt az emberbarát! munka oltárára. S a tervet keresztül lehet vinni, bármily nehéznek látszik, ha az igazgatóság tagjai íiz napig éjjel is nappal dolgozni fognak az egye­sületéit. — Ugyanezen alkalommal megálla­podtak abban, hogy a gyűjtést rendező bizott­ság elnökéül meg kell szerezni a város legna­gyobb politikusát, ki az egyik lap szerkesztője volt. Még az nap este nyolc órakor ötös tagú bizottság kereste fel a szerkesztőt. Lakásán nem találták, hol azt a felvilágosítást kapták, hogy politikai gyűlésen van. A bizoltság a szerkesz­tőt a gyülésterembői kihivatía s a segítő titkár azt mondá neki, hogy bár tudják, hogy nagyon elfoglalt munkásságu egyén s a város érdeké­ben már sok jót‘tett, mégis nagy tekintélyénél fogva őt óhajtják, hogy az egyesület gyűjtő bizottságának elnöke legyen s meg vannak győződve arról, hogy nagy befolyását a közjó érdekében még soha sem érvényesiihette úgy, mint ezen tiszteletbeni állásban lesz alkalma. A bizottság többi tagjai is igyekeztek őt .rábe­szélni, A szerkesztő azt válaszolta, hogy majd gondolkozik a dolog felett s rirásnap reggel tudtul adja, hogy mit határozott. Reggel nyolc órakor a bizottság már a lakásán volt, de a szerkesztő úgy nyilatkozott, hogy az egyesüle­tet nem ismeri kellőképen s jöjjenek délután, a mikor majd megadja a válaszát. A kiküldöt­tek azt mondták neki, hogy délután két órakor visszajönnek, de visszautasító feleletét nem fogadják el s neki azt a választ kell adni, hogy az elnökséget igenis elfogadja. A szerkesztő az aznap este tartott igaz­­j gató-tanács gyűlésén már ott volt. A titkár j ekkor ötven nevet olvasott fel a tanács előtt s ezek közül választották a gyűjtő csoportok vezetőit. Ezek a város íiz legbefolyásosabb embe­rei voltak, körülbelül öt-hat napba került, inig ezeket az ügynek megnyerték s a felajánlott munkakört elfogadták. Ötven gyűjtőt jelöltek ki összesen, úgy, hogy minden csoportvezető­nek kilenc embere volt. Mintegy három hétig tartott, ameddig az összes gyűjtőket megsze­rezték. A nagyközönségnek sejtelme sem volt arról, hogy mi van készülőben. A lapokat meg­kérték, hogy a mozgalomról semmit se írjanak addig, mig jelt nem adnak. Pedig óriási elő­készület volt. 5000 egyénről készítettek táblá­zatos kimutatást. Minden egyén táblázatán fel volt írva, hogy mi a neve, hói lakik, mi a foglalkozása, hol dolgozik s mily összeget kér­hetnek tőle. Rendesen azon összeg kétszeresse volt feltüntetve, amennyit az illetőtől remélhet­tek. A város lakossága 20.000, tehát lehet mint­egy hat ezer felnőtt férfi, így majdnem a város összes családairól, felnőtt magános egyéneiről készítettek kimutatást. Ezen kimutatás egy ré­sze már az első gyűjtés alkalmával elkészült, mindazonáltal az előkészület nagy segédlettel, mintegy hat hétig tartott. A két napilap szer­kesztősége volt szives megajánlani, hogy a gyűjtés ideje alatt minden nap egy egész lap­oldalt szentelnek az egyesület céljainak. A lel­készekkel pedig megállapodtak, hogy tiz napig a templomokban s vallásos összejöveteleken az egyesület ügyéről alkalmi beszédeket tartanak. Midőn minden előkészületet megtettek, nagy bankettet rendeztek s nagyban hirdették, hogy az ünnepi szónok a kerület kongresszusi képviselője lesz és beszélni fog arról, hogy hogyan lehet Asthabula városának sikerrel mű­ködő ifjúsági keresztyén egyesülete. A képvi­selő, ki Clevelandban lakik, rendkívül népszerű ember, mindenki törekedett őt meghallgatni. A banketten rész vettek háromszázan ötven cen­tes belépő jegyekkel. Az estélyen, midőn a hangulat már kitűnő volt, a képviselő megtar­totta beszédét s előadása végeztével azt az eszmét dobta a tömegbe, hogy ismét gyűjtse nek és építsék fel az egyesületi épületet adós­ság nélkül. ». utána a szaktitkár emelkedett a szó­lásra s elmondta, hogy ők már készülődnek a gyűjtéshez s nagy gonddal, részletesen elbe­szélte az egész tervet, felolvasta a csoportve­tők s a gyűjtők neveit is. Ezek után a jelen­levők közül mindenki lehetségesnek tartotta, hogy a tervet meg lehet valósítani s óriási lelkesedés közt a polgárok ott a banketten elhatározták, hogy még 35.000 dollárt gyüjte-

Next

/
Thumbnails
Contents