Komáromi Lapok, 1920. július-december (41. évfolyam, 47-97. szám)

1920-12-25 / 95-96. szám

4 o', dal.

ez az államalakitási törekvés, s hogy egy kuítürneinzeí rombadöntött falain éptilt fel, fájó tudat ez a romok alól karjukat az ég felé emelő iegyiirytjeknek, de intő példa is arra, hogy a külfölddel való kapcsolat keresésére a régi „alkalmi szimpátia“ biztosítása nem elegendő.

Visszaemlékezhetünk arra, hogy a magyarságról a külföld tudomásulvétele alig terjedt ki egyébre, mint egy-egy szerencsétlenség regisztrálására, vagy és ami még vigasztalóbb volt ránk, tudósaink, művészeink érdemük szerint való ezt el kell ismernünk, elismertetésükre.

A magyar szellem kitűnőségeinek kapcsolata a külfölddel igy kialakított bizonyos állandó összeköttetést, de ez sohasem tudott annyira felerősödni, hogy abból az összmagyarságnak a külfölddel, az illető idegen állam össznépével való érintkezés fejlődhetett volna ki oly fo'rmábán, mint azt a forradalom óta alakult, illetve megnagyobbodott államok népénél tapasztaltuk. A külföldön járt magyarok számla; lan esetben tapasztalhatták ezt a hiányosságát a magyarság külföldi összeköttetéseinek, igen sokszor fájón érezhették á külföld rosszul és velünk nem jó lábon élők által még rosszabb tendéiicíóva! végzett informáltságát. Az Entente népei beleíanullak Európa keletibb felének ismeretébe, a sajtó utján és egyéb propaganda eszközökkel a kis-népek politikusai, diplomatái ügyesen terjesztették népük minden jó tulajdonságainak ismertetését. Így beleivó Jett a nagyhatalmú entente államok népei telkébe az érdeklődés ama kis népek sorsa iránt, melyek sorsuk jobbraíorditásában hozzájuk fordullak. És sympaíia keresésnek ez az ügyes módja, mellyel azt végezték és amellyért nem sajnáltak vérbeli áldozatot sem hozni, megtermelte gyümölcseit. A magyarság külföldi orientálódását, a külföld népeinek hathatós érdeklődésének megszerzését igen megnehezíti az ország földrajzi beékeltsége államok közé, melyek ma is még ellenséges szemmel tekintenek rá.

Éppen ezt az ellenséges magatartást keli a magyarságnak megváltoztatni, nem erőszakos eszközökkel, mert az csak ronthat és rombolhat, hanem a magyarság tennelő erejének rendszeres ismertetésével. Ez a terhelő erő eddig is jó. hírnevet szerzett a magyar ipari produktumoknak, mint ahogy annak az ősi termelő erőnek szellemi termékei előtt mindenkor meghajtotta az elismerés zászlaját az a külföld, amelyet politikai ellentétek annyira elválasztottak a magyarságtól.

A msgyar művészek külföldi kőrútjairól adnak hirt az újságok. Nemcsak az alkalmi sympatia, hanem a minden ellenségeskedésen felül emelkedő művészet megbecsülés tárja ki a külföld kapuját a magyar művészek előtt és ezekben a körufakban a magyarság telke kiséri a szellem reprezentánsait, a magyarság, amely sajátjából, a fajtájából termelte ki azokat a tehetségeket. A világ szellemi kirá.yai, a tudomány és művészet felkentjei hordják széjjel a világba a magyarság hírét, felkeltik az érdeklődést fajuk iránt és talán megtalálják a módját annak, hogy az alkalmi sympathia állandó meleg érdeklődéssé erősödjék fajunk iránt. A külföldnek be kell látnia, hogy Európa keletén igazi kulíurállam épült fel, amely európai műveltséget tudott adni fiainak s hogy ma talán a felhalmozódott romok eltakarításánál van elfoglalva, semmit sem ronthat fe abból a kulturértékből, melyet egy ezeresztendős államot alkotó és államot annyi veszély között fenntartó nép Európa müveit népei között képvisel.

________ _____ 0- g)

Baráti Szabó Dávidhoz *

Állj meg rohanó kor, állj meg komoran A vittí sirkert csöndjén nézz körül! Keresgess halkan, zajt ne verj e kertben Egy síron száz év ősz fürtökben ül.

A sir szélén a báni Génius Fájdalmas arccal ébreszt egy magyart'. Baráti Szabó, ébredj álmaidból;

Ébreszt a hon, mely emlékébe tart!

Ébredj! mulasd e kornak kebledet Dermesztő száz tél nem hütölte ki,

Nézd meg magyar, okulva nézz reá,

Magyar tűz az, mi keblét égeti.

*) Szavalták a vasárnapi Baróti emlékünnepen.

■r ii.om ároioi Láp o k *

Szabó Dávid, köszönt ma nemzetünk Magyar nyelvünk, széni kincsünk orvosát; Köszönt, sajogva, hús „Ledőlt diófáét[“

E pusztuló nép s küldi sóhaját . . .

Aztán rohanj le vén kor, csak siess,

A Genius- majd sírján olt lebeg,

Egy század leplét rátcrili halkan S álmának csendjét nem szakifja meg.

Szabó Dávid a virti sir ölén Malid még e nemzet üdvözlő szavát!

Ezer emlékünk koszorazza álmod; Álmodd meg néped rég vári hajnalát!

Végit Géza.

Uj magyar tankönyvek.

Horváth Zoltán és Vécsey Zoltán földrajzi munkái.

A magyar kultúra szempontjából elsőrendű fontosságú dolog, hogy nocsak a szépirodalom, hanem a tudományos irodalom is föllendüljön. Szlovenszkó területén két év óta a magyar tudományos mu lka úgyszólván teljesen megakad t.

Épen azért örömmel kell üdvözölnünk minden olyan törekvést, mely c téren is előre akarja,vinni a migyar kul ura ügyét.

Értesülésünk szerint mostanában két tudományos iró akar egy-egy kiadvánnyal a széleskörű nyilvánosság elé lépni. Horváíh Zoltán rimaszombati főgimnáziumi tanár a föld alakulásáról és történetéről irt a magyar ifjúság és a nagy közönség számára érdekesnek ígérkező munkát, amely mintegy 7 nyomtatott ívnyi terjedelemben képekkel illusztrálva a legújabb tudományos elméletek, megállapítások alapján tárgyalja a geo ógiát. Az uj viszonyok, az uj tanterv'a magyar ifjúságot a geológia tanulmányozására is rászorítja, holott erre való tankönyv nem ál! rendelkezésére. Épen ezért a tanulóifjúság szempontjába! Horváth tanárnak már ’ sajtó alaft lévő munkája hézagpótlónak ígérkezik. A munka azonban nem száraz és nehézkes, Iranern könnyed, vonzó stílusban van megírva, hogy a modern természettudományok iránt érdeklődő nagyközönség is élvezettel és haszonnal forgathatja. Épen ezért ajánljuk olvasóinknak, hogy a könyvet, melynek előjegyzési ára 16 korona, igyekezzenek beszerezni. (Előjegyezni id. Rábely Miklós fia nyomdájában, Rimaszombat lehet.) *

A másik tudományos munka szintén elsősorban a magyar tanulóifjúságnak készült, de ugy van megírva, hogy a nagyközönség is használhassa. Ez Vécsey Zoltán dr. reáliskolai tanárnak kéziratban már készenlevö munkája a csehszlovák köztársaság földrajzáról. A rendelkezésre álló források lelkiismeretes felhasználásával készült munka a modern kulturgeografia szempontjából tárgyalja a csehszlovák állam földrajzi,- néprajzi, gazdaság földrajzi és társadalmi-geografiai viszonyait. Ez a munka körülbelül márciusban hagyja el a sajtót.

Reméljük, hogy a kezdeményezőket többen is fogják követni és igy a magyár tudományos irodalom is fel fog virágozni ezen a területen.

Apróságok Beethouen életéből.

Irta: Karle Sándor.

December 17-én múlt 150 éve, hogy a világnak most világszerte ünnepelt legnagyobb zeneművésze a világra született. Férfikorában kortársai leírása szerint Shakespeari alak volt: Lear király. Alacsony volt és zömök, erős nyakú, széles vállu, atléta termetű. Széles arca téglavörös, csak élete vége felé lett sárgás és beteges színű. Hatalmas, széles homloka csupa dudor. Koromfekete, rendkívül sürü haja, mintha fésű sohasem járt volna benne, „Medúza kígyóiként tüskésen meredezett. Czerny Károly, aki mint gyermek 1801-ben látta őt több napos szakálla! és torzonborz sörénnyel, rövid kabátban és kecskebőr pantallóban, azt hitte, hogy Robinson Crusoe-val találkozott. Szemének csodás erejű tüze elbűvölt mindenkit, aki, látta; mikor vad, démonikus fénnyel ► kjlobogott a barna és tragikus arcból, általában feketének látták a széniét,, pedig nem fekete volt, hanem kékes szürke, Bár apró és mélyen fekvő''szem volt, a szenvedély vagy harag pil1920. december 25

lanat'ában hirtelen tágra nyílt és forgott, bámulatos igazsággal és hűséggel tükrüztefve mindé» gondolatát.. Az orra oroszlánéra emlékeztet5 rövid, széles, szögletes- volt. Finom szájának alsó ajka fel-felhajlott a felsőre. Félelmetes ái;kápcsaiva! diót törhetett volna. A mosolya kedves volt, de a nevetése kellemetlen, heves és groteszk. Rendesen huskomor volt, gyógyithátatlanul szomorú Az arca átszellemült, áréinak izmai kiduzzadtak, erei. kidagádiak, vad s?eníé még félelmeiesebb lett, a szája remegett ilyenkor, ugy látszod, mintha az a varázsló lett volna, akit a felidézed démonok hatalmukba kenteitek. Arcképei í a haragos és fájdalmas oroszlánfejnek furalkodó vonása az akarat, á napóleoni diadalmas akarat.

Ráismerhetünk arra a férfiúra, aki a jénai csata után igy nyilatkozott Napóleonról: „Milyen kár, hogy nem értek ugy a háborúhoz, mint a, zenéhez! Megverném!“ Beethoven nagy tisztelője és bámulójá volt Napóleonnak. Tudjuk, hogy az Eroica szimfóniát Napóleonról nevezle el és Napóleon tiszteletére irta s áz első kéziraton rajta is van még ez a cím': Buonaparte. Di közben értesült arról, hogy bálványa megkoronáztatía magát, erre nagy düh fogta el: „Hit ez is csak közönséges ember!“ — kiáltott fel és felháborodásában összetépte és lábbal tiporta az ajánlást és ezt a cimet irta helyébe oiasz nyelven: „Hősi szimfónia egy nagy ember emlékének üuneplésére“.

Beethoven legénylakása iskolai példája lehetett volna a művészi ^rendetlenségnek. A padlón heverlek szanaszét a különféle kéziratok és kotfapapirosok, ez szolgált egyudd az eltépett kották, levelek, újságok és dirib d arab papírok részére papírkosárul is. Vastag keze és ujjai, amelyek csodákat csaltak ki a zongorából, különben ügyetlenek voltak: sok üveget és csészét ejtett ki a kezéből, a uyalcatöröd üvegek és egyéb cserepek kegyeletes emlékül ott maradtak az Íróasztalán. A még „nyakas“ üvegek gyertyatartóul szolgáltak. A ruha és fehérnemű részére a legjobb hely: az ágy volt. Az egyszerűbb elemek közül különösen kétlő: a tinta és a viz játszott nagyobb szerepet művészünk otthonában. Tinia'foítok tarkázták a zongorát, tintakigyók húzódtak végig a padión, tintaarabeszkek díszítették házikabátját, mert ha valamit elhibázott kottaírás közben, a hibát kabátja ujjával tüntette el a papiros szinérői. Egy alkalommal ebédidőben meglátogatta Beethovent Schupanzigh, Bécs városának akkoribárt első hegedűművésze, aki épen aznap gróf Rasutnovsky orosz nagykövethez volt hivatalos ebédre. Beethoven kottaírás közben el volt merülve gondolataiba és nem vette észre a művészt, amire ez türelmetlenül kérte, hogy hallgassa már meg, mert elkésik az ebédről. Beethoven, aki épen fenékig merítette nagy lúdtollát a kalamárisába, nagy fekete keresztet pingált a művész fehér mellényére ezen szavakkal : Tessék várni, ez itt elobbrevaló az ebédnél !

El lehet képzelni a hegedűművész elképedt képét erre a meglepetésre.

Egy másik alkalommal egy másik barátja szintén ugy találta, amint kottát irt s kérdezte tőle, hogy mivel foglalkozik. Ich schreibe aus Nöten Noten — felelte a mester elmés szójáj tékkal. (Kb. igy lehetne szójátékkal lefordítani: Írok hangjegyet s kapok bankjegyet).

Beethoven korán kelt, ötkor vagy hatkor már talpon volt s hozzáfogott a mosakodáshoz, ami nála egyúttal fürdés is volt, mert korsószám öntötte kezére, nyakára, hátára a jéghideg vizet, miközben jóleső érzésének iivöltésszerü kiáltásokkal adott kifejezést, fel-alá járt-kelt a szobájában, oda-odament az íróasztalához egyegy zenei motívumot lejegyezni: ezek voltak nála az ihlet órái. A testéről lecsurgó viz tócsákban állott a szobában, rnig csak le nem szivárgott eső módjára az alatta lakók szobájába, ami miatt sok kellemetlensége volt liází• gazdáival. Harmincöt év alatt harmincszor kelleti lakást változtatnia Bécsben, noha előkelő tisztelői szabad lakást is biztosítottak volna neki, de ő nem fogadta el, hogy megőrizze teljes elki függetlenségét és szabadságát.

De ne gondoljuk ezen geniális furcsaságok miatt, hogy Beethoven csak amolyan féínótás, muzsikus Don Quijote volt az éleiben. Félszeg viselkedése és furcsa szokásai részben zord és kietlen ifjúkorára vezethetők vissza, részben meg süketségéből fakadtak, amely miatt f a többi emberektől, társas élettől elszakitvi,